Felszólalás adatai

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megvallom, szerettem volna érdemben hozzászólni a javaslathoz, mert meggyőződésem szerint az elmúlt évek, különösen hónapok a parlament tekintélyét egyre inkább olyan mértékben veszélyeztetik, ami már a demokráciát közvetlenül érinti. A parlament tekintélyének a helyreállítása pedig a képviselői tekintély helyreállítása nélkül nem lehetséges. Meg vagyok azonban arról győződve, hogy amíg a viták olyan keretek között folynak, mint ahogyan most éppen folyik, addig nem lehet helyreállítani sem a parlament tekintélyét, sem a képviselői tekintélyt.

Meg kell mondanom, hogy nem szeretném alábecsülni, sőt kifejezetten nagyra értékelem azoknak a munkáját, akik idejüket arra fordították, hogy megkíséreltek egy olyan házszabály-módosítást létrehozni, amelyre nagyon-nagyon nagy szüksége lenne ennek a Háznak, amire azonban egy őszinte nyilatkozatot tesznek az általános indoklás utolsó mondatában; bár úgy gondolom, hogy ez ma itt senkit sem érdekel, pedig minden képviselőről szól a Házszabály, minden képviselőnek szól a Házszabály, és minden képviselőnek a jelenét és a jövőjét befolyásolja. Ha azonban ez az értetlenség ilyen mértékben folytatódik, esély nincs arra, hogy ennek a Háznak olyan Házszabálya legyen, amely a képviselői egyenlőséget, amelyet az alkotmány garantál, legalább megkísérelje megközelíteni.

Az a bizonyos utolsó mondat így szól: "A javaslat ugyan a szükséges konszenzus hiányában nem old meg minden alkotmányos problémát, megteszi azonban az első lépést ahhoz, hogy a Házszabály megfeleljen az alkotmánybírósági határozatokból és egyéb jogszabályi előírásokból adódó követelményeknek." Maguk az előterjesztők is világosan látják, hogy még az alkotmánybírósági előírásoknak is csak részben tudnak eleget tenni.

Azt gondolom, hogy ez így nem folytatható. Világosan és egyértelműen szabályozni kell bizonyos kérdéseket ahhoz, hogy egyértelmű legyen a képviselő és a frakció viszonya, hogy egyértelmű legyen a független képviselők helyzete, hiszen bizonyos jogosítványokat jelent ez most a független képviselők számára, de távolról sem azt, amit az Alkotmánybíróság javasolt és előírt.

Miután Salamon képviselőtársam számos olyan pontra mutatott már rá, amelyre szükség lenne a Házszabályban, én most nem mennék bele a részletekbe, már csak azért sem, mert a figyelem hiánya ezt nem indokolja. (Zaj. - Az elnök csenget.) Meg kell azonban mondanom, tisztelt képviselőtársaim, a jövőre nézvést, hogy ha e tekintetben nem lesz változás, akkor csak egy dologra számíthatunk: a magyar parlament és a magyar képviselők tekintélyének - már tekintélyről nem is szólnék -, egyáltalán az elismertségének a mélypontjáról. Vagy sikerül ebből kilábalni és előrelépni, tisztelt képviselőtársaim, vagy érdektelenségbe fog fulladni a mi munkánk és minden erőfeszítésünk.

Ezért még egyszer mondom: szánom és sajnálom, hogy egy ilyen fontos kérdést, mint amiről itt most szó van, ilyen módon kell megtárgyalni. Csak abban bizakodom, hogy ez itt nem zárult le, hogy folytatódik, és hogy a szándék egy tisztességes Házszabály létrehozására mindegyik oldalról rendelkezésre áll. Ennek a reményében úgy gondolom, hogy ha csak a Salamon képviselőtársam által felvetett problémák körén belül folytatnánk az érdemi vitát, és folytatni lehetne, már egy hatalmas előrelépés lehetne.

(14.10)

Egyetlenegy javaslattal szeretném kiegészíteni, amely meggyőződésem szerint az elkövetkezendő időkben megkerülhetetlen lesz. Nem lehet a parlament munkáját oly módon szervezni és folytatni, hogy az időnként éppen a legfontosabb kérdések tekintetében a legteljesebb mértékben a közvélemény és a közvélekedés kizárásával történjen. Magyarul: a nyilvánosságot biztosítani kell, és elsősorban a vitáknak kell biztosítani a nyilvánosságot, s talán csak másodsorban a politikai jellegű nyilatkozatoknak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)