MÉSZÁROS BÉLA, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselõtársaim! Engedjék meg, hogy külön köszöntsem az ülésteremben helyet foglaló, az erdésztársadalmat reprezentáló Országos Erdészeti Egyesület elnökét, az Erdészeti Hivatal vezetõjét, elnökét.
Tisztelt Ház! Közel ötéves a magyar erdésztársadalom azon szándéka, hogy az erdészeti jogalkotás terén is a máig érvényben lévõ erdõtörvény megfelelõ módosítást nyerjen, és a mai megváltozott társadalmi és gazdasági feltételrendszerhez igazodó új törvény lépjen annak helyébe, amely az erdõ sajátos ökológiai és biológiai adottságait továbbra is - ha lehet, még fokozottabban - szem elõtt tartja. A szándék semmit nem von le elõdeink érdemeibõl, akik munkássága, elgondolása révén a régebbi erdészeti törvények megszülettek 1879-ben, 1935-ben és 1961-ben.
Azt hiszem, bátran kijelenthetem, hogy az erdõgazdálkodásban nem lehet rövid idõszak alatt megváltozó irányelvek és rendelkezések alapján a köz és az erdõ javára dolgozni. Az emberiség fejlõdése már az ókortól szorosan kötõdik az erdõkhöz. Míg kezdetben az erdõk irtása volt a jellemzõ, addig mára a népesség érdekei, szimpátiája éppen az erdõk és a természet megóvásában nyilvánul meg. Nem véletlen, hogy már az 1879. évi XXXI. törvény is kettõs célt szolgált: egyrészt közérdekbõl biztosítani kívánta az erdõk fenntartását, másrészt gazdasági rendeltetésének betöltését is elõ akarta mozdítani. Azaz az erdõgazdálkodó alapelve, a tartamosság - új kifejezéssel -, a fenntartható fejlõdés mindig is érvényesült. Azonban ma ez az elv nemcsak az erdõk területének és produkciójának megtartását és megõrzését, hanem az erdõnek mint ökoszisztémának, életközösségnek, annak szociális, kulturális, természetvédelmi és nem utolsósorban gazdasági értékeinek, valamint szolgáltatásainak tartós megõrzését, ha lehet, javítását jelenti.
Tisztelt Ház! Ma már a széles közvélemény elõtt is egyértelmû, hogy az erdõben folytatott mindennemû tevékenység - éppen az erdõ sokrétû szerepe miatt - össztársadalmi érdeket szolgál. Ez azonban sajnos egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezen érdekek súlyának megfelelõ ellentételezést kap az erdõgazdálkodás a társadalom részérõl. Az erdõ természetes környezetünk igen fontos eleme: védi a talajt és fenntartja annak termõképességét, tisztítja a levegõt és természetes vizeinket, kiegyenlített klímát biztosít saját maga és közeli környezete számára. Gondoljunk az Alföld extrém klímájára, a vízeróziónak kitett domb- és hegyoldalak kopárjaira, amely területeken a végigszáguldó szél és zivatarok pusztításai nem kis részben az erdõk hiányának tudhatók be. Erdõ nélkül nincs az embereknek felüdülés és pihenés sem.
A már említetteken túl a beterjesztett törvénytervezet idõszerûségét több szempont is indokolja:
1. A tulajdonviszonyokban bekövetkezett igen nagy arányú változás, melynek eredményeként az ország erdõterületeinek 40 százaléka magánkézbe került. Kimondhatjuk: az erdõ a magán- és az állami, illetve a vegyes tulajdoni piacgazdaság egyik tényezõjévé vált. Az erdõ mint energiahordozó és az abból kínált termékek fõ haszonvételét képezõ fa az ember és a társadalom nélkülözhetetlen javai közé tartoznak. Vagyis minden tekintetben vagyontárgyat képez, és így az erdõ nemzeti kincsünk része. Éppen ezért az erdõ tulajdonosának - legyen az magán- vagy állami - az erdõ javainak igénybevételénél önmérsékletet kell tanúsítani. Csak olyan törvényes intézkedések alapján dolgozhat és érhet el a nemzet érdekében is fontos eredményeket az ágazat, amelyek a tulajdonosok, az erdõt kezelõk és a szakhatósági feladatokat ellátók teendõit, jogait és hatáskörét pontosan körülírják. A törvénynek ugyanakkor rugalmasnak kell lennie arra, hogy a társadalmi és a gazdasági élet fejlõdésébõl adódó változások követelményéhez is a végrehajtás módozatait idomítani lehessen. Itt kell megemlítenem, hogy az erdõ ott van a legjobb kezekben, ahol a tulajdonos anyagilag független, és tulajdonjogi viszonyai a lehetõ legkisebb változásnak vannak kitéve. A jelenlegi tulajdoni szerkezet mellett - ezt bátran ki kell mondani - ezen elvárásnak leginkább az állami erdõk felelnek meg.
2. Az erdõk egészségi állapota elsõsorban a termõhelyi és ökológiai viszonyokban bekövetkezett kedvezõtlen irányú változások - légszennyezõdés, talajvízszint-süllyedés - miatt egyre rosszabb. A szakemberek a károk mérséklését, hosszú távon az erdõk termõképességének, stabilitásának fenntartását csak az új erdõtörvényben megfogalmazott szakmai szempontok szigorú betartásával tudják elérni. Az erdõ egészségi állapotának folyamatos vizsgálatánál nélkülözhetetlen az erdészeti kutatás bázisára épülõ erdõvédelmi hálózat mûködtetése.
