DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! Igyekszem a lehetõségekhez képest azokat a kérdéseket nem érinteni, amelyeket a Független Kisgazdapárt képviselõcsoportja nevében a vezérszónokunk, dr. Rott Nándor már kifejtett. Más ellenzéki párt részérõl elhangzott olyan véleményeket sem kívánok megismételni, amelyek a Kisgazdapárt véleményével egyeznek.
De úgy gondolom, a most beterjesztett törvénycsomag olyan kívánnivalókat hagy maga után, amelyeket nem lehet szó nélkül hagyni, hiszen a privatizáció önmagában egy olyan társadalomformáló erõ, amely az egész társadalmat megmozgatja. Egyrészt a tulajdonosi szerkezet megváltoztatása következtében évtizedekre vagy évszázadnyira elõre egy más társadalmi berendezkedés alapjait vetheti meg, de a privatizáció egyszerû esetei, tehát nem a stratégiai vállalatok privatizációja, hanem a kisebb vagyonok privatizációja maga is a társadalmi igazságérzetet sértheti azzal, hogy a munka elvén való vagyonszerzéssel szemben egyéb források alapján teszi lehetõvé a jelentõs vagyontárgyakhoz való hozzájutást.
Miután a most beterjesztett törvénycsomagban stratégiai fontosságú iparágak privatizációjáról van szó, itt sokkal nagyobb a tét, mint egyebekben. Hiszen a villamosenergia-ipar, a gázszolgáltatás mind a gazdaság, mind a honvédelem, mind a polgárok szempontjából stratégiai ágazatnak tekintendõ, melynek tulajdonlását és a tulajdonlással összefüggõ jogok gyakorlását az ország biztonsága, valamint az energiához való hozzájutáshoz kötõdõ állampolgári szabadságok érdekében szükségszerûen korlátozni kell, és megfelelõ garanciákkal ellátva szükséges ezeket a kérdésköröket szabályozni.
Hogy milyen fontosságú az a törvénycsomag, amely a tisztelt Ház elõtt fekszik? Elég, ha arra utalok, hogy 1974-ben és 1979-ben bekövetkezett két ízben egy olyan olajárrobbanás, amely egyben kellõ alappal szolgálhat annak felméréséhez, hogy milyen hatással járhat egy országra nézve az energiaszolgáltató tulajdonlásában bekövetkezett változás. Hiszen az energia árváltozásai a hivatkozott két esetben az egész világon bekövetkezõ árrobbanáshoz is vezettek. Ennek az árrobbanásnak többek között az is a következménye, hogy egy olyan cserearányromlás következett be világszerte, hogy a cserearányromlást a társadalmi, gazdasági szerkezetük miatt elég rugalmasan követni nem képes társadalmak rendkívül súlyos hátrányba kerültek. Elég, ha arra utalok, ha például az 1974. évi árrobbanás elõtti cserearányok alapján számítottuk volna az elmúlt évtizedek külkereskedelmi forgalmát, akkor nem 3,2 és 3,9 milliárd USA-dollárveszteséggel kellene a következõ évet kezdenünk, hanem plusszal zártuk volna külkereskedelmi mérlegünket.
Ebbõl is látható tehát, hogy a most beterjesztett törvénycsomag mindenképpen igényelte volna - amint az egyébként a törvényi elõírás szerint is kötelezettsége lett volna a kormányzatnak -, hogy egy olyan vitát kezdeményezzenek a stratégiai fontosságú iparágak privatizációját megelõzõen, ahol meg lehetett volna határozni a privatizáció elveit. Azt, hogy egyáltalán szükség van-e jelenlegi fejlõdési szakaszunkban a privatizációra, vagy az most elkerülendõ lett volna. Vagy egyáltalán szabad-e Magyarországnak az áramszolgáltatást illetõen a privatizáció problémakörét olyan értelemben felvállalni, hogy nemcsak az áramtermelõk, hanem az áramszolgáltatók privatizálására is sort kerítsen.
