DR. HOMOKI JÁNOS (FKGP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselõtársaim! A helyi önkormányzati képviselõk és polgármesterek választásáról szóló 1994. évi LXIV. törvény módosítása tárgyában elõterjesztett törvényjavaslat, ugyanúgy, mint a többi, sebtében összefércelt elõterjesztés, azt tükrözi, hogy a hatalmon lévõ koalíció nem valami átfogó alkotmányos koncepció jegyében kezdett hozzá a törvények gyártásához, hanem mindig az aktuális politikai érdekeinek szem elõtt tartásával.
A törvénytervezettel kapcsolatban a Független Kisgazdapárt parlamenti képviselõcsoportja álláspontját úgy összegezhetem, hogy a tervezet fõ irányait túlnyomó részben elfogadhatatlannak tartja és elutasítja. Így jelenlegi formájában a törvényjavaslatot egészében elveti.
Felmerül a kérdés, hogy kinek áll érdekében ez a törvénymódosítás, melyet többszörösen átdolgozva kaptunk meg, legutóbb augusztus 30-án. Nyilvánvalóan nem az ellenzék érdekében álló törvénytervezettel állunk szemben, legkevésbé a Független Kisgazdapárt érdekeire figyelemmel történt a törvényjavaslat elkészítése. Már csak azért sem, mert mi nagyon helyesen, és ez a törvény szövegébõl egyértelmûen beigazolódott, nem vettünk részt a hatpárti egyeztetõ tárgyalásokon, mivel az egy elõre meghatározott hatalmi akarat érvényesülését látszott és jelenleg is látszik korlátlanul megvalósítani, minden elõre hangoztatott mértéktartás nélkül. Frakciónk álláspontja szerint, szemben Bauer Tamás véleményével, a törvénytervezet a demokrácia súlyos sérelmét jelenti.
Mirõl is van szó valójában? Az ellenzéket illetõen, beleértve ebbe a Független Kisgazdapárton kívül a Magyar Demokrata Fórumot, a Kereszténydemokrata Néppártot és a Fidesz-t is, óriási tétek forognak kockán. A hatályos törvény szerint az önkormányzati képviselõk választása a már jól megismert, országgyülési képviselõk választásáról szóló törvényhez hasonlóan történik. Így a választók külön szavaznak az egyéni jelöltekre és külön a pártlistákra. Mivel a választás kétfordulós a hatályos törvény szerint, lényegében csak a második menetben dõl el, hogy ki lesz a képviselõ. Ezt a választási rendszert eddig egyetlen párt sem bírálta érdemlegesen. Most mégis alapvetõen kívánnak ezen a rendszeren változtatni. A választást egyfordulósra tervezi a törvényjavaslat, ugyanakkor vidéken a listás szavazás eltörlését célozza meg. Takarékossági okokra hivatkoznak, noha takarékoskodni nem az emberi jogok szférájában kellene, hanem inkább nagyobb odafigyeléssel és kellõ súllyal kellene érvényesíteni a hatályos jogszabályok alapján például a vámok behajtását, a feketekereskedelem visszaszorítását, az országban garázdálkodó maffiák felszámolását, a pazarlás és a mások javaival való tobzódás megszüntetését. Álláspontunk szerint tehát a takrékosságra való hivatkozás képmutató, megtévesztõ jellegû, ami a közvélemény félrevezetését célozza.
Tisztelt Képviselõtársaim! Valójában arról van szó, hogy az érvényben levõ választójogi törvény lehetõséget adna az ellenzéki pártok összefogására a második választási fordulóban. Az egyfordulós rendszer ezt nagyon megnehezíti, szinte lehetetlenné teszi, hiszen az ellenzéknek anélkül kell, illetve lehet szövetségeseket keresnie, hogy ténylegesen ismerné a valós és lényegesen megváltozott erõviszonyokat. Nemcsak az ellenzéken belül változtak idõközben az erõviszonyok, hanem általánosságban az ellenzék javára. De ezen belül is a Független Kisgazdapárt népszerûségi mutatója folyamatosan emelkedõben van.
