KUNCZE GÁBOR belügyminiszter: Elnök Asszony! Tisztelt képviselõtársaim! Négy év telt el a magyar társadalom demokratikus átalakításának egyik mérföldkövét jelentõ helyi önkormányzati rendszer megszületése óta. Beigazolódott, hogy a közjogi önkormányzatok a helyi politika szintjén a demokratikus közhatalom-gyakorlás fontos színterévé váltak. A magyar közigazgatás államigazgatástól elkülönülõ, új tipusú alrendszere összességében alkalmasnak bizonyult mind a helyi érdekeket megjelenítõ közügyek demokratikus önigazgatására, mind a központi hatalom valóságos ellensúlyozására.
A kormányprogram kiemelkedõ jelentõséget tulajdonít az önkormányzati rendszer alkotmányos garanciarendszerének továbbfejlesztésére. Most azonban, az önkormányzati választások küszöbén, a kormány csupán azon kérdések rendezését tekinti idõszerûnek, amelyeket az önkormányzati rendszer négyéves mûködési tapasztalatai sürgõs orvoslásra váró problémaként jeleztek.
Az önkormányzatokkal kapcsolatos legsürgõsebb jogalkotási feladatok megoldása érdekében a kormány törvényjavaslat-csomagot terjesztett az Országgyûlés elé. Ezen belül az alkotmány tervezett, rendkívül szûk körû módosítása nagyrészt az önkormányzati törvény és az önkormányzati választójogi törvény módosítására irányuló javaslatok elfogadásától függ.
A törvényjavaslatok szoros tartalmi összefüggésére figyelemmel, valamint az idõvel való ésszerû gazdálkodás érdekében elõadói beszédemet összevontan mondom el.
Az önkormányzati választójog kormányprogram szerinti továbbfejlesztésének alkotmányos jelentõségû és egyben az alkotmányt érintõ legfontosabb változását jelenti, hogy valamennyi helyi önkormányzati képviselõ-testület tagját, továbbá minden település polgármesterét - ide értve a fõvárosi polgármestert is - közvetlenül választják.
Szükségessé vált a választójogosultak körének, illetõleg a választójog terjedelmének az idõközben elfogadott törvényekkel történõ összehangolása. Ily módon a jövõben az alkotmány biztosítja minden magyar állampolgár részére a kisebbségi önkormányzati választásokon az aktív és passzív választójog gyakorlását, valamint egyértelmûvé válik, hogy a Magyarországon tartózkodó külföldiek közül csak a bevándoroltakat illeti meg az önkormányzati választásokon való részvétel joga.
Az alapvetõ jogok kategóriájába tartozó választójognak a kisebbségi önkormányzati választásokkal történõ kibõvítése mellett hasonló jelentõségû a demokratikus hatalomgyakorlás közvetlen módozatainak, az országos és a helyi népszavazásban való részvétel jogának az említett alanyi körre történõ kiterjesztése is.
A kormányprogram szerint a képviselõ-testület tagjait továbbra is négy évre választják, a testületek megbizatása az alakuló üléssel kezdõdik, és az újonnan megválasztott képviselõ-testület alakuló üléséig tart.
Erre tekintettel született meg a testület mandátumára vonatkozó szabály alkotmányban történõ megjelenítésére irányuló javaslat. Ennek során azonban nem kerülhetõk el az alkotmány 44. §-ában foglalt rendelkezések belsõ összhangjának biztosítását szolgáló további, kisebb jelentõségû változtatások sem.
Tisztelt Képviselõtársaim! Meggyõzõdésem, hogy a tervezett változásokkal összefüggõ alkotmánymódosítási javaslatok elfogadása a jogegyenlõség és a helyi közhatalom demokratikus gyakorlásának újabb alkotmányos biztosítékait teremti meg.
(15.50)
A kormányprogram lehetõséget kíván teremteni a képviselõ-testület saját felismerésén és önkéntes akaratelhatározásán alapuló feloszlatásának kimondására mindazokban az esetekben, amikor a település polgárainak az önkormányzáshoz való jogának gyakorlása a képviselõ-testület mûködésében rejlõ okok folytán tartósan akadályba ütközik. A mûködésképtelen testület tagjainak visszahívására választójogi rendszerünkben nincs mód, így az intézmény bevezetésével a helyi önkormányzás feltételei gyorsabban helyreállíthatók, és elkerülhetõvé válik az Országgyûlés által történõ, kényszerû feloszlásra irányuló eljárás.
