DR. RASKÓ GYÖRGY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az MDF világosan megfogalmazta privatizációval kapcsolatos elképzeléseit, és hasonlóképpen a 288. számú törvényjavaslattal kapcsolatban is. Úgy gondolom, ezt megismételni fölösleges lenne, inkább reklámot szeretnénk csinálni magának a privatizációnak. Úgy gondoljuk ugyanis, hogy amikor Magyarország arról döntött, hogy a piacgazdaság - annak szociális változata - kiépítése mellett foglal állást, egyben arról is döntött, hogy az állami tulajdont valamilyen formában le kell bontania, az állam vállalkozói vagyonát magántulajdonba, magánkézbe kell adnia. Ehhez választotta eszközül azt a privatizációt, amely - minden hibája és kritikája ellenére - egyértelmûen versenyeztetésen alapult, átlátható volt. Mint Békesi László pénzügyminiszter úr a múlt heti expozéjában említette, jól tette az elõzõ kormány, hogy - szó szerint idézem - "az állam vállalkozói vagyonának privatizációjakor az alapelvet, a piaci értékesítést végig fönntartotta". A privatizáció sokkal több hasznot hozott az országnak az elmúlt négy évben, mint amit a sajtó alapján vagy más, politikai indíttatású viták nyomán feltételezhetnénk.
Szintén Békesi úr utalt arra, hogy a magánszektorban lekötött tõke lényegesen jobban hasznosult, mint az állam tulajdonában lévõ lekötött tõke. Õ az 1993-as év adataira hivatkozott, amikor szerinte a magánszektorban száz forint lekötött tõkére vetítve 3 forint 80 fillér, az állami szektorban mindössze 80 fillér adózás elõtti eredmény keletkezett.
Szintén tõle idézhetném azt, hogy a privatizáció nem felelõs a munkanélküliségért, különösen nem annak arányáért, mert a privatizált cégeknél a létszámleépítés - az ÁVÜ 200 vállalatot vizsgált meg ebbõl a szempontból - kevesebb volt, mint általában a létszámleépítés a magyar vállalkozói körben, amelyben döntõen állami vállalatok domináltak.
Ha ezek a feltételezések és ezek az állítások igazak - és én Békesi László pénzügyminiszter úrnak elhiszem -, akkor ez egyértelmûen azt támasztja alá, hogy bármennyire az egyik legélesebben megfogalmazott kampányjelszó volt az elmúlt választás során a privatizáció, a korrupciónak és minden egyéb rossznak az Antall-Boross kormányhoz való kötése, valójában mégis egy olyan privatizáció történt itt, ami mindenképpen elismerésre méltó.
Legvégül, betetõzésül a Világbank decemberi jelentését szeretném, ha nem is pontosan idézni, de a lényegét visszadni. Ebben összehasonlították a cseh, a szlovák, a lengyel és a magyar privatizációs gyakorlatot, és a világbanki jelentés egyértelmûen azt fogalmazta meg, hogy a négy ország közül a legötletesebb, a legelfogadhatóbb, a legpiacszerûbb privatizációs formát és stratégiát Magyarországon alkalmazták.
Úgy gondolom, ezek után arról kell beszélnünk, hogy a privatizáció - amely több hónap óta gyakorlatilag áll vagy legalábbis bizonytalan helyzetben vannak azok, akik ezzel foglalkoznak - mikor fog újra a megfelelõ ütemben tovább folytatódni. Ezért az MDF olyan konstruktív magatartást kíván a vita során alkalmazni, amelyben a már benyújtott törvényjavaslathoz csak olyan módosító indítványokat kíván fûzni, amelyek végül is a privatizáció jobb ellenõrzését tennék lehetõvé. Átláthatóbb, egyértelmûbb módosító indítványokkal lehet például az egyszerûsített privatizációt, a listás privatizációs szakaszokat javítani, mert úgy gondoljuk, hogy ezen javító módosító indítványokkal végül is elérhetjük azt a célt, hogy a privatizáció tovább folytatódjék az eredeti elképzelés szerint, és lehetõleg minél elõbb befejezõdjék.
Sokszor hangoztattuk, nem igazán érezzük, miért van szükség új privatizációs törvényjavaslatra. Úgy gondoljuk, ez egy presztízs politikai indíttatású törvényjavaslat, ugyanis azokat a módosításokat és új elemeket, amelyek ebben a törvényjavaslatban benne vannak, a meglévõ törvényhez tavaly szeptemberben minden további nélkül be lehetett volna adni módosításként. Már rég túl lennénk a vitáján, és a privatizáció gyorsult ütemben folytatódott volna tovább. Ekkor legalábbis elkerültük volna azt a veszteséget, amelyre Horn Gyula miniszterelnök úr tavaly szeptember 27-ei beszédében utalt, vagyis az ominózus 6 milliárd forintos feláldozott haszonra, vagy potenciális veszteségre, amely azáltal érte az országot, hogy a privatizáció leállt. Nyolc hónap óta, bizony, ez így van, ezért ez az úgynevezett feláldozott haszon azóta már közel 50 milliárd forint.
Úgy gondolom, egyetlen felelõs parlamenti pártnak sem lehet érdeke, hogy ez a feláldozott haszon tovább növekedjék az ország kárára. Ezért úgy gondoljuk - amennyiben a kormánypártok elfogadják azokat a módosításokat, amelyekre korábban is céloztunk -, az lesz jó, ha minél elõbb keresztülmegy a parlamenten ez a törvényjavaslat, és mielõbb folytatódik a privatizáció.
