LÁNYI ZSOLT (FKGP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hittem, ma már sorra sem kerülök, mert Bauer képviselõtársam nagyon bõséges, privatizációt dicsõítõ rigmusai után túl sokan hozzászóltak. Ezzel most õ igen nagy jelentõséget tulajdoníthat annak, hogy micsoda okos dolgokat mondott, hogy ennyi reagálás volt. Szerintem nem érte meg, mert itt alapvetõen egész más a probléma.
A privatizációs törvényjavaslat, ami most elõttünk van és amirõl most beszélgetünk, gyakorlatilag az 1990. évben hozott privatizációs törvény módosítása, javítgatása, de alapvetõen a privatizációs törvény a társadalmi igazságtalanságot törvénnyé emelõ valami, amely igen messze megy és ellehetetleníti az igazságos tulajdonrendezést Magyarországon. Ez a privatizációs törvény azért rossz, azért elfogadhatatlan, mert egy társadalmi igazságtalanságra épül, és ilyenre nem lehet jó törvényt felépíteni.
Miért mondom ezt? Azért mondom, mert a mostani privatizációs stratégiában nagyon diszkréten úgy van fogalmazva, hogy "az állam tulajdonába került javak". Nincs ott, hogy milyen módon!
(16.40)
Egy nyugati ember, aki nem ismeri az itteni ezelõtti viszonyokat, azt képzelheti, hogy az állam megvásárolta magánosoktól a tulajdont, ezért az állami tulajdonba került, most ezzel sáfárkodik. Most úgy gondolja, mégis inkább eladja ezt a tulajdont, mert megvette, de nem tudja jól mûködtetni, és akkor inkább megint magánkézbe adja. S ez akkor helyénvaló lenne - csakhogy ez nem így történt! Az én fogalmazásom szerint nem állami tulajdonba kerültek ezek a magántulajdonban lévõ javak, hanem ezeket egyszerûen elrabolták a magántulajdonostól... (Közbeszólás a jobb oldalról: Úgy van!).., és így kerültek állami tulajdonba. Ennek a törvénynek az alapja, a tárgya tehát innen kezdõdik, hogy egy elrabolt tulajdonnal való sáfárkodásról van szó. Ez az alap!
Ötven év alatt - a diktatúra alatt - az élet természetesen nem állt meg. Létrehoztunk új értékeket, új beruházásokat végeztünk, felépítettünk különféle objektumokat, és akkor ennek a homályos társadalmi tulajdonnak a fogalmába tartoztak ezek a javak. Kérdezem én, hogy ezeket az értékeket ki hozta létre. Egyértelmû, hogy a magyar társadalom, a magyar munkás hozta létre, az azzal kapcsolatos költségeket pedig a magyar állampolgár fizette, fizeti és fizetni fogja. Tehát gyakorlatilag azért merem én azt mondani, hogy társadalmi igazságtalanságon alapszik ez a törvény, mert mi lett volna a logikus, mi lett volna az erkölcsös ebben a törvényben? Egészen rossz irányt vett a privatizációs folyamat, mert elõször azokat az embereket kellett volna helyzetbe hozni, akiket kiraboltak, akik dolgoztak a termékekért, akik elõállították az új termékeket, az új értékeket - s ezeket teljesen mellõzzük!
A törvényben - amely, finoman fogalmazva, az állami tulajdonba vett javak privatizációját tûzte ki célul - az volt megfogalmazva már 1990-ben, hogy ezt a rabolt holmit piacszerûen kell értékesíteni, és nincs ingyen osztogatás. No de könyörgöm: ingyen fosztogatás volt?! Aki azt mondja, hogy nincsen ingyen osztogatás, az nincs tisztában azzal, hogy kirabolták az embereket! Vagy ha tisztában van vele, akkor rossz paktumok következtében elfelejtette ezt! Mert ez a törvény úgy szól, hogy nincs vagyonosztogatás ingyen. De könyörgöm, az ingyen osztogatás, hogy az én ellopott javamat visszakapom? Én nem így fogom fel.
Ezzel kapcsolatban a strasbourgi bíróságtól kezdve mindenütt a magyar állampolgárok százai, ezrei követelték jogos tulajdonuk visszakapását a rendszerváltás után. Mert õket kirabolták! Azonban ez süket fülekre talált, és elkezdõdött egy olyan privatizáció, ami - az én megfogalmazásom szerint - orgazda módon történt, mert nem a saját tulajdonát, hanem az elrabolt tulajdont árulja; azért kótyavetyéltük el az állami vagyon jelentõs részét olcsó pénzért, mert az orgazdáknak mindig keveset szoktak fizetni, mivel a tulajdon eredete bizonytalan, nem biztos, hogy védhetõ ez a tulajdon. És nem azért nem jön ide a tisztességes, a fejlõdést biztosító magántõke ebbe az országba, mert nem tartozunk az Európai Unióhoz vagy mert itt antiszemitizmus van, vagy mert... ragozhatnám, hanem azért nem jön, mert még ma sincsenek rendezett tulajdonviszonyok!
