A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KORMÁNYA
T/4254.. számú
TÖRVÉNYJAVASLAT
az állatok védelmérõl és kíméletérõl
Elõadó:
dr. Baja Ferenc
környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter
Budapest, 1997. április
2
1997. évi .......törvény
az állatok védelmérõl és kíméletérõl
Az Országgyûlés
- tudatában annak, hogy az állatok érezni, szenvedni és örülni képes
élõlények, s tiszteletben tartásuk, valamint jó közérzetük biztosítása
minden ember erkölcsi kötelessége;
- elismerve azt a megkülönböztetetten nagy értéket, amelyet az állatvilág
egésze és annak egyedei jelentenek az emberiség számára;
- kifejezve azon szándékát, hogy a Magyar Köztársaság tevékeny módon részt
vállaljon az állatok védelme és kímélete érdekében kifejtett nemzetközi
erõfeszítésekbõl;
a jelen törvénnyel megalkotja az állatok ésszerû védelmének és kíméletének
jogi rendjét.
I. fejezet
ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK
A törvény célja
1. §
E törvény célja, hogy elõmozdítsa az állatvilág egyedeinek védelmét, fokozza
az emberi felelõsségtudatot az állatokkal való kíméletes bánásmód érdekében,
valamint meghatározza az állatvédelem jogi kereteit.
A törvény hatálya
2. §
E törvény hatálya kiterjed:
a) a gazdasági haszon céljából tartott állatokra;
b) a kutatási-kísérleti célra szolgáló állatokra, a vizsgálati és az
oltóanyagtermelés céljából tartott állatokra, a génbankként kezelt,
valamint a tudományos ismeretterjesztés és az oktatási demonstráció
céljából tartott állatokra ;
c) a verseny- és sportcélra tartott állatokra;
d) a pásztorebekre, az õrzõ-, védõ-, mentõ-, vakvezetõ- és jelzõkutyákra;
e) a mutatványos vagy bemutatási célra szolgáló állatokra;
f) a fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok
és a közfeladatokat ellátó õrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló
állatokra;
g) a kedvtelésbõl tartott állatokra;
h) a veszélyes állatokra, a háziasított állatok gazdátlan egyedeire
(kóborállat), a vadászebekre, az állatkertekben, a vadaskertekben és a
vadasparkokban élõ (tenyészõ) állatokra, továbbá a vadonélõ fajok
bármilyen célból fogva tartott egyedeire, ha külön jogszabály másként nem
rendelkezik.
Alapfogalmak
3. §
E törvény alkalmazásában:
1. állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult;
2. állat károsítása: az állat testi épségének, pszichikai állapotának vagy
magatartásának tartós és hátrányos megváltoztatása;
3. állatkert: olyan állandó létesítmény, amely azzal a céllal létesült, hogy
az ismeretterjesztést az élõ állatok bemutatásával elõsegítse;
4. állatkínzás: az állat szükségtelen, fájdalmat okozó bántalmazása, valamint
szükségleteinek olyan mértékû korlátozása, amely tartós félelmet vagy
egészségkárosodást okozhat, továbbá az átörökölhetõ bántalomban szenvedõ -
nem kísérleti célra szánt - állategyed tenyésztése, szaporítása;
5. állatmegõrzõ panzió: olyan intézmény, amely díjazás ellenében vállalja
állat meghatározott idõre szóló megõrzését, felelõsséget vállalva annak
megfelelõ tartásáért, egészségéért, valamint az állatok és a környezetükben
lévõ emberek biztonságáért;
6. állatotthon: olyan intézmény otthontalan, gazdátlan állat ideiglenes vagy
állandó elhelyezésére, amely tevékenységét ellenszolgáltatás nélkül látja
el (az elkobzott vagy ideiglenesen megfigyelés alatt tartott állat
tartásáról külön jogszabály rendelkezik);
7. beavatkozás az állaton: az állat fizikai vagy pszichikai állapotának
megváltoztatása;
8. megfelelõ gondoskodás: emberi tevékenység, amely arra irányul, hogy az
állat számára olyan életkörülményeket biztosítson, amely az annak fajára,
fajtájára jellemzõ fizikai, élettani és etológiai sajátosságainak megfelel
(elhelyezés, táplálás, gyógykezelés, tisztántartás, nyugalom, gondozás,
felügyelet).
II. fejezet
AZ ÁLLAT VÉDELMÉNEK ÁLTALÁNOS SZABÁLYAI
Az állat tartásának általános szabályai
4. §
(1) Az állattartó köteles az állat fajának, fajtájának és élettani
szükségleteinek megfelelõ életfeltételekrõl gondoskodni.
(2) Az állat életfeltételeinek kialakításánál tekintettel kell lenni korára,
nemére és élettani állapotára. Biztosítani kell az egymásra veszélyt
jelentõ, egymást nyugtalanító állatok elkülönített tartását.
(3) Az állattartónak gondoskodnia kell az állat legalább napi egyszeri
ellenõrzésérõl.
5. §
(1) Az állattartó gondoskodni köteles az állat megfelelõ és biztonságos
elhelyezésérõl, szökésének megakadályozásáról.
(2) A megkötve tartott vagy mozgásában egyéb módon korlátozott állat számára
is biztosítani kell a zavartalan pihenés és a sérülésmentes mozgás
lehetõségét.
(3) A szabadban tartott állatot védeni kell a kedvezõtlen idõjárás káros
hatásaitól és természetes ellenségeitõl. Az állandóan bezárva tartott állat
számára tartója köteles megfelelõ mozgásteret biztosító férõhelyrõl
gondoskodni.
(4) A gazdasági haszon céljából tartott állat tartása során elõnyben kell
részesíteni az állatkímélõ technológiákat.
Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma
6. §
(1) Az állatot nem szabad:
a) kínozni,
b) emberre vagy állatra uszítani,
c) kényszertakarmányozásra fogni, kivéve az egészségügyi megfontolásból
való kényszerû táplálás esetét;
d) a kíméletét nem biztosító módon mozgatni és szállítani,
e) a teljesítõképességét felismerhetõen meghaladó teljesítményre
kényszeríteni,
f) természetellenes és önpusztító tevékenységre szoktatni.
(2) Az (1) bekezdés a) pontja nem terjed ki az érett libatoll házilagos
tépésére, illetve c) pontja a házilagos és az engedélyezett technológia
szerinti liba- és kacsatömésre.
(3) A 2. § f) pontjában meghatározott állatok esetében az (1) bekezdés b)
pontját a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell alkalmazni.
7. §
Az ember környezetében tartott állat, valamint a veszélyes állat
tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Az állat elûzése, elhagyása
vagy kitétele tilos.
Beavatkozás az állaton
8. §
(1) Az állaton fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást - az
állattartók körében szokásos, vagy az állat érdekében szükséges azonnali
beavatkozások kivételével - kizárólag szakirányú végzettséggel vagy
gyakorlattal rendelkezõ személy végezhet.
(2) A beavatkozás érzéstelenítés nélkül akkor végezhetõ, ha az
érzéstelenítés, illetve az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora
fájdalommal járna mint a beavatkozás. A gazdasági haszonállaton
érzéstelenítés nélkül végezhetõ beavatkozásokról külön jogszabály
rendelkezik.
(3) Az állatkísérletrõl külön szabályok rendelkeznek (22-35. §).
9. §
(1) Az állat küllemének megváltoztatása érdekében, vagy más, nem az állat
egészsége céljából történõ sebészeti beavatkozás - az ivartalanítás
kivételével - nem végezhetõ.
(2) Az állat megjelölésénél az állat számára legkisebb fájdalommal járó -
külön jogszabályban meghatározott - megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
10. §
Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani nem szabad.
Elfogadható oknak, körülménynek minõsül különösen az élelmezési cél, az
állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a fertõzésveszély, a
kártevõk irtása, másként el nem hárítható támadás megakadályozása, a
tudományos kutatás.
11. §
(1) Az állat életének kioltása (levágása vagy kiirtása) - a (2) bekezdésben
foglaltak kivételével - kizárólag kábítás után történhet.
(2) A kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartásban élelmezési célra
levágott baromfira, nyúlra, sertésre, kecskére és juhra, valamint arra az
esetre, ha az állat életének kioltását szükséghelyzet indokolja. Ezekben az
esetekben is gondoskodni kell azonban arról, hogy az állat életének
kioltása szakszerû gyorsasággal és a legkisebb szenvedéssel járjon.
(3) Külön jogszabály rendelkezhet olyan levágási és leölési módszerekrõl,
amelyeknél az elõzetes kábítás nem kötelezõ, abban az esetben, ha az
eljárás azonnali öntudatvesztést vagy halált okoz.
III. fejezet
EGYES ÁLLATOK VÉDELMÉNEK KÜLÖN SZABÁLYAI
A vágóállat tartása és kímélete
12. §
A 13-18. §-okban foglalt rendelkezések a házi egypatás, kérõdzõ, sertés,
nyúl, prémes állat és baromfi (a továbbiakban együtt: vágóállat) kíméletére
terjednek ki.
13. §
(1) A vágóhídnak - kivéve a nyúl-, a prémesállat-, valamint a
baromfivágóhidakat - rendelkeznie kell etetõ- és itatóvályúval felszerelt,
szükség esetén az állatok megkötéséhez szükséges eszközökkel is ellátott
fedett területtel.
(2) A fajából, nemébõl, életkorából adódóan, vagy egyéb okból egymással
szemben ellenségesen viselkedõ állatokat egymástól el kell különíteni.
14. §
Ha az állatot a vágóhídra érkezését követõen nyomban nem vágják le, úgy
biztosítani kell vízzel való ellátását és nyugodt pihenését. A vágóhídra
érkezett állatot megfelelõ idõközönként mérsékelt mennyiségû takarmánnyal és
vízzel kell ellátni.
15. §
A vágóhídon a vágóállat állapotát és egészségét a megérkezéskor, a
várakoztatott állatot pedig szükség szerint ellenõrizni kell. A beteg,
elgyengült vagy sérült állatot haladéktalanul le kell vágni, ha ez nem
lehetséges, úgy el kell különíteni.
16. §
A kábítás nélküli állatvágás esetén az állatot levágás elõtt olyan eszközzel
kell lefogni, amely alkalmas arra, hogy megkímélje minden elkerülhetõ
fájdalomtól.
17. §
A kábításnak olyan érzéketlenségi állapotot kell elõidéznie, amely addig
tart, amíg a levágást követõen az állat ki nem vérzik.
18. §
Az állatok vágására külön jogszabály eltérõen rendelkezhet a következõ
esetekben:
a) szárnyas állat és nyúl vágása, azonnali halált okozó módszerrel;
b) kényszervágás, ha a kábításra nincs lehetõség;
c) prémes állatok, tenyésztett szárnyas vadak leölése;
d) rituális vágás.
