Az Országgyûlés tavaszi ülésszakának 13. ülésnapja
1995. március 14-én, kedden
(9.04 óra - Elnök: dr. Gál Zoltán
Jegyzõk: dr. Semjén Zsolt és dr. Kiss Róbert)
ELNÖK: Tisztelt Országgyûlés! Köszöntöm jelenlévõ képviselõtársaimat és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat. Az Országgyûlés tavaszi ülésszakának 13. ülésnapját megnyitom.
Bejelentem, hogy az ülés vezetésében dr. Semjén Zsolt és dr. Kiss Róbert jegyzõ képviselõtársaim lesznek segítségemre.
Tisztelt Országgyûlés! Holnap ünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kezdetének 147. évfordulóját. Legszebb nemzeti hagyományunk fénye az eltelt másfél évszázad alatt sem kopott meg, semmit sem változott. A '48-as események emléke a késõbbi korszakokban mozgalmakat, forradalmakat ihletett. Sok más mellett gondoljunk csak 1956. október 23-ára, és 1988-ban, '89-ben március 15-e szellemisége is segítette a Magyar Köztársaság születését.
Az utókor mindig úgy érezte, hogy március 15-e eszmeisége idõszerû. 1848-49 visszatérõ aktualizálása azonban hol nemes célokat szolgált, hol alantas szándékok leplezésének eszköze volt. Ezt az ellentmondást az okozta, hogy a XIX. és a XX. század során Magyarország politikai függetlensége és polgárosodása, azaz 1848 alapvetõ tartalma és törekvése a magyar társadalom számára - rövid idõszakoktól eltekintve - elérhetetlen maradt.
Az egykori pontokban foglalt követeléseket nekünk, a ma élõ nemzedéknek, kötelességünk teljesíteni. Politikailag függetlenek vagyunk, de a nemzeti modernizációnak és a polgárosodásnak újra a kezdeteinél tartunk. Sok történelmi kudarccal a hátunk mögött és a reánk váró súlyos feladatok miatt talán a mi hangulatunk ma kevésbé emelkedett, mint a márciusi ifjaké volt, de mindez nem változtathat azon, hogy 1848 örökségének megõrzéséért felelõsek vagyunk. Felelõsek vagyunk azért, hogy elkerüljük a magyar reformkísérletek tragikus sorsát.
A reformkor az 1848-49-es szabadságharcba torkollt, amelyet vérbe fojtottak. A kiegyezés utáni fejlõdés évtizedeinek az I. világháború és Trianon vetett véget. Az ezt követõ évtizedek hibás politikája egyenesen vezetett a II. világháború poklába, annak minden következményével. Az utána következett évtizedek ugyancsak embertelen áldozatokkal járó, eredménytelen kísérletnek bizonyultak, amit az 1956-os forradalom és szabadságharc sem volt képes megszakítani. Ma jórészt rajtunk múlik, hogy megtörjük ezt a sorozatot. A holnapi ünnepségeken erre is emlékezzünk!
Tisztelt Országgyûlés! Megadom a szót Lakos László földmûvelésügyi miniszter úrnak rendkívüli ügyben, napirend elõtti szólásra.