A Független Kisgazdapárt reprivatizációs ötletét, tervét, javaslatát az akkori koalíciós pártok lesöpörték az asztalról, holott - közgazdászok kiszámították, és nemcsak a kisgazdapárt mondja - a teljes, becsületes tulajdonrendezést, tehát a reprivatizációt, amelyik minden, a szovjet diktatúra alól felszabadult országban megtörtént, meg lehetett volna oldani az akkor rendelkezésre álló állami vagyon 25-30 százalékából. Kapott volna részvényt a volt tulajdonos, körülbelül olyan értékben, amennyit az államosításkor ért az õ objektuma, akármije, és utána már az ellenõrzés sem lett volna olyan fontos, mert egy érdekelt 30 százalékos részvényes, akihez visszakerül a régi, eredeti tulajdona, a 70 százaléknál ügyelt volna arra, hogy olyan kezekbe kerüljön, ahol nem elkótyavetyélés, nem a munkások kirúgása történik, nem a nyugati konkurenciára veszélyes gyógyszer- vagy növényolajiparnak vagy akárminek a leépítése, a munkások utcára tevése történt volna, és nem kellett volna állami szervezeteket létrehozni ennek az ellenõrzésére.
Érdekes módon megfigyelhetõ, ha egy képviselõ egy fél órát rászán, bárhova nyúl, mindig tud interpellálni, mert az egész ügy tele van korrupcióval. Ma ez nem divat; ma azt szokták mondani, hogy joghézagok voltak. Ez egy új találmány, ami nagyon szép, mert itt mindenki válaszol, miniszterek, a miniszterelnök úr, és mindenki azt mondja, hogy igen, igen, ez tényleg nagy disznóság, de hát a törvény szerint erre nincs lehetõség, mert itt joghézag van, és ez etikátlan. Könyörgöm, amíg a lopás, a rablás etikátlannak minõsíthetõ, és nem börtönbe csukják azt, aki lop és rabol és csal, addig az etikátlanságot bárki elviseli szerintem néhány milliárdért; nem mindenki olyan kényes, hogy az etikátlanság bûnében leledzve ne keressen néhány milliárdot! De amikor majd le fogják csukni ezeket az etikátlan urakat és hölgyeket, akkor esetleg majd másképp állnak hozzá a vagyon kezeléséhez, elherdálásához stb., stb!
Ez volna az elsõ gondolat. Tehát gyakorlatilag mind a '88-as, mind a '90- es, mind pedig ez a mostani '94-es javaslat véleményem szerint rossz irányba viszi ezt az országot, egyre messzebb viszi attól, hogy itt a tisztességes tulajdonrendezés megtörténjen, egyre bizonytalanabbá válik a külföldi tõke bejövetele, mert itt a tõkének nincs biztonsága. Ezt nem értik meg a nyugati beruházók! Õk egyszerûen nem tudják, hogy itt mi történt. Mi próbáltuk itt õket félrevezetni, de lassanként rájöttek arra, hogy itt ma sincs jogbiztonság. Mert ami egyszer elõfordulhatott, az elõfordulhat még egyszer is, és az erkölcsnek, a jognak ebben az országban hat éve gyakorlatilag semmiféle következménye, vonalvezetése nem történik. Ezért erkölcstelennek tartom az egészet, és nem is volna érdemes róla tovább beszélni, az egészet vissza kellene vonni, és valami becsületes megoldást kitalálni.
De ha már mégis tovább kell beszéljek, nehogy Bauer képviselõtársam lehagyjon engem beszédidõben, akkor foglalkoznék egy másik problémával: amire felépül ez az egész privatizáció, ott mindenütt ellenérdekeltségekkel találkozik. Kérdezem én: miért érdeke a volt ÁVÜ-nek, miért érdeke a most felállításra kerülõ másik szervezetnek, hogy a privatizációt meggyorsítsa és befejezze? Könyörgöm: ma munkanélküliség van! Ma ezek az emberek több százezer forintos havi fizetéseket kapnak az ÁVÜ-nél meg imitt-amott - ahogy a számvevõszék jelentésében olvastam. Kérdezem én, melyik az a hülye ember, aki hajlandó munkanélkülivé válni?! Õ azt mondja, a legfiatalabb kolléga 21 éves, amíg az a nyugdíjkorhatárt nem éri el, addig ez a privatizáció tartson, mert végeredményben ebbõl élünk! Tehát egyszer ez van.
