BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz frakciója képviseletében Kósa Lajos képviselõtársam a stratégiai kérdéseket már érintette. A Fidesz érdekelt abban, hogy az energiarendszer privatizációja több oknál fogva bekövetkezzék. Csupán utalni szeretnék arra, hogy az ország minden körülmények között az európai integráció részese kíván lenni, és így nem kerülhetõ el az energiarendszer integrációja sem. Feltétlenül fontos arról is beszélni, hogy a privatizáció egyik fontos eleme és mozgatója, hogy mind a hálózat, mind az energia-elõállító és - szállító rendszerek felújítása, korszerûsítése, az európai rendszerekhez való csatlakoztatása több száz milliárd forintos beruházást igényel.
Vannak azonban olyan aggályaink, amelyek - azon túlmenõen, hogy a költségvetés számára mintegy 100 milliárd vagy még annál is több bevétel reményében ilyen sürgetõ módon jelenik meg a parlament elé beterjesztett négy törvény módosítása - megfontoltságot igényelnek részünkrõl is. Ezt a szándékot éreztem mindegyik képviselõtársam hozzászólásából kicsengeni. Nem lehet egy privatizációnak, egy nemzeti vagyon privatizációjának és egy stratégiailag meghatározó ágazat privatizációjának csak egy szempont az alapfeltétele, hogy a költségvetés nagyon gyorsan egy olyan bevételi injekciót igényel, ami e stratégiai ágazatnak koncepció nélküli, különös kérdések megfontolását nélkülözõ beterjesztését tenné indokolttá.
Egy alkalommal Suchman Tamás miniszter úrhoz interpelláltam, ami a villamos energia és a gáz bejelentett, illetve a kormány által még nem ismert és nem támogatott áremelésével volt összefüggésben. Akkor azt a választ kaptam, hogy valóban igazunk van, nagyon nagy megfontolás szükséges ehhez, és hogy a stratégiailag meghatározó ágazat privatizációját megelõzõen szakértõi körökben, önkormányzati szövetségek bevonásával és a parlamenti pártok képviselõinek bevonásával, nem utolsósorban pedig az ágazatban dolgozó szakemberek bevonásával - akik munkahelyüket is féltik - egyeztetések lesznek. Sajnos ezek elmaradtak.
A vita során elhangzott az energia-elõállítók és a szállítóvezetékek privatizációjával kapcsolatos pro és kontra érvelésrendszer. Én most az elosztóvezetékekkel kapcsolatban szeretnék hozzászólni, annál is inkább, mert nagyon fontosnak tartom annak hangsúlyozását, hogy ennek kialakításában a helyi önkormányzatok, azt megelõzõen a tanácsok és természetesen - ahogy a törvény fogalmaz - az önkormányzatok alanyai, a polgárok, a lakosság nagymértékben részt vettek.
(11.30)
Az õ pénzükbõl, filléreikbõl, forintjaikból megvalósult vagyontárgyak privatizálását, illetve igényüknek a privatizációban való figyelmen kívül hagyását - enyhén szólva - felháborítónak tartom. Ezért tehát arról szeretnék beszélni, hogy a lakosságot képviselõ önkormányzatoknak és azok szövetségeinek a bevonása a privatizációt elõsegítõ törvényekbe meghatározó és alapvetõ.
A kormány által benyújtott javaslattól eltérõen mi azt támogatjuk - és egyben kiindulópontunk közös is -, hogy az energiaszektor tervbe vett privatizációja nem nélkülözheti a tulajdonviszonyok mielõbbi tisztázását. Ennek érdekében a törvényjavaslat, amelyet az önkormányzati törvény módosítására nyújtottak be, jelenleg nélkülözi ezeknek a viszonyoknak a tisztázását. Közel öt évvel az önkormányzati törvény hatálybalépése után az eredeti törvényhozói szándékkal szemben lényegében visszamenõleges hatállyal a törvény nem kívánja, hogy a belterületi energia-, közmûvagyon az önkormányzatok részére kerüljön átadásra.
Az önkormányzati törvény szerint a természetben önkormányzati tulajdonba adandó belterületi közmûvagyon helyett a gázközmû esetén nem értékarányos részvényt és plusz 10 százaléknyi privatizációs bevételt juttatna az önkormányzatoknak. A villamosenergia-közmûvekbõl sem tulajdont, sem a tulajdonba adás elmaradása miatti "kárpótlást" nem helyez kilátásba. Ugyanakkor a javaslat változatlanul hagyná az önkormányzatok feladat- és hatáskörérõl szóló törvényben rögzített önkormányzati feladatokat, így például a közvilágítás biztosítása kötelezõ önkormányzati feladat maradna anélkül, hogy az e célra tanácsi és önkormányzati forrásból és természetesen lakossági forrásból létrehozott vagyonról az önkormányzat tulajdonosként vagy más módon rendelkezhetne.
A benyújtott javaslatot megelõzõen - mint ahogy ezt korábban említettem - több mint 1500 önkormányzat már kérte a vagyonátadó bizottságoktól az energia- , közmûvagyon természetben történõ átadását. A többiek pedig ilyen javaslattal állnak elõ.
