DR. TORGYÁN JÓZSEF (FKGP): Köszönöm a szót, elnöknõ. Én úgy gondolom, hogy a kérdés általános vitájánál nem érdektelen, ha visszaemlékezünk a törvénycsomag 1990-es vitájára, amely akkor három törvénycsomagot foglalt magába. Egyrészt az önkormányzati törvényt, másrészt az önkormányzati választásokkal kapcsolatos törvényt, harmadrészben pedig az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítási törvénycsomagot. Az én meglátásom szerint sokkal ésszerûbb, célszerûbb volt a kérdések ilyen módon való tárgyalása, hiszen elképzelhetetlen az önkormányzati törvénynek olyan alapos megvitatása, amelynek kapcsán ne térnénk vissza az önkormányzati választással kapcsolatban felmerülõ egyes kérdésekre.
Talán fontos még emlékeztetni, legalábbis a Házon kívüli közvéleményt arra a tényre, hogy 1990-ben két alkalommal rugaszkodott neki a Ház a szóban forgó törvénycsomag megvitatásának és elfogadásának. Az elsõ ízben beterjesztett törvényjavaslatot végül is azért vonta vissza a kormányzat, mert az ellenzék részérõl, de nemcsak az ellenzék részérõl, hanem felhívom a figyelmüket, hogy például a Független Kisgazdapárt részérõl mint kormányzati tényezõ részérõl is, igen éles támadás érte az elsõ törvénytervezetet, és akkor a kormányzat úgy döntött, hogy visszavonja a javaslatait, újból átdolgozza, egyezteti az álláspontját az ellenzékkel, és az ellenzéki véleményeket is beépíti a törvényjavaslatába.
Most érdemes összehasonlítani, hogy a jelenlegi beterjesztés is kétszeresen történt, mert nem is az önkormányzati részét illetõen, de az önkormányzati választást illetõen a T/34. szám alatt benyújtott törvényjavaslatot visszavonták, de a szakszerûség kiemelése itt egyáltalán nem felesleges. Tudniillik, amíg az 1990-es törvénynél, amint említettem, az ellenzéki pártok véleményének beépítése miatt volt szükség a törvényjavaslat visszavételére, most - és ez nem Torgyán József szóhasználata, elnézést kérek, tehát ha esetleg egyesek úgy gondolják, hogy túl kiélezetten vetem fel ezt a fogalmat, az alkotmányügyi bizottság részérõl merült fel többekben a megfogalmazás - ilyen alakszerûségek mellett valamilyen ilyen "kéttáblázatos" módon elõterjesztett törvényjavaslat a magyar Ház történetében még nem fordult elõ. Tessék nekem elhinni, hogy igen-igen jóindulatú vagyok, amikor azt mondom, hogy az idõszámításunk elõtti, ha jól emlékszem, 1840-ben kiadott Hammurabi törvénykönyve magasabb színvonalú volt, mint ez az elõterjesztés. Ennek a kiemelése azért rendkívül fontos, mert elõször is, ugye, felmerül a kérdés, hogy miért kell most megváltoztatnunk azt, amire a jelenlegi kormányzó többség a következõ álláspontot alakította ki. És itt legyen szabad ráutalnom arra, hogy dr. Gál Zoltán házelnök úr ebben a kérdéskörben a parlamenti napló 2147. oldalától kezdõdõ felszólalásának a tanúsága szerint kifejtette, hogy milyen bölcs döntés volt a kormányzat részérõl, hogy az elsõ javaslatot visszavonta. Itt utal Torgyán Józsefre, aki akkor az 1871. évi elõterjesztést is magasabb színvonalúnak minõsítette, mint az alap-elõterjesztést, helyeselte ezt a megközelítést, és utána arra hivatkozott, hogy az Országgyûlés elõtt ismertek azok a körülmények, hogy miért változott ez a törvényjavaslat és kinek a kezdeményezésére. Itt utalt az ellenzéki kritikákra, és utána így fejezte be az ezzel kapcsolatos gondolatmenetét: ebbõl következõen én úgy gondolom, hogy megköszönhetik az ellenzéki pártok Torgyán Józsefnek az elismerést, hiszen ez a törvényjavaslat európai szintû törvényjavaslat, akkor a változást elõidézõknek köszönhetõ, hogy ez a törvényjavaslat európaivá vált.
