DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány kiemelkedõen fontos feladatának tekinti természeti kincseink védelmét. Tudjuk, hogy az ország jövõjérõl döntünk, amikor felbecsülhetetlen nemzeti értékeinkrõl, a természetrõl, az erdõkrõl, a hal- és vadállományról törvénykezünk. A természetet szerves egységnek tekintjük, ezért együtt terjesztjük önök elé a természetrõl, az erdõkrõl, a vadállományról és rövidesen a halállományról és felbecsülhetetlen értékeink hasznosításáról szóló törvényjavaslatainkat. Kérjük, hogy önök is együtt, egymással összhangban tárgyaljanak és döntsenek róluk.
Természetesen szerves egység számunkra a termõföld tulajdonosa, a föld használója, a földmûvelés és a természetközeli gazdálkodás együttesen is. A döntési jogosítványokat ezért alapvetõen a földtulajdonosok kezébe adjuk. Ez a hosszú távú biztosíték mindannyiunk számára, és olyan kereteket adunk, amely megteremti a tulajdonosi érdekeltséget, az eredményes használat lehetõségét, de a mûködés, az együttmûködés kereteit, feltételeit és kötelezettségét is szabályozza. Meggyõzõdésem, hogy ez a földreform egy fejezete.
Tisztelt Országgyûlés! Amikor a törvényjavaslatot önök elé terjesztem, tudatában vagyok annak, hogy ez a törvényjavaslat címében és szakaszaiban szól csak a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról. Magában foglalja ugyanis e nemes szándékok mellett mindazokat a szerteágazó, de meggyõzõdésem szerint egyeztetendõ érdekviszonyokat - Katona Józseffel szólva, Tiborc panaszaira hivatkozva -, amelyek hosszú évszázadok óta kísérik hazánkban a vadászatot. Sok követelménynek kell eleget tenni a vad érdekei, értékei mellett. Meg kell felelni a változó, a megváltozott tulajdonosi, gazdasági és társadalmi viszonyoknak. Figyelembe kell venni a földtulajdonosok, a földmûvelõk, a vadgazdálkodók érdekeit és az egyetemes emberi érdekeket is.
Ebben a helyzetben rendkívül szûk az a mezsgye, amelyen egyezségre lehet jutni, amelyet meg kell találnunk. Barátaink, kollégáink, politikus- és képviselõtársaim óva intettek attól, hogy e javaslatot beterjesszem, hiszen 1982 óta valamennyi elõdöm, ha máskor nem, az utolsó pillanatban mindig meggondolta, hogy új törvényi szintû szabályozásra kísérletet tegyen, bár tudatában voltak annak, hogy korszerû szabályozás szükséges. Meggyõzõdésem, hogy ez nem halasztható. A vadállomány védelme érdekében minden érdekelt egyetért abban, hogy ez a bizonytalanság a legrosszabb, a legkárosabb állapot, nem tartható tovább. A kormány szándéka rendelkezni a vad védelmérõl, a vadgazdálkodásról, valamint a vadászatról annak érdekében, hogy a jövõ generációinak is megadattassanak a természet vadállományban megtestesülõ csodái.
Ezért ez a javaslat a vad védelmét, a vadállomány biológiai sokféleségének fenntartását kívánja elérni, a nemzetközi megállapodásokkal összhangban, különös figyelemmel a Rio de Janeiró-i egyezményre. Nem tekintjük a vad védelmét, a vadgazdálkodást és az erdõgazdálkodást sem csak gazdasági kérdésnek, hanem a benyújtott csomag szellemében elsõsorban természeti értékeink védelmének tartjuk.
Tisztelt Országgyûlés! A törvény tervezetét önök megkapták, ismerik, nem kell tehát azt részletesen önök elé tárnom, de szólok az elõkészítés során leginkább vitatott pontjairól.
(9.40)
Többször elhangzott, hogy ez a törvényjavaslat nem a vad, hanem a vadászok védelmében született. Ez a kritika számomra elfogadhatatlan. Ez a törvénytervezet ugyanis nagy gondot fordít a vadgazdálkodás szabályozására, a vadvédelemre és természetesen a vadászat szabályozására is. Ennek a szabályozásnak fontos része a vadászati módszerek, a vadászati eszközök, a tilalmi idõk szabályozása, amely szerint még a vad elejtése során is meg kell adni a vadnak a természetes menekülés és védekezés lehetõségét.
Én elismeréssel adózom annak a több tízezer vadásznak, aki az elmúlt évtizedekben nagy-nagy szakértelemmel, áldozatkészséggel, odaadással megóvta és világhírûvé tette a magyar vadállományt. Csak velük van jövõje a magyar vadgazdálkodásnak.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogramban megfogalmazott elvet mind a hat, azt hiszem, mind a hét párt elfogadja. Ennek alapján a törvényjavaslat a vadászterület földtulajdonjogához köti a vadászati jogot. Magyarországon a mezõgazdaságilag mûvelhetõ terület 90 százaléka, az ország erdeinek közel fele magántulajdonban van. Teljessé tesszük a földtulajdonosok jogát azzal, hogy a vadgazdálkodás, a vadászat jogáról való rendelkezés lehetõségét megkapják.