A veszélyes állat tartása
19. §
(1) Veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes
települési, fõvárosban a kerületi önkormányzat jegyzõje (a továbbiakban:
jegyzõ) - az állategészségügyi hatóság szakvéleménye alapján - adhat
engedélyt. Engedély kizárólag abban az esetben adható, ha a tartás a
környezet nyugalmát és biztonságát nem sérti vagy veszélyezteti és az egyed
tartási feltételei - ideértve a tartáshoz szükséges szakismeretet is -
biztosítottak. Az engedélyben - ha az állat azonosíthatósága megoldható -
rendelkezni kell a veszélyes állat azonosíthatóságának módjáról.
(2) A veszélyes állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat
közterületre vagy más magánterületére ne juthasson be. Ennek hiányában
tartási engedély nem adható.
(3) Egyes veszélyes állatok tartását jogszabály megtilthatja vagy
feltételekhez kötheti. A veszélyes állatok körét külön jogszabály állapítja
meg.
20. §
(1) Veszélyes állatnak az országba való behozatalához a tervezett tartás
helye szerint illetékes jegyzõ elõzetes tartási engedélye szükséges. A
jegyzõ az engedélyt az állategészségügyi hatóság szakvéleménye alapján adja
ki. A jegyzõ határozatával értesíti a természetvédelem illetékes területi
szervét és a rendõrhatóságot.
(2) A veszélyes állat tartását a jegyzõ, az állategészségügyi hatóság, a
természetvédelem illetékes területi szerve, illetve a rendõrhatóság
jogosult ellenõrizni. Az ellenõrzés feltételeit a tulajdonos köteles
biztosítani.
(3) A veszélyes állat elidegenítéséhez, vagy felügyeletének átengedéséhez a
19. § (1) bekezdése szerinti engedély szükséges.
(4) A veszélyes állat tartója az állat elhullását vagy eltûnését
haladéktalanul köteles a jegyzõnek, az állategészségügyi hatóságnak,
illetve a rendõrhatóságnak bejelenteni.
21. §
Ha a veszélyes állat tartója az engedély feltételeitõl eltér, a jegyzõ - a
tulajdonos költségére, a feltételek biztosításáig - a veszélyes állat
állatkertbe, vagy más megfelelõ helyre való szállítását rendelheti el. Ha az
állattartó gondoskodik a feltételek biztosításáról, úgy a veszélyes állatot
részére vissza kell adni, ellenkezõ esetben tõle az engedélyt vissza kell
vonni és költségére intézkedni kell a veszélyes állat végleges elhelyezése
iránt.
IV. fejezet
AZ ÁLLATKÍSÉRLET VÉGZÉSÉNEK
ALAPVETÕ FELTÉTELEI
Az állatkísérlet általános szabályai
22. §
(1) E törvény alkalmazásában állatkísérlet a gerinces állaton - meghatározott
céllal és módon végzett - fájdalommal vagy egészségkárosító hatással, avagy
tartós idegi megterheléssel járó beavatkozás. Külön jogszabály feltételeket
állapíthat meg nem gerinces állaton végzett kísérletre is.
(2) Állatkísérlet kizárólag az ilyen tevékenység végzésére való feljogosítás
(a továbbiakban: feljogosítás) alapján, nyilvántartott intézményben
végezhetõ.
(3) A (2) bekezdésben meghatározott feljogosítás eseti vagy általános
érvényû.
(4) Az állatkísérlethez feljogosítás abban az esetben adható, ha az emberi,
vagy állati betegségek megelõzéséhez, felismeréséhez, gyógyításához,
oktatási, igazságszolgáltatási, valamint egyéb tudományos cél eléréséhez
szükséges.
(5) A feljogosítás során különösen a következõ szempontokat kell mérlegelni:
a) a hazai elõírásoknak megfelelõ más hazai vagy külföldi adat nem
hozzáférhetõ;
b) a tervezett kísérlettõl újabb eredmény várható, vagy az a korábbi
kísérletek eredményének ellenõrzésére felhasználható;
c) a kísérlet módszere korszerû; valamint
d) a kísérlet személyi és tárgyi feltételei rendelkezésre állnak.
(6) Szépítõszer, dohány- és egyéb élvezeti cikk, valamint fegyver elõállítása
céljából tervezett kísérletre feljogosítás nem adható.
23. §
Az állatkísérlet helyettesítése céljából - amennyiben más megfelelõ módszer is
hozzáférhetõ - olyan tudományos eljárást kell alkalmazni, amely nem igényel
élõ állaton végzett kísérletet.
24. §
(1) Az állatkísérlet során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges
mértékre kell csökkenteni; azt a vizsgálati módszert kell választani, amely
elõreláthatóan a legkisebb fájdalom okozásával, illetve legkisebb élettani,
idegi vagy magatartásbeli károsodás mellett végezhetõ.
(2) Az állatkísérletrõl részletes jegyzõkönyvet kell felvenni.
25. §
(1) Az állatkísérletet általános vagy helyi érzéstelenítéssel,
fájdalomcsillapítással, avagy más, az idegi megrázkódtatást, fájdalmat,
szenvedést, vagy tartós károsodást kizáró módszerrel kell végezni, kivéve,
ha ezek alkalmazása a kísérleti állat számára nagyobb megterheléssel járna,
mint mellõzésük, illetõleg az a kísérlet eredményét értékelhetetlenné
tenné.
(2) Az (1) bekezdésben felsorolt módszerek alkalmazása nélkül végzett tartós
vagy súlyos szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állaton ismételten nem
végezhetõ.
26. §
(1) Az állatkísérlet végeztével - amennyiben tartós károsodás maradt fenn -
az állat életét kíméletesen ki kell oltani.
(2) Az életben hagyott állat gondozásáról, ellátásáról, elhelyezésérõl a
kísérletet végzõ intézmény köteles gondoskodni.
(3) Az állatkísérlet alatt és után az állat megfelelõ tartását, ellátását,
gondozását és folyamatos egészségügyi ellátását biztosítani kell.
27. §
Állatkísérlet kizárólag szakirányú felsõfokú végzettséggel rendelkezõ felelõs
személy vezetésével végezhetõ.
28. §
(1) Kísérleti célra állatot tenyészteni (szaporítani), tartani, szállítani,
valamint forgalomba hozni a tartás helye szerinti állategészségügyi hatóság
engedélyével szabad.
(2) Kísérlet céljára - eseti feljogosítás hiányában - kizárólag az e célra
tenyésztett állatot szabad felhasználni. Feljogosítás csak akkor adható, ha
a kísérlet nem tenyésztett faj egyedeinek egészségvédelmét szolgálja.
Háziasított állat kóbor egyedét kísérlet céljára felhasználni nem szabad.
(3) Az (1) bekezdésben megjelölt tevékenységet olyan személy folytathat, aki
szakirányú végzettséggel vagy kellõ gyakorlattal rendelkezik.
(4) Az (1) bekezdésben megjelölt szerv a kísérleti állatot tenyésztõt,
szállítót, valamint a tenyésztõ létesítményt nyilvántartásba veszi.
A nyilvántartásban meg kell jelölni azt a létesítménynél alkalmazott
felelõs személyt, aki a telephelyen alkalmas a kísérleti állatállomány
megfelelõ ellátására.
Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás
29. §
(1) Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás iránti kérelemben meg kell
jelölni azokat a tudományosan megalapozott indokokat, amelyek az
állatkísérlet végzését szükségessé teszik.
(2) A feljogosító okiratban - a feljogosítás indokain túlmenõen - meg kell
határozni annak idõbeli hatályát is.
30. §
(1) Az állatkísérlet végzésére feljogosított és nyilvántartott intézményben
szakértõkbõl álló munkahelyi állatkísérleti bizottságot (a továbbiakban:
Bizottság) kell létrehozni és mûködtetni. A Bizottság két tagját az
intézmény vezetõje nevezi ki; egy-egy tagját az intézmény székhelye
szerinti állatorvosi, illetve orvosi kamara jelöli; egy tagja pedig a
területen mûködõ bejegyzett állatvédõ szervezetek többsége által támogatott
szakértõ személy.
(2) A Bizottság elnökét tagjai közül választja, ügyrendjét maga állapítja
meg.
31. §
(1) A Bizottság feladata:
a) eseti vagy általános engedélyt ad kísérlet végzésére;
b) ellenõrzi a létesítmény belsõ állatkísérleti szabályozásának
megtartását, javaslatot tesz annak korszerûsítésére;
c) adatszolgáltatást végez az intézményben végzett kísérletekrõl a 32. §
(1) bekezdésében megjelölt szerv részére.
(2) A Bizottság az intézmény belsõ állatkísérleti szabályozásának megsértése
esetén jogosult:
a) a kísérlet azonnali leállítására;
b) a kísérletsorozatra való engedély visszavonására; vagy
c) a személyre szóló engedély visszavonására.
(3) Ha a Bizottság az engedély iránti kérelmet elutasítja, a döntés
kézhezvételétõl számított 8 napon belül kifogásnak van helye.
32. §
(1) A környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter (a továbbiakban:
miniszter) Országos Állatvédelmi és -Kísérleti Bizottságot (a továbbiakban:
OÁKB) hoz létre.
(2) Az OÁKB elnökét tagjai sorából maga választja.
(3) Az OÁKB tagjai:
a) a miniszter, a földmûvelésügyi miniszter, az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter, a mûvelõdési és közoktatási miniszter,
valamint a népjóléti miniszter egy-egy képviselõje;
b) a Magyar Tudományos Akadémia fõtitkára által kijelölt személy;
c) az orvostudományi egyetemek rektorai által együttesen kijelölt személy;
d) az Állatorvostudományi Egyetem rektora által kijelölt személy;
e) a Magyar Állatorvosi Kamara fõtitkára által kijelölt személy;
f) a mezõgazdasági érdekképviseleti szervezetek egy képviselõje;
g) a gyógyszerkutatás érdekképviseleti szervének egy képviselõje;
h) az ország egész területén mûködõ állatvédelmi társadalmi
szervezetek által javasoltak közül a miniszter által kijelölt három
személy.
33. §
(1) Az OÁKB feladatköre:
a) megadja a 22. § (2) bekezdésében meghatározott feljogosítást és errõl
nyilvántartást vezet;
b) elbírálja az állatkísérlet engedélyezése kérdésében a Bizottság döntése
ellen benyújtott kifogást;
c) irányelveket ad ki a bizottságok megalakulására, mûködésére és
ügyrendjének elkészítéséhez;
d) gyûjti és összesíti a bizottságok által szolgáltatott adatokat;
e) egyedi felmentést ad - a természetvédelem illetékes állami területi
szervének egyetértésével - a 28. § (2) bekezdésében meghatározott
esetekben.
(2) Az állatkísérletek végzésére jogosult intézményeket az OÁKB veszi
nyilvántartásba. A nyilvántartásba vétel iránti kérelemben nyilatkozniuk
kell arról, hogy az állatkísérletek korszerû végzéséhez szükséges
szakszemélyzettel, berendezésekkel és egyéb eszközökkel rendelkeznek.
(3) Az OÁKB a mûködési szabályzatát és az ügyrendjét maga állapítja meg.
(4) Az OÁKB mûködési feltételeinek megteremtésérõl a miniszter gondoskodik,
mûködési költségeinek fedezetét a Környezetvédelmi és Területfejlesztési
Minisztérium költségvetési fejezetében kell elõirányozni.