Ez a külvilág számára is fontos jelzés lenne, lévén, hogy külföldi befektetõk ezen interregnum és a benne tapasztaltak miatt, bizony, az utóbbi idõben messze elkerülik Magyarországot. Azt hiszem, minden felelõs parlamenti pártnak és képviselõnek feladata az, hogy a külföld felé történõ megnyilatkozásaival a tõkét ne elriassza, hanem próbálja újra magyarországi befektetésre serkenteni.
Ha ez így megtörténik, akkor helyrehozható - vagy legalábbi mérsékelhetõ - az elmúlt idõszakban egyértelmûen bekövetkezett veszteség.
Súlyos hibája az MSZP-SZDSZ kormányának, hogy ilyen politikai presztízskérdést csinált ebbõl a technikai ügybõl. Úgy gondoljuk, az elmaradt privatizációs bevétel, a leállás miatti vagyonvesztés és a külföldi tõke negatív megítélése a magyar gazdasággal szemben, bizony, feleslegesen sokat ártott Magyarországnak és a magyar gazdaságnak.
Azt gondoljuk, hogy a törvényjavaslatban a leglényegesebb kérdés az, sikerül-e egyértelmûen visszaállítani a versenyre utaló szakaszokat. Arról van tehát szó, hogy elvileg minden privatizáció jó lehet, ha szabályos versenyfeltételek között történik. Mi ebben a törvényben a verseny hiányát látjuk. Orbán Viktor elnök úr utalt is rá, hogy vannak olyan szakaszok, amelyek egyértelmûen kimondják, hogy a legjobb ajánlatot tevõ, a pályázatot a jogszabályoknak megfelelõen elnyerõ vevõtõl is el lehet állni. Úgy gondolom, ezeket a szakaszokat sürgõsen ki kell irtani a törvényjavaslatból, mert ebben az esetben a döntés abszolút szubjektívvé válhat.
A privatizáció egyik eleme az egyszerûsített privatizáció, amelyrõl szeretnék még néhány szót szólni. Úgy gondolom, az elõzõ kormányzati ciklus alatt alkalmazott úgynevezett önprivatizáció negatív példái arra figyelmeztetnek bennünket: nem szerencsés dolog a menedzsment kezébe adni a privatizáció lebonyolítását, különösen akkor nem, hogyha a menedzsment vevõként kíván föllépni. Pontosan emlékszem arra, hány feljelentõ levél érkezett az önprivatizációban részt vevõ vállalatok vezetõi ellen az elmúlt idõszakban. Úgy gondolom, a menedzsment érdekében, a jövõbeni gyanúsítgatásokat elkerülendõ, ki kell venni kezébõl a privatizáció lebonyolítását minden olyan esetben, ahol egyértelmûen fennáll, hogy akár közvetetten, akár közvetlenül érdekelt az adott vállalat megvételében a menedzsment.
(16.00)
Ez szolgálja igazából a menedzsment érdekeit. Ezért tõlük független szervezetnek kell a privatizációt lebonyolítani, és meg kell találni azokat a formákat, amelyek rugalmassá és kellõen gyorssá teszik ezekben az esetekben is a privatizációt. Amennyiben a verseny kötelezõ érvényre jutása és feltételrendszerének érvényesítése, valamint az ellenõrzés, a listás és egyszerûsített privatizáció esetében törvényi garanciákat kap - és ebbe a törvényjavaslatba beépül -, akkor úgy gondoljuk, hogy számunkra ez a törvényjavaslat - minden fölöslegessége ellenére - elfogadhatóvá válik, mert valóban, az MDF-nek egyértelmûen érdeke fûzõdik ahhoz, hogy a privatizáció mielõbb befejezõdjön, hogy valódi, felelõs tulajdonosok - és lehetõleg minél nagyobb számban magyar állampolgárok - vagyonhoz jussanak.
Nem biztos, hogy a készpénzes privatizáció - amely kétségtelen, sok elõnnyel jár - minden esetben egyértelmûen elõnyös számunkra. Úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság, a magyar vállalkozók nem tehetnek arról, hogy az elmúlt negyven évben döntõ hányaduk nem tudott fölhalmozni annyi saját tõkét, amivel - mint készpénzes vásárló - a privatizációban megjelenjen. Ugyanakkor, ha részükre lehetõséget nem biztosítunk, hosszú távra elveszítjük annak esélyét, hogy a magyar vállalkozói vagyonban a magyar magánszemélyek, a magyar polgárság képviselõi megfelelõ szerephez jussanak.
Ezekkel a módosításokkal végül is ez a törvényjavaslat részünkrõl elfogadható, különösen akkor, ha utána a privatizáció egyértelmûen politikamentesen - nagyon szeretném hangsúlyozni: a törvényi keretek között - történik, és ennek végrehajtásáért a kormány a felelõs. Úgy gondolom, nem szükségszerû, hogy a parlamenti pártok felelõsségvállalása a konkrét ügyekben maradéktalanul megjelenjen. Nem ez a legfontosabb feladata a parlamentnek. Megvan a felelõs kormány, megvannak a kinevezett képviselõi az ÁVÜ-nél, az ÁV Rt.-nél és majd az új privatizációs szervezetnél. A végrehajtásért és a törvény betûinek pontos betartásáért õk felelnek, és ellenõrzésükre a kormány mellett ott van az Állami Számvevõszék - bõven elegendõ arra, hogy ezt a feladatot megfelelõ szinten teljesítsék. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a jobb oldalon.)