Ilyen körülmények között alapkövetelmény, hogy a pillanatnyi erõviszonyokat fel tudja mérni az ellenzék saját jelöltjein keresztül. Ennek ismeretében a második forduló elõtt a valódi erõviszonyok alapján lehetõsége lenne az ellenzéknek olyan szövetségesekkel egyezségre jutnia, melynek alapján a második fordulóban bármelyik párttal vagy koalíciós csoportosulással szemben nyerési eséllyel indulhatna a választáson.
(10.40)
Az egyfordulós választási rendszer bevezetésével ezt a lehetõséget teszi eleve reménytelenné a törvénymódosítás: így abban lesz érdekelt valamennyi párt, hogy ahol tud, saját jelöltet állítson, hogy a "vigaszszárnyon", a kompenzációs listán talán a becsületgólt elérhesse.
Teljesen nyilvánvaló a szándék a koalíció részérõl: teljes hatalmi koncentráció biztosítása és az ellenzék teljes visszaszorítása a helyi önkormányzatokban.
Az egyfordulós választási rendszerben az ellenzéki jelöltek esélye így jóval kisebb lesz, mint a kétfordulós választási rendszer esetén. Ha ez a gyakorlat a koalíció részérõl így folytatódik tovább, a végkifejlet elõre prognosztizálható: a 72 százalékos parlamenti többség oda fog vezetni, hogy az ellenzék lehetõségeit még tovább csökkentik. Ez a törekvés még hatványozottabban jelenik meg a tervbe vett további törvénymódosítások során, így az elkövetkezõ országgyûlési választásig - amire, reméljük, nem négy év múlva kerül sor - a parlamentáris demokrácia csupán jelképessé válik, az ellenzék pedig, ha lesz, a jelenlegi kormánykoalícióból fog kikerülni, és úgy fog mûködni, mint "õfelsége" ellenzéke. Ezért, hogy ez ne következhessék be, minden fórumon fel kell emelni szavunkat.
Itt, az Országgyûlésben nem a koalíció képviselõihez szólunk már most sem - hiszen süket fülekre találtunk és találunk -, hanem közvetlenül a magyar néphez. A magyar népnek kell érzékelnie, hogy itt valójában az oly nehezen kivívott demokrácia sérelmérõl van szó. Tudatában kell lennie mindenkinek, hogy az elkövetkezõ országgyûlési választásokon milyen óriási a tét: hogy megõrizzük a jogállamiság, a többpárti demokrácia vívmányait.
Következésképpen nem értünk egyet az érvényességi és eredményességi küszöbök 40, illetve 25 százalékos mértékének eltörlésével sem, ami összefüggésben van a választás egyfordulóssá nyilvánításával is. Még egyfordulós választás esetén is meg kellett volna hagyni az érvényességi küszöböt, ami azt jelentette: akkor érvényes a szavazás, ha azon a választópolgárok több mint 40 százaléka szavazott. Az a jelölt lesz a képviselõ, aki a legtöbb szavazatot kapta, függetlenül attól, hogy megkapta-e a szavazatok több mint egynegyedét. Egy minimális alsó küszöb nélkül az egész választás komolytalanná válik. Magát a választást mint alapvetõ emberi jogi kategóriát, mint jogintézményt járatja le az ilyen törvénytervezet nagyvonalúnak látszó, de valójában a jogrendszert szétzilálni képes végeredményével.
A polgármestereket a tervezet közvetlenül rendeli választani, és a közvéleményt azzal vezeti félre, mintha ezzel nagyobb legitimitás, nagyobb hatáskör is társulna.