34. §
Az OÁKB köteles az állatkísérletek végzésére vonatkozó kérelem elutasítása
ellen benyújtott kifogást a beérkezésétõl számított harminc napon belül
elbírálni.
35. §
Az állatkísérlet végzésének részletes szabályait - ideértve a kifogás
elbírálásának eljárási rendjét - külön jogszabály állapítja meg.
V. fejezet
AZ ÁLLAT SZÁLLÍTÁSA
36. §
(1) Az állat terelésénél, lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és
lerakásánál, valamint szállításánál úgy kell eljárni, hogy az az állatnak
ne okozzon fájdalmat, szenvedést vagy sérülést.
(2) A célállomáson az állat kirakását haladéktalanul meg kell kezdeni.
37. §
(1) Az állat élettani szükségleteinek kielégítéséhez szükséges feltételeket a
szállítónak biztosítania kell, viselkedési szükségleteire pedig figyelemmel
kell lennie.
(2) Az állatot olyan szállítóeszközön kell szállítani, amely annak sérülést
nem okozhat, és megvédi az idõjárás káros hatásaitól.
(3) Ha az állat szállítása során gondozást igényel, olyan kellõ jártassággal
rendelkezõ személynek kell kísérnie, aki alkalmas a gondozási teendõk
ellátására.
38. §
(1) Az élõ állatok közúton, vasúton, vízi úton, illetve légi úton történõ
szállításának, továbbá postai úton való továbbításának részletes szabályait
külön jogszabály, nemzetközi viszonylatban nemzetközi egyezmény állapítja
meg.
(2) A vágóállat szállítása térben és idõben korlátozható.
VI. fejezet
ÁLLATKERT
Az állatkert létesítésének és fenntartásának
általános szabályai
39. §
(1) Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve
engedélyezi.
(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:
a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei, a rendszeres
állatorvosi felügyelet és a karanténhelyiség biztosított;
b) az állatkert vezetõje rendelkezik felsõfokú képesítéssel;
c) az állatgondozók rendelkeznek szakirányú képzettséggel;
d) alapítói nyilatkozat a tartós mûködtetéshez szükséges vagyoni fedezet
meglétérõl.
(3) Az állatkert létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az
állategészségügyi hatóság szakhatósági hozzájárulásával együtt az
állattartási szabályzatot.
40. §
(1) A 39. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni az állatparkra
(szafari park), vadasparkra, a cirkuszi állatra és menazsériára, ha külön
jogszabály másként nem rendelkezik.
(2) A cirkuszi állatállományra, a bemutatott állatra, valamint az
állatkereskedésre külön jogszabály eltérõ feltételeket állapíthat meg.
VII. fejezet
ÁLLATOTTHON
Az állatotthon létesítésének és fenntartásának
általános szabályai
41. §
(1) Állatotthon és állatmegõrzõ panzió (a továbbiakban: állatotthon)
létesítését a jegyzõ engedélyezi.
(2) Az engedély kiadásának általános feltételei:
a) az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei rendelkezésre
állnak;
b) a rendszeres állatorvosi ellátás biztosított;
c) az állatotthon mûködtetése nem sérti a köznyugalmat;
d) az állatotthon vezetõje vagy a (3) bekezdés szerint jóváhagyott
mûködési szabályzatban megjelölt felelõs személy szakirányú
végzettséggel rendelkezik.
(3) Az állatotthon létesítése iránt benyújtott kérelemhez csatolni kell az
állategészségügyi hatóság által jóváhagyott mûködési szabályzatot.
VIII. fejezet
Záró rendelkezések
42. §
(1) A jegyzõ
a) ellenõrzi az állatvédelemrõl szóló jogszabályok rendelkezéseinek
megtartását az állattartás helyén; továbbá
b) felhívja - a jogszabályi rendelkezések megsértése esetén - az
állattartót azok megtartására, illetve a szükséghez képest a
felelõsségrevonás iránt intézkedik.
(2) A jegyzõ kezdeményezésére az állategészségügyi hatóság vagy az állatorvos
köteles az állat fájdalom nélküli elpusztításáról gondoskodni, ha annak
továbbélése megszüntethetetlen és csillapíthatatlan szenvedéssel járna,
meggyógyulása nem várható, továbbá ha az állat tulajdonosa ismeretlen vagy
az állat elpusztításáról nem gondoskodik.
43. §
(1) Az állatokkal szembeni emberséges magatartásra nevelést az oktatás és
ismeretterjesztés eszközeivel is elõ kell segíteni.
(2) Az (1) bekezdésben meghatározott feladatok végrehajtását az állami és
önkormányzati szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek
elõmozdítani.
44. §
(1) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt az állatvédelmi célú
társadalmi szervezetek jogosultak fellépni, és az állami szervektõl,
önkormányzatoktól a megfelelõ és hatáskörükbe tartozó intézkedés megtételét
kérni.
(2) Az állatvédelmi jogszabályok megsértése miatt - az ilyen magatartástól
való eltiltás iránt - a bíróság elõtt az (1) bekezdésben megjelölt
szervezet pert indíthat.
45. §
(1) Ez a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján lép
hatályba.
(2) Felhatalmazást kap:
a) a földmûvelésügyi miniszter, hogy a mezõgazdasági haszonállatok sajátos
tartási feltételeit, az állatok levágásának és leölésének részletes
szabályait;
b) a miniszter, a földmûvelésügyi miniszter és a mûvelõdési és közoktatási
miniszter, hogy a veszélyes állatok körét, az állatkert és az
állatotthon létesítésének, mûködésének és fenntartásának részletes
szabályait;
c) a mûvelõdési és közoktatási miniszter, a belügyminiszter, a
földmûvelésügyi miniszter, valamint a miniszter, hogy a cirkusz
létesítésének, mûködésének és fenntartásának részletes szabályait;
d) a közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter és a földmûvelésügyi
miniszter, hogy az állatszállítás részletes szabályait;
e) a mûvelõdési és közoktatási miniszter, a földmûvelésügyi miniszter, az
ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter, a miniszter, valamint
a népjóléti miniszter a törvény végrehajtásához szükséges képesítési
feltételeket;
f) a miniszter, a földmûvelésügyi miniszter, az ipari, kereskedelmi és
idegenforgalmi miniszter, valamint a népjóléti miniszter az
állatkísérletek végzésének részletes szabályait
rendeletben állapítsa meg.
Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló
törvényjavaslat indokolása
ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS
Elõzmények
Az elmúlt esztendõkben társadalmi kezdeményezés bontakozott ki az állatvédelmi
és -kíméleti törvény megalkotása iránt. A jogalkotást erõteljesen sürgetik az
állatvédõ egyesületek és néhány sajtószerv. A mozgalmat támogatják a tudomány
egyes jeles képviselõi is.
Ezt az igényt az állatokkal való érintkezés különbözõ területein sokasodó
riasztó és idegborzoló jelenségek táplálják. A rosszul értelmezett
gazdálkodási érdek is esetenként az embernek kiszolgáltatott állatok nagy
tömegét teszi ki nap mint nap szükségtelen szenvedésnek.
Az állami és az önkormányzati szervek passzivitása - kellõ jogi háttér és
felhatalmazás hiányában - e megnyilvánulások iránt a közvélemény egy részében
aggodalmat és elégedetlenséget ébreszt. Egy civilizált államban nyilvánvalóan
nem tûrhetõ el, hogy bárki közönyösen viseltessék az állatoknak okozott
szenvedésekkel szemben. A társadalom erkölcsi érzékét is sértõ cselekmények
megelõzéséhez és visszaszorításához szükséges jogi szabályozás jelenleg még
részben kialakulatlan.
Elhangzanak olyan vélemények is, hogy az állatvédelem szabályozását meg kell
elõznie a társadalom napi megélhetési gondjai rendezésének. Az állatvédelem és
az állampolgárok jóléte és közérzete azonban ilyen módon nem állítható szembe
egymással. Ha az emberek és az állatok jogos érdekei összeütközhetnek, úgy az
állami szerveknek erkölcsi, tudományos és gazdasági szempontból állást kell
foglalniuk.
A jelen törvényalkotásnak elsõdlegesen az a célja, hogy az állatvilág
egyedeivel való felelõsségteljes és kíméletes bánásmód követelményrendszerét
átfogóan szabályozza. Alapja az a felismerés, hogy az erkölcs, a tudomány és a
gazdaság követelményei az állatvédelem tekintetében is összeegyeztethetõk.
Az állatok védelmérõl és kíméletérõl szóló törvény megalkotása napjaink
múlhatatlanul szükséges és elodázhatatlan feladatává lépett elõ.
Az állatvédelem és a hatályos hazai jogi szabályozás
Az állatvédelem tulajdonképpen nem más, mint az állatvilágot különbözõ
irányokból fenyegetõ veszélyekkel szembeni óvó tevékenységek foglalata. E
gyûjtõfogalom körébe vonható az állatvilág teljességének, fajtagazdagságának
megóvására szakosodott természetvédelem, az állatbetegségek megelõzésével és
leküzdésével foglalkozó állategészségügy, továbbá a vad- és halgazdálkodási
állományvédelem.
Az állatvédelem negyedik és ma még jórészt kimunkálatlan összetevõje az emberi
ráhatás alatt élõ állatok kíméletét célul tûzõ un. egyedkímélõ állatvédelem.
Az állatvédelmet szabályozó jogterületek egyedkíméleti
szempontból való áttekintése
Az egyedkímélõ állatvédelem teljessége nem illeszthetõ az állatvilág más
irányú védelmét szolgáló jogterületek rendszertani kereteibe. Az egyedi
állatvédelem mindenképpen önálló szabályozást igényel.
A természetvédelmi jogterület
Az állatvilág természetvédelmi védernyõje jelenleg kizárólag a vadon tenyészõ,
védelemre érdemes és oltalomra szoruló fajok fölé feszül. Ez a megállapítás
nem hiányosságot fed fel, hiszen a természetvédelem meghirdetett céljai és az
azok megvalósítását szolgáló intézményrendszer összhangja teljes.
A természetvédelmi joganyag célja ugyanis nem az állatvilág egyedeinek a
szükségtelen szenvedéstõl való kímélete, hanem a természet fajtagazdagságának
megõrzése. Ebbõl következõen a védelem az egyednél magasabb szervezõdési
szintre, az állatfajokra irányul. Így a természetvédelem értelemszerûen csak
azon értékes fajok körében hat, amelyek fennmaradására az ember
környezetátalakító tevékenysége veszélyt jelent.
A természetvédelem elvi kereteibe nem illeszthetõ a haszonállatok, a
tudományos és laboratóriumi kísérleti célra szolgáló, a sport- és
szórakoztatási, valamint a kedvtelési célból tartott állatfajok és azok
egyedeinek védelme.
Az állategészségügyi jogterület
Az állategészségügyi igazgatás legalapvetõbb feladatai: a fertõzõ
állatbetegségek megelõzése, leküzdése és az állategészségügyi szakmai
feladatok, szolgáltatások szervezése.
