DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Elõzõ döntésünk értelmében, a tagoltságnak megfelelõen, most az ajánlás 2., 3. és 4. pontjában feltüntetett módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. Mindhárom módosító javaslatnak én vagyok a gazdája. Az ezekhez tartozó két további javaslathoz, a 12.-hez és a 34.-hez, majd a megfelelõ helyen szeretnék hozzászólni. Tehát most a javaslatok védelme érdekében nem mondanám el egyben az érveket, pusztán a 2., 3., 4-esnél. Ezek részben a Magyar Köztársaság címerével, a címernek a bankjegyeken és az állampapírokon való feltüntetésével, valamint a címer elõállításával és üzleti forgalomba hozatalával foglalkoznak.
Elöljáróban azonban, tisztelt elnök úr és tisztelt Országgyûlés, legyen szabad utalni arra, hogy noha mindazok a meghívók, amelyeket általában a hét elején itt kézhez kapunk, melyek bizottsági ülésekre invitálnak, s amelyek minden képviselõnek szóló meghívók, a kézhezvétel ellenére, ha egy képviselõ például egyéb bizottságokban való munkája idõbeli egybeesése miatt nem tud megjelenni az igazságügyi bizottság ülésein, ahol nota bene saját javaslatait kellene védenie, akkor könnyen olyan helyzetbe kerül - mint nemcsak jómagam, hanem többen, akik ehhez a törvényjavaslathoz módosító indítványokat nyújtottunk be, hiszen ha körültekintek most ezen az egyébként egyáltalán nem túl késõi órán, akkor az Országgyûlés plenáris üléstermében nagyjából azokat a kedves képviselõtársaimat látom, akik a múltkor, nagyjából ugyanilyen tájt elhalasztott órában itt ültek -, hogy voltaképpen azon képviselõtársaim, akiknek el szeretném mondani, hogy ne a mechanikusan összeállított ajánlás alapján szavazzanak, többek között az én javaslataimról is, nincsenek itt, tehát megint a jegyzõkönyvnek, illetõleg egymásnak beszélünk.
Ezt azért tartottam szükségesnek elmondani, tisztelt elnök úr, mert az igazságügyi bizottság jelen törvényjavaslattal foglalkozó ülésén jegyzõkönyvének tanúsága szerint az Igazságügyi Minisztérium képviselõi automatikusan "nem"-et mondtak gyakorlatilag az ajánlásban szereplõ összes indítványból három kivételével mindegyikre, ami azért kellemetlen, mert így, függetlenül attól, hogy egyes javaslatok megkapták-e vagy nem az egyharmados támogatást - egyik sem kapta meg az említettek közül - olyan helyzetbe kerültek többen, köztük magam is, hogy ezek a javaslatok szinte automatikusan leszavazásra kerültek. A szaktárca törvény-elõkészítõi, ha szabad azt mondanom, írói munkásságuk részének tekintik ezt a törvényjavaslatot, és ahhoz eséllyel, jó eséllyel, reális eséllyel módosító indítványt beadni nem lehetett, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti a képviselõ.
Ezek után szeretném elmondani, hogy az ajánlás 2. pontjával foglalkozó módosító indítványom a címernek és a zászlónak a törvényjavaslat szövegében való megjelenítésérõl szól. Tehát nem vagyok oly botor és ostoba, hogy egyszerûen csak bele szerettem volna stilizálni ebbe a szövegbe a mindnyájunk által jól ismert szent koronás címert és a magyar három színû lobogót, egyszerûen arra gondoltam, hogy legyen elõírás, mégpedig a címer leírásánál az alkotmány pontos szövegét beidézve a törvényjavaslatba, hogy mivel a Magyar Köztársaság nemzeti jelképeinek a használatáról szóló törvény különleges és szimbolikus helyet foglal el a magyar törvények sorában, ezért mi, a törvényhozók, adjuk meg a tiszteletet ennek a jelképnek, magának a törvényszövegnek a végsõ formájában is, ezért jelenítsük meg az alkotmány XIV. fejezete 76. §-ában rögzített leírását, hogy hogy néz ki, heraldikailag milyen leírást rögzít ez az alkotmányi rész - tehát a leírást és a képi megjelenítést is. Erre véleményem szerint nemcsak azért van szükség, mert meg kell adni ezen jelképeknek a tiszteletet a törvényszövegben a vizuális bemutatással is, hanem azért is, mert vannak olyan hivatalos kiadványok, amelyek annak ellenére, hogy hatályosak, nem tartalmazzák például a koronás címert. Ilyen például a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó '90-es alkotmánya, melynek a címlapján ugyan látható a címer, ugyanakkor magában a törvényszövegben, ahol a címerrõl, a fõvárosi és a nemzeti jelképekrõl rendelkezik az alkotmány, ott sem a címer, sem pedig a zászló nem látható. Tehát voltaképpen ennek a javaslatnak az a célja, hogy legyen látható, mindenki által hozzáférhetõ és használható a két legfontosabb vizuális jelkép.