A Független Kisgazdapárt álláspontja a privatizáció körében mindig is az volt, és jelenleg is az, hogy nem kell mindenáron privatizálni. Privatizálni csak akkor kell, ha a privatizálás után hatékonyabban tud mûködni magántulajdonként az állami vagyon, és ez a hatékony mûködés az ország jövõje szempontjából egy magyar tulajdonlást is jelent. Nem jelenti a nemzeti értékek elherdálását, hiszen a Magyar Köztársaság alkotmánya kifejezetten rendelkezik arról, hogy az állam tulajdona a magyar nemzet tulajdonaként kezelendõ.
Ennek következtében a Független Kisgazdapárt minden privatizációs folyamatot abból a szempontból vizsgál, hogy vajon a privatizációt követõen jobban mûködik-e a korábban állami tulajdonban volt vagyon. Ha nem mûködik jobban, nem hoz nagyobb gazdasági eredményt, nem tud több munkavállalót tisztességes munkakörülmények és munkafeltételek között megfelelõ megélhetéshez juttatni, ebben az esetben nem szabad privatizálni, mert az a nemzeti vagyon elherdálását jelenti.
Ami az áramtermelõk és különösképpen az áramszolgáltatók privatizálását illeti, egyértelmûen ki kell mondani, hogy az elõbb felhozott három szempont miatt, az ország biztonsága miatt, az energiához való hozzájutáshoz kötõdõ állampolgári szabadságok miatt és magukból az árarányokból fakadó következmények miatt csak abban az esetben jöhet szóba a privatizáció, ha az állam és az állampolgárok érdekei mindenképpen biztosítva vannak.
Hadd utaljak arra, hogy az áramszolgáltatás körének a privatizálása kihat az összes egyéb, többi vagyon privatizálására is. Tehát arra a több mint 50 százalékra, amely már privatizálás alá került, és nyilvánvalóan mindarra a vagyonra, amely ezek után fog privatizálás alá kerülni. Sõt kihat a már korábban magántulajdonban lévõ vagyonra is, és minden egyéb vagyonra, és mindenki vagyonát az új tulajdonos kényének-kedvének megfelelõ módon fel-, illetve leértékelheti.
Az összes tulajdoni érdekkörök vagy egy igen jelentõs érdeksérelmet szenvedhetnek, vagy olyan többletjogokhoz jutnak, amelyek indokolatlanok. Ezért tehát a Független Kisgazdapárt álláspontja rendkívül határozottan az, hogy a villamosipar privatizációjánál mindenképpen szem elõtt kell tartani és nem lehet áthágni azt a szabályt, hogy legalább 50 szálalék plusz 1 szavazatnak, tulajdoni hányadnak a magyar állam tulajdonában kell maradnia, magyar rendelkezés alatt kell maradnia. Emellett egyetlenegy tulajdont szerzõ sem szerezhet egyenként nagyobb tulajdoni hányadot, mint 10 százalékot, épppen azért, nehogy bármiféle monopolhelyzet kialakulásával a magyar tulajdonlást veszélyeztesse.
00
(11.00)
Úgy gondolom, hogy a beterjesztett törvényjavaslatok közül a T/1118. szám alatt beterjesztett törvényjavaslat az eddigiektõl eltérõen, a magántulajdonú energiaszállítóknak kizárólagos export- és importjogot biztosító magatartása, valamint az az eljárása, hogy mûködési területén kizárólagos közcélú szolgáltatási jogot biztosít, egy olyan helyzetet eredményez, hogy az országos tüzelõanyag-hiány következtében, külgazdasági, nemzetgazdasági, környezetvédelmi, vagy honvédelmi érdekre való utalással jogot ad a szállítónak a szállítás, illetõleg a szolgáltatás korlátozására vagy szüneteltetésére. Nos, bár igaz az, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat azt mondja, hogy ennek részletes szabályait késõbbi törvényjavaslat benyújtása kapcsán fogják elõterjeszteni, úgy gondolom, az eddigi szabályozásból is egyértelmû, hogy önálló döntési lehetõséggel ruházza fel a magántulajdonú energiaszolgáltatót. Így tehát a jogszabály szigorú betartása mellett is megteheti a magánszolgáltató, hogy visszafogja a termelését, és mondjuk, a terület ellátását energiaimporttal oldja meg - borzasztó veszélyes az ország jövõje szempontjából -, vagy környezetvédelmi vagy egyéb érdekekre hivatkozva, amelyeket a törvény felsorolt és amelyekre én az elõbb utaltam, korlátozza vagy szüneteltesse a szolgáltatást. Tehát mindezek a módszerek lehetõséget teremtenek a lokális energiatermeléshez vagy utat nyithatnak esetlegesen olcsóbb importenergia révén elérhetõ extraprofit eléréséhez. Ez önmagában természetesen egy piacgazdaságban nem lenne tragédia, hiszen a piacgazdaság lényege a profittermelés, de úgy gondolom, hogy ebben az esetben a lokális erõmû termelésének a visszafogása, a termelõberendezések üzemen kívül helyezése, a termelõkapacitás lezüllesztése lesznek a következményei az ilyen eljárásoknak. Gondoljanak, igen tisztelt képviselõtársaim, azokra a bányákra, ahol élet-halál harcot folytat az a bányásztársadalom, amely valamikor oly kiemelt megbecsülésben részesült ebben az országban, és ma, adott esetben ezzel a jogszabállyal is, ennek a bányásztársadalomnak meg lehet adni a halálos döfést!
