DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Én azt hiszem, hogy egy törvényjavaslat vitájának hossza értelemszerûen nem a benyújtott törvényjavaslat vagy törvénymódosító javaslat terjedelmével arányos, hanem annak a fontosságával. Így tehát ebbõl a szempontból is vitatkozni vagyok kénytelen Gál Zoltán úrral, mert én azt hiszem, hogy ez a rövid terjedelmû, de fontos kérdést érintõ törvényjavaslat megér néhány szót itt, a parlamentben.
Ugyanakkor azzal is egyet kell értenem, hogy sajnos a vita eddigi folyása nem mindenben elégíti ki az igényes parlamenti vitára vágyók reményeit. Úgyhogy lehet, hogy igaza van Torgyán Józsefnek: amikor ezt a vitát nézték és hallgatták a televíziónézõk, rádióhallgatók, akkor úgy érezhették, nem igazán fontos, ami a parlamentben történik - bár én azt hiszem, az a véleményük, hogy teljesen fölösleges, ami a parlamentben történik, akkor erõsödhetett meg, amikor Torgyán Józsefet hallgatták. (Derültség. - Szórványos taps.) Ezzel viszont, azt hiszem, adtam egy újabb lehetõséget Torgyán Józsefnek, hogy a sokáig emlékezetes kétperces hozzászólásainak tárházát eggyel bõvítse - de nekem is vannak még patronjaim, csak nem lövi el az ember elõre.
A törvényjavaslattal kapcsolatban az eddig elhangzottakhoz képest szokatlan ellenzéki álláspontról kell önöket tájékoztatnom: a Fidesz parlamenti frakciója a benyújtott törvényjavaslatot érdemben támogatja. Érdemben támogatja, hiszen 1990-ben is - az akkori két ellenzéki párttal együtt - az volt a véleményünk: nem helyes, hogy a polgármesteri tisztség és a parlamenti képviselõség között az összeférhetetlenség intézményét teremti meg egy jogszabály, ráaadásul úgy érezzük, hogy azóta valóban komoly jogi problémákat vet föl az a kérdés, amin most ez a törvényjavaslat változtatni kíván: a kétharmados többséggel elfogadandó, a képviselõk jogállásáról szóló törvényben nem szerepel ez az összeférhetetlenség, ezzel szemben egy egyszerû többséggel elfogadott törvénybe: a polgármesterek jogállásáról szóló törvénybe egy plusz, a képviselõket érintõ összeférhetetlenségi szabály kerül be.
A törvényjavaslat elolvasása kapcsán elsõ pillantásra nem volt világos, hogy igazából mi a beterjesztés legfõbb oka.
Kuncze Gábor azt mondta expozéjában: az egyik legfontosabb kérdés, hogy a most több tucat megválasztott parlamenti képviselõt érintõ összeférhetetlenség állapotát valamiféleképpen oldjuk meg. Ugyanilyen súllyal említette az általam korábban idézett fontos jogi probléma feloldását, méghozzá azt, hogy nem a képviselõk jogállásáról szóló törvényben szerepel egy összeférhetetlenség. Vastagh Pál volt az, aki elõször említette - utána mások is említették - ennek a törvénymódosításnak egy újabb okát, méghozzá azt, hogy az önkormányzatok képviseltetve legyenek a parlamentben.
Mi úgy ítéljük meg, hogy ennek a törvényjavaslatnak az elfogadása és támogatása azért fontos, mert valóban az a legfontosabb kérdés, hogy megváltoztassuk azt a kényes jogi állapotot, amit már kétszer is említettem.
Ugyanakkor azt is el kell mondanom, hogy ennek a kényes jogi állapotnak a megváltoztatása nem pusztán csak a polgármesterek jogállásáról szóló törvény módosítását teszi szükségessé, hiszen két másik törvényben: a társadalombiztosítási önkormányzatokról szóló törvényben, valamint a köztársasági megbízottak jogállásáról szóló törvényben, ugyancsak egyszerû feles törvényben, plusz képviselõi összeférhetetlenségi szabályok vannak megfogalmazva úgy, hogy a kétharmados képviselõi jogállásról szóló törvény ezeket az összeférhetetlenségi szabályokat nem említi.
