DR. BOROSS PÉTER belügyminiszter: Tisztelt Házelnök Úr! Tekintettel arra, hogy ennyi felszólalást és a felszólalásokban elrejtett témakört összefoglalni így menet közben nem volna felelős dolog, ezért tájékoztatom a tisztelt Házat arról, hogy a mai nap elhangzott gondolatait a Kormány összesíti, majd értékelni fogja és megfelelő nyilvánosságot is biztosít ennek az értékelésnek. Mivel Szabó Tamás miniszter úr megkönnyítette a dolgomat, egész röviden szeretnék, legalábbis utalni egy-két olyan kérdésre, amelyik - úgy vélem - mégis szót igényel. Szó esett jogalkotásról, törvényalkotásról, beígért jogszabályokról, késésről. Szó esett válaszban az egyes jogszabályok társadalmi vagy nem társadalmi egyeztetési bonyodalmairól, a megegyezés reményeinek meghiúsulásáról, az időhúzásról. Úgy hiszem, még egy dologról szót kell ejteni a tárgyilagos elbírálás érdekében, hogy menet közben milyen új igények, milyen új jogszabályok megalkotását tették szükségessé, és az új igények által szükségessé tett jogszabályok hogyan szorítottak ki programban lévő másokat. A vád másként hangzana és jogos volna, ha kevesebb jogszabály született volna a beígértnél. De úgy vélem, ezt senki nem állíthatja. Másik kérdés, ami felmerült hozzászólásomban, én kerülök neveket azon egyszerű oknál fogva, nehogy kétperces vagy valami legyen belőle, bár nincs immár hovatovább. A magyar kisebbséggel kapcsolatos az a megjegyzés, ami a közönség tapsaira utalt, úgy hiszem, többünknek nem esett jól. A magyar Kormány és a kormánykoalíció nemzeti szellemével és felvállalt szellemiségével, és kötelezettségeivel teljesen ellentétes az ilyen tapsra vágyakozó jelleg. Úgy hiszem, nagyon sok tennivalónk van a külhonban élő magyar kisebbséggel kapcsolatban, és úgy hiszem, a Kormány teljesíti ezzel kapcsolatos kötelezettségeit. Belső kisebbséggel: nem lehet mit kezdeni egy elfogult, a publicisztika szintjén összeállított dolgozattal. Azért nem lehet mit kezdeni, mert úgyszólván válaszképtelen helyzetbe kerül az ember, és ez vonatkozik a cigányság hazai helyzetével kapcsolatban elhangzottakra. Ha valami ennyire egyoldalú felfogásban hangzik el ebben a Házban, és nyilván emóciókkal telítetten, akkor azt nem lehet tárgyilagos érvek szférájában pró és kontra minősíteni. Azt kell mondani - és ezt a magyar Kormány nyugodtan mondhatja -, hogy az általános európai gyakorlathoz képest tudja megmérni magát: milyen jogokat biztosít, a cigányságot minek minősíti, milyen törekvései vannak. Ha szertenézünk Európában, úgy hiszem, minimális tárgyilagossággal is el kell ismerni, hogy nálunk lényegesen több történt. A kisebbségi törvény előterjesztésében is több történt, ahol nemzetiségi kisebbségi kategóriát kapott a korábban - nem tudom miért sértő - etnikai kisebbségi kategória, de kisebbségi kategóriát kapott. Európa más országaiban bizony nem egészen így áll a helyzet. Elhangzott természetesen az is, hogy gyenge vagy erős a Kormány. De úgy vélem, ez már nem igényel kommentárt. Hol centralizált, mert olyan erős, hol pedig gyenge. Ezek pillanatnyi hangulatokból erednek és nem másból. Roppant lényegesnek tartom azonban a legnagyobb ellenzéki párt frakcióvezetőjének azt a mondatát, amit legutoljára mondott el kétpercesében, hogy a mai gazdasági gondok többsége