A törvényjavaslatban foglalt rendelkezések úgy tekintik mind a villamos-, mind a gázközmûvek átadásának folyamatát, hogy e törvény lezárja az önkormányzati tulajdoni igények kielégítésének folyamatát. Nem hiszem, hogy ez le fogja zárni, hiszen az önkormányzati igényekrõl végsõ soron a bíróság jogosult dönteni, ha nem sikerül a megállapodás. A szövetségek és az önkormányzatok többsége a megállapodás, a tulajdonviszonyok rendezése mellett teszi le a garast.
Szeretnék arról is beszélni, hogy a hivatalból indítandó vagyonátadás elmaradása nem járhat azzal a következménnyel, hogy utólag az állam elvonja vagy korlátozza az önkormányzatoknak átadandó vagyont. Több ilyen jogeset precedensként szolgálhat a vita során.
A mi álláspontunk az is, hogy az önkormányzati törvény a közmûvagyon átadása tekintetében határozott rendelkezést tartalmaz. Maga határozta meg az átadandó közmûvagyon kritériumait és a kivételt egyaránt. Feltéve, de nem elfogadva, hogy az energiaközmû vagyonátadása ügyében külön törvényre kellett volna várni, amelynek legkésõbb 1994-ben meg kellett születnie, ez a vélt akadály is elhárult. Azóta az úgynevezett szaktörvények mindegyike új tartalommal létezik, a tulajdonjog tekintetében semmiféle megkülönböztetést nem tartalmaz, nem zárja ki az önkormányzati törvény által óhajtott önkormányzati tulajdonlás lehetõségét.
További megfontolást érdemel a törvényjavaslatban a jogállamiság az annak részét képezõ hatalommegosztás szempontjából is. A jogállamiság részét képezõ jogbiztonság tekintetében már az is elfogadhatatlan, ha a törvényhozó, a javaslattevõ, különösen a tulajdonjogot érintõen, lényegét tekintve visszamenõen szabályoz. De a törvényjavaslat még ezen is túltesz. A folyamatban lévõ eljárásokra tekintettel ugyanis a mai helyzet lényege az, hogy vita van a tulajdonos állam és a tulajdoni igénnyel fellépõ önkormányzatok között. Ebben a vitában az állam nem lehet döntõbíró azon az alapon, hogy tulajdonosi pozícióját közhatalmi pozícióra váltva törvénnyel dönt a bíróság ítélete helyett. Módosító javaslatokat fogunk benyújtani az önkormányzati szövetségek és az ellenzéki pártok közös, egyeztetett álláspontja alapján.
Közismert az is, hogy a települési önkormányzatok és az õket képviselõk már több alkalommal nyilvánosságra hozták megállapodási készségüket. Sajnálatos, hogy a megállapodást célzó tárgyalások tapasztalatairól az írásos elõterjesztés, de a miniszteri expozé sem adott tájékoztatást, és nem kapták meg a képviselõk az országos önkormányzati érdekszövetségek véleményét sem a benyújtott törvényjavaslatokról, legalább is nem mindegyikrõl.
Tisztelt Ház! Javasolni fogjuk az önkormányzati törvény eredeti rendelkezéseinek érvényesítését úgy, hogy az valóban lehetõséget kínáljon a kormány által tervezett privatizáció jogszerû keretek közötti lebonyolítására, a költségvetési törvényben meghatározott privatizációs bevétel lehetõségek szerinti elérésére azzal, amit több képviselõtársam is hangsúlyozott, hogy elõtte koncepcionális kérdésekben kell döntenünk.
Kiindulópontnak tekintjük az önkormányzati törvény és az önkormányzati törvény értelmezése s alkalmazása terén a Legfelsõbb Bíróság által követett gyakorlatot, ennek megfelelõen az önkormányzati törvény hatálybalépése elõtt létesült belterületi gázközmûvagyont 1995. szeptember 1. napjával önkormányzati tulajdonba, ugyanezen nappal a közvilágítás infrastruktúráját a települési önkormányzatok határidõ nélküli használatába kell adniuk a vagyonátadó bizottságoknak.
Jelen javaslatunk, többpárti indítványunk elfogadása esetén értelmetlenné válik a társasági lét jogszerûségének a vizsgálata is, amelyet megítélésem szerint az átalakulási törvényt követõen törvényi szabályozás hiányában néhány szolgáltatóvállalat tett meg.
A benyújtott javaslatban azt is bíráljuk, hogy semmi jelentõséget nem tulajdonít annak a jogi ténynek, hogy az önkormányzatok tulajdoni igényét a belterületi közmûvek tekintetében a 185/1993. számú kormány rendelet az önkormányzati törvény hatálybalépése elõtt keletkezett teljes vagyonértékre elismerte, és ezt a vagyont kivette az ÁV Rt. kompetenciájából.
Tisztelt Ház! Javaslom tehát, hogy koncepcionális kérdésekben döntsön elõször a tisztelt Ház. Én ezek közé tartozónak érzem az energiaiparnak, az energiaszolgáltatásnak, általában a Magyar Köztársaság energiapolitikájának stratégiai kérdéseit is. A privatizáció során pedig feltétlenül dönteni kell a vagyoni részesedésrõl, különös tekintettel az elosztóhálózatból való vagyoni részesedésre. Az állampolgárok, az önkormányzatok és azok jogelõdei által létrehozott vagyontárgyak tekintetében pedig - megítélésem szerint - az önkormányzatok alanyait, az állampolgárokat illeti meg ez az üzletrész.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)