DR. SEMJÉN ZSOLT (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az elõterjesztés szembeötlõen a "jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok" logika jegyében fogant, amelytõl nehezen vitatható el bizonyos racionalitás, már csak azért is, mert ama túzok puskavégre kapásának vajmi kevés esélye van.
Kétségtelen, hogy a társadalombiztosításnak pénzre van szüksége. Kétségtelen, hogy a tb-alapok kintlévõsége olyan méretûre nõtt, ami már veszélyezteti a gazdálkodást; és kétségtelen, hogy sok esetben a tartozás már elérte azt a lélektani határt, amikor az adósság törleszthetetlensége miatt az adós úgy látja, hogy kár is törõdni az egésszel. Azonban mindezeket a szempontokat szem elõtt tartva - és nevezzük így: a gyakorlatias beállítottságú logika korlátain belül is -, súlyos ellenérvek merülnek fel.
A javaslat - akárhogy forgatjuk is - mégiscsak a törvényszegõket preferálja, és a meg nem kapott kedvezmény következtében hátrányos helyzetbe hozza azokat, akik becsületesen teljesítették kötelezettségeiket. Ráadásul nehéz a be nem fizetõrõl a jóhiszemûséget feltételezni, hiszen ha most a kedvezményekért mégiscsak befizetik a tartozásukat, akkor abból egyenesen következik, hogy már korábban is lett volna módjuk törleszteni.
Mit üzen ez a javaslat a társadalomnak? Nem azt, hogy bolond volt, aki becsülettel befizette, és még bolondabb, aki ezek után befizeti? Hiszen ha az elengedés egyszeriségének és megismételhetetlenségének dörgedelmes deklarálásán és az általános fogadkozáson kívül - és még csak nem is a törvényben, hanem az indoklásban, aminek illuzórikus voltát azt hiszem, nem kell ecsetelnem - semmiféle garancia nincs, ami biztosítaná a továbbiakban a törvényben foglalt kötelezettségek teljesítését, teljesíttetését, megfelelõ súlyú szankciók nélkül ez így kifejezetten arra bátoríthat, hogy a késõbbi elengedés reményében - amire éppen ez a törvényjavaslat teremt precedenst - a most még fizetõk is elcsúsztassák befizetéseiket.
A törvényjavaslat nemhogy megoldást, de elégséges eredményt sem fog hozni. Ehhez nézetem szerint szükség lenne egyfelõl a nyilvánvalóan is szokatlanul magas - irreálisan magas - tb-járulék reálisabb mértékre való csökkentésére, másfelõl viszont ennek drákói szankciókkal való behajtatására.
Tisztelt Ház! A fenti gondolatmenetben bementem az elõterjesztés logikájának az utcájába. Most azonban szólni szeretnék a kereszténydemokraták eszmei megalapozottságú, erkölcsi szempontú felfogásáról. Meggyõzõdésem, hogy ez az átfogó, "egységbe látó", hosszú távon egyszersmind a leggyakorlatibb eredményeket is meghozó felfogás meg fogja hozni a maga gyümölcseit.
Társadalmunkban sajnos nem tudatosult, hogy miután a betegek és öregek ellátása függ a tb-járulék becsületes befizetésétõl, azok meg nem fizetése - bibliai kifejezéssel - az özvegyek és árvák filléreinek elsikkasztását jelenti. Ha nem tudjuk világosan megláttatni a társadalommal, hogy a tb- járulékkal való manipuláció nem ügyesség, hanem az elesettekkel szembeni bûn, és így a társadalom maga nem fog a befizetõkre pressziót gyakorolni, akkor semmiféle próbálkozás nem fog tudni megnyugtató megoldást adni. Tehát a törvényalkotásnál gondolnunk kell arra, hogy olyan szabályozást hozzunk, ami a társadalomnak ilyen üzenetet közvetít.
Hasonló nehézségek merülnek fel, ha a kérdést szélesebb társadalmi összefüggésében vizsgáljuk, és a tb-adósok körét összehasonlítjuk más adósokkal. Igazságtalannak tûnik számomra, hogy a mostani kedvezményekkel horribilis összegû tb-járulék tartozást enged el a parlament, ugyanakkor a kisember kis villany-, gáz- satöbbi, közmûtartozására, noha ez közvetlen létproblémája, nem kap ilyen lehetõséget.
A törvényjavaslat kereszténydemokrata kritikájának summája, hogy az még saját logikai keretében sem nyújtja a megoldás reális reményét, garanciális, szankcionális szempontból nem elégséges. Ezen egyébként módosító javaslat beadásával próbáltam segíteni. A tb-járulék gyökérproblémájához hozzá sem nyúl, noha enélkül nyilvánvalóan lehetetlen érdemi megoldást találni. Egy szélesebb logikában pedig súlyos erkölcsi fenntartásaink vannak. Meggyõzõdésünk, hogy az erkölcsi szempontok nem tehetõk zárójelbe, mert ha ez történik, akkor hosszú távon minden, pusztán gyakorlati megoldáskísérlet - amint ezt a történelem bizonyítja - csõdöt mond.
(16.40)
Erkölcsi aspektus komolyanvétele nélkül a gazdasági élet is lehetetlenné válik.
Mindezek elfogulatlan megfontolását kérem képviselõtársaimtól. Köszönöm a szót és a figyelmet. (Taps a jobb oldalon.)