Az állategészségügy hatóköre - az állatok élõhelyétõl és hasznosítási módjától
függetlenül - valamennyi állatfajra és valamennyi állatokkal kapcsolatos
tevékenységi területre kiterjed.
Az állategészségügyi jogszabályokban megfogalmazódnak az egyedkímélõ bánásmód
egyes követelményei is. Ebbõl a nézõpontból azonban a szabályozás esetleges.
A vadgazdálkodás és halászat joganyaga
Állatvédelmi, -kíméleti rendelkezések az egyes vad- és halgazdálkodási
jogszabályokban is fellelhetõk. Ilyen védelmi célú rendelkezésnek tekinthetõ
az az elõírás, mely szerint a vadászatra jogosult köteles a vadállomány
fejlõdését vadtenyésztési és vadvédelmi tevékenységgel elõmozdítani.
Védelmi jellegû az az elõírás is, amely a halak ívására és a halivadék
fejlõdésére alkalmas vízterület kíméleti területté nyilvánítására ad
lehetõséget.
A vadgazdálkodás és a halászat szabályai a vad- és halállomány egyedeinek
kíméletére irányuló elõírásokat természetesen nem tartalmazhatnak. A
fellelhetõ rendelkezések a vad- és halállomány gazdasági célra való
reprodukcióját tartják szem elõtt.
Az egyedkímélõ állatvédelem
Az egyed kíméletét célzó állatvédelem erkölcsi fogantatású. Alapgondolata az,
hogy az emberiség és az állatvilág egyaránt része a természet élõvilágának. Az
állatvilág magasabbrendû képviselõi örülni, szenvedni, elégedettséget,
halálfélelmet érezni és kifejezni képes lények. Az állatvilág azonban az idõ
múltával a magasabb szellemi képességekre szert tett embernek kiszolgáltatott
helyzetbe került.
Az állatvilág a sokrétû emberi szükségletek kielégítésének fontos forrása. A
szükségletek egy része az ember számára létfontosságú, ezért e források
igénybevételérõl nem lehetséges lemondani. Az ember és állat közötti
kapcsolatot azonban - lévén az élõlények közötti viszony - nem uralhatja
kizárólag a gazdasági és az emberi önkény, abban meghatározott szerepet kell
kapnia az emberiességnek, az erkölcs és a kultúra egyetemes értékeinek is.
Az állatvilág egyedeit meg kell védeni az emberi felelõtlenség és
kíméletlenség okozta szükségtelen szenvedéstõl. Ennek felismerése és
magatartásformáló erõvé válása a civilizáció és a kultúra egyik fokmérõje.
Alapvetõ felismerés kell hogy legyen: az erkölcs és a gazdaság követelményei
nem egymást keresztezõ és kizáró, hanem egymást feltételezõ és egymással
összeegyeztethetõ szempontok. Ezt több európai ország példája igazolja.
Az állatvédelem hazai jogi szabályozásának alapjai
Az állatokkal szembeni emberi magatartást mindenképpen törvényben szükséges
szabályozni: a legfelsõbb szintû jogszabályban kell biztosítani a humánumnak
az ember és az állat közötti viszonyban való érvényesülését.
Az állatvédelem azonban túlnõ a jog birodalmán; - a korszerû állatvédelmi, -
kíméleti törvény megalkotása hazánk általános nemzetközi megbecsülése, az
Európai Unióhoz való csatlakozás szempontjából sem lehet közömbös. Meg kell
teremteni az állatvédelem céltudatos és ésszerû jogi rendjét, amelyben az
erkölcsi értékek tiszteletének is szerep jut.
Olyan állatvédelmi törvény megalkotása mutatkozik célszerûnek, amely
tartalmazza az állatvédelem alapvetõ szabályait, s amelyhez mint alaphoz
kapcsolódhatnak az egyes fontos területeket érintõ külön jogszabályok.
Nem volna célszerû valamiféle mindenre kiterjedõ mamutjogszabály megalkotása,
mert az már terjedelménél fogva is megriaszthatná a közvéleményt, és azzal a
veszéllyel is járna, hogy elhomályosítaná a minden állattartóval szemben
fennálló alapvetõ követelményeket.
Nem hagyható figyelmen kivül az sem, hogy viszonylag gyakran állhat elõ a
módosítás szükségessége. Mindezekre figyelemmel, célszerû - az egyes
részterületek alapjainak lerakása mellett - felhatalmazást adni az érdekelt
minisztereknek végrehajtási rendeletek kiadására.
Az egyedi állatvédelem kapcsán egyre sürgetõbben merül fel az állatkísérletek
törvényi rendezésének igénye. Az állatkísérletek elleni tiltakozásokról
gyakorta ad hírt a sajtó; problematikája szinte kimeríthetetlen és rendkívül
kényes kérdés, mert erkölcsi, jogi és gazdasági megfontolásokat egyaránt
felvet. Ezért az állatkísérletek szabályozása különös érdeklõdésre tarthat
számot; - mondhatni ez tekinthetõ a kodifikáció legneuralgikusabb pontjának.
A törvényhozó ilyen körülmények között szükséghelyzetben van. A jelen
törvénytervezet mindenesetre rögzíti: állatkísérletet kizárólag szakértõ
személyek, engedély alapján és megfelelõ ellenõrzés mellett végezhetnek. Az
állatkísérleteket a szükséges mértékre kell szorítani, azok csak jóváhagyott
célokat szolgálhatnak, s elengedhetetlen a szigorú ellenõrzés is. Az
állatkísérletek ellenõrzésében szerepet kell kapniuk és vállalniuk az
állatvédõ egyesületek szakértõinek.
Az állatvédelem hazai szabályozása során elsõsorban a nemzetközi egyezmények
elõírásait célszerû alapul venni. Az állatvédelmi törvényt természetesen a
magyar viszonyokra kell szabni.
A kodifikáció során fõként az Európa Tanács, valamint az EGK-EU következõ
alapvetõ rendelkezéseit vettük figyelembe:
ET:
- a 65. sz. Egyezmény az állatok nemzetközi szállításáról (Párizs, 1968.
december 13.);
- a 87. sz. Egyezmény a haszonállatok védelmérõl (Strasbourg, 1976. március
10.);
- a 102. sz. Egyezmény a vágóállatok védelmérõl (Strasbourg, 1979. május 10.);
- a 103. sz. Jegyzõkönyv az állatok nemzetközi szállításáról szóló
Egyezményhez (Strasbourg, 1977. május 10.);
- a 104. sz. Egyezmény az európai vadon élõ növények, állatok és természetes
élõhelyeik védelmérõl (Bern, 1979. szeptember 19.);
- a 123. sz. Egyezmény a kísérleti vagy más tudományos célokra használt
gerinces állatok védelmérõl (Strasbourg, 1986. március 18.).
EGK-EU:
- 78/923/EGK Tanácsi Határozat
Európai Egyezmény az állatok védelmérõl a mezõgazdasági állattartás során;
- 88/166/EGK Tanácsi Irányelv
Ketrecben tartott tojótyúkok védelmének minimális követelményei;
- 88/306/EGK Tanácsi Határozat
Európai Egyezmény a vágóállatok védelmérõl;
- 91/628/EGK Tanácsi Irányelv
az állatok szállítás közbeni védelmérõl;
- 91/629/EGK Tanácsi Irányelv
a borjúk védelmének minimális követelményei;
- 91/630/EGK Tanácsi Irányelv
a sertések védelmének minimális követelményei;
- 93/119/EGK Tanácsi Irányelv
az állatok védelme levágáskor
A hivatkozott EU-EGK rendelkezések figyelembevétele részleges jogközelítést
valósít meg, a teljes jogközelítést más jogterületeken, pl. az
állategészségügy területén kell megvalósítani, illetve az e törvény
felhatalmazása alapján kiadásra kerülõ végrehajtási rendeletekben fog testet
ölteni.
RÉSZLETES INDOKOLÁS
A törvény célja
A Javaslat - a preambulumában foglalt erkölcsi indítékok és megfontolások
alapján - meghatározza azokat a célokat (az állategyedek megóvása, védelme,
kímélete), amelyek a törvény megalkotását szükségessé teszik.
Az 1. §-hoz
A törvény elsõdleges célja: az állatvilág megõrzése, egyedeinek ésszerû és
hatékony védelme, tudományosan megalapozott hasznosítása, valamint az
állatvédelem jogi kereteinek megalapozása. A rendelkezés elõtérbe helyezi az
embereknek az állatvilág egyedeivel szemben fennálló kötelességérzetét.
A törvény hatálya
A Javaslat az állategyedek jól körülhatárolható csoportjaira tartalmaz
alapvetõ rendelkezéseket. A felsorolás szinte teljes körû, a szakirodalomban
elfogadott, korszerû osztályozást tartalmaz.
A 2. §-hoz
A tervezett törvényi szabályozás hatálya kiterjed - többek között - a
gazdasági haszonállatokra, a kutatási-kísérleti célra szolgáló, a sportcélra,
a bemutatásra, valamint a kedvtelésbõl tartott állatokra; a törvény védelme
alá kerülnek a pásztorebek, a postagalambok stb., valamint a fegyveres erõk és
a rendvédelmi szervek szolgálati célból tartott állatai is.
A 3. §-hoz
Ez a rendelkezés legális definíciót ad egyes, a törvényben meghatározó
jelentõségû fogalmakra (állattartó, az állat károsodása, beavatkozás az
állaton stb.). Ez a törvény egységes értelmezésének megkönnyítése, az
egyértelmûség miatt szükséges.
Az állatkínzás igen fontos a szabályozás szempontjából, várhatóan ez az a
kategória, amely a végrehajtás során elsõsorban reflektorfénybe kerül.
A felsorolásból is jól látható, hogy ez egy igen összetett magatartási
csoport: az állatok ellen irányuló, fájdalmat okozó magatartás is
beletartozik, de az állatra nézve súlyos következménnyel járó nem megfelelõ
gondoskodás is. A kedvtelésbõl tartott állatok esetében gyakori a
túltenyésztett, különleges állat, mint "tenyésztési eredmény", amely állat már
nem egészséges, valamilyen szervi bántalomban szenved, továbbá vannak
betegségek, testi hibák, amelyek öröklõdnek. Ezekre vonatkozik a tenyésztési,
szaporítási tilalom.
Az állatok tartásának általános szabályai
Ez a fejezet valamennyi állattartóra kiterjedõ kötelezettségeket ír elõ. Az
itt található rendelkezéseknek minden állategyed vonatkozásában érvényesülniük
szükséges.
A 4-5. §-okhoz
Ezek a rendelkezések fõként az állatok megfelelõ életfeltételeinek
biztosítására tartalmaznak elõírásokat. E körben garanciális szabály: az
állatok elhelyezésénél figyelemmel kell lenni azok élettani igényeire.
Alapvetõ feltétel az állatok tartásánál a korszerû higiéniai követelmények
megléte is.
Az állatvilág egyedeinek ökológiai egyenértékûségébõl is adódóan szükséges az
állattartás közös szabályainak - az állattartás minimumának - meghatározása.