nem a Kormány mulasztásából ered. Nagyon kérem tisztelt Ház, hogy ezt írjuk fel a mestergerendára. Mert ugyanakkor elhangzott az is, hogy a helyzet rosszabb most, mint amikor a Kormány ezt átvette. De jegyezzük meg ezt a nagyon lényeges mondatot a későbbi viták érdekében, úgy érzem, hogy meg kell jegyeznünk. Természetesen elhangzott külkapcsolataink vonatkozásában sok minden. Az is többek között, hogy ügyelni kell különböző megjegyzésekre és így tovább, és a szomszédos országokkal való kényes kapcsolati viszony mennyire fontos. Nincs itt a Szocialista Párt elnöke, különben részletesebben emlékeztetném őt arra, hogy milyen nehéz műfaj ez. Amikor a külügyi bizottság küldöttségének élén Bukarestben járt és onnan hazatért, akkor bizony egyes román újságokban nacionalistának minősítették Horn Gyula urat, pedig ugye mindnyájan meg vagyunk győződve arról, hogy Horn Gyula úr egész biztosan nem nacionalista. A feszültségekkel való fenyegető többszöri utalás kapcsán szükségesnek tartom elmondani, hogy vannak feszültségek. Természetesen vannak. Aki ebből arra következtet, hogy e hazában most olyan feszültségek vannak, amelyek robbanással, alkotmányos rend megdöntésével fenyegetnek, akkor rosszul ítélkezik. Nincs ilyen helyzet. Az 1994-es választásokra, és hogy addig a Kormány+ történt utalás. Úgy hiszem, a Kormány nevében nem lehet másnak minősíteni, mint a hatalomvágy egyfajta rejtett, a pszichológusok által ismert megnyilatkozásának. Talán nem célszerű 1994-ről beszélni most, a folyó feladatok nehéz tengerében. Ezek a vágyak kiben-kiben különböző hőfokon jelennek meg, és biztos, hogy érthető, de politikailag nem magyarázható mondatokat csalnak ajkára. Úgy hiszem, hogy ez a "pártunk és kormányunk"-féle kitétel utánérzés, amivel mindig el lehet játszani. Ezt nem is akarom minősíteni, főleg az időspórolás miatt. A miniszterelnök személye két alkalommal került szóba. Egy ifjú felszólalásában és egy kevésbé ifjú felszólalásában. Én ezt nem kommentálom, nem azért, mert távol vannak, vagy nincsenek itt. Ami a politikai stílust, vagy a jó ízlést, a "részben tehetséges", vagy "részben tehetségtelen kormánytagok"-féle kijelentést illeti, azért nem, mert juventus ventus; meg sok elnézés kell. Magam, akinek hasonló korú gyermekei vannak, gyakorlom ezt az elnéző magatartást. Az azonban talán mégis szóvá tehető, hogy akinek az Úristen képviselői mandátumot adott, kell, hogy kilépjen e kortörvényekből, és talán megfontoltabban kell az ilyen személyeskedő megjegyzéseket megtenni, hiszen arra lehetne sokféle más hasonlót is mondani. Elhangzottak itt olyan mondatok, hogy a nem reális ígéretek illúziókat keltenek. Nem lehet vitatkozni. Igaz. És elhangzott az, ami örökké, ez a centralizáció. A centralizációtól nem tudunk szabadulni, azután az önkormányzatok, aztán az önkormányzatok modellje. Én roppant restellem, hogy ezzel állandóan, visszatérően foglalkozni kell, és mindig utalni kell arra, hogy nem ez a kérdés. Az a kérdés, hogyan működik egy modern ország. Az a kérdés, hogyan működik az az ország, amelyik ilyen geopolitikai környezetben van. Ez nagyon sok mindent meghatároz. Önmagában nem jó vagy rossz egy államszervezet, hanem akkor jó, ha alkalmazkodik a belső és külső viszonyokhoz és megfelelően reagál. A