DR. SCHWARTZ TIBOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajátos helyzetben kerül sor ennek a két törvényjavaslatnak a tárgyalására, mivel 1995-öt írunk, és most tárgyaljuk az 1993-as évet, s még nem került elénk az 1994-es költségvetés és az Állami Számvevõszék jelentése; de már van 1995-ös költségvetési tervezet, amit - hasonlóan a többiekhez - az állami költségvetéssel együtt kellett volna megtárgyalnunk.
Az 1993-as az elsõ olyan év, amikor már részben mûködtek az önkormányzatok, de ez ilyen szempontból még nem tekinthetõ tiszta évnek. Hasonlóképpen az egészségügyi finanszírozás új formájának tapasztalatai is ebben az évben mutatkoztak meg elõször. Itt még nem váltak el - illetve az év folyamán váltak szét - az Egészségbiztosítási Alap és a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi folyamatai, és még közösen zárták az 1993-as évet.
E törvényjavaslat megállapításainál fontosabbak a tanulságai. Talán ezen kellene vitatkozni, és nem az elfogadásán, mivel ezek a tanulságok a jövõt illetõen elõremutatóak. Egy angol közmondás szerint kár a kifolyt tejet siratni...
A beterjesztett költségvetéssel kapcsolatos megállapításokat az Állami Számvevõszék jelentése tartalmazza, s mondandómat ezen jelentés logikájára szeretném felépíteni.
A társadalombiztosítás helyzetét befolyásolja saját magának a bonyolultsága a finanszírozás, a struktúra vonatkozásában, valamint befolyásolja az azt körülvevõ gazdasági, társadalmi, jogszabályi környezet. Sajnos, ezek nem mindenben segítik a társadalombiztosítás zavartalan mûködését.
Gondok mutatkoznak az adósságállomány alakulásában: közel 200 milliárd forint nagyságú az adósság - ez felveti a társadalombiztosítás és az állami felelõsség kérdését is.
Gondok mutatkoznak a hiányfinanszírozás megoldatlanságában, az eladósodás tendenciáinak további felerõsödésében.
Gondok mutatkoznak a vagyonhoz juttatás kérdésében is.
Az 1993-as költségvetés hiánya - mint az expozéban hallottuk - a vártnál kevesebb lett. Ez sok esetben független a gazdálkodás milyenségétõl. A hiány nagysága a Nyugdíjbiztosítási Alap esetében 23,5 milliárd helyett 7,4 milliárd, az Egészségbiztosítási Alap esetében 16,5 milliárd helyett 25,7 milliárd forint - ez felveti a járulékmegosztási arányok idõtállóságának kérdését is.
A hiányok alakulásánál továbbra is gond a járulék és a tartozások nyilvántartásának kérdése.
A tartalékok alakulásának vonatkozásában komoly veszteségeket szenvedett el a társadalombiztosítás: a Lupis-ügy kapcsán 829 milliót, az Ybl Bank-ügy kapcsán 800 milliót, összesen 1,6 milliárd forintot. Az összes banki ügylet és értékpapír-kibocsátási ügy kapcsán 2,7 milliárd forint nagyságú a veszteség.
1993-ban az alapok már nem rendelkeztek likviditási tartalékkal. Nem tettek meg mindent, hogy ne legyen fedezetlen az ellátás - például a korkedvezményes nyugdíj esetében 5,2 milliárd a megtérítetlen összeg.
Az adósság kezelésére tett intézkedések közül nem a legjobb a kötvénykibocsátás. Nem biztos, hogy a kibocsátott állampapírok mellett erre van kereslet, fogadókészség.
A tartozás nagysága - külsõ és belsõ okok miatt - 1993-ban 150 milliárdra nõtt. Ez felveti a költségvetés forgóalapra való bejárási lehetõségének kérdését, a vagyonhoz juttatás kérdését, valamint a feltöltetlen likviditási alapok kérdését.
Az Állami Számvevõszék jelentése ezzel szemben bizonyos túllépéseket tár fel a mûködési költségek, a bérek, a jutalmak, a székház kérdésében, illetve az informatikai rendszer kiadásaiban.
Az Egészségbiztosítási Alap esetében gond az új finanszírozási rendre való áttérés, a források változatlan nagysága, a biztonsági elemek hiánya, a sajátos gondok a gazdálkodásban, az ellentmondásosság az egészségügyi intézmények gazdálkodásában. Gondolunk itt a költségvetési rendre és a teljesítményelvû finanszírozás kérdésére. Gondot jelent a bevételek és kiadások kérdése az egészségügyi intézményekben, valamint nagyon sajátos a helyzet a tulajdonos, a finanszírozó és a mûködtetõ vonatkozásában. Hiányoznak a befolyásolási rendszerek.
Ezen felsorolt problémák mellett maradéktalanul egyet kell érteni az Állami Számvevõszék javaslataival. Kiemelném a megoldatlan kérdések közül az amortizációt, az ellátórendszer átfogó elemzését, az intézmények átvilágítását, a járulék- és folyószámla-nyilvántartás korszerûsítését, a biztosítónak a fejlesztésekhez való viszonyát.
Az Egészségbiztosítási Alapnál a gyógyszerkiadások, a táppénz elfutása, valamint a bérpolitikai intézkedések megoldatlansága jelent nagyon nagy gondot. A táppénz esetében 6 milliárdos túllépés, a gyógyszerkiadásoknál 9 milliárdos túllépés mutatkozott.
Ezen - fõleg a jövõre vonatkozó - megoldandó problémák ellenére a benyújtott költségvetési javaslatot és az Állami Számvevõszék javaslatát elfogadásra ajánljuk, és a fentiek figyelembevételével kíváncsian várjuk az 1994-es költségvetés végrehajtásáról szóló tervet, illetve az Állami Számvevõszék jelentését, hogy mennyire sikerült megoldani az itt felvetett gondokat, problémákat. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps.)