SZIGETI GYÖRGY (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyûlés! A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény módosítására elõterjesztett törvényjavaslat nem terjedelmes, mintegy 22 paragrafust ölel föl, négy területet kíván szabályozni felosztásom szerint, és a tervezett módosításokkal a szabaddemokraták frakciója egyetért, azokat többségében támogatja.
Mielõtt erre a négy részterületre rátérnék, általánosságban szólnék arról, hogy nincs okunk megváltoztatni azt a véleményünket, amit korábban is hangoztattunk, hogy a társadalombiztosítás szabályozásánál erõsen kifogásolható a helyzet. A jelenlevõk tudják, és aki egy kicsit figyelemmel kíséri a parlament munkáját, észrevette, hogy az elmúlt években legalább kétszer, de olykor háromszor is a társadalombiztosítási törvény módosításra került a Ház asztalára. Ez a húszéves törvény annyiszor lett toldozgatva, foltozgatva, hogy már áttekinthetetlen. Az utóbbi két év gyakorlatában az anyagi jogszabályokat újólag már a költségvetési törvény is, a társadalombiztosításról szóló költségvetési törvény is módosítja.
(17.50)
Olyan intézkedések meghozatala szükséges, amelyek január 1-jével lépnek hatályba, és így költségvetési törvénybe is kerül anyagi jogszabály.
Korábban azt az álmot dédelgettük, hogy valamikor lesz egy egységes társadalombiztosítási törvény - hasonló, mint a '75. évi II. törvény -, amely felöleli a társadalombiztosítás egészét. Erre ígéretek is voltak, de az idõ haladt, és ezt az egységes törvényt nem kaptuk meg. Jelenleg egy újabb álmot kezdünk dédelgetni, de ez az álom már talán ígéretté is erõsödött, és a kormányprogramban szerepel, hogy '95-'96-ban megszületik az egészségbiztosítási törvény és a nyugdíjbiztosítási törvény. Feltétlenül szükség van erre, mert a jogásztársadalom már elõre irtózik attól, ha a társadalombiztosítás szót valaki kiejti elõttük. Ez jogászok számára is követhetetlen, nemcsak az állampolgárok számára, és ezzel a jogbizonytalansággal a jelenlegi helyzetben nem elégedhetünk meg.
Mégis mi indokolja azt, hogy ezt a négy részterületre bontható módosító csomagot támogatjuk? Az egyik magától értetõdõ. Idõközben új törvények születtek szakképzésrõl, a társasági törvény módosult, a közhasznú társaság intézményét építettük be a polgári törvénykönyvbe, és ehhez a társadalombiztosítás szabályait hozzá kellett igazítani. Meg kell csinálni azt, hogy az idõközben megszületett törvények a társadalombiztosítási jogszabályokban is megjelenjenek. Hasonló módon ugyanez történt az adótörvényhez történõ igazítással is. Példaként említem, hogy a természetben nyújtott étkeztetés kérdését a járulékalapnál újólag kellett szabályozni.
Kevésbé magától értetõdõ a második terület, amit úgy lehet aposztrofálni, hogy a jogalkalmazás során keletkezett vitás ügyeket normaszövegbe önti a jogalkotó, így a jövõre nézve egységes gyakorlatot tud kialakítani, a szabályozást egyértelmûvé teszi. Óhatatlanul szembekerülünk azzal, hogy ezek a módosítások olyan nagy számban jelennek meg a törvényben, hogy amennyivel pontosabbá teszik a törvény szövegét, ugyanakkor a követhetetlenséget is magukkal hozzák. Ettõl függetlenül bízunk abban, hogy ezzel a jogászok számára egyértelmû szöveg keletkezik, és ezt a módosító részt is támogatni tudjuk.
E módosító csomag leglényegesebb javaslata az egészségbiztosítás pénzügyi alapját érinti. Itt különösképpen a táppénzrõl lehet beszélni egyrészt a passzív biztosítási idõ lerövidítésérõl, illetõleg a hosszú táppénzek megakadályozásának kérdésérõl. Mivel ez a biztosítási elv erõsítését jelenti, támogatni tudjuk.
Kérdõjel azonban számunkra az, hogy a hosszú táppénzek megakadályozása érdekében mi módon lehet ezt az új szabályozást egyáltalán alkalmazni. Mindenki elõtt ismert, hogy szakhatóságként bizottság dönti el a munkaképesség megváltozását. Ugyanakkor a táppénzes vizsgálatoknál egy háziorvosra, vagy szakorvosra kell ruházni a bizottság véleményének megelõlegezését, illetõleg neki kell ennek felelõsségét vállalni.
Bizonyára sok vitát fog kiváltani a nyugdíjas munkavállalók táppénzjogosultsága is. A magunk részérõl egyetértünk azzal, hogy járulékot ne fizessenek, és így nem keletkezik jogosultság a táppénzre.
Ez különösen indokolt akkor, ha olyan nyugdíjasokról van szó - és nem kis számban, közel hatszázezren élnek az országban ilyenek -, akik az egészségi állapotuk miatt kerültek nyugdíjba. Nehezen értelmezhetõ, hogy egy megrokkanás mikor válik akut betegséggé, illetõleg fordítva, ez a kettõ hogyan függ össze.
Egyetértünk a nyilvántartás korszerûsítésével kapcsolatos minden változtatással, fõként azért, hogy a járulékfizetés így könnyebben követhetõ legyen. Számunkra azonban kérdéses az, hogy az ezzel kapcsolatos nyilvántartási kötelezettségeket a törvény miért éppen így fogalmazta meg. Szerepel, hogy a régóta kifogásolt járulékfizetési helyzetrõl az ügyfél, a biztosított kapjon tájékoztatást. Azonban érthetetlen számunkra, hogy ezt miért szeptember 30-ra vetíti a jogalkotó, amikor minden gazdasági folyamatot általában a gazdasági szereplõk félévkor vagy év végén értékelnek, és természetesen gazdálkodásukat könnyebb úgy követni, ha ezen idõpontokhoz alakítja a társadalombiztosítási nyilvántartás is az adatközlést.
Ésszerûnek mutatkozik a napi kamatra történõ áttérés, mivel ez régi sérelmet orvosol. Egy napi késedelem esetén havi kamatot számítottak fel. Ez a megoldás féllábasra sikeredett a törvényjavaslatban. Megítélésünk szerint nemcsak a járulékfizetés elmaradását kell késedelmi pótlékkal büntetni. Ez a jogviszony akkor teljes, ha a másik oldalról a biztosító késedelmes teljesítés, nyugdíj vagy táppénz késedelmes kifizetése esetén ugyanúgy fizet késedelmi pótlékot. Így ez a megoldás megítélésünk szerint nem korrekt. Erre vonatkozóan, valamint az adatközlésre vonatkozóan módosító indítványokat fogunk elõterjeszteni és próbáljuk a törvényt e tekintetben javítani.
Összességében támogatjuk a módosító indítványt és kiegészítjük a javaslatainkkal. Köszönöm. (Taps.)