GLATTFELDER BÉLA, a Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportjának vezérszónoka: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselõtársaim! A fogyasztási adó módosításáról szóló törvényjavaslatról kívánok beszélni; az általános fogyasztási adóval, más néven az áfatörvény módosításával kapcsolatban Mádi László képviselõtársam fog felszólalni.
A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselõcsoportja természetesnek tartja, hogy fogyasztási adóra szükség van. A most elõttünk lévõ módosítás tulajdonképpen - néhány technikai jellegû módosításon túl - adóemelést tartalmaz. Úgy ítéljük meg, hogy a fogyasztási adó jelenlegi mértéke túlzottan magas, az ilyen mértékû adóztatás nem indokolható sem gazdaságpolitikai, sem pedig iparpolitikai célkitûzésekkel.
Ezen állításunkat a fogyasztási adó állatorvosi lovának példájával, a dohány adóztatásának példájával kívánjuk bemutatni. E termék adóztatása ugyanis nagyon jól mutatja a különbözõ kórtünetek kialakulásának menetét. 1994-ben a dohány fogyasztási adója háromszor emelkedett jelentõs mértékben. Itt kell megjegyezni, hogy 1996. január 1-jétõl a dohánytermékek költségeit fogja növelni a zárjegyek költsége is, hiszen a zárjegyeket a jövõben a dohánygyártóknak kell megvenniük. Úgy ítéljük meg, hogy a dohánytermékekre kirótt magas szintû adó ellentétes hatást ért el, mint ahogy azt a törvényjavaslatok elõterjesztõi képzelték, hiszen a magas szintû adók nem növelték az állami költségvetés bevételeit, hanem csökkentették. Fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy például a mostani fogyasztásiadó-emelés, illetve a zárjegy költségeinek a gyártókra való hárítása elõreláthatólag - az érintettek becslése szerint - jövõre 20-30 százalékos cigarettaár-emelkedést fog okozni. Ezért félünk attól, hogy ahogy a korábbi áremelkedések esetén is, úgy most is jelentõs fogyasztás-, pontosabban forgalmazás-visszaeséssel kell számolni.
Teljesen nyilvánvaló, hogy 1994-ben rendkívül káros volt az a tény, hogy a háromszori fogyasztásiadó-emelés háromszor tette tönkre a piacot, ugyanis a fogyasztásiadó-emelések után ezen termékek forgalmazása rövid idõn belül mindig rendkívüli mértékben hanyatlott, aminek nyilvánvalóan egyik oka az volt, hogy a különbözõ kereskedõk feltankoltak, bespájzoltak a dohánytermékekbõl, amelyeket az adóemelés után dobtak piacra.
(16.30)
Azonban az is megfigyelhetõ, hogy ezt a forgalmazás-visszaesést sohasem követte egy olyan folyamat, amely teljes egészében a korábbi forgalmazási szint visszaállásához vezetett volna. Ennek nyilvánvalóan az egyik oka az volt, hogy a különbözõ adóemelések hatására növekedett a feketegazdaságban forgalmazott dohánytermékek mennyisége is. Magyarán: a fogyasztási adó emelése minden valószínûség szerint - mivel ezzel ellentétes becslés nincs - nem ért el olyan hatásokat, amelyeket a dohányzást ellenzõk nyilván szívesen fogadtak volna, vagyis a dohányzás mértéke Magyarországon egyáltalán nem csökkent, hanem a korábbi szinten maradt, azonban a dohánytermékek forgalmazásának nagyobb része terelõdött át a feketegazdaságba. A hivatalos forgalmazás azonban visszaesett, és ebbõl kifolyólag visszaesett az állam adóbevétele is, mind a fogyasztási adó, mind pedig a hozzá kapcsolódó általános forgalmiadó- bevétel is.
A fogyasztási adó kivetésének módja is az állami bevételek csökkenésének irányába hatott, hiszen a korábbi rendszer jelentõs mértékben módosult; ugyanis a cigarettákra kétfajta adót vetnek ki, egyrészt egy úgynevezett tételes adót, amely egy bizonyos mértéket ér el és amelyet 1 darab cigaretta után kell fizetni, valamint egy értékarányos adót, amelyet a gyártóknak a forgalomba kerülõ cigaretta után kell befizetniük, és ez a tétel az elmúlt idõszakban jelentõs mértékben, 65 százalékra növekedett.
