DR. CSIHA JUDIT igazságügy-minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A közbeszerzésekrõl szóló törvényjavaslatnak az elmúlt hetekben lefolytatott parlamenti tárgyalása során színvonalas, hasznos vitának lehettünk részesei. A nyolc állandó országgyûlési bizottságban tárgyalt módosító javaslatok többsége a kormány által beterjesztett javaslat célját, koncepcióját támogatva, annak megvalósítására kívánt eltérõ megoldási alternatívákat érvényesíteni. Úgy gondolom, hogy ennek során a szó igazi értelmében vett jogalkotásra került sor a tisztelt Ház falai között. Itt a javaslat végleges tartalma, szövege az érvek és ellenérvek kereszttüzében formálódott.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A továbbiakban három olyan kérdéskörrõl szeretnék részletesebben szólni, melynek a javaslat jövõbeni sorsa, a törvény végrehajtása szempontjából kiemelt jelentõsége van. Mondandóm ennek megfelelõen a törvény hatályára, a közbeszerzések tanácsa és a közbeszerzési döntõbizottság szerepére, valamint a javaslatban rögzített kedvezményezési szabályokra vonatkozik.
A törvényjavaslat leglényegesebb rendelkezései közé tartoznak azok a szabályok, melyek a norma alkalmazási körét állapítják meg. Jelen esetben a javaslat személyi, tárgyi hatályának kijelölése már csak azért is meghatározó fontosságú, mivel tudjuk, hogy a közbeszerzési törvényjavaslat a hatályos versenytárgyalási elõírásokhoz képest minõségileg más, szigorú és kötelezõ feltételrendszert kíván életbe léptetni. Talán nem szerénytelenség azt mondani, hogy a javaslat szakmai színvonalát pozitív módon minõsítik azok a módosító javaslatok, amelyek a javaslat alkalmazásának kiszélesítésére vonatkoznak. A kormány támogatja azokat az indítványokat, melyek a mûvészeti alkotásokra, valamint a mûsorsugárzási idõre vonatkozó szerzõdések megkötéséhez nyilvános versenyeztetési eljárás lefolytatását írják elõ.
Hasonlóképpen egyetértünk azoknak a javaslatoknak a többségével is, amelyek a javaslat által használt fogalmak jelentésének egyértelmûvé tételét szolgálják. Ehelyütt szeretném kiemelni a környezetvédelmi bizottságnak az építési beruházások igencsak bonyolult fogalmának meghatározásával összefüggésben tett hasznos javaslatait.
A kormány által támogatott javaslatok mellett azonban szólnom kell a javaslat hatályát érintõ elképzelésekrõl is, amelyekben a bizottságok munkája során nem jött létre teljes egyetértés. A javaslat kapcsán az egyik legérdemibb kérdésként az merült fel, hogy alkalmazható lesz-e a törvény azokban az esetekben, ahol az áru beszerzõjét fokozott gondossági követelménnyel járó ellátási felelõsség terheli. Másként fogalmazva: a köztudottan nehéz anyagi helyzetben lévõ egészségügyi intézményeknek a javaslat hatálya alá vonása vajon nem veszélyezteti-e majd a betegek, gondozottak gyógyítását, ápolását? Meggyõzõdésem szerint a javaslat nem igazolja az ezzel kapcsolatban megfogalmazott félelmeket. A közbeszerzési eljárás lefolytásának elõírásával a jogalkotó arra kívánja rászorítani a költségvetési intézményeket, hogy szerzõdéseiket felelõsen, anyagi lehetõségeik elõzetes számbavétele mellett, a legkedvezõbb ajánlattevõt kiválasztva készítsék elõ és kössék meg. A javaslat garanciális szabályainak kötelezõ alkalmazása az ajánlatkérõnél az esetek jelentõs hányadában megtakarítást kell hogy eredményezzen. Márpedig erre épp a gazdaságilag kényes helyzetben lévõ intézményeknél van a legnagyobb szükség. A javaslat ugyanakkor nem zárja ki az élet váratlan eseményeire való gyors, rugalmas reagálás lehetõségét sem.
Ismételten szeretném felhívni képviselõtársaim figyelmét a javaslatnak a tárgyalásos eljárást biztosító szabályaira. Ezek a rendelkezések adnak ugyanis módot arra, hogy az esetleg elõre nem látható és így nem is tervezhetõ beszerzési igények felmerülésekor a közbeszerzés soron kívüli lebonyolítására kerüljön sor. Mindezekre figyelemmel a kormány nem támogatja, hogy a gyógyszerek, a gyógyászati segédeszközök és az egészségügyi fogyóeszközök beszerzésére a törvény hatálya ne terjedjen ki.