Más oldalról megközelítve ezek a normák jelentik az emberi bánásmód, az emberi
felelõsség legalacsonyabb szintjét. Ezen általános elõírásokra épülnek rá az
egyes állatfajokra és fajtákra vonatkozó speciális szabályok.
Az állattartó kötelezettségekkel tartozik az állatokkal szemben, azokról
gondoskodni köteles. A napi legalább egyszeri ellenõrzési kötelezettség azt
szolgálja, hogy hosszabb ideig ne maradhassanak az állatok felügyelet nélkül.
Az állatkímélõ technológia a természetszerû tartást, elsõsorban a mozgási
szabadságot és a fajra jellemzõ viselkedési szokások gyakorlásának lehetõségét
jelenti.
Az állat kímélete, az állatkínzás tilalma
A 6-7. §-okhoz
A Javaslat e rendelkezése az állat kíméletét hivatott biztosítani,
megfogalmazva egyben az állatkínzás tényállási elemeit is. Ennek megfelelõen
az állatot nem szabad kínozni, emberre vagy állatra uszítani és
kényszertakarmányozásra fogni. A kényszertakarmányozás alól kivételt jelent az
egészségügyi megfontolásból való kényszerû táplálás, valamint a házilagos
liba- és kacsatömés. Ez utóbbiakat gazdasági-szociális megfontolások teszik
indokolttá, ezen túlmenõen az ilyen fajta tevékenység ellenõrzése kétséges
lehet. Nem minõsül állatkínzásnak az érett libatoll házilagos tépése sem,
hasonló megfontolások alapján.
A fegyveres erõk, a rendvédelmi szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok és a
közfeladatokat ellátó õrszolgálatok feladatainak ellátását szolgáló állatok
esetében - e szervezetek hatékony munkavégzése végett - az emberre vagy
állatra uszítás tilalmát a külön törvényben meghatározott eltéréssel kell
alkalmazni.
Garanciális állatkíméleti szabály: az emberi környezethez szokott állat
tulajdonjogával, tartásával felhagyni nem szabad. Ez a rendelkezés elsõsorban,
az állattartó erkölcsi fogantatású kötelezettségét hivatott jogilag is
megalapozni.
Beavatkozás az állaton
A 8. §-hoz
Az állat kíméletét hivatott elõmozdítani az a szabály, mely szerint
fájdalommal vagy károsodással járó beavatkozást kizárólag szakirányú
végzettséggel vagy gyakorlattal rendelkezõ személy végezhet. Ez alól kivételt
jelent az állat érdekében szükséges azonnali beavatkozás. A beavatkozásnál
általában érzéstelenítést kell alkalmazni. Ez akkor mellõzhetõ, ha az
érzéstelenítés, illetve az ehhez szükséges rögzítés legalább akkora
fájdalommal járna, mint a beavatkozás.
A 9. §-hoz
Az állat küllemének megváltoztatása érdekében sebészeti beavatkozás nem
foganatosítható, az ivartalanítás kivételével. Az állat szokásos
megjelölésénél a legkisebb fájdalommal járó megoldást kell alkalmazni.
Az állat életének kioltása
A 10. §-hoz
Az állat életét elfogadható ok vagy körülmény nélkül kioltani tilos. Az
"elfogadható" ok, körülmény tartalma szinte kimeríthetetlen, mindenekelõtt az
étkezés, az állományszabályozás, a gyógyíthatatlan betegség, a
fertõzésveszély, az állat másként el nem hárítható támadásának megakadályozása
sorolható e körbe. Elfogadható oknak minõsül a tudományos kutatás is.
A 11. §-hoz
Az állat levágása vagy kiirtása elsõdlegesen kábítás után történhet. A
kábítási kötelezettség nem vonatkozik a háztartások körében, étkezési céllal
végzett baromfi- nyúl-, sertés-, kecske- és juhvágásra. Természetszerûleg
kábítás nélkül oltható ki az állat élete szükséghelyzet esetén is. Külön
jogszabály rendelkezhet olyan módszerekrõl, amelyek az állat azonnali
öntudatvesztését vagy halálát okozzák.
A vágóállat tartása és kímélete
A 12-14. §-okhoz
A törvény alkalmazása szempontjából vágóállatnak minõsül a házi egypatás, a
kérõdzõ, a sertés, a nyúl, a prémesállat és a baromfi.
A nemzetközi gyakorlat által követett alapvetõ feltétel, hogy a vágóhídnak
rendelkeznie kell etetõ- és itatóvályúval ellátott istállóval. Az istállózás
során egymástól el kell különíteni az egymással szemben ellenségesen viselkedõ
állatokat.
Ha az állatot a vágóhídra érkezésekor azonnal nem vágják le, úgy számára
nyugodt pihenést és ivóvizet kell biztosítani. Gondoskodni kell a vágóállat
mérsékelt mennyiségû takarmányozásáról is.
A 15. §-hoz
Ez a rendelkezés a vágóállat ellenõrzésérõl szól. A beteg, elgyengült vagy
sérült állatot haladéktalanul le kell vágni. Ha az állatvágás nyomban nem
foganatosítható, úgy az állatot el kell különíteni, és állapotát a
szükségeshez képest ellenõrizni szükséges.
A 16-17. §-okhoz
Ha az állatot kábítás nélkül vágják le, úgy azt olyan eszközzel kell lefogni,
amely kellõen kíméletes. Az egyébként kötelezõ kábításnak olyan érzéketlenségi
állapotot kell elõidéznie, amely az állat kivérzéséig tart.
A 18. §-hoz
Külön jogszabály egyes állatok vágására eltérõ feltételeket állapíthat meg.
Ezen körbe tartozik a szárnyasállat és a nyúl vágása, amennyiben az azonnali
halált okozó módszerrel valósul meg. Eltérés lehetséges a kényszervágás,
valamint a rituális vágás esetén is.
A veszélyes állat tartása
A 19-20. §-okhoz
Veszélyes állat tartására a tervezett tartás helye szerint illetékes jegyzõ
adhat engedélyt. Engedély abban az esetben adható, ha a tartás a köznyugalmat
és -biztonságot nem sérti vagy veszélyezteti. Az engedély kiadásának további
feltétele: a veszélyes állat természetes igényeinek biztosítása. Az
engedélyben rendelkezni szükséges a feltétlen azonosíthatóságról is.
"Embervédelmi" szempontnak minõsíthetõ az az elõírás, mely szerint a veszélyes
állat tartójának gondoskodnia kell arról, hogy az állat közterületre vagy más
magánterületére ne juthasson be.
A veszélyes állatok körét külön jogszabály állapítja meg.
A veszélyes állat importjához a tervezett tartás helye szerint illetékes
jegyzõ elõzetes tartási engedélye szükséges. Az állat behozataláról értesíteni
kell a természetvédelmi hatóságot és a rendõrkapitányságot.
A veszélyes állat tartását a természetvédelmi hatóság, illetve a rendõrség
ellenõrizni jogosult. A feltételeket a tulajdonos köteles biztosítani.
A jegyzõ engedélye kell a veszélyes állat elidegenítéséhez, illetve
felügyeletének átengedéséhez is. Az állat elhullását vagy eltûnését
haladéktalanul be kell jelenteni a jegyzõnek.
A 21. §-hoz
Ha a veszélyes állat tartási engedélyének rendelkezéseit az állat tartója
megszegi, úgy a jegyzõ elrendelheti az állat elszállítását. A tulajdonos
köteles fedezni a költségeket. Ha az állattartó gondoskodik a feltételek
biztosításáról, úgy a veszélyes állatot részére vissza kell adni. Ha az
engedélyben foglalt elõírásoknak nem tesz eleget, úgy a veszélyes állat
végleges elhelyezésérõl a jegyzõ intézkedik.
Az állatkísérlet általános szabályai
A 22. §-hoz
A törvény alkalmazásában állatkísérletnek minõsül a gerinces állaton
fájdalommal vagy egészségkárosító hatással, avagy tartós idegi megterheléssel
járó beavatkozás. A kísérletet minden esetben meghatározott célra és módon
kell foganatosítani.
A állatkísérlethez engedély abban az esetben adható, ha az emberi vagy állati
betegségek felismeréséhez és gyógyításához szükséges. Kivételesen egyéb
tudományos cél eléréséhez is adható engedély. Ezen túlmenõen az engedély
kiadásának további feltétele: a tervezett kísérlettõl újabb eredmény várható,
vagy az korábbi kísérletek eredményének ellenõrzésére felhasználható. A
kísérlet módszerének korszerûnek kell lennie.
Szépítõszer, dohány- és egyéb élvezeti termék, valamint fegyver elõállítása
céljára engedély nem adható.
A 23-24. §-okhoz
A törvény rendelkezik az állatkísérletek helyettesítésérõl is. Amennyiben más
megfelelõ módszer is rendelkezésre áll, úgy olyan tudományos eljárást kell
alkalmazni, amely nem teszi szükségessé az élõ állaton végzett kísérletet. A
kísérletezés során felhasznált állatok számát a feltétlenül szükséges mértékre
kell szorítani. A vizsgálat módszerét úgy kell megválasztani, hogy az a
legkisebb fájdalommal, károsodással járjon.
A 25. §-hoz
Az állatkísérletek során általános vagy helyi érzéstelenítést,
fájdalomcsillapítást kell alkalmazni. Érzéstelenítés nélkül végzett vagy
szenvedéssel járó kísérlet ugyanazon az állategyeden ismételten nem végezhetõ.
A 26-27. §-okhoz
Az állatkísérlet végeztével a károsodott egyed életét kíméletes módon ki kell
oltani. Az életben hagyott állat ellátásáról a kísérletet foganatosító
intézmény köteles gondoskodni. A kísérlet minden szakaszában biztosítani kell
az állat megfelelõ egészségügyi ellátását és gondozását.
A nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen állatkísérlet kizárólag szakirányú
felsõfokú végzettséggel rendelkezõ felelõs személy vezetésével végezhetõ.
A 28. §-hoz
Az állategészségügyi hatóság engedélyével szabad kísérleti célra állatot
tenyészteni, tartani és ilyennel kereskedni. A tevékenységhez szakirányú
végzettség és kellõ gyakorlat is szükséges. A tartás helye szerint illetékes
állategészségügyi hatóság a kísérleti állatot tenyésztõt, szállítót, valamint
a tenyésztõ létesítményt nyilvántartásba veszi.
Kísérlet céljára kizárólag az erre a célra tenyésztett állat használható fel.
Háziasított állat kóboregyedeit ilyen célra felhasználni nem szabad.
Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás
A 29. §-hoz
Az állatkísérlet végzésére való feljogosítás kérelemre történik. A beadványban
meg kell jelölni a tervezett kísérlet tudományosan megalapozott indokait. A
kérelmezõnek nyilatkoznia kell arról, hogy a kísérlet korszerû végzéséhez
szükséges szakszemélyzettel, berendezésekkel és egyéb eszközökkel rendelkezik.
