SÁNDORFFY OTTÓ (FKGP): Államtitkár Úr! A miniszter úr az Országgyûlés április 12-én megtartott politikai vitája során kifogásolta a közoktatás hatékonyságát.
Felszólalásában sajnálkozással említette, hogy míg 1986-tól kezdõdõen több mint háromszázezer fõvel csökkent az általános iskolai tanulók száma, addig a tanárok és intézmények száma növekedett. A szakmunkásképzõ iskolákban szintén csökkent a tanulók száma, ennek ellenére mégis növekedett a pedagógusok és a szakmunkásképzõ intézetek száma. Csak a gimnáziumok és a szakközépiskolák növekvõ számára talált a miniszter úr mentséget, mivel ezen intézményekben a tanulói létszám nyolcvankétezer fõvel nõtt.
A fentiek alapján a miniszter úr arra a megállapításra jutott - idézem -: "Nyugodtan levonhatjuk tehát ezekbõl az adatokból azt a következtetést, hogy nem hatékony a mai közoktatás."
A hatékonyság fogalmának ilyen használata a gazdaságban honos. Annyit jelent leegyszerûsítve, hogy kevesebb élõmunka árán több a végsõ kibocsátás.
Miniszter úr felszólalásából számomra az derül ki, hogy a közoktatásra a gazdaság hatékonysága fogalmát alkalmazza.
Félõ, hogy egy olyan jövõképet vizionál a hatékony közoktatásról vallott elképzelésében, ahol a "hatékony közoktatás" keretében ötven gyermeket egy osztályban összezsúfolnak, akiket egy pedagógus próbál tanítani. A minisztériumi bürokraták pedig ujjonganak ötven per egy hányadossal.
Nemcsak én vallom azt, hogy az oktatás hatékonysága kizárólag az iskolapadokat elhagyó gyerekek, fiatal felnõttek szakképzettségében, szakmai tudásában nyilvánul meg, hogy milyen hatékonysággal képesek a kor színvonalán lévõ termelõeszközökkel dolgozni, mennyire képesek megfelelni....(Az elnök kikapcsolja a képviselõ mikrofonját.)