Felszólalás adatai

KARSAI PÉTER (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Végighallgattam ezt a vitát, és nagy baj, hogy tényleg ennyire kevesen vagyunk, mert szerintem ez a kérdés megérné azt is, hogy akár tévéközvetítés keretében és nagyobb létszámmal folyjon le. Én nem kívánok vitába szállni sem a Tudományos Akadémia szempontjaival, pontosabban, a törvény által előírt szempontokkal, merthogy valószínűleg azok úgy megállják a helyüket, ahogy azt itt most már többen is elmondták, én érzelmi oldalról közelítem meg, mégpedig arról az oldalról, hogy magam azon a vidéken lakom, ahol a bunyevácok élnek: ez Felső-Bácska, az említett Baja-Szabadka-Zombor háromszög, amelynek egy jelentős része már a határon túl van, de azt a részét, amely innen van, azt én nagyon jól ismerem.

Az jut eszembe, hogy az elmúlt években a különböző rendezvényeikre, mondjuk, a prélóba, a bunyevác prélóba meghívtak bennünket, vagy amikor Garán részt vehettem egy igazi gyermektánc-fesztiválon, amelyre a határ innenső és túloldaláról is szép számmal jöttek együttesek. Szóval, hogyha ők ezt ilyen fontosnak tartják, merthogy egyébként nem adták volna be ezt a népi kezdeményezést, ebben, gondolom, egyetértünk, akkor azért, mert esetleg azt a kisebbségi törvényt akkoriban úgy fogalmaztuk meg, ahogy, és most az egyébként kizárja vagy lehetetlenné teszi, hogy ők itt a valóságosan létező népcsoportjukat... Mert azt mondta itt Szászfalvi elnök úr is, hogy ez egy valóságosan létező népcsoport, még ha csak százan vagy pár ezren vannak már, ami fájdalom, merthogy egyébként a történelem során ennyien maradtak, és egyre inkább fogynak; hogy pont egy ilyen színfoltnak, amely ott, a mi vidékünkön van, tényleg azt mondom, hogy valami csodálatos a tánckultúrája, zenekultúrája és viselkedéskultúrája és az öltözködésbéli azonosságok, amit az ember lát ezeken az embereken... - hogy miért ne legyen nekik igazuk.

Én, még egyszer mondom, nem vitatkozni szeretnék a tudós urakkal, mert ők ehhez természetesen valószínűleg jobban értenek, de hogy az igazság mégis a bunyevácok oldalán van ebben a kérdésben, azt Pettkó András képviselőtársam, azt hiszem, szépen kifejtette. Akkor pedig egy dolgom van - és úgy látszik, az MDF-frakció most már egyedül marad ezzel a javaslatával -, hogy küzdjünk a bunyevác testvérek "jogaiért". Tehát igenis addig fogunk itt próbálkozni törvénymódosítással vagy egyebekkel, amíg ezt a nagyon jogos igényt nem fogjuk tudni kielégíteni, mert egyébként helyettünk persze az Akadémia sem dönthet, erről nyilván csak a parlament szavazhat, de ma már egyszer elmondtam, hogy volt már olyan pillanat itt az Országgyűlésben, amikor egyedül maradtunk a véleményünkkel, ez jelesül 2002-ben volt, annál a bizonyos száznapos szavazásnál, és mára kiderült, hogy akkor mégiscsak az MDF-nek volt igaza.

Most ez természetesen egy nagyon suta összehasonlítás, mert hiszen, még egyszer mondom, én érzelmi alapon közelítek, de nem látom be, hogy miért ne legyen igazuk, és miért ne jeleníthessék meg magukat külön népcsoportként. Megérdemlik. Sokat tettek ezért az országért, én látom őket ott nap mint nap a földeken dolgozni, nagyon tisztességesen, becsülettel, keményen, a kacsmári embertől kezdve a garain, a bácsalmási bunyevácon keresztül mind olyan tisztességes, becsületes, dolgos emberek, akiknek, ha ez a kívánságuk, akkor ám legyen. Mi ehhez leszünk partnerek; remélem, hogy esetleg még másokat is megnyerhetünk magunknak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)