DR. TROMBITÁS ZOLTÁN (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vita során a Fiatal Demokraták Szövetségének képviselõi a törvénytervezet csomagjával kapcsolatos globális nézeteiket kifejtették és én, mint utolsó fiatal demokrata felszólaló, e törvénytervezet tárgyalása kapcsán már csak két olyan kérdéskörre szorítkozom a felszólalásomban, amely még valamilyen szempontból figyelmet érdemel.
A kérdések egyik csoportja az, amirõl ebben a vitában még nem sok szó esett, de problémás volta miatt érdemes legalább a figyelmet felhívni rá. A másik csoport pedig az, amirõl ugyan már több képviselõtársam is részletesebben beszélt, de a változtatás meglehetõsen problémás jellege mindenképpen indokolja azt, hogy még szó essen róla.
Szekeres Imre frakcióvezetõ úr az elõbb azt említette, hogy a vita lezárására ma szükség van, és ebben megegyezés is történt. Azt hiszem, ennek nem nagyon lesz akadálya, mert ha jól látom, én vagyok az utolsó felszólaló, legalábbis a jelentkezési lapról úgy tûnik, hogy én vagyok az utolsó felszólaló e törvénytervezet vitája kapcsán. Tehát a vita lezárható.
Egyébként pedig nem értem azt az utalását, hogy sürgetne bennünket az idõ. Az idõ nem sürget bennünket. 1990-ben valóban sürgetett, mert a nyakunkon lévõ tanácsrendszerrel kellett valamit csinálni, és önkormányzati demokratikus Magyarországot kellett kialakítani. Ma azonban van hatályos, a parlamenti politikai pártok konszenzusa által elfogadott önkormányzati és önkormányzati választási törvény. Tehát semmiféle probléma nem származna abból, amennyiben ez a helyzet a továbbiakban is fennmaradna.
Nos, az elõbb említett problémakörökrõl máris beszélni kívánok. A törvénymódosítási csomagban elhagyni javasolnak egy olyan szakaszt, amelyet a Fiatal Demokraták Szövetsége 1990 nyarán az önkormányzati törvény tárgyalása során javasolt. Nevezetesen azt a részt, hogy a képviselõ-testületeknek a helyi szervezeti és mûködési szabályozatok meghozatalára csak kétharmados szavazattöbbséggel van lehetõségük. Ez az egyetlen kétharmados szavazás, amit a helyi képviselõ-testületekre kötelezõ jelleggel az eddig hatályos törvényünk elõír és ennek megszüntetését javasolják. Igazából nem értem, mik azok a szakmai okok, amelyek indokolják, hogy a helyi házszabály, az SZMSZ - amely tulajdonképpen a helyi közösség mini alkotmánya -, tehát ez az egyetlen fontos kérdés csak egyszerû többség alapján, nem egy szélesebb konszenzus, több képviselõ egyetértése alapján születhessen meg. Azért sem értem, hogy miért javasolják az elõterjesztõk ezt a megoldást, hisz '90 nyarán ezt a beterjesztésünket az ellenzék, tehát a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének képviselõi egyöntetûen támogatták, így ezt a hatpárti megállapodásban a kormánykoalíció is megértéssel fogadta, és be is került a törvénytervezetbe.
Új eleme a javaslatcsomagnak és többen megemlítették már, hogy a képviselõ- testület saját döntésével feloszlathatja önmagát. Ez szerintem helyes, meg kell adni a jogot és a lehetõséget arra, hogy a képviselõ-testület - ha úgy gondolja, hogy munkáját nem tudja eredményesen tovább folytatni, vagy olyan politikai konfliktusok merülnek fel a képviselõ-testületen belül, hogy ezek valamilyen megoldást kívánnak -, abban az esetben a képviselõ-testületnek legyen módja élni ezzel a lehetõséggel. Eddig is megvolt a lehetõsége annak, hogy a polgármesterek lemondjanak, nyilván e fennálló lehetõségen a javaslat nem változtat. Azonban szerintem alkotmányjogilag elképesztõ az a megoldás, hogy a választópolgároktól közvetlenül mandátumot nyert polgármester hivatali ideje igazodjon ahhoz, hogy a képviselõ-testület milyen döntést hoz. Tehát, ha a képviselõ-testület úgy gondolja, hogy lemond, magával rántja ezzel a polgármestert is - akit pedig nem õ maga választott. Ez számomra elképesztõ, és nem is értem, miért kell beletenni a törvénybe. Ha konfliktus van a polgármester és a képviselõ-testület között, amelyet nem tudnak feloldani, akkor a képviselõ-testület választhatja azt a lehetõséget, hogy feloszlatja önmagát, a polgármester választhatja azt a lehetõséget, hogy lemond, és új választást írnak ki. De nem értem, hogy a polgármester lemondása miért eredményezné egyértelmûen a képviselõ-testület feloszlatását is, hisz a törvény szövegébõl ennek következnie kellene.