(Az elnöki széket dr. Salamon László, az Országgyûlés alelnöke foglalja el.)
Külön ki szeretnék térni arra, hogy a T/1122. számú törvényjavaslat a privatizációs törvény mellékletét módosítja ugyan, de akként, hogy a Paksi Atomerõmû Részvénytársaság és az Országos Villamos Távvezeték Részvénytársaság - már elõbb hivatkozottan fontos - 50 százalék plusz egy tulajdonlási arányát csökkenti, és egy darab elsõbbségi szavazattá degradálja. Errõl, úgy gondolom, a tisztelt Házban részletesebben szólni nem kell, mert ebben a Házban mindenkinek tudnia kell, hogy mi a különbség egy 50 százalékot meghaladó tulajdoni hányad és egy egy darab elsõbbségi szavazati jog között. Miután ugyanezt teszi az említett törvényjavaslat öt gázszolgáltató és tizenöt villamosenergia-szolgáltató vállalat esetében is, én úgy gondolom, hogy ebbõl láthatják igen tisztelt képviselõtársaim ennek az elõterjesztésnek a veszélyességét.
Legyen szabad külön is kitérnem arra, hogy a Független Kisgazdapárt különösen nagy veszélyt lát a négy törvénybõl álló törvénycsomagnak olyan következményében, hogy a mostani beterjesztéssel a kormány feltehetõen hozzájárul ahhoz, hogy külföldi tulajdonba kerüljön a teljes magyar villamosenergia- és gázszolgáltatás. Természetesen bárki nekem szegezhetné, hogy miért nem úgy szövegezek, hogy magántulajdonba kerüljön. Elvileg magántulajdonba kerülne, de miután többen is kifejtették azt, hogy itt egy olyan jelentõs tõkeberuházásról lenne szó, amellyel belföldi vállalkozó nem rendelkezik, ennek következtében egyértelmû, hogy a magántulajdon meghatározását itt helyesen külföldi tulajdonként kell értelmeznünk; nos így 100 százalékos tulajdonba kerülhet a magyar villamosenergia- és gázszolgáltatás, mégpedig, amint említettem, külföldi tulajdonba, és ez az egész ország gazdasági függõségét eredményezheti. Ez pedig törvényszerûen ahhoz vezet, hogy az ország a politikai függetlenségét is elveszti, hiszen így a villamosenergia- és a gázszolgáltatás - épp a beszédem kezdetén említett olajárrobbanással kapcsolatos példa felhozatalatával érzékeltetve - gyakorlatilag azt jelenti, hogy a külföldi multinacionális villamosenergia-, illetõleg gázszolgáltató cégeknek lesz kiszolgáltatva az ország teljes gazdasága.
