DR. SÁNDOR ISTVÁN, az Állami Számvevõszék alelnöke: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék törvényi kötelezettségének megfelelõen elvégezte a társadalombiztosítási alapok 1993. évi zárszámadásának ellenõrzését. A megállapításainkat, javaslatainkat tartalmazó írásos dokumentum az önök rendelkezésére áll.
Szeretnék emlékeztetni arra, hogy az elmúlt években ismétlõdõen szóltunk a feladat teljesítésének akadályairól. Reméltük, hogy az 1993-as esztendõ zárszámadásának vizsgálatakor könnyebb lesz a dolgunk; sajnos, csak szerény változást tapasztaltunk.
Az átállás, a két biztosítási ág mûködésének különválasztása a vártnál nagyobb, az Állami Számvevõszék ellenõrzési tevékenységére is visszaható nehézségekkel járt. A tapasztalatok alapján jól látható, hogy a gondok túlmutatnak a társadalombiztosítás keretein, az államháztartás egészének gondjaival függnek össze. Ezért lett volna jobb, ha a törvényi elõírásoknak megfelelõen a költségvetés végrehajtásáról szóló beszámolóhoz kapcsolódóan történik meg a társadalombiztosítás zárszámadásának megvitatása is.
Szólni kell röviden arról is, hogy a tárgyévhez képest a zárszámadás egyre jobban késik. 1991-rõl 1992 szeptemberében, 1992-rõl 1993 decemberében, 1993- ról pedig 1995 februárjában esik szó. Az indokok általunk is ismertek: az államháztartás romló pénzügyi helyzetében egyre nehezebb a hiányfinanszírozásról tárgyalni, dönteni, a társadalombiztosítási rendszer reformja elhúzódó átszervezésekkel jár - és így tovább. Az elhúzódó zárszámadás-készítés azonban eddig nem hozott kiérleltebb és megbízhatóbb eredményeket.
Tény ugyanakkor az is, hogy az 1993-as év zárlati szempontból is különleges volt. Az Egészségbiztosítási és a Nyugdíjbiztosítási Alap pénzügyi folyamatai még nem váltak el egymástól. A biztosítási önkormányzatok megalakulásával egyidejûleg ugyan létrejöttek az ágazat igazgatási szervei, de a pénzügyi és számviteli feladatokat még az Országos Egészségbiztosítási Pénztár látta el. Az 1993. év közös lezárása és a külön évnyitás 1994-ben nem pusztán technikai jellegû tennivalókat jelentett, hanem nagyon komoly, feszültségektõl sem mentes vagyon- és pénzeszköz-megosztási feladatokat is.
A zárszámadási törvényjavaslat megalapozottságának vizsgálata során az Állami Számvevõszék áttekintette, hogy a teljesítési adatok az elõirányzatokhoz képest hogyan és milyen tényezõk hatására változtak, az alapkezelõ gazdálkodását, a beszámolási kötelezettség teljesítését miként szabályozták, és az az elõírásoknak megfelelt-e. Végül az Állami Számvevõszék vizsgálta a társadalombiztosítási zárszámadás és a költségvetési beszámoló adatainak összefüggéseit, valamint a költségvetési kapcsolatok alakulását is.
Tisztelt Országgyûlés! Elmondható, hogy a tapasztalt erõfeszítések ellenére is sok az ismétlõdõ hiba. Az Állami Számvevõszék által korábban kifogásolt gyakorlat alapvetõen nem változott, a jelzett gondok nem oldódtak meg, illetõleg olyan események következtek be, amelyekre az Állami Számvevõszék már elõzetesen is felhívta a figyelmet. Elöljáróban ezek közül a hiányfinanszírozást, ezen belül különösen az 1991-rõl és 1992-rõl fennmaradt hiány rendezésének megoldatlanságát, a vagyonátadás elhúzódását, valamint a gyorsan növekvõ kintlevõség ügyét említeném. Mindez utal a társadalombiztosítás helyzetének bonyolultságára és arra, hogy a kedvezõ irányú változásokat a társadalombiztosítást körülvevõ gazdasági, társadalmi, jogszabályi környezet nem segíti.
A társadalombiztosítással szembeni adósságok nagyságrendje 1992-tõl évente mintegy 50 milliárd forinttal emelkedett, és ma már 210 milliárd forint körül alakul. Ennek kezelése a biztosítási önkormányzatok rendelkezésére álló eszközökkel ma már aligha képzelhetõ el. A társadalombiztosításnak itt a hatékonyabb behajtási és ellenõrzési tevékenységre, az ezt is szolgáló megbízható nyilvántartási rendszer kialakítására kell az erõit koncentrálnia. Mindez azonban - a remélhetõ eredményt tekintve - nem sokkal biztat, hiszen a kintlévõségek nagyságrendje, a növekedés üteme, keletkezésének körülményei fõként a biztosítási rendszeren kívüli okokkal függenek össze. A kormányzat felelõssége így megnyilvánul a tartósan állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek, sõt gyakran a költségvetési szervezetek tartozásaiban, abban, hogy a privatizáció folyamatában a társadalombiztosítással szembeni kötelezettségeket nem kezelték és nem kezelik megfelelõ súllyal.
