DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! "Az a mód, ahogyan egy társadalom a gyermekeket kezeli, nemcsak törõdésének és együttmûködésének fokát jelzi, hanem jól tükrözi az adott társadalom igazságérzetét, jövõ iránti elkötelezettségét, valamint azt is, mennyire fontos számára az eljövendõ generációk emberi feltételeinek javítása." Ez az idézet Pérez de Cuéllartól származik, aki az ENSZ fõtitkáraként 1989-ben mondta el ezt a beszédét a gyermekek jogairól szóló konferencia kapcsán. Ez az idézet jutott eszembe a kormány vasárnapi szociálpolitikai intézkedései kapcsán is, és ez az idézet jutott eszembe a Csjt. elolvasása után - az igaz, hogy más-más elõjellel.
Az egyezményben elismert jogok érvényesítése érdekében nagyon sokrétû az a feladat, ahogy az államtitkár asszony is elmondta, ami ebbõl még az Országgyûlésre vár. A gyermekeket érintõ polgári, politikai, gazdasági, büntetõ, szociális, kulturális és egyéb speciális védelmi kérdések jogainak beiktatása kívánatos lenne, ami nemcsak a belsõ jogunknak lenne része, hanem a gyakorlatunknak is. A T/105-ös számú törvényjavaslat egy szelete ennek a munkának, ahogy a meglévõ jogszabályainkat az egyezmény szellemében felülvizsgáljuk.
Az elhangzottak tükrében csak három dologról szeretnék beszélni, három fontos elemrõl. Az elsõ, hogy alapelvként kiegészül a családjogi törvény egy rendelkezéssel, hogy a szülõnek és a jogalkalmazónak mindig és mindenekelõtt döntésében a gyermek érdekét szem elõtt tartva kell eljárni. Ez általános érvényû szabály, melynek deklarálása nagyon fontos a magyar családjogi törvényben, de engedjenek meg itt két gondolatot.
Három-négy-öt évig tartó bírósági és közigazgatási eljárások, melyek a házassági bontóperekre, a gyermekelhelyezési perekre, a családi jogállási perekre, az örökbefogadásokra jellemzõek, bizony ezt a klasszikus, szép elvet lerontják, hiszen az évekig tartó bizonytalanság ennek az elvnek ellene hat. Ebbõl adódóan szükséges lenne gyorsítani az eljárásokat akár bírák kinevezésével, akár soron kívüli eljárásokkal, egyéb eljárási módon, az azonnali intézkedések, az ideiglenes intézkedések vagy egyéb, e körben végrehajtott végrehajtási eljárás gyorsításával.
A másik gondolat a bírói gyakorlat. A bírói gyakorlat követte ezt az elvet, hiszen ha a szülõk és a perben meghallgatott tanúk nem homályosították el a bizonyítási eljárást, úgy ennek az elvnek megfelelõen jártak el. Ebben a szülõk felelõssége legalább olyan fontos, mint a jogalkotásé és a jogalkalmazásé, hogy ne egymás elleni harcuk eszközének tekintsék gyermeküket.
A törvényjavaslat második fontos területe az örökbefogadást érinti, mely a javaslatban szabályozott formában egyszerre jelent családi jogállásváltozást és állampolgárság-változást is. A törvényjavaslat igen szûkszavúan érinti ezt a területet, és csak a külföldre történõ örökbefogadással foglalkozik. Kiemeli, hogy a külföldre történõ örökbefogadás csak másodlagos lehet, ha a gyermek örökbefogadására belföldön nem kerülhetett sor. E szûkszavúság sok értelmezési gondra, kijátszásra, bizonytalanságra is okot adhat. Szükséges lenne e részleteket a törvény szintjén pontosítani, mit is jelent: "belföldi örökbefogadására nem kerülhetett sor". A javaslat indoklása azt mondja: "A gyermek hazai örökbefogadására tett erõfeszítések nem jártak eredménnyel". Mit jelent egy normaszöveg kapcsán az erõfeszítés? Talán rögzíteni kellene a törvényjavaslatban annak az eljárásnak a menetét, mellyel igazolni lehet, hogy a gyermek örökbefogadása belföldön eredménytelen volt.
A gyámhatósági eljárásról szóló jogszabály még könnyíti is a külföldi örökbefogadást, hiszen külföldi esetében az örökbefogadó a magyar örökbefogadóval szemben nem kell hogy személyesen megjelenjen, hiszen annak az örökbefogadónak, akinek állandó lakóhelye külföldön van és külföldön tartózkodik, ha nyilatkozatát a külföldi hatóság közokiratba vagy felülhitelesített magánokiratba foglalta, nem is kell megjelennie.
(12.50)
A magyar örökbefogadók alkalmassági, pszichológiai, személyiségi vizsgálaton vesznek részt, ahol a vizsgálatot végzõk személyesen gyõzõdnek meg az alkalmasságukról, arról, hogy képesek-e az örökbefogadó szülõk a gyermek nevelésére. Ehhez képest szükségtelen könnyítés a külföldi örökbefogadó nyilatkozata, és felmerül a gondolat, hogy ez esetben ki és hogyan vizsgálja a gyermek mindenekfelett álló érdekét.
A körülbelül egy évvel ezelõtti, örökbefogadás-sorozat gyanúja miatt Szegeden kirobbant csecsemõbotrány sem hívta fel a kormány figyelmét arra, hogy az egyezmény kapcsán egyéb garanciákat is meg kellene fogalmazni. A gyermekek jogairól szóló egyezmény 21. cikke rögzíti az örökbefogadások tisztaságának elvét azzal, hogy külföldre történõ örökbefogadás esetén a gyermek elhelyezése ne járjon jogtalan haszonszerzéssel az ebben részt vevõ személyek számára. Azok az államok, amelyek elfogadták az ENSZ egyezményét, vállalták, hogy megteszik a megfelelõ intézkedéseket az örökbefogadások tisztaságának biztosítására.