És ebben a pillanatban már egy olyan óriási veszélyforrás keletkezett, ami szinte eltörpíti az egész villamosenergia- és gázszolgáltatás vonatkozásában eddig fennállott jogos vidéki kifogásokat, hogy miféle társadalmi egyenlõség az, ahol a vidéki fogyasztó kevesebb jövedelembõl, kisebb lehetõségbõl magasabb árat köteles fizetni, mint a budapesti fogyasztó. Így ezt az eddig meglévõ társadalmi igazságtalanságot most egy országos méretû igazságtalansággá fogja duzzasztani ez a megoldás, hiszen a külföldi tulajdonlás következtében az egész magyar gazdaság és - a magyar gazdaságból fakadóan - az egész magyar politikai identitás veszélybe kerül. Emlékeztetném ugyanis igen tisztelt képviselõtársaimat arra, hogy ebben a Házban nem olyan régen hangzott el Horn Gyula miniszterelnök úr szájából az arra való utalás, hogy Magyarország ki van szolgáltatva a nagy külföldi pénzintézeteknek. Ha már most, e nélkül a törvény nélkül is úgy érzi a miniszterelnök úr - márpedig õ tudja, hogy miért érzi jogosan akként, hogy így szövegezett a Ház elõtt -, hogy ki van szolgáltatva Magyarország a nagy külföldi pénzintézeteknek, akkor úgy gondolom, ennek a törvénycsomagnak az elfogadásával az egész ország gazdasága ki lesz szolgáltatva nemcsak a pénzintézeteknek, hanem azoknak a multinacionális cégeknek is, amelyek a villamosenergia- és a gázszolgáltatás tulajdonlásának egy kézben tartása következtében az egész magyar ipar és gazdaság fölött is uralmat gyakorolnak, hiszen minden egyéb tulajdonnak az értéke ma, a harmadik évezred küszöbén, az energiaárak alakulásától függ. Az energiaár alakulása teljesen értéktelen vagyonokat hirtelen csillagászati értékûvé emelhet, ugyanakkor eddig elismert, hatalmas nagy értékeket annullálhat - és mindebbõl a folyamatból a magyar állam úgy vonja ki magát, hogy az igen tisztelt képviselõtársaim az ezzel kapcsolatban elõterjesztett törvénycsomag tárgyalásánál azt az érdeklõdést tanúsítják, ami sajnálatos módon itt egy külsõ szemlélõdõ számára rendkívül egyszerû eszközökkel: egyszerû rátekintéssel lemérhetõ.
(11.10)
A Független Kisgazdapártnak ezek után az az álláspontja, hogy - bár tökéletesen egyetértünk azzal a kisebbségi véleménnyel, amelyet Balsay képviselõtársunk a Fidesz részérõl fejtett ki, amelynek az a lényege, hogy a lakossági fogyasztást szolgáló áram- illetõleg gázszolgáltatást és az önkormányzat közigazgatási határain belül lévõ áram- és gázszolgáltató egységeket adják önkormányzati tulajdonba - , szerintünk nem megoldott e törvénycsomag tárgyalhatósága. A Független Kisgazdapárt álláspontja is az, hogy az önkormányzati tulajdont kell mindenképpen - és ezt hangsúlyozzuk - erõsíteni, és ebben az esetben az önkormányzati tulajdon ilyen módon való erõsítése jelenti azt is, hogy a kis önkormányzatok valóban úgy tudnak mûködni, mint egy-egy kis köztársaság, és ez azt jelenti, hogyha egyszer õk ezt a tulajdont megkapnák, ebben az esetben az õ identitásuk mindenképpen fenntartható lenne. Felmérhetetlen jelentõsége lenne ennek az ország jövõje szempontjából. Mi ezt mindenképpen javasolnánk és helyeselnénk, magunk is ezen az állásponton vagyunk.
De ugyanakkor legyen szabad rámutatnom arra, hogy az egész törvénycsomagnak az ekként való tárgyalhatósága jelenleg a mi szemünkben nem megoldott. Azért nem megoldott, mert egy ilyen fontosságú kérdéskörben feltétlenül le kellett volna folytatni azt az általános, elvi kérdéseket tisztázó vitát, amely nélkül az egész törvénycsomag érdemi tárgyalása és elfogadhatósága nem lehetséges. A Független Kisgazdapárt országgyûlési képviselõcsoportja ezért egységesen mind a négy elõterjesztésre nemet mond. Köszönöm a türelmüket. (Taps a jobb oldalon.)