A harmadik javaslat elutasításában bizonyára közgazdasági érvek is szerepelhettek. Ez a javaslat úgy szól, hogy a címert a bankjegyeken, az állampapírokon és nagyobb címletû pénzérméken fel kell tüntetni. Erre a javaslatra az a meggondolás vezetett, hogy a bankjegyek és a pénzérmék, valamint az állampapírok egyformán részei a mindennapi pénzhasználatnak és pénzforgalomnak, illetve a banki pénzügyi, üzleti forgalomnak, ezért a kialakult hagyomány és az esztétikai megjelenés szempontjain túlmenõen szükséges az állami címernek a bankjegyeken, állampapírokon és a nagyobb címletû pénzérméken való feltüntetése is.
Gyakorlatilag itt arra gondoltam, hogy ezek a papírok és pénzérmék - persze csak a nagyobb pénzérmék - a szó legnemesebb értelmében a Magyar Köztársaság címere által reklámhordozók is. Egy spanyol pénzrõl felismerhetõ a király portréja nyomán, hogy melyik ország pénzérõl van szó. Én azt hiszem, hogy a kisebb címletû fémpénzeket, az aprópénzeket leszámítva - amelyek sajnos rendkívül kicsik, és esztétikailag sem volna szerencsés -, ettõl felfelé a kerekebb, nagyobb felületet mutató fémpénzeken, valamint az említett állampapírokon - amelyek, mint említettem, hordozzák az ország jelképét - szükséges a címernek a feltüntetése.
A harmadik ezen szakaszba tartozó javaslatom egy új bekezdéssel szerette volna kiegészíteni ezt az elõterjesztést, mely egy mondatban úgy foglalható össze, hogy a címer elõállítása és üzleti forgalomba hozatala állami monopólium, erre nézve a jövedéki termékekre vonatkozó jogszabályok az irányadók. Ebben a gondolatban nem más fogalmazódik meg, csak az, ha az alkohol, a dohány és egyéb cikkek gyakorlatilag jövedéki terméknek minõsülnek, állami monopóliumot képeznek, akkor a Magyar Köztársaság címerének használata, pontosabban elõállítása és üzleti forgalomba való hozatala hasonlóképpen, éppen ennek a dolognak a szimbolikus jelentõsége miatt, kerüljön egy ilyen monopóliumi körbe, ami nem azt jelenti, hogy kizárólag a magyar állam állíthatna elõ címert és zászlót - itt esetemben a címerrõl van szó -, hanem arról van szó, hogy éppen az alaknak, a formának, a színezésnek, a minõségnek, illetõleg mint említettem szimbólikus súlyánál fogva magának a címer tekintélyének megfelelõ közegben való megjelenítése, biztosítása, feltüntetése ne változzon címergyártónként, öntõ vagy rajzoló kisiparosonként, hanem egységes szabályozás szerint történjen. Mint említettem, a javasolt megoldásnak - a szimbolikus jelentõség mellett - anyagi vonzatai is lennének a magyar címer elõállításának és forgalmazásának engedélyhez és ellenõrzéshez kötésével, a megfelelõ elõírások mellett.
Ezek voltak azok az érvek, amelyeket szerettem volna felhozni ezen egészen rövid, részben az alkotmány megfelelõ szövegébõl való idézetekbõl álló, részben pedig rövid egymondatos módosító indítványaim mellett. Azért tettem ezeket az indítványokat, mert hittem abban, hogy a törvény alapvetõ szempontjaival, alapvetõ felfogásával egyetértve - tehát, hogy a Magyar Köztársaság címere tekintélyének megõrzése fontos - gondoltam, hogy ezekkel a részletjavaslatokkal is hozzájárulhatok. Pusztán nehezményezni és kárhoztatni tudom azt a jelenséget, hogy a módosító indítványok tárgyalása során, a Ház elé kerülõ ajánlás összeállítása során a megfelelõ bizottságban ezek - de hangsúlyozom: más ellenzéki és kormánypárti képviselõtársaim módosító javaslatai is - gyakorlatilag minden vita nélkül és a minisztérium szakértõinek automatikus és minden továbbit nélkülözõ -"nem"-je nyomán kerültek elvetésre.
(18.30)
Ezzel a megállapítással természetesen nem saját és más képviselõtársaim módosító indítványainak a súlyát, bölcsességét, minõségét kívánom minõsíteni, hanem azt az eljárást, hogy véleményem szerint nem volna szabad egy ilyen fontos, szimbolikus, új törvényjavaslatot így keresztüldarálni egy bizottságon, és nem volna szabad pontosan ennek az igen kivételes és jelképes törvénynek a tárgyalását egy ilyenfajta mechanizmusban hagyni a maga sorsára. Köszönöm szépen.