DR. VARGA ISTVÁN (MDF): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Már az erõsen a szabaddemokraták befolyása alatt álló sajtó, rádió és televízió is kezdi megemlíteni (Derültség és taps a bal oldalon.) az úgynevezett Bokros-csomag vagy pánikcsomag átgondolatlan, ellentmondásos voltát, és hogy a kívánt célt, az államháztartás egyensúlyának visszaszerzését nem tudja elérni. A drasztikus intézkedéseknek bizonyára lesz ilyen irányú hatása is, de lesznek más területen szinte beláthatatlan negatív következményei. Képviselõtársaim, az ellenzékbe szorult 28 százalék, ezt a kérdést már szakszerûen, több irányban megtárgyalták. Én az egész csomagnak csak kis részletével szeretnék foglalkozni.
Tudjuk mi már az ötvenes évektõl, hogy nem rés, hanem erõs bástya vagyunk, mégis megpróbálom a lehetetlent: rést ütni ezen a grandiózus Bokros-csomagon. Ez szinte lehetetlen vállalkozás, hiszen a kétpárti koalíció 72 százalékos többséget képvisel, s mi ellenzékiek a parlamentben a parlamenti hatalomnak legfeljebb kiszolgáltatottjai vagyunk. De hátha, a pártfegyelemmel szakítva, egyes általam tisztelt szocialista és szabaddemokrata képviselõtársak megértik e kérdés súlyosságát, és e részletkérdésben a csomag ellen szavaznak. E részletkérdés, tisztelt Ház, a magyar népesedés ügye.
Kovács Zoltán történeti demográfus tanulmányainak helyt adott a Tiszatáj címû folyóirat, amikor még Ilia szerkesztette, a késõbbiekben pedig Annus József. Õ már 1970-ben leírta: sorskérdésünk a népesedés. Õ már akkor figyelmeztetett arra, hogy a népességfogyatkozás irányába haladunk. Õ már akkor elmondta, hogy a keleti tömb országaiban gyorsabban romlanak a születési arányok Európában, mint Nyugaton, és a halandósági viszonyok is rosszabbak. Legújabban ennek a kérdésnek Józan Péter is könyvet szentelt.
1981 végén Magyarország népessége még 10 millió 713 ezer volt. 1994 végéig népességünk 10 millió 245 ezer fõre apadt. Hiába Fekete Gyula szívbemarkoló írásai, hiába az egyház, hiába az újonnan alakult jó szándékú egyesületek, az anyagi világ a család, a gyermek ellen szól, és az anyagi világ taszításának enged a társadalom, a meggondolt szülõk egyre kevesebb gyermek felnevelését vállalják. Tizenhárom év óta fogyunk, fogyunk. Papíron a tizenhárom év fogyása 468 ezer lélek. De már tudjuk az elmúlt harminc év gyakorlata alapján, hogy mire a végleges, hiteles adatok szeptemberre napvilágot látnak, ez a fogyás 1994 végéig 470 fölé fog emelkedni. Ha hozzávesszük az 1995-ös esztendõ fogyását - mely biztosan meghaladja a 30 ezret -, akkor nagy biztonsággal állíthatjuk, hogy az év végére a trianoni Magyarország népessége félmillióval kevesebb lesz, mint 1981-ben.
Miért baj ez? - kérdik sokan a megfelelõ médiatájékoztatás hiányában. Egy elöregedõ népesség sokféle gondját-baját nehéz lenne itt felsorolni. Csak egyet emelek ki: évrõl évre növekszik az eltartandó idõs korúak lélekszáma, s csökken az aktív, még az inaktív népesség is. Évezredes õsi hagyomány; mind a judaizmus, mind a kereszténység csak megerõsítette az idõsekrõl való törõdés törvényét. Hogyan tud ez a csökkenõ aktív népesség - amely ma alig több 2 milliónál - már 2,8 millió nyugdíjast eltartani változatlan szinten? Ennek az aktív népességnek ugyanakkor gondolni kellene a korábbi évtizedek bûneire, hibáira, arra, hogy nem neveltünk gyerekeket, és a Kádár-korszak minimális életszínvonal-növekedését úgy tudtuk elérni, hogy feléltük a jövõnket. Fekete Gyula írásai messzemenõen igazolódtak. Hosszabb távon kellene gondolkozni, tisztelt képviselõtársaim, nem egy és négy évben, hanem távlatokban. A fiatal generáció családalapítását, elindítását is segítenünk kellene, ahogy ezt teszik a nálunk sokkal rosszabb demográfiai helyzetben lévõ Ausztriában. Megfelelõ népességpolitikával lehet lassítani az elfogyási folyamatot.