A 30. §-hoz
A törvény értelmében valamennyi állatkísérletet folytató intézményben
munkahelyi állatkísérleti bizottságot kell létrehozni. A bizottságban
szakértõk mûködnek. A munkahelyi szakértõk mellett a bizottság tagjai között
humán- és állatorvosok is lesznek. A bizottság egy tagját a területen mûködõ
bejegyzett állatvédõ szervezetek jelölik.
A 31. §-hoz
A munkahelyi bizottság elsõdleges feladata: az intézményben folytatott
állatkísérlet engedélyezése, ellenõrzése. A bizottság jogosult - az intézmény
belsõ állatkísérleti szabályozásának megsértése esetén - a kísérlet azonnali
leállítására, illetve az engedély visszavonására.
A bizottság határozatával szemben kifogásnak van helye.
A 32. §-hoz
A Javaslat a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter feladatává teszi
az Országos Állatvédelmi és -Kísérleti Bizottság (OÁKB) létrehozását. Az OÁKB
tagjai sorába az érdekelt tárcák, valamint a tudomány és az érdekképviseletek
képviselõi tartoznak. Az országos állatvédelmi szervezetek három bizottsági
tagot delegálhatnak.
A 33-35. §-okhoz
Az OÁKB egyik legfontosabb feladata: az állatkísérlet engedélyezése kérdésében
hozott munkahelyi bizottsági határozatok ellen benyújtott kifogások
elbírálása. Segítséget nyújt az állami és az önkormányzati szervek
állatvédelmi feladatainak ellátásához.
Az állat szállítása
A 36-38. §-okhoz
Általános szabályként írja elõ a törvény, hogy az állatok mozgatásánál úgy
kell eljárni, hogy az az állatnak ne okozzon fájdalmat, szenvedést avagy
sérülést. Ennek a szabálynak kell érvényesülnie az állat terelésénél,
lábonhajtásánál, a szállítóeszközre való fel- és lerakásánál, valamint
szállításánál egyaránt. Az állatszállítás során a szállítónak az élettani és
viselkedési szükségleteket biztosítania kell, a szállításra való alkalmasságot
az állategészségügyi hatóság igazolja.
Az állatszállítmányt kellõ jártassággal rendelkezõ személynek kell kísérnie.
Az állat kíméletét szolgálja az a szabály, mely szerint a vágóállat szállítása
térben és idõben korlátozható.
Állatkert létesítésének és fenntartásának
általános szabályai
A 39-40. §-okhoz
Állatkert létesítését a természetvédelem illetékes állami területi szerve
engedélyezheti kérelem alapján. A létesítés iránti kérelemnek tartalmaznia
kell: az állattartás jogszabályban meghatározott feltételei, a rendszeres
állatorvosi felügyelet és a karanténhelyiség biztosított, az állatkert
vezetõje felsõfokú képesítéssel, az állatgondozók szakirányú képzettséggel
rendelkeznek. Alapítói nyilatkozatot kell tenni a tartós mûködtetéshez
szükséges vagyoni feltételek meglétérõl.
Hasonló elõírásokat tartalmaz a törvény az állatparkra, a vadasparkra,
valamint a cirkuszi menazsériára.
Az állatotthon létesítésének és fenntartásának
általános szabályai
A 41. §-hoz
Az állatotthon és az állatmegõrzõ panzió létesítését a jegyzõ engedélyezi. Az
engedély kiadásának általános feltétele: az állattartás jogszabályban
meghatározott feltételei rendelkezésre állnak, valamint a rendszeres
állatorvosi ellátás biztosított. Az állatotthon mûködtetésének nem szabad
sértenie a köznyugalmat. Az állatotthon vezetõjének vagy alkalmazottjának
megfelelõ szakirányú végzettséggel kell rendelkeznie.
Záró rendelkezések
A 42. §-hoz
A Javaslat a jegyzõ feladatává teszi az állatvédelmi jogszabályok
megtartásának ellenõrzését. A jogszabályi rendelkezések megsértése esetén a
jegyzõ az állattartót figyelmeztetheti, illetve intézkedhet annak
felelõsségrevonása iránt.
A jegyzõ kötelessége az állat fájdalom nélküli elpusztításáról is gondoskodni,
ha annak továbbélése megszüntethetetlen fájdalommal járna, s az állat
tulajdonosa ismeretlen, vagy az állat elpusztításáról nem gondoskodik.
A 43. §-hoz
A törvény e rendelkezése szerint az állatokkal szembeni emberséges
magatartásra való nevelést az oktatás és ismeretterjesztés eszközeivel is elõ
kell segíteni. E feladatok végrehajtását az állami és az önkormányzati
szervek, valamint az oktatási intézmények kötelesek elõmozdítani.
A 44. §-hoz
Az állatvédelmi jogszabályok megsértése esetén az állatvédelmi célú társadalmi
szervezetek intézkedés megtételét kezdeményezhetik, az ilyen magatartástól
való eltiltás iránt pert indíthatnak.
A 45. §-hoz
A Javaslat szerint a törvény a kihirdetését követõ hatodik hónap elsõ napján
lépne hatályba.
A végrehajtásához szükséges jogszabályok kiadására az érdekelt miniszterek
felhatalmazást kapnak.
VIZSGÁLATI ELEMZÉS
AZ ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNY BEVEZETÉSÉNEK VÁRHATÓ HATÁSÁRÓL
BEVEZETÉS
Az állatvédelmi törvény tervezete eddig még nem szabályozott, teljesen új
területeket érint. A törvényjavaslat szövegébõl és a kapcsolódó indoklásokból
is kitünõen nem egy szük, hanem sokoldalú tevékenység (állattartás, állatok
levágása, leölése, szállítása, veszélyes állat tartása, állatkísérlet,
állatkert és -otthon létesítése és müködtetése) keretjogszabály szerü
szabályozásáról van szó. Hatása emiatt több területen jelentkezik. Nem csupán
gazdasági, hanem lényegesnek ítélhetõ társadalmi hatással is számolni kell.
A jelen tanulmány számol a többoldalú hatással, törekszik a teljeskörü
feltárásra. Több esetben azonban az adatok számszerüsítése nem lehet pontos,
mivel a nem kevés számúra tervezett végrehajtási rendelet eltérés forrásait
rejti magában. A végrehajtási rendeletekkel részletesebben szabályozandó
területeken a hatás prognosztizálása úgy történt, hogy a tanulmány az Európai
Unió jelenlegi hatályos szabályozását tekintette etalonnak, hiszen az 1994.
évi I. tv 3. § (l) bekezdése a honi jogalkotásban az EU jogszabályaival való
összhang biztosítását írja elõ.
A hatás konkrét vizsgálata elõtt célszerü a törvényalkotás céljait bemutatni.
Az állatvédelmi törvény megalkotásának sokféle indíttatása van. Ezek a
következõk.
1. Érzelmi indokok
Az állampolgárok döntõ többsége valamilyen formában kapcsolatban áll
állatokkal. Ez a kapcsolat nem kevésszer pozitív érzelmi töltésü,
állatszeretetben megnyilvánuló. Ezért az egyes állampolgárok számára az
állatok sorsa nem közömbös. Õk a törvény megalkotását örömmel és
megelégedéssel fogadják.
2. Etikai indokok
Az állatvilág egyedei, különösen a fejlettebb idegrendszerrel rendelkezõ
gerinces állatok örülni, félelmet, fájdalmat és szenvedést érezni "képes"
élõlények.
Az emberek erkölcsi kötelessége a gondozásukra bízott állatok védelme, hogy
azoknak indokolatlanul ne okozzanak félelmet vagy fájdalmat, fõleg pedig az
életüket elfogadható ok nélkül ne oltsák ki.
3. Gazdasági indokok
A gazdasági állatok tartása általában valamilyen haszon reményében történik.
Az állatok teljesítménye (növekedése, testtömeggyarapodása, szaporodása stb.)
nagy mértékben azok jó közérzetétõl is függ. A helyes tartás, takarmányozás és
gondozás pozitív hatással van az állatok teljesítményére, míg ezek kedvezõtlen
volta a teljesítményt lényegesen csökkentik vagy akár megbetegedéshez is
vezethetnek.
4. Politikai indokok
A nyugat-európai polgári demokráciákban az állatvédelem törvényi szabályozása
több évtizedes (egyes országokban évszázados) hagyománnyal bír. Az Európa
Tanács a kérdéskört kiemelten kezeli és számos európai konvenciót alkotott
(ezek felsorolását a törvényjavaslat részletes indoklása tartalmazza),
amelyekhez tagságunk miatt is csatlakoznunk "illik", hiszen a mi állatszeretõ
hagyományaink semmivel sem kisebbek más népekénél. A konvenciókhoz való
csatlakozás lehetõségét is megteremti az állatvédelmi törvény megalkotása.
Az Európai Unió teljes tagságára való törekvés feltételezi az Európai
Megállapodásban vállalt kötelezettségek teljesítését. A Megállapodás 67. cikke
kimondja, hogy ..."Magyarországnak a Közösségbe történõ gazdasági integrációja
egyik alapvetõ elõfeltétele az, hogy az ország jelenlegi és jövõbeni
jogszabályait közelítsék a Közösség jogszabályaihoz." Az EU-nak tíz
állatvédelemmel kapcsolatos jogszabálya van, amelyek felsorolása az
állatvédelmi törvénytervezet részletes indoklásában is szerepel. Közülük
többet már ma is, a teljes körü csatlakozás elõtt alkalmaznunk kell, mert az
alkalmazás állataink és állati eredetü termékeink EU-ba irányuló exportjának
elõfeltétele. Az állatvédelmi jogszabályok megalkotásának késedelme ezeknek az
árucsoportoknak az esetleges diszkriminációjához vezethetne. Persze ez már nem
csupán politikai, hanem súlyos gazdasági kérdés is.
RÉSZLETES HATÁSELEMZÉS
I. AZ ÁLLATVÉDELMI TÖRVÉNY TÁRSADALMI HATÁSA
Az állatvédelmi törvény megalkotásának általános célja az állatok iránti
felelõsségérzet fokozása, az állatokkal szembeni dúrva, kínzó, kegyetlen vagy
nemtörõdöm magatartás visszaszorítása. Ebbõl a szempontból nézve az
állatvédelem morális kérdés, és a törvény elfogadásának nem jelentéktelen
morális hatása lehet.
A magyar jogrendben "dolognak" tartott állatokkal szemben a humánus magatartás
elõírása , az állatokkal szembeni felelõsségvállalás megkövetelése hosszú, de
már közép távon is pozitív erkölcsi fejlõdést válthat ki.
2. AZ ÁLLATTARTÓ FELELÕSSÉGÉNEK GAZDASÁGI HATÁSA
A törvény tervezete az állattartó felelõsségét hangsúlyozza, és
általánosságban fogalmazza meg az állattartó kötelezettségeit (4-5. §-ok).
Tévednek az állatvédelem jogi szabályozásának ellenzõi, akik attól tartanak,
hogy a jogi szabályok szigorúsága ellehetetleníti a mezõgazdasági
haszonállatokat tartókat. A megjelölt §-okban nem teljesíthetetlen vagy
maximalista kivánságokról van szó, hanem csak arról, hogy ..."az állat
szükségleteinek megfelelõ életfeltételekrõl gondoskodni kell".