Másodszor kérdezem én: azok az igen rosszul mûködõ vállalatok, amelyeket a költségvetésbõl, a mi fillérjeinkbõl-forintjainkból tartanak fenn, s ott ül a menedzsment - mai kifejezéssel élve; ugye, igazgató, fõkönyvelõ, ez-az, aki megkapaszkodott -, s nem csinálnak semmit a világon, mert nincs munka, nincs piac, a munkásokat már kitették, de a költségvetés fizeti õket. Ha privatizálok, hohó! megveszi egy tõkés, aki tényleg munkát akar, én meg nem vagyok túlzottan alkalmas erre a feladatra, engem ki fognak rúgni. Tehát ennek következtében mi az érdeke annak az állami vállalatnál ülõ - modern kifejezéssel élve - úgynevezett menedzsmentnek? Az, hogy élete végéig ott üljön, és az a vállalat ugyan nem termel, a munkásokat már rég elbocsátották, a gazdaságunkat elõbbre nem viszi, csak hátra, de neki megvan a fizetése, szép nyugdíjat, végkielégítést kap - és így tovább...
Ennek következtében ez az egész ügy borzasztó, és nagyon rossz a felépítése, mert ha ezt az ellenérdekeltséget nem tudjuk megszüntetni - márpedig sem '88-ban, sem '90-ben, sem '94-ben nem tudtuk, és ez a törvényjavaslat sem szünteti ezt meg -, akkor gyakorlatilag ugyanott állunk, hogy ez a privatizáció sose fejezhetõ be; mint ahogy négy évvel ezelõtt megmondtuk, hogy a kárpótlási törvény és a kárpótlás sem hajtható végre, annak sem lesz soha vége, amit kínjukban itt kitaláltak, hogy a kifosztott embereket részesítsék valamiben, és amelyik szintén teljesen alkalmatlan arra, hogy vagyonhoz juttasson, hogy mûködtetni tudjon. Tehát a régi nemzeti középosztály, amelynek tagjait kifosztották, kizsákmányolták, az a munkásember, aki létrehozta a vagyonokat, csodálatos dolgokat hozott létre éhbérért, a nyugati munkásfizetések 10 százalékáért épített csodálatos gyárakat, bõvített csodálatos üzemeket - õk most mind ki vannak semmizve, le vannak nullázva. Jöjjenek az újgazdagok!
(16.50)
Az SZDSZ szerint a piacgazdaság azt jelenti, hogy aki dolgozott, akinek valamije volt, akitõl valamit elraboltak, annak semmi, majd az újgazdagok megoldják a dolgokat, meg fognak gazdagodni, mert ahogy Bauer képviselõ úr mondta, mindenütt az a szokás a világon, hogy van egy pár milliomos és van egy csomó melós. Ez igaz, csak nem szeretném, hogy Magyarországon a magyar emberek csak melósok legyenek, azt szeretném, hogy akinek Magyarországon tulajdona volt, az kapja vissza a tulajdonát, azt szeretném, hogy az a magyar munkás, aki a világ egyik legjobb munkása, jó fizetést kapjon, mert egy kreatív, alkotóképes ember, ne legyen kiszolgáltatva, ne zsákmányolják ki. Mi ezt szeretnénk.
Tehát az én javaslatom - és azt hiszem, ezzel a kisgazdapárt frakciójának nagy része is egyetért - az, hogy ezt az egész privatizációs törvénytervezetet úgy, ahogy van, a kormány vonja vissza és találjon ki valami normálisat. Ha mégsem lehet visszavonni, akkor van egy-két javaslatom. (Zaj a bal oldalon.) Az egyik javaslatom az, hogy ennél a privatizációs törvénynél biztosítani kell az ellenõrzést a parlamenti hatpárti, paritásos alapon felállított bizottság révén.
A másik az, hogy ennek a teljes nyilvánosság elõtt kell lefolynia. A stratégiában az egyik oldalon ugyan az van, hogy "a nyilvánosság biztosítása", a másik oldalon viszont sorolják, hogy milyen titkok vannak: államtitok, vállalati titok, pénzügyi titok stb. Addig titkolózunk, míg megint egy hatalmas korrupciós botrány keletkezik, tehát nyilvánosság szükséges. Valamit tenni kell a kizsákmányolt, kifosztott, kisemmizett emberekkel, õket valamiképpen vagyonhoz, lehetõséghez kell juttatni és ezek után lehet azzal foglalkozni, hogy ez a privatizáció - ha a kormány nem vonja vissza, mert gondolom, az én javaslatomra nem fogja visszavonni - így közelítve a dolgokat, talán egyszer a végére ér.
Mindenesetre sportszerûnek tartom, bár én abszolút nem értek egyet ezzel a kormánnyal, nekem egyáltalán nem a szívem csücske Horn miniszterelnök úr... (Zaj a bal oldalon.).., de azért a sportszerûséghez tartozik - és ezzel zárom a szavaimat - hogy amikor belenyúlt abba a darázsfészekbe, és ennél a szállodaprivatizálásnál álljt vezényelt - el kell ismerni, hogy ez volt Horn miniszterelnök elsõ lépése, ami nekem tetszett. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a jobb oldalon.)