Nagyon érdekes kutatási eredményrõl számolt be a napokban az Akadémia demográfiai bizottságában Kamarás Ferenc. Különbözõ, alulról jött nyomásra az egypártrendszer idején kiharcolódott, hogy az anya keresetéhez igazodjon a gyermekgondozási segély, vagyis a gyermekgondozási díj. A legfrissebb elemzés kimutatta, hogy ennek meg is volt az eredménye, mert nagyon halványan, nagyon kis mértékben olyan jelenség kezdett kibontakozni Magyarországon, hogy az értelmiségiek, az egyetemet végzettek körében a megszületett gyermekek száma növekedett, többen vállalták a három, sõt a négy gyermek felnevelési gondjait is.
A francia demográfusok már régen kimutattak egy érdekes jelenséget: a legkevésbé iskolázott rétegeknél születik a legtöbb gyermek, a legkevesebb általános iskolai végzetteknél és az érettségizetteknél, s újra emelkedni kezdett az egyetemet végzettek és a még magasabban kvalifikáltak esetében a gyermekvállalás. Ez, tisztelt Ház, a demográfiai "U". Ennek az "U"-nak a felemelkedõ szárnya mintha nálunk is jelentkezett volna. Ez azért érdekes, mert Magyarországon az egyetemet végzettek jövedelme nem hasonlítható össze a franciaországiakéval. E magyarázat gyökerét a gyedben látják, és semmi esetre sem a hazafias öntudatban; Franciaországban gloire van, itt errõl nem beszélhetünk, hisz' annak erõsítésével a médiák sem kényeztettek el bennünket.
(10.50)
Most mi fog történni a Bokros-csomag negatív népesedéspolitikája után? Egy biztos: a demográfiai "U" Magyarországon nem lesz kimutatható. Az egyetemet és fõiskolát végzett értelmiség nem fog több gyermeket vállalni.
Amikor a Bokros-csomag szociális és népesedéspolitikai felfogására irányuló pontjait meghallottam, az 1956-os költõi megfogalmazás jutott eszembe: "Kire lövetsz, belügyminiszter?" - transzponálva: "Kire lövetsz, pénzügyminiszter?" Azt tetszenek hinni, hogy ez képletes költõi megfogalmazás? Nem! Már most meg lehet kérdezni a szülészeteket hazánkban, hogy a mûvi terhességmegszakítási kérelmek száma hogyan fog növekedni. Bizony, pénzügyminiszter úr, az elmúlt évtizedekben az abortuszok száma 80 ezer körül stagnált évente, és biztosra lehet venni, hogy a Bokros-csomag egésze és részletei is ezek számát újra megemelik. Minden egyes többlet abortusz gyökere a Bokros-csomag földjében keresendõ!
Tudjuk, hogy a nemzetközi pénzintézetek, amelyek Magyarország pénzügyi politikáját ellenõrzik, fennakadtak azon, milyen magas is nálunk a családoknak adott juttatás. Egy gazdag Németországban csak 50 márka a családi pótlék - bezzeg Magyarországon! Kérem, ez a németek ügye! A németeknél még egy hajszállal rosszabb a születési arány, mint nálunk, de jóval jobbak a halandósági arányok; így aztán a mérleg, a természetes szaporodás egy kicsit jobb. Igen ám, de a gazdag Németország a gazdagságát úgy tudja fenntartani, hogy 6 milliónál több vendégmunkást foglalkoztat, jóval alacsonyabb munkabérért, mint a német fiatalságot. Van is ebbõl némi probléma, melyet fajgyûlöletnek is nevezhetünk, s amelyet most elfojtanak. Egy darabig a németek megengedték, nemcsak a német nevûeknek, nemcsak a fehéreknek, hanem az indonézeknek, törököknek is a letelepedést. Most ezt is megtiltották. De vajon mennyi ideig lehet egy gazdasági életet vendégmunkások millióival fenntartani? Elõbb-utóbb ezek is le fognak telepedni - és akkor mi lesz?
Valahogy úgy járnak a németek, tisztelt képviselõtársaim, ahogy mi jártunk a török hódoltság idején. A lassú népességnövekedés körülményei között pusztultunk, harcoltunk a hazánkért; s a nem harcoló, majd az érkezett "vendégmunkások" kiszorítottak bennünket. Trianon demográfiai gyökerei a török hódoltságig nyúlnak vissza. Nekünk vannak történelmi tapasztalataink, mit is jelentenek a vendégmunkások.