Ennek jelentõs, pozitív irányú gazdasági és közegészségügyi hatása lesz.
Az MTA-MÉM Állatorvostudományi Szakbizottsága által elkészített részletes
elemzés szerint l983-ban a gazdasági haszonállatok körében azok helytelen
tartása (pl. zsúfoltan, rosszul szellõztetett épületben való tartás,
sérüléseket okozó istállóberendezés), helytelen takarmányozása (pl. nem az
életkornak megfelelõ összetételü, több esetben mikrobiológiai szempontból
kifogásolható vagy akár mérgezõ anyagokat tartalmazó takarmány etetése,
ivóvízhiány), nem megfelelõ gondozása (pl. dúrva bánásmód) és az egyéb
környezeti ártalmak (pl. jégverés, áramszünet, tüz) évente akkori árakon
számolva 22-24 milliárd Ft kárt okoztak a termelõknek, ill. a
nemzetgazdaságnak.
Mai áron ez a kár becslések szerint eléri az évi százmilliárd Ft-ot még akkor
is, ha figyelembe vesszük az azóta bekövetkezett nem elhanyagolható
állatlétszámcsökkenést és azt, hogy jónéhány, talán a legrosszabb állattartási
körülményeket nyújtó iparszerü állattartó telep már nem üzemel, hiszen a
tartási, gondozási és takarmányozási viszonyok terén a helyzet lényegesen nem
javult.
Az állatvédelmi törvény megszületésétõl, de méginkább az állatok tartására
vonatkozó végrehajtási rendeletektõl az várható, hogy az elõbb említett károk
mérséklõdnek. A továbbiakban nem épülnek az állatok élettani igényeinek nem
megfelelõ állattartó létesítmények, ill. a jelenlegi állattelepek
rekonstrukciói alkalmával az un. állatkímélõ technológiákat részesítik
elõnyben. A nyugat-európai államokban a szigorú állatvédelmi jogszabályok
ellenére az állattenyésztõ farmergazdaságok rentábilisen és a hazainál kisebb
veszteségekkel müködnek.
3. AZ ÁLLATTARTÓ FELELÕSSÉGÉNEK KÖZEGÉSZSÉGÜGYI HATÁSA
A tv 4-5. §-aiban leírt, az állattartás általános szabályai megvalósulása,
magyarán az elõzõekben részletesen kifejtett tartási, takarmányozási,
gondozási hibák és az egyéb környezeti károk visszaszorításának kedvezõ
közegészségügyi hatása prognosztizálható. Ennek számszerüsítése nagyon nehéz,
de a pozitív hatás lényegesnek nevezhetõ.
A tartási, takarmányozási stb. hibák jellegük és súlyosságuk szerint eltérõ
mértékü közvetlen és közvetett egészségkárosító hatást fejtenek ki az
állatokban. Az erõs hatások közvetlen megbetegedést, sérülést stb. okozhatnak.
A közvetett hatás pedig úgy jelentkezik, hogy a nem drasztikus hibák
esetenként "csak" az állatok ellenállóképességét csökkentik a betegségekkel
szemben látható tünetek nélkül, és a teljesítmény lesz alacsonyabb
(szubklinikai kórformák). Az ilyen, immunrendszerében károsodott állatot
fakultatív patogén kórokozók elõbb-utóbb megbetegítik. A teljesítménycsökkenés
kivédésére, az immunapparátus támogatására vagy a megbetegedett állat
egészségének a helyreállítására gyógyszereket - elsõsorban antibiotikumokat és
szulfonamidokat - kell alkalmazni.
A helytelen tartás, takarmányozás es egyéb környezeti károk kedvezõtlen
egészségkárosító hatásának a kivédésére a haszonállattartásban többezer tonna
gyógyszer kerül felhasználásra. Ezek nemcsak termelési többletköltséget
okoznak, hanem az állatok szervezetébõl való kiürülésükig azok termékei (tej,
tojás) emberi fogyasztásra nem használhatók fel. Potenciálisan nagy a veszélye
annak is, hogy az állatok termékeit a maradékanyagok kiürülése, az élelmezés-
egészségügyi várakozási idõ lejárta elõtt forgalomba hozzák vagy az állatokat
levágják. Ha az ilyen termék az élelmiszer-vizsgálat ellenõrzõ szürõjén nem
akad fenn, a terméket fogyasztó ember egészségét károsíthatja. Az élelmiszer-
ellenõrzések szigorúsága ellenére sem zárható ez sajnos ki, mivel valamennyi
termék vagy hús maradékanyagokra történõ laboratóriumi vizsgálata anyagi okok
miatt sehol a világon nem történik meg.
Az állatok helyes tartása, okszerü takarmányozása, szakszerü gondozása és a
környezeti károk kivédése kevesebb egészségkárosodást, ennek következtében
kevesebb gyógyszerfelhasználást eredményez. A kevesebb mennyiségben
felhasznált gyógyszerbõl kevesebb "juthat" a fogyasztó asztalára is.
4. AZ ÁLLATKINZÁSNAK MINÕSÜLÕ ELJÁRÁSOK TILALMÁNAK HATÁSA
A tv tervezet 6. §-a a vizibaromfi tömésének és a libatoll tépésének bizonyos
korlátozását jelenti annyiban, hogy csak engedélyezett technológia szerint
szabad tömni, ill. csak az érett, a gyüjtéskor könnyen kihúzható, így
semekkora vagy csak minimális mértékü fájdalmat okozó tollat engedélyez
kitépni.
E két kérdést az EU jogilag nem szabályozza, de az EU tagországok zömében a
tömés és a tolltépés teljesen tiltott. Nálunk a teljes tiltás a kialakult
tradíciók és gazdasági megfontolások miatt nem lenne célszerü, de a durva,
kifejezetten állatkínzó technológiát nem szabad engedélyezni.
Libamájtermelés terén átmenetileg 20-30 %-os visszaesés prognosztizálható, de
az erre szakosodott termelõk az engedélyezett technológiára hamar rátárnek
majd.
Hosszabb távon a termelés mennyisége az állatvédelmi rendelkezések miatt nem
csökken, mert a kevésbé intenzív módszer hátrányát a termelõk a tömési idõ pár
napos meghosszabbításával kompenzálni fogják.
A tolltermelés mennyiségi csökkenésével nem kell számolni, mivel csupán arról
van szó, hogy a tépések közötti idõ néhány nappal megnõhet.
5. A VÁGÓÁLLATOKKAL KAPCSOLATOS SZABÁLYOK HATÁSA
A vágóállatok szállítására, vágóhidon való elhelyezésére és levágására
vonatkozó szabályok nem új szabályok. Azok nagyrésze az állat-egészségügyi és
az élelmiszer-higiéniai szabályzatokban már régóta fellelhetõ, bár
indittatásuk nem állatvédelmi töltésü, hanem a húsminõség védelmét
szolgálják, de betartásuk ellenõrzése nem volt szabályozva.. A tv
tervezetének 12-18. §-aiban leírtak megvalósításának a tárgyi feltételei a
legtöbb vágóhidon adottak, azokat csak megfelelõen üzemeltetni kell. Ezért e
rendelkezések betartása anyagi erõforrásokat nem igényel a vágóhidakon, csupán
lelkiismeretesebb munkavégzést.
Az ún. házi sertésvágások esetében a tv tervezet nem teszi lehetõvé a kábítás
nélküli állatvágást. Ez a rendelkezés összhangban van az EU Tanácsának
119/93.sz. irányelve 9. §-ában megfogalmazottakkal.
Ennek teljesítésére pillanatnyilag nem vagyunk felkészülve. A kábítási módokat
meghatározó végrehajtási rendelet nagy valószínüséggel nem fogja engedélyezni
a mechanikus kábítást (taglózást), mert azt az EU jogszabályai is tiltják. Az
EU-ban engedélyezett kábítási módok (kábítópisztoly, elektro- vagy
gáznarkózis) közül a házi vágások terén minden bizonnyal a kábítópisztoly
alkalmazása fog elterjedni, mert ez a legegyszerübb.
Mintegy 10 000 kábítópisztoly beszerzése válik majd szükségessé, ha a házi
sertésvágások száma nem csökken. A házi vágásokat foglalkozásszerüen végzõ
hentesek és böllérek ugyanolyan gyorsan elterjedõ munkaeszköze lesz a
kábítópisztoly, mint a közelmúltban elterjedt gázperzselõ. Az sem
elhanyagolható körülmény, hogy ezeknek a személyeknek a tevékenysége a
kábitópisztoly és a munició nyilvántartott vásárlásával ellenõrizhetõvé válik,
aminek pedig az államháztartásra nézve az adóbevételek miatt pozitív hatása
lesz.
A tv. tervezet 12-18. §-ainak betartása javítani fogja a húsminõséget is. A
vágóhidon levágott sertések húsa jelenleg 11-13 %-ban nem megfelelõ minõségü,
un. PSE (pale soft exudative) húst eredményez. Ez a sápadt színü, laza és
vizenyõs hús közvetlen fogyasztásra is értéktelenebb a normális húsnál,
valamint továbbfeldolgozásra is alkalmatlan, értékesebb húskészítmények abból
nem állíthatók elõ. A PSE hús oka a stresszérzékeny sertések nem kíméletes
szállítása és vágóhídi elhelyezése, továbbá a helytelen kábítás.
6. A VESZÉLYES ÁLLAT TARTÁSA SZABÁLYAINAK HATÁSA
A tv tervezet 19-21. §-ainak szabályai biztonsági és állatkiméleti célokat
szolgálnak egyidejüleg. A szabályok az veszélyes állatot tartóra nézve járnak
kötelezettségekkel, amelynek anyagi kihatása lehet (biztonságos elhelyezés,
engedélyeztetés). Az engedélyezõ önkormányzat többletfeladatait az
engedélyezési eljárás költségei fedezik.
A veszélyes állatok tartására vonatkozó rendelkezések pozitív hatással lesznek
az állampolgárok köznyugalommal kapcsolatos közérzetére és hangulatára,
továbbá hozzájárulhatnak a veszélyes állatokkal kapcsolatos balesetek
megelõzésére.
7. AZ ÁLLATKÍSÉRLETEKRE VONATKOZÓ SZABÁLYOK HATÁSA
A tv. tervezet 22-28. §-ai - összhangban az EU-ban hatályos 86/609. sz. EGK
Tanácsának irányelvében foglaltakkal - korlátozzák, bizonyos területeken
tiltják és engedélyhez kötik az állatkísérletek végzését. Ezeknek többoldalú
gazdasági hatása van.
A 22. § (4) bekezdésében tiltott kísérletek (kozmetikai cikk, élvezeti cikk,
fegyver elõállítását célzó kísérletek) a honi gyakorlatban az összes kisérlet
1-3 %-át teszik ki, azonban egyes laboratóriumokban az ilyen célú kísérletek
ennél magasabb %-ban fordulnak elõ. A laboratóriumok árbevételének már nagyobb
százaléka (átlagosan 6-8, egyes laboratóriumoknál 60-80) származik a tiltani
kívánt kísérletekbõl. Számítani lehet ezért egyes laboratóriumok kapacításának
csökkentésére, néhány esetben pedig profilváltásra lesz szükség.