Így tehát én azt gondolom, Horn Gyulától és Kuncze Gábortól elvárható lett volna, hogy azonos jogi helyzetet vagy azonos jogi problémát jelentõ kérdéseket törvénymódosító javaslat formájában egyszerre próbáljanak megváltoztatni, egyszerre próbálják orvosolni az így fennálló helyzetet.
Azt gondoljuk, hogy más lett volna az orvoslásnak a módja, hiszen a most általunk említett két utóbbi összeférhetetlenség fenntartása mellett van a Fidesz parlamenti frakciója - ebben az esetben a kétharmados képviselõi jogállásról szóló törvényt kellett volna kiegészíteni az említett két összeférhetetlenségi szabállyal.
(18.20)
Én úgy ítélem meg, hogy a jövendõ kormánynak ez egy komoly és nagy jelentõségû feladata, hogy ezt a hiányt valamilyen módon orvosolja.
Néhány szót hadd mondjak el, fõleg ellenzéki, nem fõleg, hanem kizárólag ellenzéki oldalról elhangzott érvekkel, ellenérvekkel kapcsolatban. Arról nem is szeretnék beszélni, amit Wekler Ferenc elõttem elmondott, azzal én nagyrészt egyetértek, hogy mennyiben feltételezhetõ, hogy egy polgár energiáiból telik arra, hogy országgyûlési képviselõként és polgármesterként is tevékenykedjen; sokfajta munkabírású ember létezik.
Azt azonban már sokkal fontosabbnak gondolom, hogy itt valóban alkotmányellenességrõl van-e szó. Én ebben a kérdésben egyetértek azoknak a véleményével, akik azt mondják, hogy a hatalmi ágak elválasztásának alkotmányos alapelve a különbözõ hatalmi ágak mint intézmények elválasztásáról szól, és nem azt jelenti, hogy következetesen valamifajta végletes dedukció következtében minden ember esetében, aki az egyik hatalmi ág valamilyen intézményében tisztséget visel, az egy másik hatalmi ág másik intézményében tisztséggel nem bírhatna, vagy ha ezt a logikát végig követjük, akkor a miniszterelnök, a miniszterek és a politikai államtitkárok ugyanúgy összeférhetetlen állapotban kellene hogy legyenek ezen logika szerint. Mi ezzel nem értünk egyet, így tehát nem gondoljuk, hogy a polgármesterség és az országgyûlési képviselõség össze nem férhetõ, alkotmányellenes.
Fontos az az érv, amit többen hangoztatnak, hogy itt a választói akarat egy utólagos parlamenti döntéssel megváltozik, arra törekszik a parlament, hogy egy döntésével megváltoztassa a választói akaratot. Én azt gondolom, hogy ennek a logikának a végiggondolása egy olyan, ugyancsak abszurd eredményhez vezethetne, hogy egy országgyûlési képviselõi választás állapotában, pillanatában amilyen szabályok vonatkoznak a megválasztandó képviselõk jogállására, akkor ezeken a szabályokon a következõ parlamenti ciklusban nem szabadna változtatnunk, mert akkor megváltoztatjuk azokat a szabályokat, amely szabályok ismeretében választották meg a képviselõjelöltek közül a választópolgárok a képviselõket, és nem szabad utólag megváltoztatni a választópolgároknak az akaratát. Tehát nem gondoljuk azt, hogy ebben az értelemben itt valamifajta választói akarat utólagos megváltoztatásáról lenne szó, valamifajta kvázi visszamenõleges hatály veszélyével, vagy annak a lehetõségét sem látjuk. Úgy ítéljük meg, hogy abban az esetben persze felvethetõ lenne ez a kérdés, ha 30 napos határidõ után kerülne sor ennek a törvényjavaslatnak az elfogadására. Most egy összeférhetetlenségi állapot úgy szûnik meg, hogy nem egyik vagy másik tisztségérõl mond le egy ebben a helyzetben lévõ magyar polgár, hanem maga az összeférhetetlenségi ok szûnik meg a törvényben meghatározott határidõn belül.