A bevételek és kiadások egyenlegeként képzõdõ hiány nem az alapok gazdálkodásának eredménytelenségét fejezi ki, hanem az ellátási kötelezettség és a teljesítéshez rendelkezésre álló forrás viszonyát.
(18.30)
Kiadási többlete alapvetõen az Egészségbiztosítási Alapnak volt, így a hiány nagyobb része is itt keletkezett. Úgy gondoljuk, ez kérdésessé teszi a törvényben rögzített járulékmegosztási arányok idõállóságát, és jelzi, hogy az Egészségbiztosítási Alap kiadásai a rendelkezésre álló forrásokkal meglehetõsen laza kapcsolatban állnak.
A társadalombiztosítás eladósodási folyamata súlyosbodik. A halmozott deficit ma már 100 milliárd felé közelít. A hiány finanszírozási gondjait a társadalombiztosítás évek óta maga elõtt görgeti, s ebben ugyancsak vitathatatlan a kormányzati felelõsség. Az 1993-as év 33 milliárdos hiányának finanszírozásán túl megoldást kell találni a korábbi években keletkezettek rendezésére is. Eddig közel 17 milliárd forint értékben bocsátottak ki kötvényt, és még további 35, esetleg 50 milliárd forintnyira lenne szükség. A kibocsátás kondíciónak ismerete nélkül a piacképesség nem ítélhetõ meg, de kérdéses, hogy a hazai értékpapírpiac a nagy mennyiségû állampapír-kibocsátás mellett képes-e a tb-kötvények fogadására is.
A korszerû biztosítási rendszerek általában igen jelentõs mobilizálható vagyoni háttérrel mûködnek, bár az ellátások finanszírozásában mindig a járulékbevételek a meghatározóak. Az ingyenes vagyon juttatását a magyar társadalombiztosítás részére törvény írja elõ, ennek azonban már évek óta nem sikerült érvényt szerezni. Ma már az is nyilvánvaló, hogy 1992-ben a 300 milliárd forintos nagyságrend nem kellõ körültekintéssel került elõírásra. Persze a mértéken lehet vitatkozni, de a társadalombiztosítás jelentõs, valós forgalmi értéket képviselõ vagyonhoz juttatása több oldalról is sürgetõ kötelezettség, hiszen például köztudott, hogy a társadalombiztosítás 1995 második félévétõl leválik a központi költségvetés forgóalapjától, kereskedelmi hitelek felvételére kényszerül, amelynek vagyoni, hitelfedezeti biztosítékai ma még hiányoznak.
Az Állami Számvevõszék a kötöttségek és a kialakult helyzet szorításának ismerete mellett sem tud helyeselni olyan megoldásokat, amelyek át nem adott vagyontömegbõl származó osztalékot bevételként tüntetnek fel. A kérdéskör egészének újragondolása, köztük az új privatizációs elképzelésekkel való összhangba hozása nélkül nem lehet érdemi döntéseket hozni.
Tisztelt Országgyûlés! Engedjék meg, hogy igen röviden összefoglaljam az alapok 1993. évi gazdálkodásával kapcsolatos néhány további megállapításainkat is.
Az ismétlõdõ tapasztalatok egyike, hogy a társadalombiztosítási alapok beszámolási és könyvvezetési rendszerének szabályozására a költségvetési elõírások eltérések nélkül nem alkalmazhatóak. Az elõírások egyéni értelmezése pedig ellenõrzési szempontból nem elfogadható. Több, a mérlegtételek tartalmát, valódiságát érintõ megállapítást kellett tennünk. Gondot jelent a mérlegben, illetõleg a beszámoló egyéb részeiben szereplõ adatok valódiságának és pontosságának igazolása. A legsúlyosabb helyzet továbbra is a járulék- és a folyószámla-nyilvántartás területén van.
A társadalombiztosítási alapok a viszonylag igen szerény vagyonukkal 1993- ban még nem gazdálkodtak megfelelõ eredményességgel. Az 1992-93-as évek során túl nagy kockázattal járó, kellõen át nem gondolt ügyleteket bonyolítottak le. A befektetésekkel összefüggésben végül összesen majd' 2,8 milliárd forintot értékvesztésként számoltak el, részben a veszteségek miatt, részben pedig a tartós befektetések piaci megítélésének egy éven túli visszaesése kapcsán.
