GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ez a hûség jutalma. Aki másfél órát, a volt pénzügyminiszter úr felszólalását és az utána következõ kétperces reagálásokat végigüli, úgy látszik, az írásban jelentkezõk közül még öt-tíz percben beszélhet. Nem élek vissza a türelmükkel.
Amikor ezt a T/817-es törvényjavaslatot elolvastam, ezt a százötvenöt paragrafust, a falusi Hangya-boltok jutottak eszembe, ahol a petróleumtól a cukorkáig mindent lehetett kapni. A Bokros-féle szupermarketben is - ebben a huszonegy törvénymódosítást tartalmazó törvénycsomagban - az adótörvények módosításától a szociális ellátások változtatásáig minden megtalálható. A különbség a két dolog között az, hogy a falusi Hangya-bolt nélkülözhetetlen volt, szükséges volt, mert az élethez kellettek, amik ott kaphatók voltak - de úgy érzem, a Bokros-féle csomag nem kell. Ebben a tekintetben egyáltalán nem kell, különösen a szociális ellátásokat megnyirbáló, szûkítõ részekre egyáltalán nincs szükség. Elmondom, hogy miért.
Aki abból indul ki, hogy egy társadalomban emberek élnek és az emberek életét kell a törvényekkel változtatni - hiszen a törvények befolyásolják a társadalom, az emberek életét -, tudnia kell, lehet-e az emberek nélkül, az emberek tudata, empátiája nélkül bármit elérni. Kérem, nem lehet! Az elmúlt húsz-harminc év, a szocializmus évei mutatták, hogy a hangzatos szavak - mint ahogy ezt a Bokros-csomag is mondja ebben a huszonegy törvénymódosítást indokló általános indoklásban, hogy a nemzetközi pénzvilág, a befektetõk és a nemzetközi szervezetek bizalma miatt szükséges a gazdaság stabilizációja - teljesen vakvágányra vezetnek! Itt húsz éve, harminc éve ugyanezt mondják, és mindig jobban csökkent az ország teljesítõképessége; magyarul: egyre jobban eladósodott az ország.
A nemzetközi pénzvilág - a Valutaalap, a Világbank - kér, és a pénzügyminiszter úr is, 170 milliárd forintot, hogy a költségvetés hiányát ennyivel csökkenteni kell, ennyivel kell az egyensúlyunkat javítani. 170 milliárd forinttal! Honnan lehet elõvenni ezt a 170 milliárd forintot, tisztelt képviselõtársak? Megint a középosztálytól? Megint a gyerekektõl, az anyáktól, attól a rétegtõl, amelytõl azt várjuk, hogy a jövõt építse? Magyarországon nemcsak a gyermekszületések száma kevés! Vezetünk az öngyilkosságok számában, a halálozási mutatók, azok az idegi hatások, amik érik ezt a társadalmat, borzasztóan negatívan hatnak az öngyilkosságokra és a mindenféle egészségügyi mutatókra. Beteg ez a társadalom! Most megint azt a módszert alkalmazzuk, mint a hetvenes évek végén, amikor bedobta az akkori Központi Bizottság, hogy 40 forint lesz a kenyér, s mikor csak 32 forint lett, utána tapsoltak, hogy na ugye, megmondtuk, milyen jók ezek a kommunista elvtársak, nem 40 forintra emelték fel a kenyeret, hanem 32-re?! De ezek a hatások mind közrejátszottak a társadalomnak abban az idegi hatásaiban, hogy az emberekben félelem volt, izgultak az emberek, hogy mi lesz! Ma ugyanezt éljük!
Két hónapja történt az a feketevasárnapi bejelentés. Két hónapja a védõnõk regisztrálják, hogy igenis, ahogy beszélgetnek az anyákkal, a fiatalasszonyokkal, mernek-e vállalni gyermekeket - kérem, nem mernek! Ki fogja megtermelni a nyugdíjat, ha nem lesz születõ gyermek, és ha nem lesznek, akik fölváltják az idõs személyeket? Ez a társadalom beteg, és riogatni, félelmet ébreszteni az emberekben - bûntett, kérem! Bûntett!
