DR. SOLYMOSI JÓZSEF, a mezõgazdasági bizottság elõadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! A mezõgazdasági bizottság március 1-jei ülésén megtárgyalta a T/415-ös számon benyújtott, a vízgazdálkodásról szóló törvényjavaslatot.
Elöljáróban szeretném elmondani, hogy a bizottság 5 tartózkodás mellett támogatta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Egyetértés volt abban is, hogy nagyon idõszerû és nagyon szükséges volt a törvény beterjesztése, hisz' az utóbbi idõben olyan óriási változások történtek a tulajdonviszonyokban, a társadalmi-gazdasági viszonyokban, amelyek mindenképpen indokolttá teszik a változtatást.
(10.10)
Egyetértés volt abban, hogy az állami hatáskör lebontására mindenképpen sor kell hogy kerüljön. Valóban kerettörvényrõl van szó, és egy kerettörvényben minden részletkérdést nem lehet szabályozni, de ugyanakkor a mezõgazdasági bizottság fontosnak tartotta és tartja, hogy már a törvény beterjesztésének idõpontjában néhány dologra ráirányítsa a figyelmet. Mirõl van szó?
Azt hiszem, hogy nem mondok túlzottan nagy újságot azzal, hogy a mezõgazdasági bizottság elsõsorban azt a hatást vizsgálta, amely a mezõgazdaságra irányul. Miután azt tudomásul lehet venni, hogy az állami feladatok lebontásával együtt nagyon sok költség a fogyasztókat terheli, és mivel a mezõgazdaság ebben az esetben nagy fogyasztónak számít, azt hiszem, elengedhetetlen, hogy ne vizsgáljuk: milyen hatással van a törvény a mezõgazdaságra.
A törvény ezekre a kérdésekre nem ad választ. Ezt a bizottság tagjai több oldalról is megvitatták, és miután ezekre a kérdésekre a bizottsági ülésen sem kaptunk megfelelõ válaszokat, ezért elsõsorban több ellenzéki képviselõ tartózkodással jelezte aggályát a törvény beterjesztésével kapcsolatban.
Elengedhetetlen - és ebben a mezõgazdasági bizottság véleménye egybehangzó -, hogy az agrárgazdaság és a vízgazdálkodás nem állítható mesterségesen szembe egymással. A termelõk kötelezettségei - amelyek a törvény elfogadása után nyilván hatásosabban, hatékonyabban fognak megjelenni - semmiképpen nem teremthetnek olyan helyzetet, hogy ilyen számolatlan fizetési kötelezettség háruljon az agrárágazatra, a mezõgazdaságra. Éppen ezért a mezõgazdasági bizottság fontosnak tartja, hogy - ezt elkerülendõ - garanciákkal körbebástyázva jelenjenek meg az agrárágazat érdekei.
Aggodalommal szóltak többen az aszályról, az aszály hatásairól, hiszen az elmúlt években a magyar agrárágazatnak - és azt hiszem, a magyar gazdasági életnek is - nagyon nagy gondot okozott az évrõl évre visszatérõ aszály. Az aggodalom elsõsorban arra irányult, vajon megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy ezek a hatások a következõkben mérsékeltebben jelenjenek meg a mezõgazdaságban, és megteszünk-e mindent annak érdekében, hogy a rendelkezésünkre álló vízkészlet ne folyjon ki az országból hasznosítás nélkül.
Többen észrevételezték, hogy a soron lévõ és az elmúlt idõszakban bekövetkezett privatizáció nagyon komoly gondokat jelentett és jelent az öntözõrendszerek üzemeltetése során. Jó lenne, ha a késõbbiekben, vagy pedig a törvényelfogadás után ezzel a kérdéssel egy kicsit hatásosabban foglalkoznának a tárca és az illetékesek. Többen hangoztatták azt is, hogy azoknak a költségeknek az ellentételezésére, amelyek a törvényelfogadás után megjelennek, mindenképpen meg kell találni a módot, természetesen itt különbözõ tárcák egybehangzó munkájáról van szó.
A mezõgazdasági bizottság egyetértett a környezetvédelmi bizottsággal, hogy semmi nem indokolja a víz mennyiségi és minõségi védelmének külön rendelkezésben történõ szabályozását, éppen ezért várhatóan kiegészítésre kerül sor ezzel kapcsolatban.
Néhány alapfogalom tisztázására hívtuk fel a figyelmet, többek között a felszín alatti víz, a parti sáv fogalmának tisztázására, hiszen ennek az elmaradása végeláthatatlan vitákat eredményezhetne a késõbbiekben.
Nem egyértelmû az állam közhatalmi és tulajdoni helyzetébõl adódó feladatok elkülönítése és nem egyértelmû az állam, az önkormányzatok hatósági célú közszolgáltató feladatainak a szétválasztása sem. A mezõgazdasági bizottság felhívta a figyelmet a nemzetközi harmonizációra, hiszen Magyarországon a vizekkel kapcsolatos kérdések nem különíthetõk el a környezõ országokkal történõ harmonizációtól.
A mezõgazdasági bizottság nagyon fontosnak tartotta a társulatokkal kapcsolatos szabályozást, és sokakkal ellentétben - akik megkérdõjelezik, hogy ebben a törvényben szükséges-e a társulatokkal kapcsolatos szabályozás - a mezõgazdasági bizottságnak az volt a véleménye, hogy mindenképpen ebben a törvényben kell szabályozni ezt a kérdést, annál is inkább, mert talán ezen a területen alakult ki a legzavarosabb helyzet a tulajdonviszonyok változtatása miatt.
Azt hiszem, és a bizottságnak is az a véleménye, hogy talán a társulatokra - beleértve a vízitársulatokat és a vízközmû-társulatokat is -, ezekre a szervezetekre fog a legnagyobb feladat hárulni a következõ idõszakban a feladatok átcsoportosítása kapcsán, és többen fogalmaztak úgy, hogy a társulatoké a jövõ ezen a területen.
Egyértelmûen tisztázandó a törvényben, hogy az érdekeltségi hozzájárulást ki fogja fizetni, itt a tulajdonos vagy a használó kérdése vetõdött fel. Felvetõdött még, vajon helyes-e adók módjára behajtani az érdekeltségi hozzájárulást.
Tisztelt Országgyûlés! A mezõgazdasági bizottság módosító javaslatokat fog benyújtani, és a módosító javaslatok után a törvényt támogathatónak ítélte meg, mint ahogy említettem, öt tartózkodással. Köszönöm szépen. (Taps.)