A választópolgárok az önkormányzáshoz való jogukat a képviselõ-testület és a helyi népszavazás útján gyakorolják. Mivel a képviselõ-testület feloszlása a helyi önkormányzásra vonatkozó alkotmányos alapjog gyakorlásának átmeneti szüneteléséhez vezet, így az új intézmény jelentõsége az országgyûlési hatáskörbe tartozó feloszlatással azonos, ezért az alkotmányban történõ megjelenítése nem kerülhetõ el.
Az állam és az önkormányzatok kapcsolatában az önkormányzati mûködés törvényességi ellenõrzési szerepét ellátó köztársasági megbízotti intézmény megszüntetése a kormányprogram fontos eleme. A mûködési tapasztalatok azt igazolják, hogy a köztársasági megbízott említett szerepkörével címzetes államtitkári rangja, térségi koordinációs funkciója, megbízatásának a köztársasági elnöki mandátumhoz való szoros kapcsolása, tevékenységének politikai töltése nem egyeztethetõ össze. Az önkormányzati törvény módosítására irányuló javaslat szerint a köztársasági megbízott törvényességi ellenõrzési szerepét a jövõben a belügyminiszter irányítása alá tartozó megyei közigazgatási hivatalok látják el. A javaslat elfogadása esetén az alkotmány köztársasági megbízottra vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül kell helyezni.
Tisztelt Képviselõtársaim! A rendszerváltás folyamatában új típusú jogállamunk egyik legjelentõsebb alaptörvényét alkotta meg az Országgyûlés a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvénnyel. A helyi önkormányzatokról szóló törvény a választópolgárok közösségére bízta a helyi közügyek széles körének önálló intézését, a közhatalom jelentõs decentralizációját eredményezte, a központi és a helyi hatalom új típusú kapcsolatát hozta létre, megteremtette a demokratikusan választott és demokratikusan mûködõ helyi közhatalom gyakorlásának a lehetõségét.
Az Országgyûlés az elmúlt években alapvetõen biztosította az önkormányzatok tevékenységének gazdasági alapjait, kialakította a normatív pénzügyi szabályozást, megalkotta a kapcsolodó törvényeket. Az elmúlt évek igazolták, hogy önkormányzati rendszerünk mûködõképes. Helyi önkormányzataink ennyi idõ alatt természetesen nem pótolhatták a terület- és településfejlesztés - fõként az infrastruktúra - több évtizedes elmaradásait, mulasztásait, de a súlyos örökség felszámolásában számottevõ eredményeket értek el. Az Országgyûlés, az önkormányzatok és elsõsorban a települések polgárai együttes munkájának, erõfeszítéseinek eredményeként fejlõdtek településeink, különösen gyarapodtak községeink, megõrizve a közszolgáltatások színvonalát. Tény, hogy kötelezõ teendõin túl számos önkormányzat, a helyi igényeket mérlegelve, sok feladat megoldását önként is felvállalta.
Ugyanakkor tudjuk - tisztelt képviselõtársaim is jól ismerhetik -, hogy az elmúlt négy év, az új önkormányzati szervezet és mûködés kialakítása több ellentmondással, feszültséggel is járt. Oka volt ennek a járatlanság, a tapasztalatlanság, a kezdeti bizonytalanság. Esetenként kiváltották az ellentéteket, vitákat az önkormányzati elvekkel ellentétes centralizációs törekvések is.
Mindezekkel együtt elismerés illeti a több mint 25 ezer önkormányzati képviselõt, a több mint 3000 polgármestert és a munkájukat segítõ önkormányzati tisztségviselõket.
Tisztelt Képviselõtársaim! 1990-ben az önkormányzati rendszer alapjait fektettük le, és a mûködés feltételrendszere folyamatosan alakult ki. Az elmúlt évek igazolták, hogy az európai normáknak megfelelõ, helyenként azoknál is liberálisabb alapelvek jól érvényesülnek, az alapvetõ önkormányzati intézmények beváltak. A helyi önkormányzatok gyakorlata, mûködése viszont világossá tette a törvényi szabályozás hibáit, továbbá hiányosságait, joghézagait. Elsõsorban maguk az önkormányzatok vetették fel, fogalmazták meg az önkormányzati törvények módosításának, kiegészítésének, továbbfejlesztésének az igényét. Másfelõl a szakmai módosítások elõkészítése már évekkel ezelõtt megkezdõdött, a tapasztalatok folyamatos összegzésével. A törvény-elõkészítés alapozott az Alkotmánybíróság döntéseire, állásfoglalásaira, a bírósági jogértelmezésre, a tudományos elemzésekre, számos szakmai tanácskozás vitájára, önkormányzati fórumok tanácskozásaira, végül, de nem utolsósorban a pártok szakértõi tevékenységére is.
