DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Tisztelt Pénzügyminiszter Úr! A Magyar Állami Pénzverdébõl a rendszerváltás után az ÁVÜ Rt. tulajdonosi részvétele mellett két részvénytársaság alakult. Egyrészt a Metal Art Rt., mely teljes egészében az ÁVÜ tulajdonában van. Másrészt a Magyar Pénzgyártó Rt., melynek fõ részvényese a Magyar Nemzeti Bank. Ez utóbbi szervezet jól mûködik, évente nyereséggel zárja mérlegét.
A Metal Art Rt. privatizációját az ÁVÜ 1993 õszén rendelte el. Úgy határozott, hogy nem von be külsõ szakértõt a privatizáció elõkészítése céljából, hanem az Rt. menedzsmentjére bízta az elõkészítés megszervezését. Miután a privatizációs elõkészületek megtörténtek, az ÁVÜ 1994. február 8-án kiírta a pályázatot.
A pályázatra három szervezet jelentkezett, így az MRP, a Munkavállalói Résztulajdonosi Program, mely a dolgozók többségét képviselte; az Agrobank által létrehozott konzorcium, melyet Kovács Mihály neve fémjelzett; és a Hungoro Kft., mely egy külföldi és magyar ékszerkereskedõk által létrehozott társaság.
A pályázatot a Hungoro Kft. nyerte meg a kiírás szerinti 56,09 százalékos részvénycsomagra, mely körülbelül 720 millió forintos vételárat jelent.
Nézzük meg, hogy mit kap a vevõ a 720 millióért?
A Metal Art Rt. jelenlegi tényleges nemesfémkészletének értéke összesen 216 millió forint, míg az egyéb épületek, gépek, berendezések, ingatlanok könyv szerinti értéke egymilliárd-háromszázmillió forint összeget tesz ki. Közismert, hogy az ingatlanok értéke nem csökken, ezért az ingatlanok valóságos értéke a könyv szerinti érték többszörösét is kiteszi. A 720 milliós vételár csak egy töredékét jelenti a valóságos értéknek.
Ráadásul ebbõl az összegbõl 174 milliót kellene kifizetnie készpénzben a vevõnek, míg a többit E-hitelbõl, valamint kárpótlási jegy ellenében téríti. Ezért megkapja az 56,09 százalékot, mellyel a társaság többségi tulajdonosi jogait gyakorolhatja.
Tudomásunk szerint az ÁVÜ a Hungoro Kft.-vel eddig nem kötötte meg a tulajdonosi szerzõdést, mivel az igazgatótanács több alkalommal is úgy ítélte meg, hogy a pályázat nyertese nem tudja teljesíteni a szerzõdés feltételeit, így többek között nem rendelkezik a 174 millió forintos összeggel. Ennek ellenére az igazgatótanács tovább vizsgálja az ügyet, és nincs kizárva, hogy az ÁVÜ hibájából rosszul elõkészített privatizáció ellenére mégis aláírják a szerzõdést.
Úgy tûnik, hogy az ÁVÜ a pályáztatás során sorozatos, súlyos hibákat követett el, mivel
- a privatizáció elõkészítését a privatizálandó cég menedzsmentjére bízta, ezzel lehetetlenné tette a vezetõi pályázatot;
- az Rt. használatában lévõ ingatlan telektulajdon önkormányzati részére vonatkozóan elõírta, hogy a pályázóknak kell megegyezni a helyi önkormányzattal az önkormányzati résztulajdon megvétele tárgyában, ahelyett, hogy õ rendezte volna a telkek megvételét. Ezzel megsértette a pályázati titkosság elvét, mert valamennyi pályázó kénytelen volt az önkormányzatnál még a pályázat elbírálása elõtt jelentkezni;
- nem vette figyelembe a privatizálandó egységnél lévõ 216 milliós összeget kitevõ nemesfémkészlet értékét, továbbá az egymilliárd-háromszázmillió forint összeget kitevõ könyvszerinti értéket, melynek valóságos értéke ennek többszöröse.
A miniszterelnöki felelõsség alapján kérdezem, hivatkozva az MSZP választási ígéreteire is, hogy
- miért kell privatizálni az ország egyetlen, komplex nemesfémgyártó egységét, amikor az mindig nyereséges volt?
- Mit kíván tenni miniszter úr annak érdekében, hogy ezen konkrét ügy kapcsán ne károsodjon a magyar nép?
- Mit kíván tenni annak érdekében, hogy a 600 dolgozó ne kerüljön utcára?
Tisztelettel várom miniszter úr megnyugtató válaszát. Köszönöm. (Taps a jobb oldalon.)