DR. KIS ZOLTÁN földmûvelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kedves Képviselõtársam! Lírai bevezetõjét komoly érzelmi kitörések követték, ami érthetõ, mert bizony még mindig késik a föld kimérése, még mindig nincsenek azok a tulajdonosok birtokon belül, akik igazán szeretettel, élettel tele ezt a földet mûvelnék, és nekünk kenyeret adnának - hogy én is egy kicsit átmenjek a verses rím kategóriájába.
Azonban az élet nem nagyon teszi lehetõvé, hogy mi külön rendelettel azokat kötelezzük a tulajdon rendezésére és a tulajdon kiadására, akik ennek, mondjuk, vonakodva tesznek eleget. Mindössze arra a törvényre hagyatkozhatunk, amelyet 1993-ban alkotott meg az Országgyûlés, és legutóbbi módosítására immáron három hónappal ezelõtt sor került, amely módosítás lehetõséget nyújt arra, hogy a földhivatalok, a kárrendezési hivatalok és a megyei földmûvelésügyi hivatalok szakembereinek igénybevételével ezt a munkát meggyorsíthassuk.
Azt, hogy ki került a földkiadó bizottságokba és ki nem, megint csak nem tudtuk befolyásolni, és a jövõre nézve sem tudjuk ezt megtenni, mert a földtulajdonosok maguk választják meg ezt a bizottságot, amelynek a munkája vagy jó, vagy kevésbé jó. Ahol ez nem mûködik, ott most ez föl lesz gyorsítva az új módosítással, és ott a földmûvelésügyi hivatal fogja a tulajdont rendezni. De higgye el, ez sokkal rosszabb, mint ha a tulajdonosok maguk tudnák ezt megtenni! Ezért az állam tulajdonviszonyok rendezésébe - hacsak ez végveszély esetén nem feltétlenül szükséges - nem kíván beleavatkozni.
Kérem szépen, vegye tudomásul a választ. (Szórványos taps az MSZP padsoraiban.)