Nem értünk egyet azzal sem, hogy a jelölés során emelkedik az ehhez szükséges választópolgári ajánlások arányszáma: képviselõjelölteknél 1 százalékról 3 százalékra, polgármestereknél 3 százalékról 5 százalékra. Az ajánlóíven lényegében szerepel az összes adat, amely a korábban alkalmazott ajánlószelvényeken volt feltüntetve. Az ajánlószelvények gyûjtése során valamennyi párt rossz tapasztalatokat szerzett. Ezeket a tapasztalatokat meg lehet elõlegezni a mostani ajánlóívekre is - kivéve a titkos ajánlás rendszerét, amely viszont, különösen az idõs emberek számára, igen fáradságos és idõigényes.
Ezen szempontokra figyelemmel az ajánlások arányszámait a következõképpen javasoljuk a törvénytervezetben feltüntetni:
Kislistás és egyéni választókerületekben képviselõjelölt az, akit a választópolgárok legalább 1 százaléka jelöltnek ajánlott. Ez visszatérés az eredeti százalékra.
Megyei választókerületekben - figyelemmel a vidéki települések közötti, nemegyszer nagy távolságokra, például az alföldi megyékben - a választópolgárok legalább 0,3 százalékának ajánlása legyen elegendõ a lista állításához.
Polgármesterjelölt az legyen, akit a tízezer vagy ennél kevesebb lakosú település választópolgárainak legalább 3 százaléka, a százezer vagy ennél kevesebb lakosú település választópolgárainak 2 százaléka, a százezernél több lakosú település esetén a választópolgárok 1 százaléka; fõpolgármester az, akit a fõváros választópolgárainak 0,5 százaléka jelöltnek ajánlott.
A százalékos értékek csökkentését az is indokolttá teszi, hogy az állampolgárok nem nagyon törekednek - különösen egyes területeken - a fenti tisztségek ellátására. Az, aki egyáltalán ilyen tisztséget vállal, ne kerüljön még azáltal is hátrányos helyzetbe, hogy igen nagy számú ajánlást kell összegyûjtenie.
Összességében az eredeti törvény hatályban tartása mellett foglalunk állást, azokkal a változtatásokkal, amelyeket az elõzõekben részleteztünk.
Azokat a törvénymódosítási javaslatokat, amelyek a kétfordulós választással és az alsó küszöbértékek hatályban tartásával nem ellentétesek, beépíthetõnek tartjuk a tervezetbe. Ezek zömmel eljárási szabályok, amelyek a nyilvántartásba vételre, a választókerületekre, a kislistás választási rendszerben megválasztható képviselõkre, a választási szervekre, az ajánlási rendszerre vonatkoznak.
A kompenzációs listával nem értünk egyet, mivel kétfordulós választás esetén ilyen lista nem mûködhet. A kompenzációs lista csak egyvalamire alkalmas: arra, hogy a közös jelölt állításának lehetõségét kiüsse az ellenzéki pártok kezébõl - mint ahogy arra a bevezetõben már rámutattam.
Összességében javasoljuk az elõterjesztõnek, hogy a hatályos törvény alapelveit, alaprendszerét megtartva olyan módosításokat építsenek be, amelyek nem ellentétesek az alapelvekkel, amelyek az egyszerûség és a közérthetõség irányába hatnak. Könnyebb egy olyan választási törvénnyel hadba indulni, amelynek az alapelvei már ismertek és nagyon hasonlóak a hatályos országgyûlési képviselõi választási törvényhez. Ugyanakkor a jelenlegi tervezet agyonbonyolított és agyonadminisztrált közeget feltételez, és külön mûfordítók szükségesek az egyszerû - fõleg vidéki - emberek által történõ megértéséhez.
A tervezet - a kisgazda frakció álláspontja szerint - jelenlegi formájában nem elfogadható. Javasoljuk, hogy a kormány, illetve az elõterjesztõk vonják azt vissza, és a korábbi, jól bevált törvényt tartsák fenn hatályában. Köszönöm figyelmüket. (Taps a jobb oldalról.)