3. Az erdõ környezetünk globális és regionális formálásában egyre fontosabb szerepet játszik. Kiemelném az üvegházhatású gázok, ezen belül a szén-dioxid gáz drasztikus légköri emelkedését. Az erdõ szervesanyag-termelése során szén- dioxidot köt meg; szakszerû fatermesztéssel, a termõképesség jobb hasznosításával, új erdõk telepítésével hozzájárulunk a szén-dioxid légköri koncentrációjának a csökkentéséhez. Az erdõ magára hagyása - mint ahogy azt néhányan a természetvédelem zászlaja mögé sorakozva követelik - éppen az ellenkezõ hatást gyakorolja környezetünkre.
Tisztelt Ház! A felemlített közérdekû szempontok az államra gondos elõrelátást igénylõ és tervszerûen elõkészíthetõ feladatokat hárítanak. Tartamos erdõgazdálkodást csak megfelelõ szabályozással lehet megvalósítani. Az erdõtulajdonos, illetve -kezelõ által elkövetett hibák hosszú évtizedekre kihatnak, azokat helyrehozni csak lassan, nehéz és kitartó és aránytalanul költséges munkával lehet. A századelõn élt egyik legnagyobb magyar erdész, Kahn Károly is rámutatott, hogy - és idézem összetett mondatát -: "Jól fundált kultúrállam gazdaságilag is egészséges szerkezetiben, ezen felül még magasabb etikai és esztétikai, szociális és kulturális, nemzetgazdasági és benne állami, pénzügyi szempontból is ma már annyira jelentõségteljes feladattá lett az erdõk fenntartása, hogy azok különösen gondos ellátása nemcsak a tulajdonosok és azok összességének, de az általános érdeknek s bennük a nemzeti céloknak szolgálatában az államoknak is elsõrendû feladatává lett."
Vagyis az államnak az erdõgazdálkodásba be kell avatkozni, megszabva azon feltételeket, amelyeken belül az erdõtulajdonos, illetve erdõkezelõ egyéni elhatározása a közérdeket már nem veszélyezteti. Minthogy az állami beavatkozás a magántulajdon korlátozását foglalja magában, annak körét csak törvényi úton lehet szabályozni. Az erdészeti igazgatás megerõsítése ezért rendkívül fontos, hiszen feladatkörét azoknak a jogszabályoknak a végrehajtása képezi, amelyek az erdõhöz, a benne folyó gazdálkodáshoz fûzõdõ közérdekek érvényesítését biztosítják; vagyis az erdõgazdálkodásba olyan törvényes rendet visznek be, amelyet az állam életében közrendnek nevezünk.
Tisztelt Képviselõtársaim! Engedjenek meg egy õsi indián mondást a magunk dolgaira lefordítva idéznem: mi az erdõket nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. És ebben óriási a különbség! Az örökséget fel lehet élni, el lehet herdálni, de a kölcsönt vissza kell adni.
Tisztelt Képviselõtársaim! Ebben a felelõsségben az egész nemzet osztozik.
Összegzésül elmondható, hogy a Szabad Demokraták Szövetségének parlamenti képviselõcsoportja alkalmasnak tartja a T/1686. számon beterjesztett törvényjavaslatot a társadalmi és gazdasági változások során az erdõgazdálkodásban felmerült problémák megoldására. Az egyes paragrafusokban felmerülõ, a szakértõink által jelzett szakmai, fogalmazásbeli hibákat módosító javaslatainkkal kíséreljük meg jobbítani. Ezeket a módosításokat és a szakmai kérdésekrõl, részletekrõl szóló szakmai érveinket az általános vita további részében és a részletes vita során adjuk elõ.
Tisztelt Képviselõtársaim! Akik erdõt járó emberek, turisták vagy akik családjukkal egyszerûen csak felüdülést akarnak az erdõben, oly sokszor látják és tapasztalják, hogy az erdõt nagyon sokan bántják, nagyon sokan bántjuk. Megfogalmazódnak elvárások az erdõ kapcsán, az erdõ védelme érdekében szakértõi körökben. Nos, hogy én is egy kicsit lírára vegyem a formát Balsay képviselõtársam után, engedjék meg, hogy röviden felolvassam önöknek az erdõ fohászát:
"Vándor, ki elhaladsz mellettem, ne emelj rám kezet! Én vagyok tûzhelyed melege hideg téli éjszakákon, én vagyok tornácod barátságos fedele, melynek árnyékába menekülsz a tûzõ nap elõl, és gyümölcsöm oltja szomjadat. Én vagyok a gerenda, mely házadat tartja, én vagyok asztalod lapja, én vagyok az ágy, melyen fekszel, a deszka, melybõl csónakod építed. Én vagyok házad ajtaja, bölcsõd fája, koporsód fedele. Vándor, ki elmégy mellettem, hallgasd meg kérésem: ne bánts!"
Köszönöm türelmüket. (Taps.)