Kérem, tisztelt Bokros pénzügyminiszter úr, jegyezze meg ezt a mondatot: ne bántsd a magyart! (Moraj és derültség.) Ne játsszunk a magyar emberek idegeivel, ne játsszunk a magyar emberek türelmével! Igenis, van erre módja önnek, kedves Bokros pénzügyminiszter úr, de ha nincs elég kapacitása, hát látjuk, milyen jól tudja valóban Békesi pénzügyminiszter, azután, hogy már visszahívták, és valóban vannak itt szakértõk! Hiszen ez szakértõ kormány! Szakértõ parlament! Ma mindenki ezt mondja!
Kérem, azt a 170 milliárd forintot elõ lehet teremteni máshonnan! Mibõl például?
Önök, amikor tárgyalnak a Valutaalappal, a Világbankkal, mindig azon a megoldáson vannak, hogy csökkentik majd a fogyasztást, s majd valamikor beindul a termelés. Miért nem lehet minden erõt mozgósítani arra, hogy a termelés gyors növekedése meginduljon? Kérem, adott Magyarországon minden feltétel! Hiszen tudott ez az ország, akár a mezõgazdaságban, 40-50 százalékkal többet termelni, tudott az iparban is! Csak rosszak voltak a vezetõk, rosszak voltak a külkereskedõk, rossz volt az a szerkezet, ami alapján megpróbáltak eladni! Ha önök szakértõk, miért nem azt az oldalát fogják meg a dolognak, ami a termelés gyors növekedését jelenti!? A Nyugdíjasok Pártjától kezdve vagy bármilyen más civil szervezet, amely nem jutott be a parlamentbe, készítik azokat a programokat, hogy igenis õk maguk ajánlják föl a segítséget, hogy hogyan lehetne megoldani!
A 28 százalékos jegybanki kamat... Elmondta pénzügyminiszter úr - a volt pénzügyminiszter úr -, hogy mi szükség van arra. De nem lehetne esetleg rákényszeríteni ezt a banki szférát arra, hogy ne egyik bank a másik banknak kölcsönözzön, hanem valóban a termelést segítsék?! Ki gátolja meg önöket, amikor rendelkezésre áll a termõföld, az eszközök, az emberek szakértelme?! Egy-két év alatt lehetne a termelést dinamikusan bõvíteni! És kérem, nem igaz, hogy nincsenek piacaink és nem lehet eladni az árualapot! A Lakos miniszter úr el tudná mondani, hogy ötszörösét el lehet adni a báránynak, a hízóbikának, mindennek - megvannak a piacaink! Csak a tehetségtelen vezetõk és az a pénzügyi lobby, amely abban érdekelt, hogy az egyik bank a másiknak kölcsönözzön, ne pedig a termelést segítse, kérem, ez a visszafogott politika az oka, hogy Magyarország nem tud fejlõdni!
Hogy fognak önök a magyar anyák szemébe nézni majd, amikor nem szülik meg a gyermekeket?! És igaza van Kis Gyulának, sajnos csökkent és csökkenni fog a születendõ gyerekek száma, nõ az abortuszok száma, a meg nem született gyermekek száma nõni fog! Kérem, önök a felelõsek érte! Az ön szakértõ kormánya! Ha nem tudnak, Bokros úr, ön is, ha nem tud jobb programot kitalálni, mondjon le! És találunk egy másik "B"-betûs pénzügyminisztert, aki igenis szembe mer szállni a pénzügyi világgal, a lobbyval, és akkor nem így, hajlott hátú öregemberként, gyönge gerinccel fog a pénzvilág elé állni, hanem azt mondja a pénzvilágnak: kérem, mi magyar emberek vagyunk... (Derültség a bal oldalon.).., és nem akarjuk bántani tovább ezeket a szerencsétlen magyar embereket! És szeretnénk elérni azt, hogy igenis, az unokáink, a gyermekeink jobban éljenek. És ennek megvan a lehetõsége, kérem, mert nem igaz, hogy ilyen tehetségtelen vezetõk, ilyen tehetségtelen képviselõk, ilyen tehetségtelen magyar nép lenne!