második kérdés, és én nem akarok most tényleg valóban elveszni az önkormányzatokkal kapcsolatban elhangzottakban, de én úgy vélem, hozzáértésbeli igény az igazgatás és az önkormányzat, és az autonómia, a döntést hozó hatalmi szervezet, s ez szükségképpen összekapcsolódó igazgatási láncolat közötti nagyon lényeges különbség. Aki ezt a lényeges különbséget felméri, az teljesen más állapotba és helyzetbe kerül. Úgy vélem, a köztársasági megbízottról százszor elhangzott, de aki foglalkozik vele, bizonyára tudja, törvényességi felügyeleti funkciója van, és a dekoncentrációban koordinációs szerepe, ezenkívül van bizonyos településfejlesztési koordinációs funkciója is. Úgyszintén nincs idő és hely ennek részletezésére, hogy mennyire nem az, mint aminek sokan látják vagy pedig minősítik. Felmerült itt az önkormányzati vagyonnal kapcsolatban is, hogy ez késik, az önkormányzati tulajdonlás problémája. Mit jelent az ingatlan-nyilvántartás, a tulajdonszerzésnek melyik a mozzanata? Az ingatlan-nyilvántartás vagy nem? Úgy vélem, eléggé agyoncsaptuk ezt a témát ahhoz már, hogy újból elölről el kelljen mondani, hogy tulajdonba nem akkor lép, mikor telekkönyvi bejegyzés történik, hanem sokkal korábban, de a telekkönyvi bejegyzés indokolt soronkívüliségére a Földművelésügyi Minisztérium megfelelő utasítást adott a telekkönyveknek. Hogy ennek a vagyonnak 90%-a átment már. Hogy a közművek, főleg vízművek működése, átadása bonyolultabb, hogy nagyon sok önkormányzat érdekelt, amelyeknek megegyezésre kell jutni ebben a kérdéskörben. Az is mindenki előtt ismert, aki ilyen kérdésekkel foglalkozik - vagy legalábbis bízom benne, hogy ismert -, valójában ez maradt hátra. Én úgy hiszem, hogy októberre be is fejeződnek ezek a folyamatok. A gazdálkodás kormányfüggősége is elhangzott egyik cizellált dolgozatban. Ezek a felolvasott dolgozatok többnyire azt jelzik, hogy nem vita alakul itt ki, hanem az előre elhatározott panelek hangzanak itt el. Mit lehet mondani az önkormányzati gazdálkodásról, amelynek 70%-a normatív alapon megy. Nem adományozási alapon - nem is értem, hogy ezt hogy lehet felvetni -, s a másik 30%-a - s itt közbe kell szólnom, hát nem pályázat a céltámogatás, hanem igénybejelentés. A kettő között óriási különbség van. Két éve folyik, talán a pontos fogalmazásnak van jelentősége. Hogy területfejlesztési koncepció van, vagy nincs területfejlesztési koncepció: mindennek a mércéje a kialakult gyakorlat. Egyáltalán mi az, hogy területfejlesztés, egyáltalán mi az, hogy koncepció? (Derültség az ellenzék padsoraiban.) Én úgy hiszem, hogy ha valaki pontosabban megismerkedik a kormányzati munkával, mondjuk a szabolcsi programot ismeri, akkor abból levonhat olyan konzekvenciákat, hogy van vagy nincs. Általában ez egy más kérdés, a nagytérségi műveletek kialakítása. Számos oka van annak, és valóban számos közbülső jogszabályt igényel, hogy az előkészíthető legyen. Én nem hinném, hogy ezek a kérdések teljesen ismeretlenek lennének. Most a megye is előkerült itt. Most mozgalom indult a megye érdekében azok részéről, akik kilőtték a megyét a 90-es önkormányzati+ Ellenben én nem is ezt akarom mondani. Milyen megye kell majd, ez a lényeg. Mert kell önkormányzati területiség, persze, hogy kell, egy csomó probléma