Ez a magas szintû százalékos arányú adó azt eredményezte, hogy idén márciusban a különbözõ gyártók között Magyarországon árháború tört ki. Az árháború természetesen kedvezõen hatott a fogyasztókra, azonban nyilvánvaló, hogy csökkentette az állami adóbevételeket.
Az árháború mibenlétének megértéséhez érdemes megfigyelni azt a példát, hogy milyen következményekkel jár az, ha egy gyártó 10 forinttal csökkenti termékeinek az árát. A 10 forintos árcsökkenésbõl körülbelül 4 forint 10 fillér terheli a gyártót, 1 forint 20 fillérrel csökken a kereskedelmi árrés - tehát ez a kereskedõ számára jelent veszteséget -, azonban az összes veszteség közül a legnagyobb az állami költségvetést éri, hiszen az állami költségvetés vesztesége 10 forintos árcsökkentésnél egy adott tétel esetében 4 forint 70 fillérre rúg.
Ez a magas százalékos adó természetesen serkenti a kevésbé szabályozott import bejövetelét is, hiszen az importtermékek alulszámlázása könnyen megvalósítható, ami természetesen nemcsak a költségvetés számára káros, hanem káros a hazai gyártók és a hazai dohánytermesztõk számára is. Úgy ítéljük meg, hogy a dohánytermékek adóztatására nagyon jól illeszthetõ az a magyar közmondás, hogy "aki sokat markol, keveset fog". Lehet, hogy eme termék adóztatásánál a kevesebb jelent többet, hiszen bizonyos becslések szerint 1995-ben a fent említett okok miatt megközelítõleg 7 milliárd forint az állami költségvetés bevételkiesése a fogyasztási adó és az általános forgalmi adó terén a dohánytermékek esetében.
Az adókivetés módja kedvezõtlen iparági hatásokkal is jár, mert ellentétes a gyártmányfejlesztés indokaival, hiszen a magas százalékos adó nem ösztönzi a gyártókat arra, hogy a költségeiket növelve jobb minõségû termékeket állítsanak elõ, sõt ellenkezõleg, a gyártók kínálatát az olcsóbb termékek irányába tolja el. Így történhetett meg az, hogy míg Magyarországon 1990 és 1993 között a "light cigaretták", tehát a kevésbé egészségkárosító cigaretták aránya növekedett, addig mára ez a folyamat megfordult, és a kevésbé igényes termékek gyártása futott föl, és az újonnan bevezetett márkáknak is a felfutása - ezeknek a nevét itt most természetesen nem mondom - indult meg, nem pedig a kevésbé egészségkárosító termékeké.
Ez az iparági hatás rendkívül kedvezõtlen következményekkel járhat Magyarországnak az Európai Unióba való belépése esetén, hiszen az Európai Unió a cigarettatermékek forgalmazására vonatkozóan olyan szabályokat állapított meg, amelyek korlátozzák az egységnyi cigarettatermékben levõ nikotin és kátrány tartalmát, amit természetesen akkor tudna Magyarország teljesíteni, ha a gyártmányfejlesztés éppen ellenkezõ úton haladna, mint ahogy az ma történik az elõbb említett kedvezõtlen fogyasztási adó meghatározása miatt.
Tisztelt Ház! A továbbiakon túl arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy - megítélésünk szerint - más termékek esetében is érdemes lenne a mai fogyasztási adó alkalmazásának a módját megfontolni, így például különösképpen a fûszerpaprika esetében, hiszen a fûszerpaprikára kivetett 10 százalékos fogyasztási adó a költségvetés számára nyilvánvalóan nem jelent olyan bevételi többletet, amely megérné annak a kockázatát, hogy a fûszerpaprika-hamisítók e 10 százaléknyi adó elkerülése érdekében is növeljék a fûszerpaprikába kevert különbözõ idegen anyagokat, és általában ezen a piaci szegmensen belül is felerõsödnek a kedvezõtlen feketegazdasági folyamatok.
Köszönöm szépen megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)