Az egyezmény 21. cikkének három nagyon fontos elemébõl a kormányjavaslat csak egyetlenegyet emelt ki: "Akkor helyezhetõ el külföldi örökbefogadónál, ha a gyermek származási országában nem helyezhetõ el."
Részlet egy beszélgetésbõl a szegedi csecsemõbotrány kapcsán a Fõvárosi Gyermekvédõ Intézet munkatársával:
A kérdés: "Mekkora esélye van a külföldi örökbefogadónak Magyarországon?" A válasz: "Titkos örökbefogadásokra nincs nagy esélye, a fõváros ugyanis minden esetben megvizsgálja, van-e reményük a gyermekeknek arra, hogy magyar szülõkhöz kerüljenek. A nemzetközi egyezmények ugyanis elõírják, hogy a gyermekek lehetõleg abban az országban kerüljenek új szülõhöz, ahonnan származnak. A fõvárosban a tavalyi évben 116 külföldi kérelmet utasítottunk el, és csupán hét külföldi kérelmet regisztráltunk. Természetesen egészen más a helyzet a nyílt örökbefogadásoknál. Ilyenkor ugyanis a vér szerinti szülõ az általa ismert örökbefogadó javára mond le a gyermekérõl. Korábban ez a gyakorlat elsõsorban az elvált szülõk esetében mûködött, vagyis a szülõk egymás gyermekét adoptálták. Újabban a gyermekeket igénylõ külföldiek megneszelik a lehetõségeket, és közvetlenül a szülõket keresik meg."
Mit kíván tenni a kormány e helyzet megakadályozására, milyen jogszabályi garanciákat kíván beépíteni az ENSZ-egyezmény kapcsán? Ez nem derül ki a javaslatból.
Engedjenek meg még egy idézetet S. H. asszonytól, aki az Egyesült Államokból érkezett Szegedre, szintén a csecsemõbotrány kapcsán. Õ így nyilatkozott: "A kórházi és az orvosi költségeket én fizettem eddig, valamint minden olyan költséget, amely a gyermekek biztonságos, egészséges ellátását biztosítja az örökbefogadási eljárás befejezéséig. Fizettem persze az eljárással kapcsolatos költségeket, és ez nagyjából azonos azzal, mint ha Amerikában fogadtam volna örökbe gyereket; az összes költség gyermekenként 13- 15 ezer dollárba került." Õ két gyereket szeretett volna örökbe fogadni a szegedi csecsemõk közül.
A törvényjavaslat figyelmen kívül hagyja az egyezményben rögzített következõ fontos elvet, hogy ne járjon a gyermekelhelyezés jogtalan haszonszerzéssel az ebben részt vevõ személyek számára. Figyelmen kívül hagyja azt a fontos elvet is, hogy általában az örökbefogadásnál, tehát nemcsak a külföldieknél, valamennyi megbízható adat alapján - és egy idézet az egyezménybõl - "gyõzõdjék meg a hatóság arról, hogy figyelemmel a gyermeknek szüleivel, rokonaival..." - amit külön kiemelnék, mert ezt nem tartalmazza sem a javaslat, sem a Csjt. - "... és törvényes képviselõjével kapcsolatos helyzetére" az örökbefogadás megtörténhet, és hogy adott esetben az érdekelt személyek az ügy ismeretében és az esetleg szükséges felvilágosítás után beleegyezésüket adták az örökbefogadáshoz.
A magyar örökbefogadási eljárás során nincs széles körû vizsgálat a gyermek vér szerinti családjában, rokoni kapcsolataiban, nem vizsgálják, hogy a gyermek rokoni kötelékei milyen erõsek, erõsebbek-e, mint az örökbefogadáshoz fûzõdõ érdekek. Az örökbefogadás joghatásainál van jelentõsége a rokoni kapcsolatnak, hiszen az örökbefogadott az örökbefogadóval és annak rokonaival szemben az örökbefogadó gyermekének jogállásába lép. Fontos lenne, hogy az örökbefogadási eljárásban is ne csak a szülõre és a törvényes képviselõre korlátozódjék a vizsgálat, hanem egyéb rokonokra, így a nagyszülõre vagy a testvérek szintjére is kiterjedhetne a vizsgálódás.
A törvényjavaslat harmadik területe egy nagyon fontos hiányt pótol, ezért üdvözölni tudjuk. Hogy a jövõben a gyermeknek is joga legyen a különélõ szülõvel a kapcsolattartás, az egyezmény 9. §-a rögzíti, hogy a részes államok tiszteletben tartják mindkét szülõjétõl vagy ezek egyikétõl különélõ gyermeknek azt a jogát, hogy személyes kapcsolatot és közvetlen érintkezést tarthasson fenn mindkét szülõjével, kivéve, ha ez a gyermek mindenekfelett álló érdekével ellenkezik. Ezt az eddigi családjogi törvényünk valóban nem tartalmazta.
A Magyar Demokrata Fórum képviselõcsoportja fontosnak tartja a törvény módosítását, hiszen az egyezményben elismert jogok érvényesítését szolgálja, de ami ettõl sokkal fontosabb: szolgálja a jogalanyok, a gyermekek érdekét is. A szabályozás módját, a szabályozás mértékét azonban nem tartjuk kielégítõnek, hiszen ha nemcsak a látszatát akarjuk kelteni annak, hogy a magyar jog az egyezménynek meg kíván felelni, akkor a kritikáinkat be kell építeni a törvényjavaslatba. Köszönöm szépen. (Taps.)