Van egy pont, amirõl eddig talán nem esett szó, ez a 19. § (2) bekezdésének f) pontja, ahol azt említik, hogy "a képviselõ köteles ellátni a képviselõ- testület által meghatározott feladatokat". Nem egészen értem, hogy mit akar a belügyminiszter úr az elõterjesztésében elõhozni. Ha egy képviselõ nem ért egyet egy döntéssel, e szakasz alapján a képviselõ-testület elvileg bármire, bármilyen megoldásra kötelezheti. Ezt abszolút helytelennek tartom.
A 24. § (1) bekezdése megtiltaná, hogy a polgármester és az alpolgármester ezen túl az önkormányzati bizottság tagja vagy annak elnöke legyen.
(12.40)
Nagyon szívesen láttam volna, ha itt valóban vita zajlik és teszem azt, a kormánypárti képviselõk is hozzászólnak a vitában, nemcsak az ellenzéknek engedik át a terepet. Ha például az ilyen passzusokhoz benyújtják azokat a tapasztalatokat, hogy melyek azok a szakmai indokok - vagy az elmúlt négy év rossz tapasztalatai -, amelyek azt mutatják, hogyha a polgármester vagy alpolgármester tagja vagy elnöke volt bármely önkormányzati bizottságnak, az milyen rossz hatást fejtett ki abban a bizottságban, vagy milyen hátrányokat szenvedett el ebbõl az önkormányzat. Márpedig ha ilyen tapasztalat nincsen, ilyen szakmai érveket nem hallottunk, akkor nem értjük azt az önök által állandóan hangoztatott érvet, hogy egy szakmai kormány egy szakmai elõterjesztés alapján állította össze ezeket a pontokat.
Azt már jobb ötletnek találom, hogy a közvetlen polgármester-választásnál a képviselõ-testület az alpolgármestereket a polgármester javaslata alapján választja meg. Ez azért helyes, mert ha a polgármester és a képviselõ-testület pártösszetétele nem azonos többséghez tartozik, abban az esetben a képviselõ- testület nyilván olyan alpolgármestereket választhatna a polgármester mellé, amilyeneket õ akar. Itt egy bizonyos konszenzuskényszernek érvényesülnie kell a végrehajtó hatalom bizonyos egységében, bizonyos megállapodásokat meg kell kötni helyileg, tehát éppen ezért helyesnek tartom, hogy a polgármester ajánlja az alpolgármestereket, a testület pedig választja.
Itt jön be azonban az a kérdés, amelyet nem értek - ezt már az elõzõ törvénytervezet kapcsán is felvetettem, és az elõbb Rapcsák András képviselõtársam is részletesen kifejtette, és én nagyon is egyetértek azzal a véleménnyel, amit kifejtett -, nevezetesen az, ami a polgármester, a jegyzõ és a testületek viszonyrendszerét határozza meg. Én már eddig is említettem, hogy szerintem ezek a kérdések nincsenek megfelelõen és részletesen szabályozva, illetve azok a szabályok, amelyek itt születtek, nem alkalmasak arra, hogy a felmerülõ konfliktusokat megfelelõen megoldják.
Úgy gondoljuk, a polgármester jogosítványainak szélesítése abban az esetben szükséges, amikor közvetlenül választják. Azzal, hogy a polgármester közvetlenül nyeri a hivatalát, természetesen valamivel nõ az ereje a közvetlen választás által, de gyakorlatilag ezt csak akkor valósíthatja meg, amennyiben a jogszabályokban - pontokban rögzítve - hatásköröket kap.
Vannak bizonyos elmozdulások a törvénytervezetben, ezen elmozdulások szerint azonban - meglátásom szerint - a polgármester a jogkörét kifejezetten a képviselõ-testülettel szemben érvényesítheti; ilyen például az a lehetõség, amit a polgármester kap, hogy három napon belül megvétózhatja az önkormányzat döntéseit. Ez szokatlan a nemzetközi gyakorlatban, hogy egy testület tagja megvétózhatja a testület döntéseit. Az ismert - ha mondjuk hivatkozunk a magyar alkotmány rendelkezéseire -, hogy a köztársasági elnök úrnak joga van a parlament döntéseit egyszer megvétózni, azonban ilyen jogkörrel az Országgyûlés elnöke természetesen nem rendelkezhet, én nem is ismerek olyan országot, ahol egy testület vezetõje rendelkezne ilyen jogkörökkel, nem pedig egy kívülálló személy.