Most ezt azért tartom fontosnak kiemelni, mert akkor sem volt már mentes dr. Gál Zoltán házelnök úr minden iróniától, amikor velem kapcsolatban szólt, de kiemelte, hogy az én megközelítésem, hogy a második beterjesztés az egy európai szintû önkormányzati törvény és önkormányzati választási törvény, csak ugye, azt emelte ki, hogy az, hogy európai szintûvé vált ez a törvény, végül is az MSZP-nek is nagymértékben betudható.
Ami a hatpárti konszenzussal kapcsolatos akkori elõadását illeti, hadd emlékeztessem a tisztelt Házat, hogy dr. Gál Zoltán jelenlegi házelnök úr, akkor mint az MSZP frakcióvezetõje a következõt mondta: "Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyûlést, hogy a Szocialista Párt elõtt hosszú hetekkel ezelõtt világos volt, és ennek informális úton véleményt is, hangot is adtunk, hogy az önkormányzatról és a kapcsolódó törvényjavaslatokról szóló vita olyan módon nem kezelhetõ, hogyha nem történik meg az egyébként a parlamentáris demokráciákban szokásos eljárás, vagyis a résztvevõk nem próbálnának egymással szót váltani és egymás véleményét egyeztetni." Sajnos, az erre való készsége a kormánypártoknak elég késõn fogalmazódott meg. Tehát itt csak a konszenzus késedelmes bekövetkezését kifogásolta, akkor, amikor már mindenki elõtt nyilvánvalóvá vált, hogy nem lehet másképp ezeket az egyébként szükséges törvényjavaslatokat elfogadni. A végén összegezte az álláspontját az MSZP frakciójának, és azt közölte a Házzal: "A törvényjavaslatokat olyannak minõsítjük, amelyeket támogatni tudunk. Ebben természetesen benne van a kormány és a kormánypártok kompromisszumos készsége is. Tehát ebben az értelemben úgy gondolom, hogy senki számára sincs lehetõség, hogy magának vindikálja most a döntés elõtt álló törvényjavaslatokat."
De azért, nehogy bárki Torgyán József szemére vesse, hogy én a jelenlegi kormánykoalícióból csak az MSZP álláspontját emelem ki, hadd utaljak dr. Wekler Ferencnek, az SZDSZ önkormányzati szakértõjének, az önkormányzati, közigazgatási, belbiztonsági és rendõrségi bizottság akkori elnökének véleményére, aki a következõket mondotta a parlamenti napló 2143. számú oldalán kezdõdõ parlamenti felszólalásáról készült jegyzõköny tanusága szerint:
(10.40)
"Mind a kormánypártok részérõl, mind az ellenzéki pártok részérõl, mind a kormány részérõl az ebben a munkában részt vevõ képviselõk, munkatársak, szakértõk az utóbbi napokban emberfeletti munkát végeztek annak érdekében, hogy mind a három törvény, az alkotmánymódosítás, az önkormányzati törvény, az önkormányzati választásokról szóló törvény lehetõleg még a héten elfogadásra kerüljön" - fejezi be Wekler Ferenc képviselõtársunk akkori felszólalását.
Tehát egyértelmû, hogy mind az MSZP, mind az SZDSZ akkor azon az állásponton volt, hogy végül is egy rossz indulás után, a hat párt egyeztetését követõen kialakult egy konszenzusos álláspont. Csak amikor ezt az MSZP engem meghallgatni kész képviselõinek a figyelme elé tárom, emlékeztetnék rá, hogy akkor volt egy olyan kormánypárt is, amely az elõterjesztés silányságára fel merte hívni a figyelmet. De kérdezem én, hol ül önök között az az országgyûlési képviselõ, aki a sajátmaga pártjának rossz elõterjesztésére fel merné hívni a figyelmet.
