DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ, a Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportjának vezérszónoka: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! És ha már a vadászokat köszöntöttem ma, hadd köszöntsem a televízión és a rádión keresztül az általam nagyon tisztelt erdésztársadalmat is; hiszen arról a törvényrõl tárgyalunk, amely igazán õket nagyon érdekli, gondolom.
Az állat-egészségügyi törvény tárgyalásakor úgy éreztem és úgy gondoltam, méltó az állatorvosi kar arra, hogy az állat-egészségügyi törvénykezés történelmét, magyar történelmét a parlament jegyzõkönyvében megörökítsük. És azt gondolom, hogy az erdésztársadalom is méltó erre; de ezt részben megtette a miniszter úr már - itt utalt az ezzel érintkezõ magyar törvénykezés történetére. És egyébként hogyha felsorolnám 1426-tól mindazokat a törvényeket, amelyeket ebben az országban az erdõvel kapcsolatban alkottak, akkor a számomra rendelt tíz perc el is múlna; tehát ezért el kell ettõl most tekintenem.
A jelen napig, napjainkig az erdõgazdálkodást és a vadgazdálkodást az 1961. évi VII. törvény szabályozta. A törvény eredeti szövegének jelentõs része hatályát veszítette a többszöri módosítás és újabb törvények hatálybalépése következtében. A vadásztársadalom részérõl már 1990 elõtt is igen erõs volt az igény egy önálló vadgazdálkodási és vadászati törvény iránt. Hivatkozási alapul szolgált, hogy a múlt század végén valóban két külön törvény szabályozta az erdõ- és vadgazdálkodás szorosan összekapcsolódó tevékenységeit. Bár az erdészek zöme az egységes törvény mellett volt, a területet bérlõ vadászok lobbyja olyan elõnyt jelentett az érdekérvényesítés terén, hogy nemcsak külön törvényt sikerült elérniük, hanem a vadnak az erdõ, a résznek az egész elé helyezését is a siker reményében kísérelhetik meg.
Ez utóbbi megjegyzésem nem vadászellenességbõl fakad, hanem arra utal, hogy a parlament elõtt lévõ, két vonatkozó törvény vitája során ilyen jellegû konfliktus várható. Hiszen a vita már megkezdõdött az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának február 1-jei kihelyezett ülésén, és ma folytatódott a parlamentben, a vadászati törvény indítása kapcsán.
Az erdõ a természet élõ és élettelen elemeinek bonyolult rendszere, amelyek egymással szoros együttmûködésben, kölcsönhatásban állanak. Az erdõ a környezetre gyakorolt jótékony hatásaiból eredõen az emberi élet egyik alapvetõ feltétele. A termõtalaj, a levegõ védelmében, a vízgazdálkodásban és a vízvédelemben betöltött nélkülözhetetlen szerepe mellett meghatározza a táj arculatát, szebbé teszi környezetünket, testi-lelki felüdülést ad, esztétikai élményt nyújt, biztosítéka az élõvilág fajgazdagsága megõrzésének, megújítható természeti erõforrásként a környezeti állapot folyamatos javítása mellett nyersanyagot, energiahordozót és élelmet termel.
Erdeink jelenlegi területe, állapota több évszázados emberi tevékenység során alakult ki. Területi széttagoltságuk, a rájuk ható környezeti ártalmak miatt az erdõ fennmaradására, nélkülözhetetlen védõhatásaira és termékeire csak akkor számíthatunk, ha szakszerûen kezeljük, megóvjuk a károsító hatásoktól, biztosítjuk növény- és állatvilágának megfelelõ összhangját, az erdei életközösség belsõ egyensúlyát.
Az erdõ fenntartása és védelme az egész társadalom érdeke, ezért az erdõ bárkinek csak törvényesen korlátozott használatú tulajdona lehet, mellyel csak a közérdekkel összhangban, törvényben meghatározott módon gazdálkodhat.
A tervezet szektorsemlegesen készült, szem elõtt tartva, hogy az erdõk használatát és kezelését mások jogainak épen tartása mellett csak a jelen törvényben meghatározott intézkedések korlátozzák. Kétségtelen, hogy az állami tulajdonban lévõ erdõkkel szemben a társadalom magasabb szintû követelményeket támaszt, és ennek törvényben is meg kell jelennie, de nem feltétlenül ebben, a valamennyi erdõre érvényes erdõtörvényben. Célszerû, ha az állam a saját tulajdonosi jogait - az ebben a törvényben megfogalmazottakon túlmenõen - külön törvényben korlátozza. Hogy ez mit jelent, majd a részletes vitában kifejtjük.
