DR. SEPSEY TAMÁS (MDF): Köszönöm a bátorítást. Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Kénytelen vagyok egy észrevétellel kezdeni felszólalásomat. Az emberi jogi bizottságnak vagyok a tagja. Módosító indítványokat nyújtottam be a törvényjavaslathoz. Mégsem kaptam az emberi jogi bizottság ülésére meghívást. Ma délután itt tudtam meg a Házban, hogy a bizottság tárgyalta a módosító indítványokat. Azért vagyok kénytelen ezt ismételten szóvá tenni, mert nem elõször fordul elõ, hogy a módosító indítványt benyújtó képviselõket a bizottságok nem értesítik, hogy hol és mikor tart a bizottság ülést. Így nincs lehetõség a bizottság ülésén elmondani azokat az érveket, amelyeket kénytelen a módosító indítványt benyújtó képviselõ elmondani a plenáris ülésen. De figyelemmel képviselõtársaim szívósságára, hogy reggel 10 órától itt vannak, igyekszem rövid lenni.
A javaslat - nagyon helyesen - megpróbálja büntetõjogi eszközökkel fenyegetni azokat a személyeket, akik kiskorú gyermek családi megváltoztatását adásvétel útján követik el; mind az eladót, mind a vásárlót. Az én módosító javaslatom arra az életszerû tényállásra alapul, hogy nem mindig adásvétel útján történik a kiskorú gyermek családi jogállásának a megváltoztatása. Az adásvétel - a polgári törvénykönyv szerint - valamely dolog tulajdonjogának a megszerzése pénz ellenében. Ha a jogalkotó csak ezt az adásvételt akarja kodifikálni - és erre utal egyébként a 10. pontban szereplõ 195. § (3) bekezdésének a módosítása -, akkor kimarad egy nagyon lényeges terület, amely szintén büntetendõ: ha nem pénz ellenében történik a kiskorú jogállásának a megváltoztatása, hanem egyéb anyagi elõnyök fejében.
Mert ha valaki egy aranyórát ad azért, hogy a kiskorú családi állása megváltoztatásra kerüljön, ez ugyanolyan ellenérték fejében történt, de nem adásvétel, mert nem pénzt ad érte, hanem egy tárgyat. Ugyanúgy lehet bizonyos szolgáltatásokat kikötni, ha a kiskorú gyermeket nekem adja az illetõ, akkor meghatározott idõn belül anyagi természetû szolgáltatásokat végzek az illetõ javára. Ha kimarad a törvényi tényállásból ezen elkövetési módozatok kodifikálása, akkor a jogalkotó egy részét meg fogja büntetni azoknak, akik a kiskorú családi jogállását anyagi ellenérték fejében megváltoztatják, másik részét viszont nem fogja megbüntetni, holott ugyanannyira veszélyes a társadalomra, ha egy kiskorút megvesznek pénzért, mintsem hogy egy kiskorút megvesznek egyéb anyagi ellenszolgáltatás fejében.
Úgyszintén veszélyes véleményem szerint a társadalomra, ha a kiskorú családi jogállása ajándékozás útján valósul meg. Ez nem az örökbefogadás. Hisz ha valaki a kiskorúra nem tart igényt, módja és lehetõsége van fölajánlani az örökbefogadás lehetõségét. Önmagában az elajándékozás is a vérségi kapcsolatnak egy olyan, társadalmilag elítélendõ megnyilvánulása, amely büntetõjogi fenyegetettséget kell hogy kikényszerítsen a társadalomból.
Ezért kérem képviselõtársaimat - az alkotmányügyi bizottság tagjait, esetleg az elõterjesztõt -, hogy az ellenérték fejében történõ megváltoztatás mindenképpen kodifikálásra kerüljön, mert csak így fogja tudni elérni ez a büntetõjogi tényállás azt a valódi fenyegetettséget, amely szükséges ahhoz, hogy elriassza az embereket az ehhez hasonló cselekmények elkövetésétõl, amelyek miatt most ennek a törvényjavaslatnak a megszövegezésére sor kerül.
Köszönöm szépen.