Felhívom azonban a figyelmüket, hogy a földtulajdonhoz kötött vadászati jog komoly kötelezettségekkel is jár. A tulajdonosoknak gondoskodniuk kell jó minõségû és egészséges vadállományról, amit e törvény szelleme szerint a mezõ- és erdõgazdálkodási tevékenységükkel összhangban megteremthetnek.
A legélesebb viták az egyetértés mellett mégis arról folynak, hogy milyen nagy, pontosan mekkora terület legyen e törvény erejénél fogva a vadászterületek legkisebb nagysága. A kormány tervezete háromezer hektárban kívánja meghatározni a vadászterület legkisebb nagyságát. Meggyõzõdésünk szerint legalább ennyi szükséges a vadállománnyal való szakszerû gazdálkodáshoz a hazai tulajdoni, használati és élõhelyi viszonyaink között. Ezért korlátozni kell a törvényben, hogy ne szabdalhassák vég nélkül a vadgazdálkodási területeket, csak az egyéni érdekeket figyelembe véve, megszerezve a legfrekventáltabb területeket, és ezzel ellenõrzés alatt tartva az élõhely állományát.
Sokan érvelnek a 300 hektáros vadászterület-nagyság mellett. Õk is tudják, hogy ez a konstrukció csak akkor lenne mûködõképes hosszú távon, amennyiben ezen területek tulajdonosai megállapodnának, együttmûködnének kellõ számú szomszédos terület tulajdonosaival és õk alakítanák ki a kívánatos, a vadgazdálkodásra alkalmas területeket.
A kormány tervezete ezt magában foglalja, lehetõvé teszi, de ennél továbbmegy azzal, hogy kötelezõvé is teszi ezt az együttmûködést.
Tisztelt Képviselõtársaim! A törvényjavaslat átveszi a polgári törvénykönyvnek azt a rendelkezését, mely szerint a vad állami tulajdonban van. Ezt az államnak abból az alkotmányos kötelezettségébõl vezetjük le, miszerint minden olyan kérdéskört szabályozhat - a jogállamiság keretei között szabályoznia is kell -, amely a közérdek érvényesüléséhez feltétlenül szükséges. Eltérõ véleményt azok képviselnek, akik a vadat uratlan jószágként, mint res nullius jelölik meg.
Amikor a vad tulajdonjogáról beszélünk, azt a vadkárért való felelõsség tükrében viszgáljuk meg. A törvényjavaslat szövege a vadkárért való felelõsség kettõs rendszerét ismeri és javasolja. A földhasználó a vadkár 5 százalékát köteles elviselni, a vadászatra jogosultat pedig az ezt meghaladó kár megtérítésére lehet kötelezni. Másrészt a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályok alkalmazását rendeli el a mezõ- és erdõgazdálkodáson kívül elsõsorban a vad és a gépjármûvek összeütközésébõl eredõ károk eseteiben.
Ez azt jelenti, hogy a vad állami tulajdona a szabályozás és az ellenõrzés vonatkozásában fontos, garanciális szempont. Az esetleges - zömében elkerülhetetlen - kárt a vadászat hasznosításának elõnyeit élvezõ, vadászatra jogosultak viseljék. Az uratlan jószág elv hívei ezt a felelõsséget a társadalom egészére kívánják hárítani.
Tisztelt Országgyûlés! A agrárközigazgatás korszerûsítése természetesen magában foglalja a vadászati igazgatást is. Fontosnak tartom, hogy a vadászatban, a vadgazdálkodásban az állam tulajdonosi és hatósági jogosítványai elkülönüljenek, de ez az igazgatási feladatok növekedésével jár. Abban kompromisszumkész vagyok, hogy a vadászati igazgatási rendszer kiépítése a törvényben megszabott feladatokhoz igazodjon.
Fontosnak tartom szólni a törvényjavaslat alkotmánnyal összefüggõ kérdéseirõl. Vajon alkotmányos korlátozni a földtulajdonost a vadgazdálkodásban? Igen. Helyénvalónak tartom, hogy a vadászatra jogosult az e törvényben foglaltak alapján köteles gyakorolni jogait vagy hasznosítani területét, hiszen ezek nem csupán jogok, hanem kötelezettségek is. A vadállomány védelmérõl, õrzésérõl, szabályozásáról, etetésérõl, sõt itatásáról is gondoskodnia kell. Ha pedig a jogosult ezen kötelezettségeinek nem tesz eleget, a köz érdekében, nemzeti értékeink védelmében a hatósági beavatkozás helyénvaló.
Tisztelt Országgyûlés! Azzal a reménnyel terjesztem önök elé a kormányjavaslatot, hogy lehetõséget teremtünk a földmûvelés és a vadgazdálkodás összhangjának, harmóniájának kialakítására.
Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)