Az önkormányzati rendszer továbbfejlesztésének fõ irányait, területeit a kormányprogram kijelölte. A kormány megalakulását követõen a programnak megfelelõen felgyorsult a szakmai elõkészítés. A feladat nagyságához képest rövid idõ ellenére mind a törvény-elõkészítõ bizottság, mind a parlamenti pártok vezetõ képviselõi két fordulóban is részletesen megvitatták a tervezeteket. Sajnálatos, hogy a Kisgazdapárt nem kívánt részt venni az egyeztetéseken.
Az elõkészítés a lehetõ legnagyobb nyitottsággal történt. Beépítettük az elõterjesztésbe a parlamenti pártok javaslatait is. Megkülönböztetett figyelmet fordítottunk az országos önkormányzati szövetségek véleményére. Szakítottunk a korábbi gyakorlattal: nem csupán tervezetekrõl kértünk véleményt, hanem bevontuk az elõkészítés egész folyamatába az önkormányzati szövetségeket.
Tisztelt Képviselõtársaim! A helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítására benyújtott javaslat több ponton érinti a törvényt. A kormány programja 1995-re is jelez módosításokat. A koalíciónak erre kidolgozott elgondolásai vannak. A szakmai javaslat most mégsem terjeszthetõ elõ, mivel nem elõzhetõ meg az államháztartás reformja, az alkotmány elõkészítésével kapcsolatos munkálatok, és más törvények hatásait is be kell majd építeni az 1995-ös elõkészítés során a törvényekbe.
1990-ben az önkormányzati képviselõk, polgármesterek úgy indultak a választásokon, hogy nem tudták, mire vállalkoznak. Ez év õszén úgy indulhatnak az önkormányzati választásokon a jelöltek, hogy ismerhetik az önkormányzatok tevékenységének lényeges feltételeit, és azokban alapvetõ változásokra nem kell számítaniuk. A javasolt változtatások közül a következõket emelem ki:
A helyi önkormányzást a népszavazás kivételével a közvetlenül választott képviselõ-testületek gyakorolják. A helyi önkormányzás folyamatossága, a testületi döntések hatékonyabb végrehajtása érdekében kivételesen indokolt, hogy a polgármester kapjon önálló önkormányzati hatáskört. Az általánossá váló közvetlen választásokon túl több rendelkezés szolgálja a polgármester szerepének megerõsítését. Garanciális okokból a polgármester jogállását érintõ összeférhetetlenségi szabályok most beépülnek a kétharmados törvénybe. A polgármester növekvõ szerepe, önállósága ugyanakkor jogi felelõsségének törvénybe foglalását, sõt sorozatos törvénysértés esetén a felelõsség következményeinek érvényesítését is szükségessé teszi.
Az elmúlt években egyes önkormányzatok vezetésében súlyos, helyenként látványosan is megnyilvánuló ellentéteknek lehettünk tanúi. A törvényjavaslat egyértelmûbb munkamegosztást, feladat-, hatáskör-elosztást, felelõsségi viszonyokat alakít ki az önkormányzati vezetésben. Az alpolgármestert következetesen a polgármester helyettesévé teszi. Jobb együttmûködést, közös felelõsséget kíván kialakítani a polgármester és a jegyzõ között egyfelõl azzal, hogy a polgármester kérje és vegye figyelembe a jegyzõ javaslatait a hivatal irányításában, másfelõl - elvi jelentõségû változtatásként - a jegyzõ gyakorolja a munkáltatói jogokat az önkormányzati köztisztviselõk felett, de meghatározott körben ehhez meg kell szereznie a polgármester egyetértését.
(16.00)
Ennek következtében a jegyzõ az igazgatási szakmai, a polgármester az önkormányzati követelményeket, igényeket tudja következetesebben érvényesíteni.