Ma még gond az ózdi kohász elhelyezkedése, e gondok megoldására adott a kormány támogatást; de hogy a jövõt, a családot erõsítsük - a családoktól a támogatást meg akarja vonni.
Tisztelt Ház! A szociálisan érzéketlen baloldali kormány már tett egy jóvátehetetlen lépést a magyar jövõ ellen akkor, amikor a gyermekek után járó adókedvezményt megszüntette. A családi pótlék megvonásával, az adókedvezmény és a gyed megszüntetésével, az inflációs hatások figyelmen kívül hagyásával beláthatatlan következmények várhatók a népesség alakulásában. Szeretném ismételten hangsúlyozni: a korábbi családi támogatások, juttatások, kedvezmények reálértékének fenntartása mellett is a népesség - a Központi Statisztikai Hivatal szerint - csökkenni fog, és 2040-ben már csak 8 millióan leszünk; a még borúlátóbbak szerint a magyarság lélekszáma 6 millió 600 ezer lesz. A pánikcsomagnak a családokra vonatkozó rendelkezései népünk számára tragikusak, s bekövetkezhet Herder jóslata.
A parlament kormányzópárti többségének tudomásul kellene vennie, hogy egyelõre csak négy évre kaptak megbízatást az ország kormányzására, s e négyéves tevékenységükrõl nemcsak az ország népének, hanem a magyarságnak és a történelemnek is számot kell adniuk. Egyetlen politikai erõnek és egyetlen parlamenti képviselõnek sincs joga ahhoz, hogy feláldozza a nemzet jövõjét. Erre senkinek nincs felhatalmazása!
A baloldali blokk választási gyõzelme után abban reménykedtem, hogy megõrzik a forint stabilitását - nem tették; hogy tovább folytatják a gazdasági növekedést - elmulasztották; hogy folytatódik a külföldi tõke beáramlása - felére csökkent; hogy tovább erõsödik Magyarország nemzetközi tekintélye - romlott; hogy folytatódik a privatizáció - semmit sem tettek; hogy méltóképpen megemlékeznek a millecentenáriumról, s megrendezik az expót - lemondták; erõsítik a Kárpát-medencében a határokon kívül rekedt magyar honfitársaink támogatását - csökkentették, sõt, egy eléggé el nem ítélhetõ, dilettáns alapszerzõdést is kötöttek.
Önök becsapták a választópolgárokat, mert felelõtlen választási ígéreteket harsogtak, s lebegtették a 3,60-as kenyér mítoszát. (Felzúdulás a bal oldalon.) Önök mérhetetlen és indokolatlan terhet zúdítottak az ország lakosságára, és e pánikcsomag mindent bizonyít - de nem a szakértelmet! Ez a csomag nem a megbízható megoldást adja, amit szintén felhasználtak választási propagandaként, hanem a kilátástalanságot.
Az 1995. április 12-ei plenáris ülésünkön dr. Semjén Zsolt kiváló képviselõtársam József Attilát idézte, én ezt befejezem: az erõszak bûvöletében mit bánja sok törvényhozó, hogy mint pusztul el szép fajunk.
Csoóri Sándor esszéjében pedig így ír: "Az a tény, hogy Trianon óta egyre- egyre fakuló pátosszal emlegetjük sorskérdéseinket, azt jelzi: épp a legégetõbb gondjaink maradtak mindig megoldatlanok. A felsorolható gondok élén a magyarság önvesztésének századok óta tartó makacs folyamatát tartom."
A Magyar Demokrata Fórum a pánikszerûen beterjesztett törvénycsomagot teljes egészében szakszerûtlennek, vitathatónak, rövid távon alig hasznot hajtónak, ám az ország jövõjét tekintve kifejezetten kártékonynak tartja. Nyomatékosan kérjük a kormányt, hogy a törvényjavaslatot átdolgozásra azonnali hatállyal kérje vissza az Országgyûléstõl.
S befejezésül, pénzügyminiszter úr, önhöz fordulok. Egyes közgazdászok szerint ez a ház, összes berendezésével együtt, mai árakon számolva körülbelül 100 milliárd forintot tesz ki. Amikor ez a gótikus ház épült itt a századfordulón, egy volt képviselõtársunk interpellált az akkori miniszterelnökhöz, hogyan engedhetik meg ezt a luxust, hogy ilyen mérhetetlen mennyiségû pénzt fordítanak a ház felépítésére. S az akkori miniszterelnök így válaszolt: nem vagyok hajlandó takarékoskodni ezen, mert ez a gyönyörû mesepalota nem nekünk, hanem a jövõ magyarságának épül. Nota bene...
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)