(12.20)
Sajnos, a tíz hónap alatt, önök, tisztelt kormánypárti képviselõk csak mutogattak, a bizottsági üléseken soha nem a koncepciókkal, az egyes szakmai teendõkkel foglalkozunk, hanem az "és"-eken vitatkoznak. Önök egy hógörgetegként...! Mint ahogy a katonaságnál azért ültetnek szándékosan nyárfát, hogy állandóan munkát adjanak a gyerekeknek, hogy söpörjék a levelet, utána pedig amit összesöpörtek kupacba, azt újra összesöpörtetik, ugyanilyen sziszifuszi munka folyik a parlamentben, a kormányban és mindenhol; nem a termelést segítõ törvények születnek.
Ahogy Demeter képviselõ úr is elmondta, gyakorlatilag háromszor módosítanak adótörvényt, minden két hónapban kitalálnak valamit. Lehet, hogy igaza van Bokros úrnak abban, hogy nem fogja annyira érinteni a legelesettebb társadalmi réteget, mert õk bele fognak esni a bruttó huszonötezer forintos egy fõre jutó adósávba, és megkapják a családi pótlékot. De a probléma az, hogy az a középosztály, amelyre támaszkodni kellene, igenis nagyon negatívan élte meg ezt az úgynevezett Bokros-törvénycsomagot, amely nem tud mozgósítani. A '80-as évek óta - Békesi úr és a korábbi központi bizottsági tagok a tanúk rá -, nem tudták mozgósítani a társadalmat. Csak egyedül a '70-es években, amikor a termelést segítették, amikor ugyan kizsigerelve az embereket, de a termelés bõvítését segítették. Amikor a háztáji programok és egyéb munkák után az emberek célt láttak abban, hogy gépkocsit vegyenek, házat építsenek, és gyakorlatilag akkor a második, harmadik gazdaságban dolgozhattak.
Ma ugyanezt kellene csinálni: a termelést bõvíteni, és ehhez minden lehetõség adott. Igenis, banki politikával - önök a szakemberek - ki tudja találni Bokros úr, hogy milyen megoldásokkal lehetne segíteni a termelés gyors bõvítését. De sajnos, önök nem ebben érdekeltek, hanem abban, hogy leszegényedjen ez a társadalom, mindent megutáljon és gyakorlatilag kevesebb magyar szülessen.
Még egyszer, Bokros pénzügyminiszter úr: ne bántsd a magyart! Ne ingereljük tovább a magyar középosztályt ezekkel a törvényekkel, ne ingereljük a szociális ellátással. Ugyanis hiába hivatkozik ön arra, hogy a GDP túl nagy részét használjuk fel szociális juttatásokra! Ha megszokott valamit egy társadalom, egy nép, egy család - gondoljon a családjára -, megszokott egy magyar nép egy bizonyos szintet, abból nem enged. Akkor inkább az utcára megy - mint ahogy megy. Hol van az a nagy szociális paktum, és hol van az a társadalmi megegyezés?
Nem tudok mást ajánlani önöknek, mint azt, hogy elõször nézzenek szét a saját frakciójukban, azokkal a szakszervezeti vezetõkkel is üljenek le, ott szülessen meg egy egyetértés. Utána legyen egy társadalmi megegyezés, döntsük el, hogy mihez lehet nyúlni, mert nem igaz, hogy nem lehet más forrást találni, pénzügyminiszter úr, csak megint a szociális ellátások szûkítését.
Tudja-e ön, hogy amikor én születtem, 1952-ben - 43 éve -, akkor volt utoljára egy csomagban ilyen életszínvonal-csökkentõ intézkedés: a legsötétebb Rákosi-korban. Ön is körülbelül akkor születhetett. 1952-ben született a magyar társadalomban egy ugyanilyen 9 százalékos életszínvonal-csökkentõ törvénycsomag. 1952-ben! Ne menjünk vissza 1952-be, a Rákosi-korba, pénzügyminiszter úr, hanem elõre kell menni.