A törvényjavaslat az Alkotmánybíróság döntéseinek tesz eleget a zárt ülésre, titkos szavazásra, helyi népszavazásra vonatkozó szabályozási javaslattal.
Kiemelt jelentõsége miatt is szólok a fõvárosi önkormányzat újraszabályozásáról. Az elmúlt évek egyik lényeges tapasztalata, hogy az 1990- ben kialakított, külön törvénybe foglalt fõvárosi önkormányzati szabályozás már-már a fõváros egységét veszélyeztette, ezért a fõváros önkormányzati és közigazgatási rendszere viszonylag jelentõs változtatást igényel. A javaslat azt az elvet érvényesíti, hogy a fõvárosban továbbra is kétszintû önkormányzati rendszer mûködik. A feladatokat, hatásköröket, ennek következtében a felelõsséget egyértelmûen, pontosan el kell választani. Az elhatárolás, a munkamegosztás elvi alapja az, hogy a kerületi önkormányzat az egy kerületen belül megoldható feladatokat látja el, a fõvárosi önkormányzat pedig a fõváros egységes, hatékony mûködése érdekében az egy kerületet meghaladó, a fõváros egészét vagy nagyobb részét érintõ, a fõváros országos szerepköréhez kapcsolódó, a különleges szakértelmet igénylõ teendõket végzi, és ezeket a hatásköröket gyakorolja. A fõvárosban tehát kétszintû önkormányzat mûködik. Mindegyik szint a saját feladatkörében önálló, hatásköreit önállóan gyakorolja. A törvényjavaslat a fõvárosi polgárok érdekeit tartja meghatározónak, elsõdlegesnek. A fõvárosi polgár egyfelõl abban érdekelt, hogy a lakóhelyén, a kerületében jusson hozzá az alapszolgáltatásokhoz, másfelõl viszont abban érdekelt és joggal azt várja, hogy a magasabb szintû közszolgáltatásokról, azok fejlesztésérõl a fõvárosi önkormányzat gondoskodjon. A javaslat szerint a fõváros hatásköre abban a mértékben és abban a körben bõvül, ami biztosítja a fõváros egységét, és jobban megfelel szerepkörének. Lehetõvé teszi ugyanakkor, hogy a kerületek átvállaljanak feladatokat, errõl megállapodjanak a fõvárossal.
Tisztelt Képviselõtársaim! Az elmúlt évek vitáinak kereszttüzében a középszint állt. A középszintû igazgatás többszereplõs. A megyei önkormányzat mint területi önkormányzat feladatköre bõvíthetõ: a körzeti közszolgáltatások ellátásában, a települési érdekeken és határokon túlmutató önkormányzati ügyekben átvehet egyes dekoncentrált feladatokat. Pénzelosztó szerepe viszont nem lehet.
A területfejlesztési feladatokra, különösen a területtervezés összehangolására, a térségi fejlesztésre új típusú szervezetként területfejlesztési tanácsok létrehozása indokolt, a területfejlesztésrõl megalkotandó külön törvény szerint. A kormány programja a közigazgatási reform kiemelt részeként a dekoncentrált, közvetlen minisztériumi irányítású szervek átfogó felülvizsgálatát határozta el. Ez több ütemben történhet meg.
A törvényjavaslat megteremti egyes feladatok önkormányzatokhoz telepítésének a feltételeit. A köztársasági megbízotti intézmény, illetõleg a régió nem vált be. A köztársasági megbízottak politikai szereplõkké váltak, ami esetenként alapfeladataik ellátására is kisugárzott. Hivatalaik viszont eredményes munkát végeztek a törvényességi ellenõrzésben, igazgatási feladatkörükben.
A fõvárosban és a megyékben a Belügyminisztérium szerveiként a jövõben közigazgatási hivatalok mûködnek. Alapvetõ funkciójuk megõrzésével ezeknek a hivataloknak a tevékenysége erõsíthetõ a törvényesség fokozottabb érvényesítésében, igazgatásszervezési feladatokban. Nem lehet viszont szerepük a területfejlesztésben, önkormányzati fejlesztésekben.
Tisztelt Képviselõtársaim! Tovább már nem halasztható a helyi önkormányzatok gazdálkodásának rendszeres pénzügyi ellenõrzése: egyrészt ki kell alakítani az eddig nem mûködõ belsõ ellenõrzést, szélesíteni indokolt az önkormányzatok pénzügyi bizottságainak feladatkörét, másrészt az Állami Számvevõszék fõvárosi, megyei igazgatóságai útján erõsíteni szükséges a külsõ ellenõrzést is.
