Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Gyakorlatilag csak folytatom azt, amit mondjuk, másfél órával ezelőtt abbahagytam, hiszen ezt a kérdést elég nehéz két percben és egyperces válaszban kifejteni. Továbbfejteném a gondolatot, ami arról szól, hogy Rétvári Bence államtitkár úr itt elmondta ezeket a hihetetlen nagyvonalú javadalmazásemeléseket, csak azt az egyetlen dolgot felejtette el hozzátenni, hogy ha a fogyatékkal élő személyt a család kénytelen intézetben elhelyezni, akkor a magyar állam az intézetnek több mint 250 ezer forint normatív támogatást nyújt egy fogyatékkal élő gondozására, eltartására, lakhatására. Ami azért durva különbség, hiszen a polgár a saját infrastruktúrája, a saját otthonteremtése árán, a saját környezetében gondozza ezeket a családtagjait, és úgy ítélem meg, hogy ha egy állam a szervezeti rendszerével szemben ilyen nagyvonalú, akkor azokkal az emberekkel szemben különösen nagyvonalúnak kell lenni, akik vállalják, hogy a fogyatékkal élő családtagjukat maguk gondozzák, és nem az állam intézményi terhére bízzák őket. Arról nem is beszélve, hogy azért azt mindannyian tudjuk, hogy nagyon-nagyon rossz szívvel adja be bármely család a fogyatékkal élő családtagját intézménybe, és általában ez már csak akkor történik meg, ha végképp már nincs családtag, aki gondozni tudja, illetőleg a család annyira rossz anyagi helyzetben van, hogy a saját létfenntartását is veszélyezteti, ha egy fogyatékkal élő családtagját kell gondoznia.

Ez a kérdés egyébként még egy aspektusból említést érdemel, amiről nagyon kevés alkalommal tudunk beszélni, és bár nagyon sajnálom, hogy ilyen kevés képviselő van a Házban, de azért a közösségi média útján reményeink szerint erre a kérdésre is fel tudjuk a polgárok figyelmét hívni. Amikor egy családban gondoznak egy fogyatékost, akkor a család dinamizmusa, a család gondozóképessége azt is megteszi, hogy mindazokat a rehabilitációs lehetőségeket kihasználja, amit a fogyatékkal élő fejlesztésére lehet fordítani. Ha egy fogyatékkal élő egy intézményben van, egy intézmény tehetetlensége mindig gátja annak, hogy egy fogyatékkal élő megkaphassa azokat a fejlesztési lehetőségeket, amellyel akár az állapota is javul úgy, hogy elkezdheti az önfenntartás képességét megteremteni. Persze tudjuk, hogy nagyon sok olyan halmozottan hátrányos helyzetű fogyatékkal élőnk van, akinek esélye nincs arra, hogy valaha is visszakerüljön a társadalom alkotórészei közé, de amíg erre remény van, és amíg az állapot olyan, hogy ezt meg lehet tenni, meg lehet próbálni, addig egy családon belül élő fogyatékkal élő esetében sokkal nagyobb az esély, hogy valaha majd már nem szorul erre a fajta eltartásra, támogatásra, ha a fejlesztése meg tud valósulni.

(17.50)

Az intézményrendszerben egyre kevesebb a szociális munkát vállalók létszáma. Általában nem változik a fogyatékkal élők létszáma, viszont az őket gondozók száma jelentősen alacsony. Az elmúlt héten már a bérezésükről is beszéltem, Svájcban ötször-hatszor annyi díjazásért tudnak elhelyezkedni. S most az a helyzet van, hogy a fogyatékkal élők az intézményekben változatlan létszámmal vannak, viszont a szociális dolgozók létszáma csökken, kiégettek, elfáradtak, és a kevés bér is rendkívül frusztráló számukra.

Mi pont azt a javaslatot terjesztettük elő, hogy az átlagbér járjon annak a családtagnak, aki hajlandó a fogyatékkal élő családtagját gondozni, mert ez, ha utánaszámolunk, a végén egy sokkal kedvezőbb költségvetési kiadást teremt, és ami nagyon fontos, hiszen mindig minden olyan kérdésben, akár a gyermekek nevelése, akár az egészségügyi intézmények, illetőleg a rehabilitációs központok kérdésében is mindig az szokott a végkövetkeztetés a szakemberek részéről lenni, hogy a legrosszabb pozíció az, amikor ilyen problémákat intézménynek kell ellátnia. Ha a család, baráti közösségek, mikroközösségek látnak el gondozást, nevelést, eltartást, az az adott személynek mindig egy magasabb szintű szolgáltatást  ilyen csúnya szóval  jelent, és az államról sokkal nagyobb terhet vesz le, mint amit azzal korábban vállalt.

A kormány képviseletében már csak Kontrát Károly államtitkár úr van itt (Kontrát Károly: Csak?), de a kormányüléseken vélhetően részt szokott venni, és el tudja mondani, hogy a mi javaslatunk a költségvetésnek hosszú távon csak kedvező tud lenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)