A jelenlegi tervezet elõkészítése során eltértek a vélemények abban a tekintetben, hogy a fásításokra kiterjedjen-e a törvény hatálya. Végül is igenlõ válasz született. Ezt egyértelmûen helyeselni lehet, hiszen az 1961. évi VII. törvény fásításra vonatkozó rendelkezéseinek megújításával más törvény keretében bajos lett volna foglalkozni. Mindenesetre ezt a kiterjesztést, véleményem szerint, a címben is ajánlatos lenne kifejezni.
A törvény elõkészítõi, elsõsorban szakértõi szerint, az 1935. évi erdõtörvénybõl indultak ki. Az egyébként kitûnõ törvény egyik szépséghibája volt az úgynevezett szabad erdõ, amely nem tartozott a törvény hatálya alá. Ennek átvétele vezetett a "faültetvény" fogalom törvényi bevezetéséhez, ami a szakemberek egy részének véleménye szerint egyáltalán nem nevezhetõ szerencsésnek. A faültetvény mint szabad rendelkezésû erdõ ebben az értelmezésben azért került a törvénybe, hogy ezzel ösztönözzük az állami támogatás nélküli erdõtelepítést, de semmi esetre sem azért, hogy egyúttal a nem õshonos fafajok telepítésére vegyük rá a befektetni szándékozókat.
A törvénytervezet kiemelkedõen fontos része az erdõ rendeltetéseinek megállapítása, hiszen ezen keresztül érvényesítheti a társadalom az erdõvel szemben támasztott igényeit, elvárásait. Csak helyeselhetõ, hogy nemcsak az erdõ elsõdleges rendeltetésérõl esik szó, hanem az erdõ további rendeltetéseirõl és az erdõgazdálkodásra általában jellemzõ többcélúságról is.
Kevésbé mondható szerencsésnek a rendeltetések megállapításával kapcsolatos szakhatósági jogosítványok meghatározása. Itt egyértelmûen biztosítani kellene a földmûvelésügyi miniszter, illetve elsõ fokon az erdészeti hatóság mint ágazati felelõs elsõbbségét, és a többi közremûködõ szakhatóság egyenrangúságát mind a kezdeményezés, mind az egyetértés, mind a rendeltetés megváltoztatása terén.
A törvény intézkedik arról, hogy a körzeti erdõterv, a körzeti erdõtervre alapozott üzemterv és az arra épülõ erdõgazdálkodási terv elkészítésének részletes szabályait a miniszternek rendeletben kell megállapítania.
(12.40)
Nem intézkedik viszont a körzeti erdõterv készítésének részletes szabályait illetõ tárcaközi egyeztetésrõl. Feltehetõen azért, mert ennek elkészítésérõl csak a miniszternek kell gondoskodnia. Mivel azonban a körzeti erdõterv készítésére vonatkozó utasítás más fõhatóságok tevékenységét is érinti, célszerû a miniszter számára az egyeztetési kötelezettséget törvényben is elõírni. Meg kell jegyeznem, hogy az önkormányzatokat sem célszerû kihagyni a körzeti erdõterv készítésébõl. Ajánlatos egy erdõrendezési szabályzatban rendelkezni az egész erdõtervezési rendszerrõl és az ehhez kapcsolódó erdészeti szakigazgatási feladatokról.
Kiemelkedõ fontosságú az országos erdõállomány-adattár törvénybe iktatása, a hozzá kapcsolódó hozamszabályozással együtt.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ezt az idõt jobb lett volna úgy beosztani, hogy a két törvény tárgyalásával kapcsolatban... - mármint számomra úgy lett volna elõnyös, másképpen hozhattam volna egyensúlyba, tudniillik a vadászati törvényhez sokkal több mondanivalóm volna, viszont az erdõtörvény annyira jól sikerült, hogy ezen ellenzéki szempontból sem lehet kivetnivalót találni. (Taps a bal oldalról.) De nem is ez a célja a konstruktív ellenzéknek, hanem szeretném kifejezni elismerésemet és köszönetemet is mint állampolgár azoknak a szakembereknek, akik ezt a törvényt tetõ alá hozták, idehozták a Ház elé.
Néhány stiláris kiigazításra szakembereink szerint szükség van, ezzel kapcsolatos szövegpontosító javaslatainkat az általános vita további során meg fogjuk tenni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)