Nagyon kíváncsi lennék, hogy vajon az igen tisztelt MSZP-s képviselõtársaim a demokrácia útján az állampártiságból a többpárti parlamenti demokrácia irányába elhaladtak-e, mert végül is most a frakcióvezetõjük, jelenlegi Ház- elnökük ennek az európai szintû törvénynek a hihetetlenül gyorsan, kapkodva való megváltoztatását tárta a Ház elé, és minket obstrukcióval vádoltak, amikor ezt a kérdéskört egyáltalán szerettük volna tisztességesen megvitatni.
De csak azért, hogy lássák, az obstrukció fogalma nem olyan egyszerûen ítélhetõ meg, ahogy arra tegnap egy-két bekiabáló hangjából következtetni lehetne, itt hadd utaljak az MSZP korábbi képviselõjének, Kõrösfõi László képviselõ úrnak a parlamenti jegyzõkönyv tanusága szerint a Parlamenti Napló 1644. oldalán szereplõ nyilatkozatára. Ebben Salamon képviselõ úr obstrukciós vádjára reagált és leszögezte, hogy a szocialista pártnak esze ágában sincs obstruálni.
Nos, úgy gondolom, hogy ezekre utalnom kellett, mert ahhoz, hogy a mostani elõterjesztést valóban szakmai szempontból megvitathassuk, ahhoz látnunk kell, hogy van-e szakmai indoka a törvény megváltoztatásának. Miután akkor a hat párt valamennyi országgyûlési képviselõje, ha jól emlékszem, egy tartózkodástól eltekintve végül is egyhangúlag szavazta meg a Ház a szóban forgó törvényeket, egyértelmû, hogy egy konszenzussal létrejött törvény megváltoztatására ma szakmai indok nem lehet. Különösképpen nem, hogy az egy- két hónap múlva sorra kerülõ választás elõtt, kapkodva, a jelenlegi ellenzék négy pártjának kifejezett tiltakozása ellenére úgy hozzanak meg egy törvényt, hogy azt még a választásokig alkalma se legyen a választópolgároknak megítélni.
Ennek nem lehet szakmai indoka, ennek csak politikai indoka lehet és politikai indoka van. Ezt a politikai indokot, ne vegyék rossz néven képviselõtársaim, el sem rejtette a kormányzat. A kormányzat ugyanis azt mondotta, hogy azért van szükség - és Dornbach Alajosra hivatkozom, aki az SZDSZ frakcióvezetõjeként szólalt most fel két percre, és azt mondotta, hogy a fõváros és a kerületek hatáskörének jelenlegi helyzetét megváltoztatandó van szükség erre a törvényre.
Hadd utaljak arra, hogy magából az elõterjesztésbõl kitûnik, hogy itt egy kétlépcsõs önkormányzati törvény megvalósításáról van szó. Magyarán mondva a két lépcsõ azt jelenti, hogy most adunk egy fedõréteget és majd, ha meglátjuk, hogy mi, a kormányzópárt nyertük-e meg a választásokat, akkor megadjuk az esszenciáját is ennek a dolognak, akkor megváltoztatjuk a törvényt úgy, ahogy a mi kényünknek-kedvünknek megfelel. Magyarán mondva tehát a választói akaratot akarják meghamisítani.
Hogy ne Torgyán Józsefet szidják, hogy miért mond ilyeneket, hadd utaljak megint arra, hogy önök az ellenzékbõl hogy látták ezt korábban. Itt tisztelettel hadd hivatkozzak a házelnök úr után a Ház alelnöknõjére, dr. Kóródi Máriára, aki a Parlamenti Napló 1358. oldalától kezdõdõ felszólalása szerint a lényegét tekintve két kifogást emelt a törvénycsomaggal kapcsolatban.
Egyrészt állította, hogy a javaslat nem épít be magába fékeket a centralizációval szemben. Itt utalnék arra, hogy miféle féket épít be ez a törvény most, amely a centralizáció irányába hat és a decentralizációt löki félre. Kiváncsi vagyok, már ne haragudjanak meg, hogy miféle törvényalkotás folyik ebben a Házban, ahol négy évenként gyökeresen meg lehet változtatni az álláspontot. És ha valaki erre felhívja a figyelmet, akkor lehet ellene olyan módon obstruálni, hogy egyesek felkelnek és kimennek, amikor a jogos kritikát valaki az önök szemébe meri mondani.
