DR. SZABÓ IVÁN (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselõtársaim! Minden meghasonlott ország összeomlik, és egyetlen meghasonlott város vagy ház sem állhat fenn - olvassuk Máté evangéliumában. Baljós szavak ezek kétezer év távlatából, de úgy tûnik, még ez az idõtartam sem volt elégséges ahhoz, hogy ezek az üzenetek a génjeinkbe bekódolódjanak.
Nem vitatható, hogy a magyar társadalom mélyen megosztott, és az sem vitatható, hogy ma már szinte könyvtárnyi az az értekezéssorozat, amelyik arról szól, hogy ebben a megosztottságban és meghasonlottságban, a rendszerváltásban játszott szerepében milyen természetû felelõsség terheli az értelmiséget.
A kezemben tartom 52 neves hazai és külföldi baloldali, liberális gondolkozású értelmiségi nyilatkozatát, amelyet az Országgyûlésnek is megküldtek avval, hogy próbáljon beleavatkozni a Magyarok Világszövetségének munkájába és annak az összmagyarságot megjelenítõ képességébe. Különösen döbbenetes számomra a Eörsi István - a nyilatkozathoz csatolt -, különvéleményének egy megállapítása, melyet szó szerint szeretnék idézni: "A Magyarok Világszövetsége jelentékeny anyagi eszközökkel és befolyással rendelkezõ hatalmi, ideológiai központ, amelynek még a mindenkori magyar kormánytól is sikerült függetlenítenie magát."
Képviselõtársaim, ez baj? Nézem a nyilatkozat dátumában az évszámot. Az van írva, hogy '95. Az az érzésem, hogy valakiknek a fejében megfordult ez a szám és '59-et gondoltak írni, mert ugyan kinek jut ma eszébe az, hogy akinek a demokratikusan választott parlament költségvetési támogatást szavaz meg, annak kötelezõ kormánypártinak lenni. Ez a nyilatkozat azt a gyanút sejteti az emberben, talán az váratik el, hogy ez a független szellemi mûhely kormányszócsõvé váljék. A mindenkori hatalom szócsövévé. Azt hiszem, nem véletlen, hogy az aláírók között egyetlen egy határon túli magyar szervezet választott képviselõinek a neve sem szerepel.
Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy a politikai vitába a hitelrontásnak az egyik legprimitívebb, ám leghatásosabb eszköze, a közpénzek felhasználása jogosságának megkérdõjelezése is belekeveredett. Egy olyan társadalomban, képviselõtársaim, ahol a demokratikus jogállam egyik alapvetõ tartópillére, az ártatlanság vélelme legjobb esetben csak a bírói gyakorlatban fordul elõ. A közgondolkozás azonban nem él ebben a kegyelmi állapotban, hanem - negyven év diktatúrájának közgondolkodása folytán - a bûnösség elõítéletének a légkörében él. Tehát egy ilyen kérdés felvetése különösen veszélyes és tisztességtelen.
Kérdezem én, az aláírók közül - akik egy Los Angelestõl Melbourne-ig terjedõ palettát képviselnek - hányan néztek bele a Magyarok Világszövetsége könyvelési adataiba, hogy ilyen kérdést felvethettek.
Kérdezem, az aláírók közül hányan ültek le a vezetõséggel, hogy konstruktív párbeszédet kezdeményezzenek a belsõ viták feloldására.
Kérdezem, az aláírók ismerik-e a magyar jogrendet, amelynek értelmében - ha a viták belül nem rendezhetõk - a törvényességi felügyelethez, az illetékes ügyészséghez kell fordulni.
S kérdezem én, akik megkérdõjelezik a számok és a közpénzek felhasználásának jogosságát, mikor fordultak az Állami Számvevõszékhez.
Költõi kérdések ezek, amelyekre egyértelmû "nem" a válasz. Ám itt van elõttünk a kollektív nyilatkozat, amely a teljesen illetéktelen magyar parlamenthez fordul jogorvoslatért.
Képviselõtársaim! Nem tartok veszedelmesebb dolgot a demokráciára - legyen az társadalmi egyesület, tudományos társaság, párt vagy akár maga a parlament -, mint amikor egy kisebbségben maradt csoport vélt vagy akár valódi igazságának és küldetéstudatának lángolásában illegitim eszközökhöz folyamodik hegemóniájának biztosítása érdekében. Ki kell mondanom: aki rossz helyen keresi a megoldást, az rossz megoldást keres. Jézus azt mondja, aki nem gyûjt velem, szétszór. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében tisztelettel, és tényleg a nemzet ügyének illõ alázattal kérem az aláírókat, gondolják át még egyszer, tudatosan vállalják-e a szétszórás felelõsségét. (Taps a jobb oldalon.)