SOÓS KÁROLY ATTILA ipari és kereskedelmi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Tisztelt Képviselõtársaim!
Az elõbb tárgyalt vámjogi törvényjavaslat mellett, amelyik a vámjogról, a vámeljárásjogról és a vámigazgatásról szól, a kormány ugyancsak beterjesztette a vámtarifáról szóló törvényjavaslatot. Ennek az elõadója az ipari és kereskedelmi miniszter úr, akit én most helyettesítek.
Akar államtitkár úr már szólt itt a magyarországi vámjog történetérõl. Én azt említeném meg, hogy 1951 után, amikor hatályát vesztette a '24-ben meghozott vámtörvény, akkor a vámok mint a kereskedelempolitikai érdekek érvényesítésének és a hazai termelés védelmének eszközei, több évtizedes Csipkerózsika-álomba szenderültek. Változást az 1968-ban bevezetett kereskedelmi vámtarifa hozott, amely már kereskedelempolitikai megfontolásokat tükrözött. Ez teremtett többek között alapot ahhoz is, hogy Magyarország 1973- ban az általános vám- és kereskedelmi egyezményhez - az angol rövidítés szerint: GATT-hoz - való csatlakozásakor - a közép-kelet-európai országok közül elsõként - nem mennyiségi importkötelezettségek vállalásával csatlakozott, hanem vámjainak csökkentésével viszonozta az egyezménybõl származó elõnyöket. Rendkívül kedvezõtlen volt ez a kötelezettség, amelyet azok az országok vállaltak, amelyek mennyiségi importot, magyarán azt vállalták, hogy mibõl mennyit fognak importálni; ehhez képest Magyarország akkor - saját szempontjából - nagyon szerencsésen járt el. Az ezt követõ idõszakban aktívan részt vettünk a GATT keretében folytatott sokoldalú vámtárgyalásokon, amelyek a legnagyobb kedvezményes vámok világméretû, fokozatos csökkenéséhez vezettek. Az 1975-ben Finnországgal megkötött szabadkereskedelmi megállapodásunk az ipari termékek kétoldalú kereskedelmében teljesen eltörölte a vámokat.
A magyar vámpolitika nagy mérföldkövét mégis a rendszerváltás jelentette. A KGST megszûnésével, a piaci viszonyok kialakulásával a vám valódi, minden partnerrel szemben alkalmazott importszabályozó szerepet kapott.
Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy világgazdasági és kiemelten európai integrációs törekvéseink egyúttal autonóm vámpolitikai mozgásterünket szûkítik. A GATT-megállapodásokban foglalt szerzõdéses kötelezettségek mellett a vámpolitika érvényesítését alapvetõen meghatározzák két- vagy többoldalú integrációs, szabadkereskedelmi megállapodásaink. E megállapodások közül meg kell említeni az úgynevezett CEFTA-országokkal 1992-ben, az EFTA-országokkal 1993-ban és Szlovéniával tavaly létrehozott szabadkereskedelmi egyezményeket, amelyek külkereskedelmi forgalmunk elég jelentõs részénél a vámok fokozatos, teljes lépítését irányozzák elõ.
És persze külön, kiemelten meg kell említeni az Európai Közösségekkel 1991- ben megkötött társulási megállapodást. Ezt ki kell emelni egyrészt azért, mert ez persze - mint azt mindannyian tudjuk, és most nem szeretnék a részletekbe belebocsátkozni - nemcsak szabadkereskedelmi megállapodás, hanem ennél jóval több. Ki kell emelni azért, mert külkereskedelmünknek, ezen belül az exportunknak igen magas hányadát, kétharmadát érinti ez a megállapodás. És végül azért is ki kell emelni, mert ha a dologról abban a vonatkozásban beszélünk, hogy vámpolitikai mozgásterünket a megállapodás szûkíti, akkor alá kell húzni, hogy a partner mozgásterét lényegesen nagyobb mértékben szûkíti. Ugyanis, mint ismeretes, itt a vámcsökkentés úgynevezett aszimmetrikus módon valósul meg. Tehát úgy, hogy az Európai Unió már eltörölte a vámokat, mi pedig fokozatosan, évrõl évre csökkentjük a vámokat az Európai Unió - vagy az akkori megállapodáskor még úgy hívták, hogy Európai Közösség - vonatkozásában.