Laboratóriumok bezárására valószínüleg nem kerül majd sor, mert pl. a
minõségellenõrzés terén a meglévõ technikai feltételek és a szellemi kapacítás
foglalkoztatható.
A 22. § (1)-(3) bekezdéseinek, valamint a 23-27. §-ok rendelkezései nem
újkeletüek. A laboratóriumok akkreditálása során már eddig is megkövetelték -
összhangban az Európa Tanács konvenciójábal, az ezen alapuló EU
rendelkezésekkel és az OECD által 1981-ben kiadott GLP (Good Laboratory
Praxis) elõírásaival - az abban foglaltakat. Ezek most csak törvényi
megerõsítést kapnak. További elõnye a szabályozásnak, hogy helyreállhat hazánk
kapcsolata az ICLAS-szal (International Council for Laboratory Animal
Science), amely szervezet Magyarországot soraiból a közelmúltban kizárta. A
kapcsolat, ill. az ICLAS tagság a laboratóriumaink eredményeinek nemzetközi
elismeréséhez elengedhetetlen.
A 28. § elõírásai, nevezetesen a kisérleti célból állatot tenyésztõ
nyilvántartásba vétele és ellenõrzése adózási szempontból lehet az
államháztartás részére kedvezõ hatással.
Az állatkísérletek engedélyezésére a kísérletet végezni kívánó intézmény
munkahelyi bizottságot köteles létrehozni, amelynek három külsõ tagja is van.
Az õ közremüködésük költségeit a kísérletet végzõ intézménynek kell
biztosítania. Ez évente az országosan 100-120 intézmény vonatkozásában 30-50
millió Ft többletköltséget jelent a laboratóriumoknak. Mivel az állami vagy a
költségvetési szférába tartozó laboratóriumok száma kevés, a többi
laboratórium bizottságaiban közremüködõknek kifizetett tiszteletdíja
adóbevételébõl a költségvetési terület pluszkiadásai fedezhetõk.
Az Országos Állatvédelmi és -kísérleti Bizottság egy l5 fõbõl álló testület.
Feladatai sokrétüek. Legalább havi gyakorisággal ülésezniük kell a 34. §-ban
elõírtak miatt (másodfokon eljáró szerv 30 napos ügyintézési
kötelezettséggel).
A Bizottság éves müködési költsége a müködés megkezdésének évében 35, a
késõbbiekben évi 30 millió Ft-ra tehetõ.
8. AZ ÁLLATSZÁLLÍTÁS SZABÁLYOZÁSÁNAK HATÁSA
A tv. tervezet 36-42. §-aiban meghatározott feladatok költségekkel járnak, de
gazdasági elõnyökkel is kecsegtetnek.
Az állatszállításra használt gépjármüvek döntõ többsége jelenleg nem felel
meg azoknak az igényeknek, amelyeket a tv tervezet támaszt , nevezetesen a
szállított állatok élettani szükségleteit nem elégítik ki, ill. nem védenek az
idõjárás káros hatásaitól sem, különösen szélsõséges idõjárási körülmények
között. De ugyanezek a szállító jármüvek nem felelnek meg az állat-
egészségügyi követelményeknek sem. Állat-egészségügyi szempontból az lenne a
kívánatos, hogy a szállító jármübõl fertõzés közvetítésére alkalmas anyag
(pl. bélsár, vizelet, alom, takarmány) ne hullhasson ki, nehogy a szállítás
útvonalát fertõzze. A szállító jármüvek modernizálása, átalakítása tehát
járványvédelmi szempontból is kívánatos és sürgõs lenne. A két kívánalom
összekapcsolása a végrehajtási rendeletben feltétlenül szükséges. A
végrehajtási rendelet hatályba léptetésével néhány éves átmeneti, felkészülési
idõszakot lenne célszerü megadni, ill. az egyes állatfajok eltérõ igényei és
érzékenysége miatt a felkészülési idõt állatfajok szerint lehetne
megállapítani (pl. a szélsõséges idõjárásra sokkal érzékenyebb sertés estén
rövidebb, szarvasmarha esetében hosszabb türelmi idõ szabható a feltételek
teljesítésére). Ezzel elkerülhetõ az, hogy a szállítók rövid idõ alatt
elviselhetetlen beruházásra kényszerüljenek. Az állatkímélõ és egyben
állatjárványügyi szempontból aggálytalan állatszállításra alkalmas jármüvek
beszerzését környezetvédelmi, állat-egészségügyi, állatvédelmi okok miatt
kedvezményes hitelekkel is támogatni lehetne.
Az állatok igényeit kielégítõ, sérülést nem okozó és az idõjárás káros hatásai
ellen védelmet nyújtó szállító jármüvek alkalmazása a szállítás költségeit nem
drágíthatja, hiszen nem kevés kár elõzhetõ így meg. Jelenleg a szállítási
veszteségek nem elhanyagolhatók. A vágóhídra szállított hízósertések mintegy
0,7 %-a szállítás közben elhullik vagy szerencsésebb esetben kényszervágásra
kerül. Ez évi 20-30 ezer nagytestü sertés elhullását, kényszervágását jelenti
(kb. 400-600 millió Ft veszteség sertés utihullából). Sertések esetében a
veszteségeket növeli a vágóhíd fejezetben részletesen tárgyalt PSE hús is,
amelynek egyik okozója a szállítási stressz. A vágóhídra szállított baromfi
közül évente 500-600 ezer hullik el a szállítás alatt (újabb 50-100 millió Ft-
nyi utihulla).
9. A FELEDATOK MEGOSZLÁSA
A részletes elemzésbõl kitünik, hogy az állatvédelem számos feladatának a
legtöbbje nem az állami szervezetrendszerre hárul. A tennivalók döntõ részét
az állattartónak, a vágóhídnak, a kísérletezõ intézménynek, az
állatszállítónak stb. kell megoldania. A törvény végrehajtásában és a
végrehajtás ellenõrzésében szerepet kívánnak vállalni az állatvédõ társadalmi
szervezetek aktivistái, szakértõi is. Ezért a felsorolt negatív hatások és
költségek csak elenyészõ része terheli a költségvetést. A prognosztizált
állami terhet messze meghaladónak tünnek az elõnyök körében bemutatott várható
többletbevételek (ÁFA, SZJA stb.). Mindezeken túl nagyon jelentõsek, bár nem
számszerüsíthetõk a politikai és a közegészségügyi elõnyök.
A közigazgatási szervek feladatai
a jegyzõ (veszélyes állat tartásának, elidegenítésének engedélyezése,
nyilvántartás vezetése, állatkert és állatotthon létesítésének engedélyezése,
az állattartás ellenõrzése, az ismeretlen tulajdonú gyógyíthatatlan állat
kiirtatása, esetleges szabálysértési eljárás lefolytatása),
a rendõrség (a veszélyes állat tartásának ellenõrzése),
a természetvédelmi hatóság (a veszélyes állat tartásának ellenõrzése,
állatkert tartási szabályzatának jóváhagyása) ,
az állat-egészségügyi hatóság (a kísérleti céllal állatokat tenyésztõk
müködésének engedélyezése és nyilvántartása, az állatszállítások
engedélyezése, állatkert és állatotthon szabályzatának jóváhagyása) és
a KTM miniszter (az OÁKB létrehozása és mûködtetése)
müködési területén jelentkeznek. Új hatóság felállítására nincs szükség.
A többletfeladatok vállalásához a felsorolt szervezetekben a törvény
megalkotása utáni elsõ évben a szakemberek továbbképzése költségeként 35
millió Ft-ra van szükség.
A többletfeladatok ellátásához önkormányzati területen 20, rendõrségi
területen 5, a természetvédelmi hatóságnál 6, az állat-egészségügyi
állomásoknál pedig 9 millió Ft plusz müködési költségre lenne szükség. Az OÁKB
müködési költsége évi 30 millió Ft.
ÖSSZEFOGLALÁS
A vizsgálati elemzés az alábbi általános következtetések levonására ad alapot.
a/ A törvényjavaslat, mint a legelsõ honi állatvédelmi törvény javaslata
újszerüsége ellenére jól szolgálja az állatok jóllétének, az állatvilág
egyedeinek védelmét. A szabályozás a legfontosabb területeket öleli fel
keretjogszabály formájában.
b/ A szöveg fogalmazása egyértelmü. Végrehajtási rendeletek nem
torzíthatják el a törvényalkotás koncepcionális elveit, bár a nagy számúra
tervezett végrehajtási rendelt e tekintetben több veszély forrása lehet.
c/ Nem ír elõ teljesíthetetlen követelményeket és nem ró
megvalósíthatatlan terhet sem a gazdálkodókra, sem pedig a közigazgatási
szervekre. Mindemellett nagyon kívánatos, hogy a végrehajtási rendeletek a
követelmények teljesítéséhez segítsék a feltételek megteremtését, ill.
megfelelõ felkészülési idõt állapítsanak meg.
d/ A tervezetben foglaltak megvalósításának ellenõrzési rendszere
elegendõ biztosítékot kínál, és a szankciók is arányosak a társadalmi
elvárásokkal.
e/ A szabályozás eurokonform. Harmonizál az Európa Tanács konvencióival,
az Európai Unió jogszabályaival, továbbá a kérdéskörben érintett más
nemzetközi szervezetek (OECD, ICLAS) elõírásaival
Az állatvédelmi törvény megalkotásának várható hatásai
Pozitív hatások, elõnyök
Növekszik az állampolgárok felelõsségérzete az élõvilággal szemben
Humánus magatartásra nevel
Növekszik az állampolgárok biztonsága (veszélyes állatok tartásának
szabályozása)
Az ország nemzetközi megítélése fokozódik
Az EU jogharmonizáció foka nõ
A gazdasági haszonállattartásban a közvetlen és közvetett veszteségek
csökkennek
Fokozódik az élelmiszerek minõsége (kevesebb maradékanyag)
Javul a húsminõség (kevesebb PSE-hús)
Az állatszállítás veszteségei csökkennek
A laboratóriumok nemzetközi elismerése akadálytalanná válik
Az állatszállító jármüvek megfelelnek az állat-egészségügyi
követelményeknek
A költségvetési bevételek növekszenek (kábítópisztoly és lõszer,
szállítójármü ÁFA-ja, hentesek, laborállattartók SZJA-ja, engedélyezések
illetéke, szabálysértési bírságok stb.)
Negatív hatások
A hízottlibamáj termelése átmenetileg (1-2 évig) 20-30 %-kal csökken
A házi sertésvágásoknál kábítást kell alkalmazni
Egyes laboratóriumoknál profilváltást kell végrehajtani
Az állatkísérleteket folytató intézményekben állatkísérleti bizottságokat
kell müködtetni
Egyes közigazgatási intézmények feladatai megnõnek, ezt a központi
költségvetésnek kell finanszíroznia.