Itt azonban utalhatnék arra, hogy dr. Kóródi Mária képviselõnõ, alelnök asszony még kifogásolta, hogy sok jelentõs tartalmi kérdés megválaszolását késõbb megszületõ törvényekre bízza, mégpedig úgy, hogy a törvényeknek a koncepcionális elemeit sem rögzíti. Hát kérdezem én, a kétlépcsõs önkormányzati törvénynél rögzítenek valamiféle koncepcionális elemet? Semmiféle koncepcionális elemet nem rögzítenek, hanem csak már elõre jelzik, hogy nem törõdnek a választók akaratával, majd õk azt csinálnak, amit kívánnak.
Tehát úgy gondolom, hogy ez borzasztó veszélyes és ennek semmiféle köze nincs a demokráciához, és ha a jelenlegi elõterjesztés 62. szakaszának (4) bekezdését megvizsgálják, akkor láthatják, hogy a kerület küldöttje a fõvárosi közgyûlés munkájában csak tanácskozási joggal vehet részt, tehát érdemi lehetõsége a munka befolyásolására nincs.
És ha megvizsgáljuk azt, hogy vajon a kerületektõl milyen hatáskört vettek el és a centralizációs törekvések keretein belül milyen hatásköröket adtak át a fõvárosnak, akkor hadd utaljak arra, hogy elvették a lakásépítést, a lakbérmegállapítás jogát, a lakáscserék engedélyezésének jogát, de általában a bérlakással kapcsolatos valamennyi jogot elvonták a kerülettõl. Tehát a lényegét tekintve a kerületnek csak valamilyen fejbólogatójános szerepet hagytak, tehát a kerületek önállóságát elvették. Nem véletlen az kérem, hogy az SZDSZ-es polgármesterek egy tekintélyes hányada is fellázadt ezzel a törvényjavaslattal szemben. Nem is tehetett mást, hiszen saját pártjának 1990- ben kifejtett álláspontjával szöges ellentétben áll ez.
(10.50)
De legyen szabad arra is rámutatnom, hogy nyilvánvalóan elvi kifogást kell hangoztatnunk akkor is, amikor a köztársasági megbízottak helyzetének jelenlegi változtatásával kapcsolatban hivatkozunk arra, hogy korábban épp a Szabad Demokraták Szövetsége erõszakos fellépésének következményeként került sor arra, hogy a megyék helyzetén változtattak és behozták a régió fogalmát. Most pedig a régiókat a köztársasági megbízottak személyének egyszerûbb eltávolíthatósága érdekében el akarják tüntetni, és behozni megint a megyét.
Utalnék megint Kóródi Mária felszólalására: ebbõl egyértelmûen kitûnik, hogy õ mennyire helytelennek tartotta ezt az irányzatot. Ugyanakkor utalhatnék arra is, hogy például a Szabad Demokraták Szövetségétõl Juhász Pál egy olyan hasonlatot hozott fel, amelyben a kalapos királyra és a Bach-korszakra utalt akkor, amikor azt mondta, hogy kérem, össze ne tévessze senki az akkori régiókkal a mi fogalmaink szerint most bekerülõ újfajta régiós megközelítést, mert hiszen mi a megyéktõl semmiféle hatáskört nem vonunk magunkhoz, hanem most a régiómegbízott csak mint a törvényesség õre jelenik meg. Félek, ezek önmagukban kellõ választ adnak arra, hogy mennyire elfogadhatatlan, hogy most valaki mást gondol az MSZP-ben, beint az MSZP-nek, mint Herbert von Karajan... (Derültség.).., csak sajnos az MSZP távolról sem olyan gyönyörû hangzással és tiszta szólamokkal kezdi rögtön a kórusát, hogy hallható legyen az elõttünk is, hanem rettenetesen hamis felhangokkal, amint az az elõbbi álláspont ismertetésébõl egyáltalán kitûnt.
