KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselõtársak! Több képviselõtársam kapacitált arra, lépjek vissza - az idõre való tekintettel is - a hozzászólástól. Tisztában vagyok azzal, hogy milyen cselekvési lehetõségeink vannak, de ilyen zárszámadás mellett akkor sem tudok elmenni szó nélkül - de ígérem, hogy mondanivalómat nagyon rövidre fogom.
A társadalombiztosítás pénzügyi alapjai 1993. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló anyag 1994 decemberében került a képviselõk elé. Az ennek kapcsán felmerülõ legfontosabb kérdés számomra az, hogy mikor rendezzük végre megnyugtatóan a közpénzekkel történõ gazdálkodást. A társadalombiztosítás gazdálkodását és mûködését annak idején nem gondolták koncepcionálisan végig. Utalok itt az Állami Számvevõszék jelentéseiben leírtakra, amely szerint a kifogásolt gyakorlat nem változott, az Állami Számvevõszék által jelzett gondok nem oldódtak meg 1991-92 óta.
(19.00)
Feltétlenül szabályozásra szorul a társadalombiztosítási alapok számviteli rendje. Legsúlyosabb hiányosság a járulék- és folyószámla-nyilvántartás területén tapasztalható. Az ÁSZ-jelentésben többször olvasható ugyanis, hogy gondot jelent a beszámoló egyes részeiben szereplõ adatok valódiságának, pontosságának igazolása. Mielõbb meg kell szüntetni a joghézagokat. A jogszabályoknak egyértelmûen kell rendelkezniük a tb-alapok mûködésérõl, ne fordulhasson elõ egy esetleges értelmezési jogvita, súlyosabb esetben a pénzeszközökkel történõ kártyázás. Szemléletes példát nyújtanak erre az értékpapír-ügyletek. A 100 millió forint feletti értékpapír-vásárlás az önkormányzat elnökségének hatáskörébe tartozott. Az 1993. évi gazdálkodás során több esetben megkerülték az elnökséget, úgy, hogy ugyanazon a napon több, kisebb összegû szerzõdést kötöttek, bár összértékük meghaladta a már említett értékhatárt.
Ehhez kapcsolódik szorosan, hogy nem készült nyilvántartás a letéti szerzõdésekrõl, igazolásokról, a trezorokban elhelyezett értékpapírokról.
Elfogadhatatlan, hogy az állami közintézményeket terhelõ tb-tartozások ilyen mértékben emelkedtek.
Megítélésem szerint többek között megoldást fog jelenteni az állampénztár, a kincstári rendszer megteremtése, mely szabályozná ezen pénzeszközök kezelését.
Az elmondottak alapján javaslom a szabályok kidolgozásánál kitérni a felelõsség kérdésére is. Gondolok itt a kormányzati felelõsségre és magára a társadalombiztosítás gazdálkodási felelõsségére is.
Az elõzõ kormány nem kezelte megfelelõen a tartozásállomány kérdését. Ez megnyilvánult a tartósan állami tulajdonban lévõ szervezetek tartozásainak kiegyenlítésében, a privatizáció folyamatában, a társadalombiztosítással szembeni kötelezettséget sem kezelték kellõ komolysággal, és ebben az esetben az idõtényezõnek óriási, döntõ szerepe van.
A hiányfinanszírozás megoldatlansága egyre feszítõbb kérdés. A társadalombiztosítási alapok eladósodási folyamata megindult és veszélyezteti a biztosítottak jövõjét. Álláspontom szerint a kormányzati felelõsségen túl az egyéni felelõsség körét is szabályozni szükséges. Megmagyarázhatatlan, hogy a nagy értékû épületberuházás eredeti tervekhez képest nem érte el célját. A költségkeret túllépése mellett az épület mûszaki adottsága sem teszi lehetõvé egy helyen az Egészségbiztosítási Pénztár és a Nyugdíjbiztosító Fõigazgatóság elhelyezését. Miért? - merül fel a kérdés. A benyújtott törvényjavaslat kapcsán számtalanszor feltehetnénk a kérdést.
Tisztelt Ház! Javaslom: a törvény, az abban foglalt "B" változat elfogadásával egy idõben a zárórendelkezések körébe kerüljenek be az Állami Számvevõszék javaslati pontjai, melyeket az 1993. évi zárszámadáshoz kapcsolódó jelentésben olvashatunk. Köszönöm türelmüket. (Taps.)