Tehát ez egy olyan elmozdulás a polgármester jogkörének kiterjesztésében, ami szerintem kifejezetten rossz irányú elmozdulás. Ugyanakkor a munkáltatói jog kérdésében - és Rapcsák András képviselõtársam már errõl is részletesen szólt - kifejezetten egy visszavonulás látszik, mégpedig abban, hogy a munkáltatói jogkör jelentõsen megoszlik a jegyzõ és a polgármester között, és az én olvasatomban inkább a jegyzõ felé tolódik el ez a munkáltatói jogkör.
A település lakossága felé nem viselheti a jegyzõ a felelõsséget. A felelõsséget csak választott tisztségviselõ viselheti, tehát csak a polgármester. Márpedig egy munkáltatói joggal nem felruházott polgármester ereje a hivatalban meglehetõsen gyenge. Ezért nem véletlen - és ez a példa is elhangzott már -, hogy önök, tisztelt kormánykoalíciós képviselõ urak és hölgyek, a minisztériumok esetében nem a közigazgatási államtitkárra ruházták a munkáltatói jogokat, hanem azt továbbra is a miniszterek gyakorolják, és ez így is van jól. Õ a felelõs a minisztérium vezetéséért és azt gondolom, egy városházán vagy egy községházán történõ dolgokért elsõsorban a polgármester a felelõs és ahhoz, hogy ezt a jogkörét rendesen gyakorolni tudja, a munkáltatói jogokat teljesen bírnia kell, nem pedig csak megosztva.
Nem is szólva arról, hogy mivel a képviselõ-testület választja a jegyzõt, a polgármestert pedig a polgárok, amennyiben más - és ez többször elõhozott példa volt - más pártállású a képviselõ-testület többsége és más többséghez tartozik a polgármester, akkor a képviselõ-testület olyan jegyzõt tud a polgármester mellé tenni, ami a végrehajtó hatalom; tehát a polgármesteri hivatal végrehajtási lehetõségeit jelentõsen rombolhatja. Arra van példa nemzetközileg nagyon sok országban, hogy különválasztják a végrehajtó hatalmat és a törvényhozó hatalmat, itt helyileg a rendeletalkotó hatalomról beszélhetünk, tehát a képviselõ-testületrõl, de arra nem nagyon találtam példát, hogy a végrehajtó hatalmat megpróbálják helyi szinten megosztani. Ez nem más a jegyzõ és a polgármester között, mint a végrehajtó hatalom megosztására tett kísérlet, aminek szerintem inkább a kárát, mint a hasznát fogjuk élvezni.
A népszavazás kapcsán e törvényben is meg kell említenem egy pontot. A kiírással és egyebekkel a választási törvénnyel kapcsolatban már foglalkoztam, de van egy pontja, aminek hiányosságaira szerintem talán nem is gondoltak az elõterjesztõk - de lehet, hogy gondoltak, és ezzel a további nehezítést kívánták szolgálni, nem tudom, hogy mi volt a szándék; feltételezzük, hogy talán nem gondoltak rá -, ez pedig az, hogy a népszavazási törvény az eredményességhez azt a feltételt szabja, hogy a népszavazásra kiírt tárgykörök valamelyikének a szavazatot leadó összes polgár többségének támogatását kell bírnia. Ez természetesen helyes, amennyiben egy igen-nem kérdést tettek fel a polgároknak, tehát amiben két lehetõség közül lehet választaniuk.
A népszavazásokat azonban nemcsak így lehet kiírni. Van lehetõség arra, hogy a polgárok elé akár három vagy négy alternatívát is állítanak választásra, márpedig ebben az esetben igencsak elõfordulhat az a lehetõség, hogy egyik alternatíva sem kapja meg a polgárok abszolút többségének támogatását. Ez viszont megint a népszavazás eredményességét és a népszavazással élés lehetõségét rontja, mert ebben az esetben a döntés automatikusan a képviselõ-testületre száll vissza. Tehát úgy érzem, hogy ezzel a polgárok közvetlen hatalomgyakorlási jogait csorbítjuk, ha ezek az intézkedések így benne maradnak.
