Csiha Judit Tartalom Elõzõ Következõ

DR. CSIHA JUDIT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársaim! Õszinte örömmel hallgattam az eddigi vitát. Az abban foglaltak arról gyõztek meg, hogy a Ház valamennyi politikai ereje számára fontos törvényjavaslatot tárgyalunk.

Abban bízva, hogy ha az igazi egyet nem értés, illetve vita csak a körül a kérdés körül körvonalazódik, hogy ki készítse az okiratokat és hol vezessék a nyilvántartást, és ha az összes többiben meg tudunk egyezni, akkor rövidesen szavazni lehet errõl a törvényjavaslatról.

Többen megfogalmazták azt az aggályt, hogy indokolatlan monopólium teremtõdhet a közjegyzõség számára, ha azt a jogosítványt megkapja, amely a javaslatban létezik. Csak emlékeztetni szeretném a tisztelt Házat arra, hogy néhány ilyen monopóliumot nem is olyan régen az ügyvédségnek ez a Ház megszavazott. Gondoljunk akár a választottbírósági eljárásra, vagy a gyorsító csomagban a cégeljárásra, vagy a polgári perrendtartás módosításaira, ami teljesen természetes, és nem is kifogásolta akkor senki.

Valójában ez a monopólium, amelyet a közjegyzõség kaphatna, azokon az alkotmányos elveken nyugszik, amelyeket leginkább az Alkotmánybíróság fejezett ki igen élethûen és pregnánsan az 1994-ben meghozott határozatában, amikor is leszögezte, hogy a közjegyzõ tevékenységét az állam igazságszolgáltató tevékenysége részének kell tekinteni. Ilyenképpen tehát egy állami feladat ráruházható. Hogy ennek az állami feladatnak kvázi állami szervként hogyan tud eleget tenni, arra legyen elég azon érvek közül egyet-kettõt ismertetni, amelyet ugyanez a határozat tartalmaz, amikor is különbséget tesz az ügyvéd és a közjegyzõ jogállása között.

Ami egészen nyilvánvaló, hogy mennyire nem piaci szereplõ a közjegyzõ, azt abból lehet levezetni, hogy a közjegyzõnek szabott díjai vannak, miközben az ügyvédi munkadíj szabad megállapodás tárgya; miközben az ügyvéd kötve van a megbízó utasításaihoz, a közjegyzõ nem utasítható, hiszen független ügyintézõi személyiség. De ugyanezek igazak a helyettesíthetetlenségre, a félképviselet korlátozásaira és egy sor olyan szabályra, amivel egy szigorúbb, inkább az állami feladatvállalás garanciát megteremtõ tevékenysége felé mozdítja el a közjegyzõségre vonatkozó szabályozás a közjegyzõt.

Amikor ezt a javaslatot tettük, úgy gondoltuk, hogy ezek elég garanciát jelentenek ahhoz, hogy a közjegyzõ közhiteles módon vezetni tudja azt a nyilvántartást, amelyet ez a zálogjogra vonatkozó törvénymódosítás jelent.

Igaz az, hogy az ingatlan-nyilvántartással kapcsolatosan ilyen szabályok még nincsenek, de azért nem egyedülálló: Európában és az emberi jogokat és a jogállamiságot igencsak régóta építgetõ országokban közokirat alapján lehet csak az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzéseket tenni - olyan országokban például mint Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália és Németország. Azt hiszem, ha az EU-konform szabályozás felé igyekszünk elmozdulni, és a jogszabályainkat nem egy-két hónapra, hanem hosszú évre elõre, tartósan kíséreljük meg megalkotni, akkor talán egy érdemi vita után konszenzus teremthetõ ebben a kérdésben. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos taps.)

Tartalom Elõzõ Következõ

Eleje Homepage