DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselõtársaim! Úgy gondolom, önmagáért beszél az a felsorolás, amelyet hallottunk, hogy a kormány különbözõ tagjai - különösképpen a miniszterelnök úr - a Nemzetközi Valutaalappal való megállapodás kérdésében mikor, hányféleképpen nyilatkoztak. Azt hiszem, a legegyszerûbb egy mondatba sûríteni ezeket a nyilatkozatokat: ahányszor nyilatkozott a miniszterelnök úr, mindig másképp, mint korábban.
Ennek egyetlenegy oka lehet, mint ahogy a Massimo Russo-féle levélnek is a valóságban egy feltételezhetõ oka lehet: a kormánynak nincs olyan gazdaságpolitikája, amelyet a Nemzetközi Valutaalap egyáltalán megvitathatna, ennek következtében a Nemzetközi Valutaalap - éppúgy, mint a legeladósodottabb országok esetében, amelyeknek adott esetben nincs semmiféle önálló pénzügyi politikájuk - maga igyekszik a tehetetlen pénzügyi kormányzat segítségére sietni és különbözõ irányelveket adni. Egyértelmûen errõl van itt szó.
A Horn-kormánynak semmiféle gazdasági programja nincs, káoszhelyzet van, egyik napról a másikra cselekszik, kapkod, hol azt mondja, hogy szükség van a Valutaalappal kötendõ megállapodásra, hol azt mondja, hogy nincsen, és Massimo Russo valóban ebbõl az elmaradott gazdasági politikából fakadóan kíván rámutatni bizonyos problémákra. Elég, ha arra utalok, hogy a Massimo Russo- levélben szerepel a tb-költségvetés is, de a tb-költségvetést - ha jól tudom - a tisztelt kormányzat még mindig nem terjesztette be. Egyértelmû tehát, hogy önöknek kellene elõször egy programmal rendelkezniük, utána a program végrehajtására alkalmas csapattal, ezt követõen aztán lehetne vitázni a Nemzetközi Valutaalappal; ennek híján azonban csak ilyen kistisztviselõi leveleket és vállveregetéseket kapnak.
Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)