BOGÁRDI ZOLTÁN (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Egyre nagyobb az országban a fölháborodás, hogy az utak mentén kivágják a fasorokat, egyes fákat, és egyes útszakaszok úgy néznek ki, mint egy holdbéli táj. Az ember azt gondolja, hogy az állam tulajdonában lévõ fák nem kerülnek arra a sorsra, mint egyes, esetleg magántulajdonban lévõk, hogy kivágásra kerülnek. Ugyanis azon túlmenõen, hogy ezek a fák szépek, jelentõs funkciójuk is van.
Tudjuk, hogy a 70-es, 80-as évek meliorációs munkái folytán rengeteg fasor, rengeteg kis erdõ eltûnt, és szabad utat kapott a szél. Egyes, hajdan volt fél-, egyhektáros homokbuckák ma már 10 hektárosak, az utak menti árkokat telehordja a szél homokkal, és így tovább. Ezek a fasorok megtörték a szél erejét, és így tulajdonképpen segítették a mezõgazdasági termelést.
Most, amikor kivétel nélkül, hogy fiatalok a fák, egészségesek vagy betegek, egyszerûen letarolják õket, az ember értetlenül áll az út szélén, és majdnem hogy sír.
Azt szeretném megtudni: miért kell kivágni minden fát, és ki az, aki eldönti, hogy melyik fa, amit ki kell vágni, és melyik, ami maradhatna. Köszönöm. (Szórványos taps a jobb oldalon.)