HAJDÚ JÁNOS, az európai integrációs ügyek bizottságának elõadója: Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az európai integrációs bizottság megbízott azzal, hogy a tisztelt Házzal közöljem: a bizottság egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találja a törvényjavaslatot. E mellett, ezzel együtt és ezt kiegészítendõ szeretnék beszámolni arról, hogy bizottságunk, amely feladatából következõleg elsõsorban, de nemcsak kizárólag a jogharmonizációs szempontokat elemezte - tehát azt firtatta, hogy ez a vámtörvény milyen mértékben felel vagy felelhet majd meg az Európai Unióhoz való csatlakozásunk követelményeinek -, ezeknek a vizsgálata mellett más gazdaságpolitikai szempontokra is próbáltunk összpontosítani.
Szeretném a tisztelt Háznak jelenteni, hogy e munkánk végzése közben kiváló felkészültségû vámszakemberekre és gazdasági szakemberekre támaszkodhattunk mint tanácsadókra és mint szakértõkre. Úgyhogy a mi nézõpontunkból ennek a törvényjavaslatnak a minõsítése kedvezõbb, mint ahogy azt az elõttem szólt igen tisztelt képviselõ asszony a maga nézõpontjából elmondhatónak tartotta.
Az európai integrációs bizottság mindazonáltal gondolkodik és dolgozik azon, hogy a törvényjavaslatot ugyancsak néhány módosító indítvánnyal próbálja - úgy fogalmaznék - gazdaságpolitikai instrumentáriumként jobbá tenni. Egy vámtörvény alapjában véve természetesen és érthetõen - és itt, Magyarországon most kiváltképp - fiskális szemléletû, de miután egy törvény nem egy napra és nem egy évre készül - ez pedig, alapos munka lévén, nyilván hosszú éveken keresztül el fog bennünket kísérni -, szeretnénk, hogyha gazdaságpolitikai instrumentáriumként is jól mûködtethetõ törvény lenne.
Ezzel összfüggésben szeretném felhívni a figyelmüket, hölgyeim és uraim, hogy az Európai Unió vámjoga alapvetõen eljárási szabályok gyûjteménye, a mi vámtörvényünknek azonban tartalmazni kell anyagi szabályozókat is, éspedig azért, mert ez egy autonóm vámtörvény - tekintettel arra, hogy Magyarország még nem tagja az Európai Uniónak. És, noha nekünk mint bizottságnak, az a feladatunk, hogy elõmozdítsuk a csatlakozást, és mindent megtegyünk azért, hogy minél elõbb csatlakozhassunk, illõ törõdnünk azzal is, hogy mi lesz addig. És ez a "mi lesz addig?" mai ismereteink szerint néhány évig is eltarthat, kevésbé szerencsés esetben esetleg még egy évtizedig is.
Éppen ezért szükségesnek tartjuk azt, hogy a törvény, mint gazdaságpolitikai eszköztár, jól mûködjék. Úgyhogy, szíves engedelmükkel, szeretnék néhány példát felhozni arra, hogy miben teszünk kísérletet mint bizottság a törvény további finomítására és javítására.
(17.50)
Ilyen példának okáért - de hangsúlyozom, hogy csak példákat mondok - az, hogy a kormányrendelettel kivethetõ piacvédelmi vámpótlékokat, dömpingellenes vámokat és érdekkiegyenlítõ vámokat megpróbáljuk - ha ez sikerül - a törvénybe beemelni, mert ez erõsíti a gazdaságpolitikai eszköztárat azoknak a szakértõknek a véleménye szerint, akiknek a tanácsaira bizottságunk támaszkodik.
Ugyancsak szeretnénk erõsíteni a gazdaságpolitika eszköztárát az aktív és a passzív bérmunka szabályozásában, mert ezt is szükségesnek tartjuk. Itt azonban szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem tiltó, nem korlátozó, nem akadályozó szempontok érvényesítésérõl van szó, hanem arról, hogy egy törvény mindig erõsebb jogforrás, mint egy rendelet, amely ráadásul csak "- hat", tehát "rendelettel szabályozhat" intézkedést tartalmaz. Amennyiben ez törvény, akkor ez egy megfelelõ eljárási rendet mindenképpen feltételez.
Természetesen mi is foglalkoztunk az apportproblémával. A mi megközelítésünk az volt, hogy a vámmentesség mint intézmény tulajdonképpen úgy is értelmezhetõ, mint egyfajta elõzetes lemondás a költségvetési támogatások alkalmazási módjaként. Mert ha valaki nem fizet valami után vámot és azt apportként behozza, akkor, mondjuk, a belföldi konkurenseivel szemben mindenképpen elõnyt élvez. Szeretném hangsúlyozni, hogy az európai integrációs bizottság ebben a kérdésben sem híve egy általános tiltó megközelítésmódnak, hanem szeretnõk, ha sikerülne kidolgozni egy olyan eljárási rendet, amely mérlegelési lehetõséget kínál, és esetleg esztendõrõl esztendõre még azt is a kormánynak, hogy a költségvetési törvénybe építse be azt, hogy mi az, amit apportálni célszerûnek látszik gazdaságpolitikai célok szolgálatában, és mi az, amit nem.
Befejezésül szeretném megismételni tehát, hogy mi dolgozunk ezeknek a módosító indítványoknak az elõkészítésén, és amennyiben sikerrel járunk, akkor azt természetesen a tisztelt Ház plénuma elé bocsátjuk.
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps.)