SZÖLLÕSI ISTVÁNNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Az Árpád Gimnázium kálváriája mintegy másfél évtizede folyik. Az iskola a századelõn épült és 1904-ben önállósították mint intézményt. A húszas évektõl veszi föl a jelenlegi nevét, és '40-ben költözik az új épületbe. A fordulat a '49-50-es tanévben köszönt be, amikor is az iskolához technikumot építenek, aztán leválasztják az Árpád Gimnáziumtól, és innentõl fogva a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyre nagyobb és nagyobb területet, helyet követel és kap magának. A Kandó Kálmán Fõiskola mára jelentõs helyet foglal el abból a területrészbõl, amelynek hiányában azt az emlegetett hatékonyságot ugyebár nehéz lesz produkálni az Árpád Gimnáziumnak.
(15.10)
Másfél évtizede folyik a levelezés - legalábbis '84 óta nyomon követhetõen. A gimnázium vezetése nemrég kéréssel fordult hozzám az épület visszaadása tárgyában.
Az utóbbi hónapokban ezek az események felgyorsultak. Sok levelet írtak és kaptak. Ezek a levelek többnyire vagy megnyugtató vagy elutasító levelek. Néhány héttel ezelõtt, április 14-én Demszky Gábor fõpolgármester úr írja, hogy nem tud segíteni bajukon; elõtte néhány nappal Bokros Lajos pénzügyminiszter úr - ez érthetõ is, nem rá tartozik ez a kérdés. A Mûvelõdési és Közoktatási Minisztériumra és a kerület önkormányzatára vár igazából a feladat megoldása.
Tudom nagyon jól, hogy Budapest sem bõvelkedik olyan ingatlanban, amellyel ezt a problémát csereképpen meg lehetne oldani vagy ki lehetne váltani. Mégis kérdezem tisztelt államtitkár urat: körülbelül másfél éves huzavona után az intézmény mikorra számíthat arra, hogy visszakapja saját tulajdonát? Köszönöm szépen.