DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Én úgy gondolom, hogy a kérdésnek a közjegyzõk, illetõleg ügyvédek által készíthetõ okiratokra való leszûkítése ennek az egyébként nagyon fontos és több érdeket szolgáló törvénynek nem válik elõnyére. Tehát jó lenne ezt a kérdést befejezni. Annál is inkább, miután az alkotmányügyi bizottság elõtt ez a kérdés szerintem igen könnyen tisztázható lesz, hiszen a megbeszélések alapján állíthatom, hogy - közjegyzõi oldalról is és ügyvédi oldalról is - a kompromisszumkeresés készsége felmerült.
Három szempontot szeretnék mégis ahhoz hozzátenni, ami amellett érvel, hogy miért kell az ügyvédségre is ezt a jogot kiterjeszteni, illetõleg megadni.
1. Ha egyszer igaz az az alapállás, hogy a piaci viszonyok között versenyhelyzet keletkezik, akkor egyszerûen nem értem, hogy a versenyhelyzetet erre a körre miért kell leszûkíteni, illetõleg monopolhelyzetet teremteni a közjegyzõk esetében.
2. Zálogjog telepítésénél igen gyakran egyéb kérdésekkel összefüggõ kérdések is lezárásra kerülhetnek, így például olyan peres viszonyok lezárása is, mely peres viszonyokat illetõen a közjegyzõnek már eleve nincs a peres viszonyban való fellépési lehetõsége, tehát ez okból is értelmetlen lenne az ügyvédeket kirekeszteni az okiratszerkesztés jogából.
3. Végül emlékeztetek mindenkit arra, hogy valamikor milyen jól mûködtek a telekkönyvek a bíróságok épületében, és milyen jó lenne, ha ismételten fel lehetne eleveníteni ezt a gyakorlatot, de most már kiterjesztvén a zálogjogra vonatkozó kérdések idetelepítésével is.
Én azt hiszem, ezért lenne érdemes az ügyvédi okiratszerkesztési jogot is megadni, és az ügyben az elõbb említett módon, tehát a telekkönyvre visszaemlékezve a kérdést megoldani. Köszönöm a türelmüket. Elnézést, hogy túlléptem az idõt. (Szórványos taps az FKGP padsoraiban.)