Szinte nincs az új törvénycsomagnak olyan része, ahol ne tudnék ilyen szarvashibákat, elképesztõ elvi anomáliákat feltárni. Épp eleget felszólaltunk mi már a polgármesteri összeférhetetlenség ügyében, amikor az országgyûlési képviselõk választásával kapcsolatban ez a kérdés felmerült. Megemlíteném, hogy napok óta semmi mást nem csinálunk, mint egy ámokfutásszerû törvényalkotást végzünk. Törvényalkotási munkánk lényege, hogy amit a korábbi kormány felépített, azt mi leromboljuk. Ezért kellett egy rendkívüli parlamenti ülésszakot tartani, ezért tartjuk most az ülést. Semmi mást nem csinálunk, mint leromboljuk, amit korábban felépítettek, és közben hallgatjuk, hogy obstruálunk, mert csak reggel 8 órától éjfélig veszünk részt ebben az elképesztõ, romboló, ámokfutó munkában.
Kérem, tessék megnézni, hogy mit mond az önök elõterjesztése, ha jól látom, a Magyar Köztársaság kormánya terjesztette elõ T/33. szám alatt 1994 augusztusában, ahol a polgármester javadalmazásával kapcsolatban azt mondja a 3. § (3) bekezdésében, hogy ha a polgármester országgyûlési képviselõ, az országgyûlési képviselõi megbízatásának idõtartama alatt a megállapított polgármesteri illetményének 50 százaléka illeti meg. Ezekután a 3. §-hoz fûzött indokolásban kimondja, hogy ha a fõállású polgármester országgyûlési képviselõ, e feladatának is maradéktalanul meg kell felelnie. Ezért az országgyûlési képviselõi tiszteletdíj teljes összegben megilleti. A polgármesteri feladatoknak azonban - és itt jön a dolog lényege - ez esetben csak részben tud eleget tenni. Ez indokolja, hogy a kettõs feladatellátás esetén a polgármesteri illetmény 50 százalékát kapja meg.
Ezt azért fontos kiemelni, mert az összeférhetetlenséget a tisztelt Ház éppen arra az indokra hivatkozással szüntette meg, hogy itt semmiféle összeférhetetlenség nincs, a két tisztség egymás mellett tökéletesen ellátható, egyébként is csak olyan országgyûlési képviselõk vállalnak majd polgármesteri tisztséget, akik a kettõt együtt gyönyörûen, könnyedén el tudják látni. Ezzel szemben maga a jelenlegi kormány pont az ellenkezõjét mondja, mert itt más az érdeke. Nem zavarja, hogy egy hónappal ezelõtt homlokegyenest mást mondott - itt most ezt mondja, mert ez az érdeke! Úgy gondolom, így nem lehet törvényt alkotni - és reggelig lehetne folytatni a kifogásokat ezzel a törvénycsomaggal kapcsolatban.
Igen tisztelt Képviselõtársaim! És én itt elsõsorban nem az ellenzékhez szólok, mert az ellenzéknek mi oka lenne egy európai szintû törvényt - hogy ismételten dr. Gál Zoltán házelnök úrra utaljak - megváltoztatni? Egy európai szintû törvényt megõrizni érdemes, és a választások elõtt két hónappal isten õrizz, hozzányúlni. Hiszen mondottam már a választással kapcsolatos törvénymódosítások során történt felszólalásomnál, hogy egyébként is, jogállami körülmények között nemhogy két hónappal a választások elõtt nem szokás a választójogi törvényhez hozzányúlni, hanem Németországban és Ausztriában - az egyik országban egy évvel, a másik országban két évvel - a választások elõtt nem szabad hozzányúlni a választójogi törvényhez. Tehát egyértelmû: ha az önkormányzati törvényeket és a választójogi törvényt is most ilyen erõszakosan önök keresztül akarják vinni, akkor ennek csak az lehet a politikai indoka, hogy a választói akaratot meghamisítsák.
Ez ellen pedig minden tisztességes országgyûlési képviselõnek fel kell lépnie. Felszólítom önöket, SZDSZ-es és MSZP-s képviselõ urak, lépjenek fel ez ellen a tisztességtelen szándék ellen!
Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)