DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen tisztelt Képviselõtársaim! Ha nekem valaki azt mondja korábban, hogy én egy olyan Országgyûlésnek leszek a tagja, ahol olyan törvényt fognak elõterjeszteni, ahol a jól fizetõket sújtják és a rosszul fizetõket premizálják, akkor én valami nagyon goromba dolgot válaszoltam volna annak, aki ezt feltételezi. És íme, most Békesi miniszter úr beterjesztett egy törvényt, hogy akiknek van pénzük, de nem hajlandók fizetni a tartozásukat, azokat premizáljuk, ne börtönbe csukjuk, ne hajtsuk be a tartozásokat kamatos kamattal, hanem premizáljuk õket, engedjük el a tartozásuk jelentõs részét; akiknek viszont nincs pénzük és azért nem fizetnek, azokat csak sanyargassuk aztán tisztességgel, úgy, hogy beleborzadjon a társadalom, és ne törõdjünk mi özvegyek, árvák könnyeivel... (Derültség a bal oldalon.).., ne törõdjünk azzal, hogy itt nem tudnak fizetni lakbért, fûtést, villanyt, világítást, hogy mi országgyûlési képviselõk hetente több tucat olyan levelet kapunk, ahol tájékoztattak minket arról, hogy egész egyszerûen nem marad más hátra, mint az öngyilkosság, a fázás, az éhezés, a család elhanyagolása.
Hát elnézést kérek, akkor beterjesztenek egy törvényt, ami az állami akarattal szembeszegülõket támogatja!? Nagyon sajnálom, hogy elment a belügyminiszter úr meg elment a népjóléti miniszter úr, mert ha a belügyminiszter úr ittmaradt volna, akkor mondtam volna, tanácsoltam volna neki, hogy konzultáljon Békesi miniszter úrral, és hozzon egy olyan törvényt, hogy mondjuk, csak azokkal szemben kíván büntetõeljárást lefolytatni, akik már leülték a büntetésüket, viszont azokkal szemben, akiknek a bûncselekményénél nem tudták felderíteni az elkövetõ kilétét, szüntessék meg a büntetõeljárást. Körülbelül ennyi logikája van a Békesi miniszter úr által elõterjesztett törvénynek is. És gondolom, hogy valami ilyesmi törvényt tanácsoltam volna az egészségügyi miniszter úrnak is, úgy látszik, itt, ebben a Házban az ilyen elõterjesztéseknek van sikere, hogy hozasson egy törvényt, hogy a kórházban csak az egészséges embereket lehet kezelni, a betegeket, a rászorulókat nem lehet.
Én úgy gondolom kérem, ez a törvény a magyar parlamentarizmus, az Országgyûlés megcsúfolása, akkor is az, hogyha Csehák Judit megvédi Békesi Lászlót, akkor is az, hogyha, mondjuk, Nagy Sándor mint Állami Számvevõszék mondja némi kis rosszalló fejcsóválás mellett, ami úgy gondolom, belefér ebbe a szerepbe, hogy hát igaz, hogy nem a világ legjobb jogszabálya, de azért fogadjuk csak mégis el. Kíváncsi lettem volna, hogy szakszervezetként mit szól hozzá... Hát egyáltalán honnan szólt volna mint szakszervezet hozzá? Az egyik véleményt innen mondta volna el, a másikat amonnan? Szóval, kérem, ilyen törvényeket nem lehet elõterjeszteni!
(16.50)
Nemhogy meghozni nem lehet: elõterjeszteni nem lehet! Micsoda dolog azt premizálni, aki nem fizeti ki a tartozását!?
Természetesen én visszautasítok olyan neveket, amelyeket itt sugdostak a felszólalásom elõtt a fülembe, hogy nézzük meg, a Fotexnél, ennél, annál hogy alakul a jövedelmezõség dolga! Mondtam, hogy kérem, meghallja Békesi miniszter úr, rendkívül boldog lesz, hogy lehetõsége lesz elõterjeszteni az ezzel kapcsolatos adatokat. Én magam, hogy megkönnyítsem a helyzetét, innen kérem fel: az ötven állami vállalat és az ötven legjobban prosperáló magánvállalkozás pontos mérlegét terjessze a Ház elé, hogy lássuk e törvény kapcsán, mennyit nyerészkednek ezek a vállalatok.
