Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csábító a lehetőség, hiszen a költségvetési bevételek jóval több mint 90 százalékának beszedése témaköre mentén sok előttem szóló azért igencsak kitágította az általános vita kereteit. Erre mondtam azt, hogy csábító az a lehetőség, hogy én is elkalandozzak veszélyesebb vizekre, mégis igyekszem azért a tűzhely melege közelében maradni.Viszont azt látnunk kell, hogy egy olyan hallatlanul fontos témakörről van szó, amellyel kapcsolatban, jegyezzük meg őszintén, hogy ez a kormány bátortalan volt az elmúlt tíz évben, és a korrektség kedvéért tegyük hozzá, hogy elődei is bátortalanok voltak. Hiszen ha egyszerre párosult volna az adórendszer igazságosabbá tétele, a beszedési hatékonyság javítása és a klíma megtisztítása, ami a jogszabályi hátteret illeti, akkor már 2010 környékén százmilliárdokban mérhető pluszhaszon realizálódhatott volna a nemzetgazdaságban. Itt viszont azt lájuk, hogy egy elképesztő tevékenységkoncentráció zajlik a NAV-nál: a közigazgatási ügyek átkerülése, a törvényszéki ügyek végrehajtásának átkerülése a NAV-hoz a korábbiakhoz képest 2020-ban mintegy 300 ezer új ügyet jelent. És azt is látjuk, hogy az egyéni vállalkozók nyilvántartásával kapcsolatos feladatok  jelen pillanatban több mint 560 ezer egyéni vállalkozó szerepel az adóhivatali adatbázisban  szintén pluszterheket jelentenek, és azt látjuk, hogy egy húszezerre tehető létszám és egy folyamatosan csökkenő létszám nagy fluktuáció mellett adott esetben olyan személyes kihívások elé állíthat munkavállalókat, amelyek nem feltétlenül korrektek velük szemben.

Tehát államtitkár úr, már többen feltettük a kérdést, talán egy válasz a zárszóban azért elkél ezen a területen, miszerint ilyen erős fluktuáció és némi létszámcsökkenés mellett ez a nagyon sok többletfeladat mennyiben vállalható, és ezek szellemében egy összességében pozitívra kijövő illetménymérleg számomra mindenképpen üdvözlendő jelenség. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy az illetményeltérítések már szóba került 30 százalékos lehetősége és akár negatív irányba is történő lehetősége azért kérdéseket vet fel. Nyilván egy komolyan, szigorúan szabályozott környezetben nagy veszélyektől nem kell tartani, ezt a komoly, szigorú szabályozást ugyanakkor innen, a parlamenti patkóból nagyon nehéz látni egy ekkora szervezeten belül. Úgy gondolom, hogy itt mindenképpen vannak még bizonytalanságok.

Amivel szemben viszont kétségeink vannak, az a feketegazdaság elleni küzdelem hatékonysága. Itt rendre megjelennek olyan kormányzati hátterű statisztikai anyagok, amelyek azt igyekeznek sejtetni, hogy az adóelkerülés miatt kiesett áfabevételek tekintetében a korábbi 21 százalékról szerintük már 7 százalék alá csökkent ez a mutató, tehát az elkerülés miatti áfakiesés mértéke. Ugyanakkor azt látjuk, ahogy jön szembe a rögvalóság, hogy számtalan vállalkozás kerül olyan kényszerek közé, vagy pedig egyszerűen kerüli el az adófizetést, amely a szürkezónát igenis élénken tartja. És azt látjuk, ahogy járunk lépten-nyomon, hogy népszerű bevásárlóközpontokban, ahol egész nap óriási kavalkád és forgalom található, adott esetben egy étterem vagy egy kiszolgálóegység szakácsa négy órára van bejelentve, budapesti bevásárlóközpontokban. És a négyórás bejelentés éveken keresztül fennmaradhat úgy, hogy senkinek a szemét nem szúrja, senki nem avatkozik be egy olyan helyzetben, ami ezer méterről világít. Számtalan példát tudnánk felhozni, mindenesetre azt látjuk, hogy a munkavállalók elképesztő kényszerek között mozognak. Ha egy munkaadó szól neki, hogy barátom, négy órára tudunk bejelenteni, és a többit zsebbe kapod, nagyon kevés munkavállaló teheti meg azt a mai világban, hogy elkezd vitatkozni, elkezd alkudozni vagy keres egy másik munkahelyet.