Mi az ajánlatom? 1988-ban a VI. számú törvény, amely a gazdasági társaságokról szól, lehetõvé tette a kommunista vezetõknek, hogy õk bonyolítsák le az állami vállalatok átalakítását gazdasági társaságokká. Ha abból indulunk ki, hogy a legszegényebb népréteg keresete, jövedelme a havi jövedelmükhöz képest...
És Békesi úr, nem tudom elfogadni az ön szociális demagógiára utaló dolgait. Amikor ma Magyarországon százszor többet keresnek bizonyos emberek a legszegényebbeknél, akkor ön ne hivatkozzon arra, igen tisztelt Békesi úr, hogy ez demagógia. Azok a saját pénzükbõl, a saját eszükbõl, a kockázatvállalásukból lettek újgazdagok Magyarországon? Nem. Ön is tudja, kedves Békesi úr, hogy az önök kormánya még 1988-ban teremtette meg a gazdasági társaságról szóló törvénnyel azt a lehetõséget, hogy azok a kommunista vezetõk lettek az újgazdagok. Igenis, a vadkapitalizmus torzszülöttje lett ez a társadalom és igenis, ezek az emberek a vadkapitalizmus kedvezményezettjei lettek - amelyben élünk -, de nem a saját eszük, a tehetségük és a szüleik vagyona által, hanem a korábbi, kommunista vezetõi pozíciós elõnyeikbõl.
Bokros pénzügyminiszter úr, a társadalom ezt soha nem fogja önnek megbocsátani, soha nem fogja megérteni, hogy bizonyos kedvezményezett emberek - azok a kommunista vezetõk és cinkostársaik - százszor, kétszázszor többet keresnek, mint a legszegényebb emberek. Ezt a magyar parlamentben is ki kell mondani, ezt nem fogja senki, soha eltûrni. Mi a lehetõség?
Igenis, önöknek van lehetõségük arra, hogy behatárolják az adókulcsoknál a jövedelmi viszonyokat. Nem a szociális ellátásokhoz kellene nyúlni, hanem igenis, a személyi jövedelemadónál a legmagasabb jövedelmi kulcsokat kétszeresére, háromszorosára növelni. Igen, fizessék meg azok a gazdagok ezt az átalakulást, hiszen önök 1988-ban - központi bizottsági döntéseik alapján - kedvezményezett helyzetbe hoztak nagyon sok embert!
Nem lesz addig társadalmi béke, amíg önök ezt nem teszik meg. Nagyon furcsa, hogy egy kisgazda politikusnak kell ezeket a kemény mondatokat elmondani, amikor önök, a szocialista érzékenységgel megáldott és egy évvel ezelõtt a hatalomba, a kormányzatba és a parlamentbe ezzel a programmal került képviselõk hallgatnak. Önök bûnösök lesznek, ha ebben hallgatnak a saját frakciójukon belül.
Kérem, tisztelt Bokros pénzügyminiszter úr, vonja vissza ezeket a szociális ellátásokat érintõ törvényeit, ne nyúljon hozzá, mert ha a fizikai hatása kevesebb is, mint ahogy most az emberek látják, a pszichikai hatása százszorta nagyobb annál, mint ahogy ön gondolja.
Aki vidéken él és beszélget az emberekkel - mint ahogy a tisztelt egyéni választókerületbõl bejutott képviselõk, szerintem önök is -, ha a szívükre teszik a kezüket, tudják, hogy ez milyen hátrányosan érinti pszichikailag, erkölcsileg ezt a társadalmat. Márpedig egy beteg társadalmat ingerelni, az idegei húrjain játszani nem lehet tovább. Vonja vissza, tisztelt pénzügyminiszter úr, és mivel az idõm lejárt, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kisgazdapárt soraiban.)