Tisztelt Képviselõtársaim! A javaslat parlamenti tárgyalása során a legnagyobb vita kétségkívül a javaslatban szereplõ két új jogintézmény, a közbeszerzések tanácsa és a közbeszerzési döntõbizottság körül bontakozott ki. Képviselõtársaim közül néhányan e testületeknek a javaslatból történõ elhagyása mellett sorakoztattak fel érveket, mások viszont épp ellenkezõleg, a szervezetek létjogosultságát bizonyították. Engedjék meg, hogy a szakmai vitához hozzászólva, néhány gondolattal megkíséreljem meggyõzni önöket a kormány álláspontjának megalapozottságáról.
Úgy gondolom, mindnyájan egyetértünk abban, hogy a javaslat csak akkor érheti el célját, ha a törvényi elõírások betartása nem csupán az ajánlatkérõ intézmények belátásán múlik. Tiszteletben tartva az önkéntes jogkövetés ideáját, nyilvánvaló, hogy olyan hatékony jogi mechanizmusra van szükség, mely képes az esetleges törvénysértések gyors és érdemi orvoslására. A közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati fórumnak ugyanis nem csupán az a feladata, hogy a sértett félnek utólag igazságot szolgáltasson, hanem mindenekelõtt az, hogy a törvényesség pályájáról kisikló eljárásokat lehetõség szerint még befejezésük elõtt visszaterelje a helyes útra. Az eljáró hatóság beavatkozása csak akkor tekinthetõ sikeresnek, ha miközben megakadályozza a közpénzek visszaélésszerû felhasználását, egyben elõsegíti az állami önkormányzati intézmények indokolt és okszerû szerzõdéseinek létrejöttét. A törvényességnek, mely a közbeszerzések esetében a gazdasági racionalitásnak is legfontosabb garanciája, egyben preventív jelleggel való érvényesülése olyan szervezeti formát igényel, melynek eljárása határidõhöz köthetõ, és amelynek tisztségviselõivel szemben a határidõk elmulasztása következetesen szankcionálható.
A magyar jogrendszerben régóta és széles körben alkalmazott megoldás, hogy a speciális, nem kizárólag jogi ismereteket igénylõ ügytípusokban államigazgatási szervek járnak el, melyek döntésüket bíróság által felülvizsgálható közigazgatási határozatokba foglalják. A közbeszerzési ügyekben mindez úgy érvényesülne, hogy az államigazgatási eljárás keretében meghozott határozat közvetlenül kötelezné a közbeszerzési eljárás kiíróját, aki ha a szerzõdést meg kívánja kötni, azt csak a közigazgatási határozat feltételei szerint teheti meg.
(17.40)
Keller László képviselõtársam a részletes vitában elhangzott felszólalásában többrendbeli aggályának adott hangot. Álláspontja szerint a közbeszerzési ügyekben eljáró hatóság, vagyis a közbeszerzési döntõbizottság az ügyek többségében csak a szerzõdések megkötését követõen szerez majd tudomást azok jogellenes voltáról, vagyis amikor már csak bírósági eljárásban orvosolható a jogsérelem.
Képviselõ úr véleménye szerint, mivel az államigazgatási szerv döntése bíróság által felülvizsgálható, az elõzetes hatósági eljárás lefolytatása csupán egy fölösleges kitérõ a peres eljárást megelõzõen. E felvetések megítéléséhez mindenekelõtt azt kell tisztázni, hogy a javaslat szerint ki jogosult kezdeményezni a jogorvoslati eljárás lefolytatását a közbeszerzési döntõbizottság elõtt, illetve, hogy ez a személyi kör hozzáférhet-e azokhoz az információkhoz, melyekre beadványát alapozza.
A javaslat alapján a közbeszerzések tanácsának tagjai, s mindenekelõtt azok a személyek, vállalkozók kérhetik a döntõbizottság beavatkozását, akiknek jogát, jogos érdekeit sérti az ajánlatkérõ törvénysértõ magatartása.
Úgy gondolom, elsõsorban azoktól várható majd a jogorvoslati eljárás megindításának indítványozása, akiket a törvény megkerülésével vagy megsértésével lefolytatott eljárás gazdasági, üzleti érdekeiben sért.