Az Országgyûlés a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló, 1993. évben megalkotott, úgynevezett kisebbségi törvénnyel úgy döntött, hogy a kisebbségi települési önkormányzatokra, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatokra - törvény eltérõ rendelkezése hiányában - a helyi önkormányzatokról szóló törvény rendelkezéseit kell megfelelõen alkalmazni.
A törvénybe újonnan beépített ezzel kapcsolatos fejezet célja, hogy a települési önkormányzatok, valamint a helyi kisebbségi önkormányzatok számára zökkenõmentes, hatékony együttmûködésük érdekében elõsegítse a helyi önkormányzatokról szóló törvény, valamint a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény együttes alkalmazását.
Tisztelt Képviselõtársaim! A kormányprogram figyelembevételével a helyi önkormányzati választások rendszerében lényeges módosítások kerültek átvezetésre a törvényjavaslaton:
A törvényjavaslat egyfordulós választási rendszert dolgozott ki. A képviselõket a relatív többség elve alapján egy fordulóban választják, részvételi és eredményességi küszöb nincs. Az egyfordulós rendszer a választók számára érthetõbb. További elõnye, hogy költségkímélõ.
Változik az ajánlási rendszer: sokak igényének megfelelõen megszûnik az úgynevezett ajánlócédula rendszere, másrészt a választópolgárok ajánlásukkal egyidejûleg több jelöltet is támogathatnak a jövõben. A jelöltajánlás ajánlóíveken vagy titkosan, ajánlólapokon történhet.
A jelölés során emelkednek az ajánláshoz szükséges arányszámok: a kislistás és az egyéni választókerületi képviselõ-testületeknél 3 százalékra, a polgármestereknél 10 ezer lakos alatti településeken 3 százalékról 5 százalékra. Azokon a településeken viszont, ahol a lakosság száma 10 és 100 ezer között van, a polgármesterjelölt az lesz, aki a választópolgárok 3 százalékának ajánlását összegyûjti. A 100 ezernél több lakosú településeken a választópolgárok 2 százalékának ajánlása szükséges, míg a fõpolgármester- jelöltek esetében a fõváros választópolgárai 1 százalékának ajánlását kell megszerezni.
A polgármestereket és a fõvárosban a fõpolgármestert a választópolgárok a jövõben közvetlenül választhatják meg. Korábban a polgármestereket a 10 ezer lakosnál kisebb lakosszámú települések esetében lehetett közvetlenül választani.
A települések nagyságától függõen 10 ezer lakos alatt, illetve felett kislistás, valamint vegyes választási rendszerben történik a képviselõk választása. A 10 ezer alatti lakosszámú települések esetében a választási rendszer tehát nem változik. A vegyes választási rendszerben viszont, a korábbitól eltérõ módon, csak egyéni választókörzeti jelöltekre szavaznak a választópolgárok. A mandátumok másik része a keletkezett töredékszavazatok alapján kompenzációs listáról kerül kiosztásra. A kompenzációs listára tehát nem történik szavazás - e tekintetben a rendszer most úgy mûködik, mint az országos lista az országgyûlési képviselõ-választások esetében.
A vegyes választási rendszer az eddig alkalmazott megoldásnál kedvezõbb lehetõséget teremt a mandátumszerzésre azon jelölõ szervezetek számára, amelyek jelöltjei az egyéni választókerületekben nem, vagy csak kevés mandátumot szereztek. A törvényjavaslat a 10 ezer lakos feletti településeken csökkenti a képviselõk számát úgy, hogy a listáról megszerezhetõ mandátumok csökkennek. Ezáltal az egyéni választókerületben megválasztható képviselõk és a listáról kiosztható mandátumok megoszlása lehetõleg 60-40 százalék: a testület létszámának 60 százaléka jut be egyéni választókörzetben, 40 százaléka az úgynevezett kompenzációs listáról.