Végezetül, mielõtt a végére rátérnék, a fõvárosi törvény kapcsán csak egyetlenegy pontra szeretném felhívni a figyelmet, mivel képviselõtársam - a frakciónkból - már részletesen kifejtette a fõvárosi részekkel kapcsolatos álláspontunkat. Az mindenesetre érdekes számunkra, hogy a fõvárosban a fõpolgármester közvetlen választása mellett mégsem érvényesül - általában a többi önkormányzathoz hasonlóan - az a szabály, hogy a polgármester javaslatára jelölheti a fõpolgármester-helyetteseket a fõpolgármester, hanem egyszerûen a Fõvárosi Közgyûlés választja. Ugyanakkor nem érvényesül az a szabály sem, ami a helyi önkormányzatoknál most szintén bevezetésre kerülne, hogy a képviselõ-testület csak saját tagjai körébõl választhatja meg az alpolgármestereket. A fõpolgármester-helyettesekre itt egy külön szabály jön be, ami azt rendezi, hogy amennyiben kívülrõl választanak fõpolgármester- helyettest a közgyûlés tagjai, akkor milyen jogaik és kötelességeik vannak a fõpolgármester-helyetteseknek. Nem értjük azt, hogy ez miért született meg, mi indokolja azt, hogy a fõvárosban a helyettesítésre vonatkozó ilyen szabályokat máshogy rendezzék, mint általában a magyar önkormányzatokban.
Utolsó pontként pedig a megyei közigazgatási hivatalokkal szeretnék foglalkozni. Több képviselõtársam is részletesen szólt ezekrõl, csak Szabad György nevét hadd említsem meg, aki emlékezetes szavakat mondott ennek kapcsán. 1990-ben, amikor az akkori kormány az önkormányzati törvényt benyújtotta, abban szerepelt a fõispáni hivatal bevezetésére vonatkozó javaslat. Az akkori ellenzék ezt mereven elutasította; nézetem vagy emlékezetem szerint két olyan pont volt, ami miatt az ellenzék úgy döntött, hogy kifejezetten ellenezzük ezen hivatalok bevezetését.
Az egyik a fõispánnak az a jogköre lett volna, amivel önkormányzati döntéseket és határozatokat függeszthetett volna fel a bírósági döntésig. A másik ilyen pedig az, hogy megyei szervezõdés helyett az ellenzéki pártok inkább regionális szervezõdést kívántak, amit végül a köztársasági megbízotti hivatalok felépítésében sikerült is megtalálni, és a köztársasági megbízott nem kapta meg ezt a fõispáni jogkört az önkormányzati döntések felfüggesztésére vonatkozóan.
Ugyanakkor a három akkori ellenzéki pártból kettõ - amely most kormányra került - ezt a javaslatot egy felmelegített formában benyújtotta elénk, és e javaslat szerint - csak a neve más, nem fõispán, hanem a közigazgatási hivatal vezetõje, és ha már a névrõl van szó, nekem a régebbi jobban tetszik, de legyen akkor új neve és persze bonyolíthatjuk még a nevet - a megyei közigazgatási hivatal vezetõjének megvan a joga arra, hogy felfüggesztesse az önkormányzatok bármilyen határozatát a bíróság döntéséig. Mivel tudjuk, hogy Magyarországon a bíróságok döntéséig akár hosszú évek telhetnek el, ez azt jelenti, hogy mivel a közigazgatási hivatal vezetõjét a belügyminiszter nevezi ki és gyakorolja felette a munkáltatói jogokat, a Magyar Köztársaság belügyminisztere bármikor, bármelyik önkormányzat bármelyik döntését felfüggesztheti, a legdurvább módon is beavatkozhat az önkormányzati jogok érvényesülésébe.
(12.50)
Ezt a jogkört kívánják önök, uraim, megadni a kormánynak, s azon keresztül a belügyminiszter úrnak. Ez nem önkormányzati szabályozás kérdése, ez az államhatalom legdurvább beavatkozása az önkormányzati jogokba. Ezt nem tudjuk, ezt nem lehet elfogadni. A kérdés csak az, amit önök már többször is elmondtak, s ma Szekeres Imre frakcióvezetõ újból említette, hogy szakértõi anyagok alapján nyújtották be ezt a tervezetet. Továbbra is szívesen megismerkednénk azokkal a szakértõi anyagokkal, amelyek azt mutatják ki, hogy szükség van arra, hogy a közigazgatási hivatal vezetõi ilyen széles körû jogköröket, a belügyminiszteren keresztül ilyen széles körû jogköröket gyakorolhassanak. Köszönöm a figyelmet. (Taps.)