DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN külügyminisztériumi államtitkár: Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõ Úr! Valóban a helyzet sokban hasonlít, de mégsem ugyanarról a folyamatról van szó. Tavaly novemberben a képviselõház fogadta el, a szenátus pedig elvetette ezt a módosítást. Most - számunkra is némiképp váratlanul - a szenátus kezdeményezte és fogadta el a himnusztörvény, illetve a Btk. módosítását, ahogyan azt a képviselõ úr ismertette, tehát továbbra is hátra van - és reméljük, örökre hátra is marad - a képviselõház megerõsítése, a két ház együttes megerõsítése, majd pedig a köztársasági elnök aláírása. Tehát törvény ebbõl csak egy hosszú folyamat végén lesz.
De természetesen minket a folyamat elsõ, kiinduló lépése is aggaszt, és ennek megfelelõen, az ügy súlyához méltóan megfelelõ módon reagáltunk. Mindez történt 1995. március 30-án, amikor bekérettük a Külügyminisztériumba a román nagykövetet, és magyarázatot kértünk az eseményre. Azóta a kérdésre újból visszatértünk, mert úgy éreztük, hogy a kérdéseinkre nem kaptunk kielégítõ választ.
Magunk is abból indulunk ki, hogy ezek a lépések rossz irányba befolyásolják a két ország kapcsolatait. Ezek a kérdések nem alapozzák meg azt a bizalmat és optimizmust, amellyel mi szeretnénk megközelíteni a kétoldalú kapcsolatokat, és amelynek keretében továbbra is tárgyalni kívánunk az alapszerzõdés kérdésérõl. Természetesen úgy ítéljük meg és abból indulunk ki, hogy az alapszerzõdés megfelelõ és hatékony eszköz az ilyen és ehhez hasonló atrocitások kiküszöbölésére. Hiszen amennyiben az alapszerzõdésen keresztül belsõ jogi normává válik mind a 1201-es Európa Tanács-i ajánlás, mind pedig más meghatározó európai dokumentumok, azok eleve kizárják azt a lehetõséget, hogy a román törvényhozás a nemzeti identitás és a nemzeti szimbólumok használatát ilyen módon korlátozza. Nemcsak magyarokról van szó - ezt képviselõ úr is jelezte -, Romániában sok nemzetiség él még a magyar mellett is, tehát nem gondolom, hogy csak a franciák említése a helyénvaló itt, hanem más nemzetiségeket is jogosan sérthet öntudatában.
Bízunk abban, hogy a tárgyalások folyamata és a két ország közötti megegyezési készség pontot tesz ennek az ügynek a végére is, hiszen ezt magunk is jelzésnek tekintjük, és ennek az ügynek a folytatása egy rossz jelzés a kétoldalú tárgyalások jövõjére, illetve végkimenetelére nézve.
Kérem képviselõ urat, hogy fogadja el a válaszomat azzal, hogy már tettünk lépéseket, bár ennek még nincs jogi hatálya. Folyamatosan figyelemmel kísérjük az ügyet, és a megfelelõ lépéseket meg fogjuk tenni, ha úgy érzékeljük, hogy valóban komoly a veszélye ezen törvény törvényerõre emelésének és elfogadtatásának.
Kérem válaszom elfogadását. Köszönöm. (Taps a bal oldalon.)