POKORNI ZOLTÁN (Fidesz): Héthy államtitkár úr két megjegyzésére, illetve egy megjegyzésének két elemére szeretnék csak utalni. Az egyik, ha jól emlékszem, azt mondta államtitkár úr, az nem igaz, hogy a segélyezésen lévõk közel fele fiatal lenne. Ez valóban nem is igaz; a segélyezésen lévõk 38, közel 40 százaléka 29 év alatti. A magyar statisztikában a fiatal 18 és 29 év közöttit jelent. A fiatal nem azonos a pályakezdõvel; bár érinti ezt a problémát, ahogyan erre itt más képviselõk utaltak. Ez lett volna az egyik megjegyzésem.
A másik pedig, hogy idõben van-e a kormány? Ez megítélés kérdése. Elõttem van ez a cselekvési program, amely a fiatalok munkaerõ-piaci helyzetének megismerését célzó feladatokat osztja szét. Ha ezt fölütöm - ön nyilván jobban ismeri ezt -, a IV-es pontban azt olvasom, hogy "a munkaügyi miniszter kérje fel a megyei munkaügyi tanácsokat, családsegítõ központokat, pedagógiai intézeteket, ifjúsággal foglalkozó nonprofit szervezeteket, egyházakat, hogy az ifjúsági munkanélküliség helyzetét tekintsék át, határozzák meg a területen szükséges tennivalókat. Határidõ: december 31." Hol, mi történt ezen a területen? Semmit nem tudunk, hogy egyáltalán egy levél érkezett volna az itt felsorolt érintettekhez.
Egy másik - szintén decemberig kellett volna ezt elvégezni -: a helyi tömegkommunikációs eszközök bevonásával országos kampányt kellett volna kezdeni rendszeres tájékoztatást nyújtva az ifjúsági munkanélküliségrõl és a kormány cselekvési programjának megvalósításáról. Én nem látom ezt a kampányt; márpedig a kormány erre vonatkozó eszközei számosak.
Tehát az egy megítélés kérdése, hogy idõben van-e a kormány. Én félek, hogy nincs idõben. Nem a pályakezdõ munkanélküliek segélyének fenntartása, konzerválása a cél. Tudjuk, hogy ez rossz, tudjuk, hogy konzerválja a hátrányokat; de helyébe kell valami más. Ahogy mondtam, a legrosszabb segély is jobb, mint a semmi. Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps a jobb oldalon.)