Ugyanakkor, amint azt említettem, tehát a Fidesz parlamenti frakciója támogatja ezt a törvényjavaslatot, mégis a baloldali blokk pártjainak két miniszterelnök-jelöltje, a Horn-Kuncze-vegyespáros nehéz helyzetbe hoz ezzel az elõterjesztéssel egy ellenzéki frakciót, amelyik támogatni kívánja. Nehéz helyzetbe hozza azért, mert bár itt lassan már kicsinyesnek tûnik megemlíteni, hogy méltatlannak érezzük ennek a törvényjavaslatnak a rövid indoklását, méltatlannak azért is, amit Kónya Imre mondott el, hogy valóban itt egy logikai paradoxon van, egy olyan gyakorlatra hivatkozik, amely gyakorlat nem létezhetett itt az elmúlt négy évben, épphogy összeférhetetlen volt ez a két tisztség, tehát semmilyen tapasztalatra nem lehet hivatkozni az elmúlt négy évet illetõen. S ugyancsak nem érezzük ilyen könnyen lesöpörhetõnek, még hogyha Hack Péter gyors elnöki intézkedésrõl tájékoztatja a kétségbeesett ellenzéki képviselõket, nem érezzük ilyen könnyen lesöpörhetõnek az önkormányzati éredekképviseleti szövetségekkel történõ egyeztetés elmaradását.
Én azt gondolom, hogy azok a pártok, amelyek tíz napon belül kormánypártok lesznek immár hivatalosan is Magyarországon, amelyek az elmúlt hónapokban egy teljesen újfajta politikai stílusról beszéltek, azoknak a képviselõi részérõl bõven elfogadható lett volna, ha kijelentik, hogy hibáztunk, nem jártunk el elég körültekintõen, nem végeztünk el egy olyan egyeztetést, amely egyeztetések hiányára ellenzéki pozícióból nagyon élesen hívtuk fel a korábbi kormámypártok figyelmét, ilyet ezentúl nem követünk el, és most is amilyen gyorsan lehet, ezt az elkövetett hibát megpróbáljuk kijavítani. Nem ez történik, hanem számomra, aki az elmúlt négy évben is képviselõ voltam ebben a parlamentben, nagyon rossz emlékû módon a bizonyítvány magyarázása hangzik el több leendõ kormánypárti képviselõ részérõl. Én azt gondolom, hogy nem gesztus lett volna ez, hanem valóban az újfajta politikai stílusra vonatkozó ígéret elsõ gyakorlati érvényesülési lehetõsége lett volna ez, megint elszalasztott valamit az MSZP, illetve a Szabad Demokraták Szövetsége.
Én azt hiszem, hogy az elõbb említett fogyatékosságok ellenére is a gyakorlatban érvényesítve a konstruktív ellenzékiség magatartását, ami azt jelenti, hogy csak azért, mert a kormánypártok nyújtanak be valamit, nem fogjuk azt ellenezni abban az esetben, ha tartalmilag egyet tudunk érteni, tehát támogatni fogjuk ezt a törvényjavaslatot, és támogatni szeretnénk azokat a Vastagh Pál által jelzett plusz összeférhetetlenségi szabályokat, amelyek az országgyûlési képviselõk különbözõ gazdasági tisztségeit érintenék. Mi több, javasoljuk azt, vagy ha ezt a leendõ kormánypártok nem teszik meg, magunk megtesszük módosító indítványok formájában, hogy ezekre a gazdasági tisztségekre vonatkozó összeférhetetlenségek ne pusztán állami vállalatoknál betöltött tisztségekre, hanem a magánszféra jól körülhatárolható gazdasági tisztségeire is vonatkozzanak. Ilyen értelemben tehát partnerei leszünk ilyen, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon megjelenõ törekvéseknek.
Befejezésül annyit szeretnék jelezni tisztelt elnök úrnak, hogy még az általános vita lezárásáig egy módosító indítványt kívánunk benyújtani azért, hogy ezt majd a bizottságok az általános vita után megtárgyalhassák.
Köszönöm a figyelmüket.