(14.30)

Én nagyon-nagyon nagy harcosa vagyok annak, hogy a munkavállalói önérzetet is e tekintetben fejlesszük, de aztán megjönnek a számlák, rezsit kell fizetni, a gyereknek iskolába kell menni, tehát nagyon sokan olyan kényszerek között mozognak, hogy ezt a tisztulást normális szabályozás nélkül egész egyszerűen nem lehet elvárni.

És a katánál történő beavatkozásnál is az az érzésem, hogy egy büntetőadó típusú megoldással bizony a vízzel együtt a gyereket is megpróbálja kiönteni ez a kormányzat. Megint csak XIX. századi módszerrel nyúl hozzá egy XXI. századi problémához. És valóban, ahogy Potocskáné Kőrösi Anita képviselőtársnőm helyesen elmondta, ha legalább csak annyi történne, hogy az összeghatár 6 millióra emelkedne a jelenlegi 3-ról, már egy igen komoly réteget lehetne tehermentesíteni ezen váratlan teher alól, hiszen lássuk be, a kormányzat viselkedése folyamatosan arra mutat, hogy igyekszik látványpékség-szerűen népszerű lépéseket megtenni, viszont folyamatosan szűkíti azoknak a körét, akik igénybe tudják venni a lehetőségeket, és a katánál is azt figyelhetjük meg, hogy egy nagyon széles társadalmi csoport most egyszerűen kiszorul a lehetőségek közül, és azt is látjuk, hogy amikor összességében még az illetményről el lehet mondani, hogy növekedésnek indulhat a NAV keretrendszerében, azért a nyelvvizsgapótlék megszüntetése, illetve a korábbiaknál beépítése, azért mégiscsak egy negatív irányba ható intézkedés, amely álláspontom szerint felesleges is. Nem tudom, vizsgáltáke államtitkár úrék ennek a költségvetési várható kihatását, miszerint felmenő rendszerben a nyelvvizsgapótlék nem lesz az eddigi formájában elérhető. Nem tudom, hogy mennyit kíván ezzel spórolni akár a NAV, akár Magyarország Kormánya, de egész egyszerűen nem hiszek abban, hogy az oktatás, az önfejlesztés lehetőségének elvétele hosszú távon profitot hoz a nemzetgazdaság számára. Ez egész egyszerűen barbár felfogás. Gondolom, hogy nem így gondolják. Nagyon bízom benne, hogy csak valami tévedés áll a háttérben, amit egy sötét éjszaka benyújtott módosítóval még korrigálni tudnak. Én kérem, hogy tegyék meg, és a mi frakciónk ezt a módosítót, amely a nyelvvizsgapótlék jelen formában történő megszüntetését kivezeti, ezt mi támogatni fogjuk, tehát az eddigi szisztéma megőrzését igenis támogatjuk.

Ugyanez a véleményem az illetmény eltérítésének negatív irányba történő 30 százalékos lehetőségéről is. Lehet, hogy itt is túl vastagon fogott az a bizonyos toll, és egyértelműen vissza kéne ebből venni. Ugyanakkor azt is látom, hogy az a lehetséges túlmunkára kényszerítés, ami megjelenik ebben a rendszerben  nem akarok rabszolgatörvény 3.0-t vizionálni, hiszen tényleg ez most egy szakmai vita, és próbáljuk megőrizni ennek a hangnemét , de azt azért látjuk, hogy ha 300 óra mértékben lehet egyes munkavállalókat túlmunkára kényszeríteni, bírni, motiválni, bár a motiválás igen erős szó erre az esetre, akkor bizony a munkavállalói kiszolgáltatottság garantáltan növekedni fog. Még egyszer mondom, egy olyan szervezetről beszélünk, amely nagy fluktuáció mellett igyekszik megőrizni a munkatársait, de a versenyszférával kellene hogy versenyezzen a rendelkezésére álló szűkös erőforrások ismeretében.