(16.10)
A törvényjavaslat szerint a megyei közgyûlési tagokat közvetlenül választják. Itt problémát jelentett a törvényalkotók számára, hogy lehet azt megoldani, hogy a kistelepülések megfelelõ részvételhez juthassanak a megyei közgyûlésben a választások után. Azt a megoldást választottuk, hogy a 10 ezernél kisebb lélekszámú települések külön listára szavaznak, és a 10 ezernél nagyobb lélekszámú települések is egy másik listára szavaznak, és a településszerkezetnek megfelelõ arányban történik a megyei képviselõ- testületben megszerezhetõ mandátumok arányainak a szétosztása.
A fõvárosban a választópolgárok a vegyes rendszer alapján kerületi egyéni jelöltekre szavaznak. A kerületi képviselõ-testület mandátumainak 40 százaléka az egyéni választókerületi töredékszavazatok alapján kerül kiosztásra. A fõvárosi listás választás rendszere megegyezik az 1990. évi választási módszerrel, azonban a Fõvárosi Közgyûlés tagjainak száma 25 százalékkal csökken.
A törvényjavaslat - figyelembe véve, hogy a Magyar Köztársaság a nemzeti és etnikai önazonossághoz való jogot az egyetemes emberi jogok részének tekinti - biztosítani kívánja a hazai kisebbségek önszervezõdésének folyamatát. A tervezet áttekinthetõvé teszi a helyi kisebbségi önkormányzatok választásához szükséges szabályokat. Az 1990. évi szabályokhoz képest a Magyarországon élõ kisebbségeknek több lehetõségük van a helyi közügyek gyakorlásában való részvételre. A kisebbségi szervezetek jelöltjei, illetve az adott kisebbség képviseletét felvállaló független jelöltek indulhatnak a települési önkormányzat képviselõ-testületének választásán. Ugyanakkor lehetõségük van közvetlen helyi kisebbségi önkormányzati választást is kezdeményezni.
A polgármester közvetlen választásának általánossá tétele, továbbá a megyei közgyûlési tagok közvetlen választása miatt a választópolgárok a választás napján az eddigieknél több szavazólapot fognak kapni. A 10 ezernél kevesebb lakosú településeken külön szavazólapon, kislistán választják a települési képviselõket, külön szavazólapon a polgármestert és külön a megyei közgyûlés tagjait. A 10 ezer lakosnál nagyobb települések esetében a választópolgár kap egy szavazólapot az egyéni választókerületi képviselõ, egyet a polgármester és egyet a megyei közgyûlési tag megválasztásához. A fõvárosban a választópolgárok legalább négy szavazólapot kapnak, külön a polgármester, külön a fõpolgármester választásához, és külön-külön a kerületi egyéni képviselõ, továbbá a fõvárosi közgyûlési tag megválasztásához. Amennyiben az adott településen helyi kisebbségi önkormányzat választására is sor kerül, akkor az szintén külön szavazólapon történik.
A javaslat az említett érdemi változtatásokon túl az 1994. évi országgyûlési választás során alkalmazott, jól bevált szabályok figyelembevételével is számos eljárási, technikai módosítást is tartalmaz. Így például: a lakóhely megváltoztatása esetén - könnyítve az állampolgárok eljárási problémáit - a jegyzõ hivatalból intézi az igazolás kiadását és a névjegyzékbe való felvételt, illetve törlést. Garanciális szabályokat vezet be a választójoggal nem rendelkezõ személyek adatainak vezetésére és kezelésére. Lehetõséget ad arra, hogy kis településeken a helyi választási bizottság egyben ellássa a szavazatszámláló bizottság feladatait is. Szélesíti a választási szervek, valamint a választási munkacsoport tagjainak összeférhetetlenségét.
Tisztelt Képviselõtársaim! Kérem, hogy a törvényjavaslatokat szíveskedjenek megtárgyalni, majd - esetleges módosítások után - azokat elfogadni.
Említettem, hogy az elõkészítés során különbözõ egyeztetéseket folytattunk érdekképviseleti szervekkel és a parlamenti pártok képviselõivel is. Az ellenzéki pártoktól számos olyan javaslatot kaptunk, amelyeket beépítettünk a törvénybe, ezért egyrészt most szeretném megköszönni ellenzéki képviselõtársainknak is az együttmûködést; másrészt e miatt az együttmûködés miatt kérem, hogy az esetleges elõre elhatározott szándékuktól eltérõen ne fogják magukat vissza a törvényjavaslatok bírálata során, ellenkezõleg: gazdagítsák azt esetleges észrevételeikkel. A kormány természetesen minden jó javaslat irányában nyitott. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps.)