A társadalombiztosítás tartós befektetéseinek állománya az év végére 17 milliárd forintról 15 milliárd forintra csökkent. Likviditási tartalékkal pedig 1993. év végén az alapok egyáltalán nem rendelkeztek.
Tisztelt Országgyûlés! A biztosítási alapok kezelõinek és az igazgatási szervek mûködési költségeinek fedezetét a járulékbevételekbõl e célra átcsoportosított összeg biztosítja. Mivel itt közpénzek nem ellátási célú felhasználásáról van szó, az Állami Számvevõszék a gazdálkodás szabályszerûségének, a kiadások indokoltságának, az elõirányzatok teljesülésének vizsgálatára is nagy súlyt helyzett.
A mûködési költségvetés rendelkezésére álló források 1993-ban az átalakulással együtt járó megnövekedett pénzügyi szükségletet alapvetõen biztosították. Az 1993-as költségvetési évet jelentõs, közel 1,7 milliárd forintos pénzmaradvánnyal zárták, ami az 1994. éves forrásokat növelte. Nem hallgathatjuk el, hogy a mûködési költségvetésre tett ellenõri megállapítások egy részénél az Állami Számvevõszék és a vizsgált szervezetek, elsõsorban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár álláspontja jelentõsen különbözik.
Az Állami Számvevõszék méltányolja az átmenet gondjait és az önálló gazdálkodói törekvéseket; a szervezet személyi és technikai feltételeiben a jó kiinduló pozíciók elérésének a szándékát is - de csak a jelenleg hatályos szabályozás következetes érvényesítését fogadhatja el.
Az elõirányzatok tervezése, majd évközi módosítása, belsõ átcsoportosítása a teljesítés adatai alapján nem volt megalapozott. Hasonló vélemény alakult ki a létszám- és bérgazdálkodással kapcsolatban is. Hiányzott a létszámfejlesztéseknek a változó feladattal való összehangolása. Sajátosan alakult a bérgazdálkodás gyakorlata is. Jelentõsek az eltérések a köztisztviselõi illetményarányok és a jövedelmek között, fõleg a vezetõk és a központi apparátusban dolgozók esetében. A fejlesztések esetében az elszámolt elõirányzat-felhasználás és a számviteli nyilvántartások adatai nem egyeztek, és a folyó kiadásokat egyszeri kiadásként számolták el.
Megemlítjük, hogy az egészségbiztosítás által birtokba vett új székházzal a központi apparátus elhelyezése nem oldódott meg. Ugyanakkor az épületberuházásnál a törvényben jóváhagyott keretet 87 millió forinttal lépték túl. Ez utóbbi is egyike azon tételeknek, amelyek következményeként az általunk megállapítottak szerint a mûködés körében 163 millió forintos költségtúllépés történt.
Álláspontunkat - eltérõ jogszabály-értelmezésre hivatkozva - az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vitatja. Megértjük, e tétel maradványösszegek terhére történõ rendezése igen fájó. E pénznek a biztosítóknál szerintünk is ezer helye van. Meggyõzõdésünk azonban, a számvevõszéknek kötelezettsége a jelzés, hogy az Országgyûlés mérlegelhessen.
Tisztelt Országgyûlés! Az Állami Számvevõszék sajnos most sem a gondok oldásáról, a hibák számának csökkenésérõl számolhatott be. A tennivalókat nagy számú javaslatunk is jelzi.
Az Országgyûlés szociális és egészségügyi, költségvetési és pénzügyi, valamint számvevõszéki bizottsága érdemben, megállapításainkat és javaslatainkat elfogadva tárgyalta meg azokat. Ezt munkatársaim nevében is köszönöm. Úgy érzem, hogy tevékenységünk e területen is növekvõ figyelmet kap. Ez ösztönzés arra, hogy az önök törvényalkotó és ellenõrzõ munkájához még több támogatást adjunk.
Végül nem lenne méltányos, ha elhallgatnám azt, hogy a múlt év közepétõl funkcionáló önkormányzatoknál egyértelmûen a változás szándékát tapasztaljuk. A jelzett kérdésekben fennmaradt véleménykülönbségek sem áthidalhatatlanok. Mint a csatolt határozataik is mutatják, az alapok kezelõi segítségnek tekintik észrevételeinket, és a hibák megszüntetésére, a tett javaslatok hasznosítására igazgatási apparátusaikat utasították, konkrét intézkedési tervek elkészítésére kötelezve õket. Ezért is bízom abban, hogy fokozatosan korszerû társadalombiztosítási rendszer épül ki Magyarországon.
Köszönöm pénzügyminiszter úr támogatását javaslataink valóra váltásában. Köszönöm figyelmüket. (Taps.)
(18.40)