A katások esetében pedig én egy őszinte színvallást próbálok kikényszeríteni a kormányból már nagyon régóta. Ugyanis nagyon sok katást belekényszerítenek abba a helyzetbe, abba a gazdálkodási környezetbe, amelyben működik, és ez a kormány egész egyszerűen nem volt hajlandó nyilatkozni arról, hogy ezen munkavállalókkal kapcsolatban mik a valódi céljai. Már a kieső munkabérek pótlása esetén is szóba került az, hogy a katások döntő többsége kimarad a különböző segítő támogatási lehetőségekből. A mi célunk az, hogy a magyar munkahelyvédelmi alap konstrukcióját, amely a kieső bérek 80 százalékát kipótolná minden érintett munkavállaló esetén, valahogy a katásokra is próbáljuk meg kiterjeszteni. Nem akarom itt most államtitkár úrnak egy A4-es papíron receptre leadni azt, hogy hogyan lehetne ezt megtenni, mert nyilván a szakmai szervezetek nélkül nem illik ilyen koncepciókat véglegesíteni, de azt igenis látom, hogy hozzá kell nyúlni ehhez a problémához. Államtitkár úrék nem engedhetik meg maguknak azt, hogy a katások esetében egy dupla problémát engedjenek dolgozni. Az egyik probléma az, hogy majd a nyugdíjkorhatárhoz közeledve ezen honfitársaink várható ellátása elképesztően csökkentett üzemmódban tud majd működni, mint azon munkavállalóké, akik mondjuk, államtitkár úrhoz, egy országgyűlési képviselőhöz vagy bármely munkatársunkhoz hasonlóan itt vannak, és az ismert járulékfizetési metódus folyik a munkaviszonyuk körül.

Azt is szeretném elmondani önnek, hogy sok esetben nem a katások választása az, hogy erre a nyugdíjaskorra való felkészülést ők esetleg negligálnák vagy ne vennék komolyan. Nagyon sokan belekényszerülnek ebbe az élethelyzetbe. Nézzék meg csak a sajtómunkások körül dolgozókat, mondjuk, a fotósokat, a külsős újságírókat, sok esetben csak úgy állnak velük szóba, hogyha katás munkaviszony kerül az asztalra letételre, és Magyarország Kormányának a felelőssége, nemcsak az önöké, a mindenkori kormány felelőssége az, hogy az ő időskori ellátásukról minden szinten megpróbáljon gondoskodni, olyan klímát alakítson ki, ahol ez egyáltalán lehetséges.

De egy demográfiai mélyrepülés mellett megengedni azt, hogy több százezer ember bizonytalanságban maradjon a nyugdíjkorhatárhoz közeledve, egyszerűen felelőtlenség. Azt üzeni ezeknek a munkavállalóknak, hogy ott maradnak az út szélén, és ez az üzenet megengedhetetlen. Hozzáteszem, és ez tényleg lábjegyzet, de nagyon fontos lábjegyzet, a tegnapi napon a csepeli kilakoltatásnál is ezt érezte az a család, amelyik az út szélén maradt, miközben kaphattak volna a polgármester úrtól és a hivataltól egy halasztást, mégsem kapták meg ezt a halasztási lehetőséget. És a tegnap Újpesten Covid-betegként az utcára rakott család tagjai is feltételezhető módon ezt érzik. Az egyik esetben szerencsére kaptak egy nagyságrendileg egyhetes halasztást, de államtitkár úrnak szeretném innen jelezni, hogy még a kilakoltatási moratórium napja előtt ezt a Covid-beteg igazolt pozitív családot az utcára kívánják rakni jövő héten, tehát ha valóban foglalkoznak ezekkel az emberekkel, akkor tartsanak velünk a terepre. Ígérem, hogy semmiféle ellenséges atrocitás nem fogja érni önöket, akár együtt is mehetünk innen az épületből, és ezt a legkomolyabban, minden cinizmus nélkül mondom, de honfitársaink nagyon erősen számítanának arra a segítségre, amit sajnos nem kapnak meg.

Nem akarom azt vizionálni, hogy a NAV munkavállalói hasonlóan nehéz helyzetben vannak, mert szerencsére nem, de közöttük is vannak hitelkárosultak, közöttük is lehetnek végrehajtók áldozatai. Ne érezzék azt ezek az emberek, hogy a foszladozó szociális védőháló maradéka semmiféle védelmet nem tud nyújtani. Én azt szeretném, ha újraszőnénk ezt a védőhálót valamelyest, viszont a nyelvvizsgapótlék megszüntetése, az illetmény ilyen fokú negatív irányba történő eltérítésének lehetősége nem ezt az érzetet erősíti, ezért az a határozott kérésünk, hogy ezeket a nem is túl sok költségvetési spórolást hozó és kicsit talán értelmetlen elemeket nyesegessék vissza, az egész koncepciót konkretizálják úgy, hogy egy ellenzéki képviselő is meg tudja szavazni. Addig ugyanis egy jóindulatú igent nem lehet olyan lelkiismerettel rátenni erre a csomagra, ami után az egyszeri ellenzéki képviselő nyugodtan alhatna. Köszönöm a lehetőséget. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)