Biztosan állíthatom, hogy a versenytársak Magyarországon épp úgy, mint bárhol másutt a világon, árgus szemekkel figyelik a piacokon végbemenõ eseményeket, és nem késlekednek majd a tiltott cselekmények feltárásával.
Képviselõ úr azon megjegyzésével kapcsolatban pedig, hogy a közigazgatási szerv határozata ellen a bírósági eljárás kezdeményezésére az esetek többségében sor kerül majd, azt tudom mondani, hogy a peres eljárás megindítása a hatósági döntést nem teszi súlytalanná, feleslegessé. Az államigazgatási szerv jogerõs határozata ugyanis a javaslat alapján végrehajtható, a perindításnak arra vonatkozóan nincs és nem is lesz halasztó hatálya.
E szempontokra is figyelemmel, a kormány egyértelmûen úgy foglalt állást, hogy a közbeszerzési eljárás során elkövetett törvénysértések reparációjára a közvetlen bírói út helyett elõzetes hatósági eljárás lefolytatására van szükség mindazon esetekben, ahol a szerzõdés megkötésére még nem került sor.
Ehhez képest arról kellett dönteni, hogy e célból új intézményre van-e szükség vagy az valamely meglévõ szervezet keretei között is megvalósítható. A törvényjavaslat igen határozottan hitet tett azon megoldás mellett, hogy jogorvoslati fórumként közbeszerzési ügyekben nem járhat el a kormány vagy a helyi közigazgatás felügyelete alatt álló államigazgatási szerv. Nyilvánvaló ugyanis, hogy ha például az eljárást kiíró költségvetési szerv felettes szerve jogosult elbírálni a sértett ajánlattevõ panaszát, úgy a jogorvoslati fórum pártatlansága nem lenne biztosítható. A kormány ezért olyan megoldást választott, amely egyértelmû jogi garanciát ad arra vonatkozóan, hogy az államigazgatási jogkörben eljáró intézmény független a kormányzati hierarchiától.
Ez a szempont - mely elválaszthatatlan a javaslatban rögzített olyan fontos alapelvektõl, mint például az ajánlattevõk esélyegyenlõsége - tette szükségessé, hogy a közbeszerzési döntõbizottság csak az Országgyûlésnek felelõs közbeszerzési tanács irányítása mellett fejtse ki tevékenységét.
A közbeszerzések tanácsának létrehozása egyben módot ad arra is, hogy egy olyan érdekegyeztetõ, érdek-összehangoló fórum jöjjön létre, mely megfelelõ intézményi keretül szolgálhat a közbeszerzésekkel összefüggõ kereskedelempolitikai koncepció kialakításához is.
Tisztelt Országgyûlés! A javaslatnak az úgynevezett kedvezményezési, elõnyben részesítõ szabályaival összefüggésben benyújtott módosító javaslatok viszonylag kis száma arra utal, hogy e kérdésben a tisztelt Ház döntõ többsége támogatja a kormány elképzeléseit. Szükségesnek tartom azonban, hogy kitérjek Bauer képviselõtársam egyik javaslatára, illetõleg azzal összefüggésben a részletes vita során felsorakoztatott érveire.
A képviselõ úr szerint - idézem -: "1995-ben Európa közepén egy tízmilliós országban bolondság lenne, ha a törvény módot adna arra... (Zaj.).., hogy az ajánlattevõ eleve kizárhassa a külföldi szállítókat a versenybõl." Képviselõtársam álláspontja szerint a magánszemélyek és az állam beszerzései között nincs érdemi különbség. Ha tehát például egy család a vásárlásai során jól felfogott egyéni érdekei alapján az áru származása helyett kizárólag annak minõségét és árát veszi figyelembe, úgy nem indokolt, hogy az adófizetõk pénzét felhasználó állami intézmények más szempontot is, így például a belföldi vállalkozó elõnyben részesítésének szempontjait érvényesíthessék. (Zaj. - Az elnök, asztalát megkopogtatva, csendet kér.) Én úgy gondolom, kedves képviselõtársaim, hogy egy ilyen fontos, az állami költségvetést jelentõsen érintõ törvény zárószavazása, módosító indítványainak szavazása elõtt érdemes néhány percet vesztegetni arra, hogy összefoglaljuk a vitát. Ígérem, már nagyon rövid leszek.