KRISTYÁNNÉ AKNAI ERZSÉBET (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! A Ház napirendjén lévõ T/485. számú, Salamon László képviselõtársunk által benyújtott törvényjavaslat elfogadása esetén, lehetõséget nyújt majd arra, hogy a vételi jog és a vételi szándék véglegesen tisztázódjék - a lakásvételi jogról és a lakásvételi szándékról beszélek.
Én a kényszerbérlakások helyzetére szeretném a figyelmüket irányítani. Tájékoztatásul elmondom, hogy kényszerbérlõvé az vált, aki korábban, 1953 elõtt bármilyen, 1953 után pedig tanácsilakás-kiutalással államosított, ma újra magántulajdonú lakásban lakik. Az 1993. évi LXXVIII. törvény - igen helyesen - kötelezi az illetékes önkormányzatokat a kényszerbérletek megszüntetésére; határidõt is szab, 1996. december 31-ig.
A rendszerváltással örökölt helyzet hátrányos helyzetbe hozta és hagyta az ilyen típusú lakással rendelkezõ önkormányzatokat, a tulajdonosokat és a bérlõket egyaránt. Helyi rendelet szabályozza a bérleti díjakat, ami egyrészt bizonytalan helyzetbe hozza a bérlõket, másrészt korlátozza a bérbeadók tulajdonosi jogait. A bérlõk és a bérbeadók között egyaránt nagyon sok az idõs, egyedülálló. Példaként szeretném elmondani, hogy a Budapest XX. kerületi - akkor még pesterzsébet-soroksári - önkormányzat alig húsz kényszerbérletet tudott megszüntetni 1994 végéig, és még több mint száz vár megoldásra. Az amúgy is nehéz anyagi helyzetben lévõ önkormányzatok nem rendelkeznek megfelelõ kondícióval e feladat megoldásához.
Ezért kérdezem a miniszter urat: tud-e, szándékozik-e segíteni a helyzet mielõbbi rendezésében a minisztérium.
Köszönöm. (Taps.)