megszűnik, még a dekoncentráció is megszűnik, ha van megye. De milyen megye? Ez itt a kérdés, és ebben kell nekünk+ Hogy a Belügyminisztérium tart polgármesteri értekezleteket félezer kérdésben, ezt összeröffenésnek minősíteni. Szegény polgármesterek, elég sok problémájuk van, nem kellene így minősíteni őket. Én úgy hiszem, a választási ígéretek és a félidő szorosan össze nem hozható kategóriák, miként a Világliga alelnöke utalt erre a kérdésre, és ebben valóban el kell ismerni, hogy konzekvens. A másik, az anyag adatszegénysége vagy egyáltalán az anyag bemutatásának problémaköre. Jogbiztonság s általában közbiztonság. Szeretnék utalni én egy kérdésre, hogy mitől csúsztak pl. jogszabályok. Lehetetlen, hogy ne tudjuk, csak mégis utalnom kell rá, hogyha az Alkotmánybíróság a személyi számokkal kapcsolatban hoz egy határozatot, ez bizonyos jogalkotási fázisokat késleltet. El kell mondanom, hogy miért, az adatvédelmi meg minden más egyéb törvényekkel milyen összefüggésben van. Mire példa ez? Arra példa, hogy egy jogalkotási mozzanat sokszor különböző külső tényezők folytán előbbre vagy hátrébb sorolódik. Önmagában én nem hiszem, hogy elvárható volna, hogy mindaz a joganyagtömeg és mindaz az állapot-helyreállítás, amit egyébként Hack képviselő úr jogosan vetett fel, mert tekintélyes bíróság kell, őrzött bíróság kell, gyorsabban ítélkező bíróság kell. Itt az a kérdés, hogy két évvel a rendszerváltás után mi a realitása ezeknek a mondatoknak. Ami azokat a kérdésköröket illeti, amikor ismét csak koncepció vagy valami ehhez hasonló igény merül fel, a bűnözés miként alakul, szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat, amit egyébként sokan tudnak, hogy '92-ig tartott egy óriási bűnözési hullámemelkedés, 430 ezer bűncselekmény volt. 430 ezer, Londonban egy év alatt 920 ezer, Svédországban 1 millió 200 ezer, tehát azt mondjuk el, hogy az európai átlagnál még mindig kedvezőbb, csak a korábbihoz képest nőtt. (Dr. Hack Péter: Ez csúsztatás. Ott nincs szabálysértés.) Igen. Részben igaz, mert általában akkor semmi összehasonlító adat nem megy, mert Ausztriában az áruházi lopás például bűncselekmény, és nem is mondtam osztrák példát ezzel kapcsolatban. Nos, azt kell mondanom, hogy számomra - ebben talán egyetértünk - mégis a hazai bűncselekményszám az európai átlag alatti. Ebben egyezzünk meg! Azonban azt kell tudni, hogy '90 első 6 hónapjához viszonyítva '92 első 6 hónapjában 77%-kal nőtt az eredményes rendőri nyomozások száma, 150%-kal javult az ismeretlen tettesekkel szembeni nyomozások eredményessége, és 30%- kal több esetben került sor tettenérésre. Minősítheti ki így, ki úgy, a leglényegesebb azonban, hogy míg Európában az első fél évben 12-13%-os emelkedés van a bűncselekmények számában, és legutóbbi adat szerint nálunk 12% alatti. Mit jelent ez? Beálltunk valamilyen európai szintre. Nem nagyobb a növekedés üteme, mint Európában, ami persze nem jó, mert csökkenés kéne. De hát itt az illúzióktól bizonyos mértékig vissza kell tartanunk magunkat. Hozzá kell tennem, ami ebben a körben még lényeges, megszerveztük a határőrizetet. A mai napig 830 ezer ember nem került az országba be, akinek jelentős része különböző bűncselekmények elősegítője lehetett volna, és ez bizony nem kis erőfeszítést