MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Jómagam is elég sok kétséggel küszködöm a tekintetben, hogy van-e értelme további vagy új érveket hozni a módosító indítványokkal kapcsolatosan, hiszen az önkormányzati bizottságban történt vita alapján - ahogy beszámoltak nekem róla - nem igazán látszik jó esély arra, hogy az ellenzéki módosító indítványokat - és különösen azokat, amelyek koncepcionális kérdéseket érintenek, de számosat azok közül is, amelyek közvetlen politikai érdekeket nem szolgálnak - elfogadja a többség.
Szintén nem akarok visszatérni arra a processzusra, amit itt folytatunk, de az ilyen alapvetõ, kétharmados törvényeket ilyen kapkodással elfogadni, illetve tárgyalni szerintem enyhén szólva felelõtlenség. Egy módosító indítványt nyújtottam be - már akkor sem voltak illúzióim, hogy koncepcionális módosító indítványaim elfogadást nyernek -, ez pedig a megyei közgyûlések létszámára vonatkozott. Sajnálattal vettem tudomásul, hogy igazából az érvekre nem kaptam ellenérveket. Azt gondolom, hogy az érvekre ellenérvekkel kell válaszolni, nem pedig pusztán a szavazással, mert az egyáltalán nem tesz jót a parlament mûködésének, ha az érvek mellett elsiklunk, és az érvekkel szembe az erõt és a szavazatok számát szegezzük.
Tehát akkor is elmondtam, hogy lehet azt mondani a módosító indítványomról - amely egy meghatározott minimum és maximum között egy arányosabb rendszert célzott meg kétfajta variációban -, hogy az nem egy tökéletes megoldás, de többszöri tanulmányozás után elmondhatom, hogy a beterjesztett javaslat belsõ logikai ellentmondásokkal terhes. Nevezetesen: egy kvázi arányos rendszert próbált felállítani úgy, hogy a kisebb megyéknek nagyobb közgyûlési tagságot céloz meg. Tehát például Gyõr megyének és Nógrád megyének 41 fõs létszámot tervez, miközben lényegesen nagyobb megyék, például Jász-Nagykun-Szolnok megye létszámát 40 fõben állapítja meg, és önmagáról azt szeretné elhitetni, hogy ez egy arányos rendszer. Nem tudom, ennek az elfogadását milyen érvek szolgálják igazából.
Tehát arra kérném a tisztelt kormánypárti képviselõtársakat, hogy ha még nem döntötték el véglegesen, hogyan adják le szavazataikat az egyes módosító indítványok kapcsán, akkor legyenek szívesek, esetleg bírálják felül azt az álláspontjukat, hogy a módosító javaslatokat komolyabb tanakodás és vizsgálat nélkül elutasítsák; ha pedig tudnak jobb megoldást, amely egy igazságosabb rendszert szolgálna, tegyék meg. Mondom, én elfogadnám azt is, ha minden megyének egyforma közgyûlési létszáma lenne, 30 vagy 60, vagy csináljunk egy kvázi arányos rendszert minimummal, maximummal, lõjük be aközé a megyéket, alakítsunk ki egy ilyen rendszert. Vagy ne csináljunk minimumot, maximumot, hanem pusztán egy arányos rendszert csináljunk, csak annak legyen valamilyen logikai alapja. Egy kétharmados törvény minimum négy évre szól - egyébként szerintem egy választási törvénynek évtizedekre kellene szólnia -, tehát nem lehet olyat csinálni, hogy komolyabb logikai alap nélkül vagy belsõ hibákkal egy ilyen törvényt elfogadunk.
Tehát arra kérem még egyszer tisztelt képviselõtársaimat, hogy az általam két alternatívában benyújtott módosítással kapcsolatosan döntésük elõtt vizsgálják meg a tényleges problémát, és lehetõség szerint vagy az én módosító javaslatomat fogadják el, vagy pedig nyújtsanak be - még most, a részletes vita idején - egy másik, egy önök által elfogadhatóbb megoldást, amely logikai ellentmondásokkal nem terhes. Köszönöm szépen. (Taps a jobb oldalon.)