A Fotex esetében tudjuk a Fotex elnök-vezérigazgatójától az újságokon keresztül, hogy milyen jó orra volt neki, nem tudom, hány milliárd forintot, ötmilliárd forintot keresett a forintleértékeléssel. De én sajnos azoknak a rosszorrú magyar állampolgároknak a képviseletében szólalok itt fel, akikbõl van tíz és félmillió hazánk határain belül, és akik minden elképesztõ rossz törvénykezés szomorú következményeit viselik.
Ha úgy gondoljuk, hogy a behajtást valamilyen módon ösztönözni kell, akkor nyilvánvalóan a jól fizetõket kellene premizálni és nem a rosszul fizetõket. Innen indulok ki! A rosszul fizetõk ellen bizony büntetõeljárást kell indítani! Tökéletesen igaza volt Kis Gyulának, a Demokrata Fórum felszólalójának - illetõleg õ a szociális bizottság kisebbségi véleményét adta elõ -, miszerint a csalás, a nyilvánvaló csalás eseteiben akar a pénzügyi elõterjesztés visszaszolgáltatni olyan pénzösszegeket, ahol a bûncselekmény kézenfekvõ megvalósulását bizonyítja, aki befizeti e törvény alapján a tartozását. Ha õ egyszer szándékosan nem tett eleget a tb-fizetési kötelezettségének, akkor bûncselekményt követ el, és bûncselekmény miatt kell vele szemben eljárást indítani, és nem premizálni kell!
Tessék nekem megengedni, hogy én a Független Kisgazdapárt nevében azt mondjam, ilyen törvényt nem lenne szabad elõterjeszteni. Ilyen törvényt nemhogy meghozni nem lehet, de hogy felmerüljön a gondolata..! A világon mindenütt lássák, hallják, értsék, hogy mirõl van szó: akinek '94. június 30- án tartozása van - munkáltatónak, egyéb szervezetnek, személynek -, ha december 15-ig befizeti a tartozását, 36 százalékot elengednek, és megy ez a skála szinte végestelen végig. De akiknek ténylegesen nincsen betevõ falatjuk, azoknak miért nem engedik el, mondjuk, a lakbértartozást? Vagy miért nem engedik el a fûtés vagy a világítás költségeit? Ha már valamit elengedünk, akkor ezt kellene elengedni, és nem a nagypénzûek tartozását. A nagypénzûekkel szemben keményen kell fellépni! (Zaj, derültség az MSZP soraiban.) És ha ez a kormány nem tudja végrehajtani a feladatát, akkor Európában a jogállamiság körülményei között van erre megoldás. Már az MSZP-s képviselõtársaim sorából hallom, hogy õk tudják, ismerik ezt a megoldást. (Derültség.) Nem kívánom ezt itt a parlament elé tárni. Eljön az ideje, nem is olyan sokára, amikor képviselõtársaim hangosabban is fogják ebbéli véleményüket hangoztatni a Házban is és a Házon kívül is. Lesz idõnk ezt kivárni. De egyre nem lesz türelmünk: az ilyenfajta törvényeket, az ilyenfajta elõterjesztéseket megszavazni. Én ne csodálkozzanak akkor, hogy mi azt mondottuk, ez a kormányzat dilettáns, ez a kormányzat pont az ellenkezõjét teszi annak, amit tennie kellene. És bizony, még azt mondanám az én kedves jóbarátomnak, Rott Nándornak, hogy nem kell ilyen nagyvonalúnak lennie, amikor én azt mondtam, hogy a kormány száz nap alatt százezer (sic!) hibát követett el, hogy egy hibát rögtön leírna. Úgy látom, eggyel többet kell hozzátenni: ez most már az 1001. hiba, mint a mesében, csak itt nem lesz a dolognak olyan szép befejezése.
A Független Kisgazdapárt nemcsak elutasítja, hanem visszautasítja az ilyen elõterjesztéseket. Békesi pénzügyminiszter úrnak pedig azt üzenem innen, mert hiszen õ már nem várta meg ezt a felszólalást, tudta, hogy milyen tényekkel kell szembenéznie... (Derültség.) ..., nyilvánvalóan, igen tisztelt miniszter úr, ön két dolgot tehet: az egyik, hogy visszavonja ezt az elõterjesztést; hogy emellett még mit tehet, az ön közismert találékonyságára bízom. Köszönöm a türelmüket. (Derültség, taps.)