igényel. Azután ha még a biztonságot tágabb értelemben értem, akkor bizony van átszervezési feladatunk, mert ha egyéves a katonai szolgálati idő, akkor bizony a magyar határőrizet nincs könnyű helyzetben, meg a honvédség sem. Mi tudjuk, és a HM-mel való megállapodás alapján minőségi válogatás történik. A határőrök számára mégis a rendőrség kapcsán bizony, amikor délen a helyzet forró volt, azt az 1000 főnél nagyobb rendőri ezredet, amelyik nem 19 éves, egyéves újoncokból áll, hanem 28-30 évesekből, bizony harckészültségbe kellett állítani, mert mindezek a történések és mindezek az intézkedések, én úgy hiszem, arra utalnak, hogy nem egészen gazdátlan területről van szó. Ha most továbbmegyek a hitelkártyáig, úgy vélem, a hitelkártyát elsősorban nem zsebtolvajlási okokból vezették be. Egy egész banki pénzügyi infrastruktúra szükségeltetik ahhoz, s a pénzkímélés más érdekrendszere, amiért bevezetik, csak valóban annyi előnnyel jár, hogy nem készpénzt lophatnak el a személyek. Itt az adókedvezménnyel kapcsolatban felmerültek jogos kérdések, ezek tulajdonképpen fel is merültek vitaként. A probléma az, hogy nagyon sok más terület hasonló indokkal kéri az adómentességet, egészen ellentétes műfajok. Ebben sikerül eredményt elérni. Arra kitérni itt most, hogy a jelenlegi alkotmányos miniszterelnöki funkció milyen eltorzult szellemiséget jelent a Kormány, a kormánytagok vagy egyéb vonatkozásban, Szabó Tamás kollégám már utalt rá, én nem hiszem, hogy a publicisztika szintjén elmondott hozzászólással érdemes részletesebben foglalkozni. Azt azonban tudni kell, hogy általában a miniszterelnök választja a minisztereit, és a miniszterelnök meneszti a minisztereit, és nemcsak Magyarországon van így, hanem egy általános parlamentáris gyakorlat ez. Jó volna ezt nem másként fogalmazni. (21.40) Itt elhangzott Bős, elhangzott, hogy a Kormányhoz közel álló sajtó miként interpretálta a környezetvédelem ügyét. Nahát, ha elkezdjük gyűjteni, hogy a Kormányhoz nem közel álló sajtó miként interpretál, én úgy hiszem, hogy ezeket is fel lehetett volna vetni, nagyon nagy számban. Azok az erős kifejezések, amelyek a mai nap folyamán szintén elhangzottak - "a Kormány becsapott" és hasonlók - talán hangulati aláfestésként vehetők csak figyelembe. Meggyőződésem az, hogy a mai vitanapnak van egy általános érvényű tanulsága. Ez az általános érvényű tanulság talán abban fogalmazható meg: nem sok muníciót kapott a Kormány, jóllehet a miniszterelnöki bevezető előadás felkérést tartalmazott arra vonatkozóan, hogy mit, hogyan másként. Erre vonatkozóan nem kapott. És feltehetően azért nem kapott, mert nagyon nehéz ezeket a dolgokat kitalálni, nagyon nehéz és hosszú gyötrődés után lehet arra a következtetésre jutni, hogy valami megoldásra talál valaki jobbat. De ezt a szellemi erőfeszítést, én úgy érzem, a tisztelt ellenzéknek nem lett volna szabad elspórolni. Én felelősséggel kijelentem, hogy minden jó ötlet és jó gondolat iránt a Kormányban készség van, nem is volna természetes, ha ez a készség nem volna benne. Ismét szeretném tájékoztatni a tisztelt Házat arról, hogy a Kormány ennél alaposabban elemezni fogja a mai nap történéseit, az elhangzott mondatokat, és ennek eredményét megfelelő módon nyilvánosságra hozza. Köszönöm. (Taps.)