Természetesen ezekbõl a különbözõ szabadkereskedelmi megállapodásokból fakad az, hogy a vámok védelmi szerepe és egyúttal a fiskális bevételekben játszott szerepe is fokozatosan csökken. A vámtarifáról szóló mostani törvényjavaslat célja az, hogy az európai gyakorlatnak megfelelõen összefoglalja és a legmagasabb szintre emelje a vámtarifára vonatkozó szabályokat, a vámtarifa érvényesítésének, módosításának feltételeit és elveit, biztosítva egyben a piacgazdasági körülmények között kívánatos operatív cselekvés lehetõségét is.
A vámtarifáról szóló törvényjavaslat rendelkezései megfelelõ garanciákat nyújtanak a gazdasági élet szereplõinek arra, hogy kiszámítható szabályozási keretek között végezhessék a tevékenységüket. Ehhez járul, hogy a hatályos vámtarifa vámtételeinek túlnyomó többsége nemzetközi szerzõdésekkel szabályozott, amelyek - mint például az Európai Közösségekkel kötött társulási megállapodás - korábbi törvényekkel már kihirdetésre kerültek.
A törvényjavaslat azonban emellett meg kívánja õrizni az ipari és kereskedelmi miniszter és a pénzügyminiszter együttes hatáskörét arra, hogy a törvényes elõírásokat és a nemzetközi kötelezettségeket szem elõtt tartva gondoskodjanak a vámtarifa gyakorlati alkalmazásáról, beleértve a gazdasági helyzet függvényében szükségessé váló gyors beavatkozást. Ilyen lépést kívánhat például a hazai piacon tapasztalható súlyos áruhiány vagy egy születõ iparág importversennyel szembeni védelmének átmeneti erõsítése. Természetesen az Országgyûlésnek kell megfontolnia, hogy célszerûnek tartja-e a kérdéses miniszterek ilyen együttes hatáskörének fönntartását. Ha netán ezt - amit egyébként a kormány javasol - nem tartaná az Országgyûlés célszerûnek, hanem magasabb szintre emelné ezt a hatáskört, akár csak a kormány szintjére, akkor azzal tisztában kell lenni, hogy ez átmeneti áruhiányok esetén kellõ gyorsaságú beavatkozást nem tesz lehetõvé.
(18.10)
Miniszteri rendeletek kiadása is egy-két hetes elõkészítést mindenképpen igényel, kormányrendelet kiadása ennél hosszabb idõt igényel.
A kormány semmiképpen sem javasolná azt, hogy ez a változat kerüljön esetleg bevezetésre. Tehát azt javasolja a kormány, ami le van írva. Az Országgyûlésnek kell megfontolnia, hogy ezt így tartja-e helyesnek. Ismétlem: a kormány javaslata az ipari és kereskedelmi, illetve a pénzügyminiszter együttes hatásköre. A törvényjavaslat 24. §-a a fentiek szellemében és azokra való tekintettel javasolja az államháztartásról szóló törvény vonatkozó szakaszainak módosítását.
Még egy dolgot szeretnék megemlíteni. A törvényjavaslat végén ott található a végrehajtási rendelet tervezete. Az Országgyûlés gyakran szokta igényelni, és joggal szokta igényelni, hogy törvényjavaslatoknál a végrehajtási rendelet tervezetét ismerhesse, hogy lássa az általa elhatározandó végrehajtás módozatait és körülményeit. Ezt az igényt ez a benyújtott törvényjavaslat ilyen értelemben kielégíti.
Tisztelt Képviselõtársaim! Én az elmondottak alapján, és megköszönve az országgyûlési bizottságok támogatását, kérem önöket, hogy a vámtarifatörvényt fogadják el, és fogadják el ehhez kapcsolódóan a 24. § szerinti módosítást is az államháztartási törvény vonatkozásában. Köszönöm megtisztelõ figyelmüket. (Taps.)