Felszólalás adatai

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A miniszterelnök az előbb azt mondta: éppen a helyünket találjuk meg Európában. Kérdezem, miniszterelnök úr: ezzel az egészségbiztosítási törvénnyel? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ezzel. Tehát akkor szeretném jelezni, hogy Európa nem erre tart.

A másik, amit mondott: kezet fog egymással gazdag és szegény. Ebben, miniszterelnök úr? Ebben? (Gyurcsány Ferenc: Igen.) Ez a törvénytervezet éppen nem erről szól, hanem a szegények kirekesztéséről (Felzúdulás, közbeszólások a kormánypárti padsorokban.), a nyugdíjasok, nincstelenek, kispénzűek ellátásának a megvonásáról. Úgy tűnik, önök valami nyelvújítási reformot csinálnak, amelyben a szavak mást jelentenek, mint a közéletben általában megszoktuk. Ez rendkívül furcsa dolog, ez a vita, ami itt az egészségügy úgynevezett reformja és az egészségbiztosítás körül folyik, már régen nem az egészségügyről és a szakmáról szól, tisztelt képviselőtársaim, hanem az önök hatalmi törekvéseinek eszközévé vált, és ezzel eszközévé vált tízmillió magyar ember egészségügyi ellátáshoz való hozzáférési esélye.

Fontoljunk meg néhány dolgot most, még az utolsó pillanatban! A miniszter asszonyt kérem, mielőtt kibontja a pezsgőt, gondolja végig, hogy mit szolgál valójában az egészségügy mint közszolgáltatás. Mert mi úgy gondoljuk, hogy a magyar lakosság egészségét, a népegészségügyet kellene hogy szolgálja, hogy nőjön a várható élettartam, hogy kevesebb legyen a betegség, a halálozás, főleg az idő előtti - 65 éves kor előtti - halálozás, hogy csökkenjen a csecsemőhalandóság, hogy a megbetegedések társadalmi és földrajzi különbségei, az előfordulási gyakoriság különbségei csökkenjenek. De ehhez kevés az egészségügy, ehhez az államnak a felelősséget vállalnia kellene, hiszen nyilvánvaló, hogy az egészségügy önmagában nem változtathatja meg az Európában is kirívóan rossz népegészségügyi trendeket.

Az állami felelősségvállalás fontos. Ma a világ arra tart, hogy olyan technológiát használ, amit egészséghatás-becslésnek neveznek, a különböző kormányoknak ciklusidőben mérik a teljesítményét olyan indikátorokkal, amelyek a népegészségügyi mutatóknak, a trendeknek a változását jelentik. 2006 nyara óta zajlik egy reform. Önök ezt sikertörténetnek tudják be, mi egészen másképp látjuk. Szétverték a szakmát, átalakították a kórházakat, bezártak jó néhány intézményt; érdekes módon nagyon értékes ősparkokban fekvő ingatlanokban működő kórházakat. Bezárták a svábhegyi gyermekgyógyintézetet, mondván, hogy az asztmás gyermek nem a jó levegőtől gyógyul, súlyponti kórházakat csináltak, amelyek lassan csődközelbe kerülnek, a kórházak adóssága meghaladta a 60 milliárd forintot. Sarcokat vezettek be: a vizitdíjat, amellyel visszatartják a lakosság egy részét az egészségügyi ellátás, a gyógyítás lehetőségétől, többéves várólisták vannak, elbocsátott orvosok, szétvert szakmai teamek, elbocsátott szakdolgozók, elbizonytalanodott betegek, akik nem tudják, hogy milyen intézethez, hova kell fordulniuk, sikertelen mobilitásprogram, a progresszivitás teljes szétverése jelzik ennek a reformnak az úgymond sikerét.

Teljesítményvolumen-korláttal manipulálnak; még a kórbonctanon is teljesítményvolumen-korlát van, kérem szépen! A csecsemőellátásban teljesítményvolumen-korlát van! Hát ez a nagy szegény-gazdag egymásra találás? Ez a szolidaritás megnyilvánulása? A gyógyszertámogatást úgy változtatták meg, hogy a lakossági terhek 20 milliárddal megnőttek. Megemelték a járulékot, az egyéni egészségbiztosítási járulékot, és folyamatosan szűkítik a kötelező általános egészségbiztosítás járulékfedezetű szolgáltatásait.

Ha egyetlen eredményt elkönyvelhetnek, az, ahogy önök mondják, hogy szufficites lett az egészségbiztosítás kasszája. Miniszter asszony, ha én nem adok a családban enni a gyerekemnek, nekem is szufficites lesz a háztartási kasszám. Ha önök nem adják oda a pénzt a kórházaknak és a gyógyító-szolgáltató egységeknek, akkor természetesen szufficites lesz a kassza, de ezzel nem dicsekedni kell, ez egy fájdalmas dolog.

Arra gondolok, hogy ha most erre a káoszra ráültetik ezt az üzleti biztosítós rendszert, akkor ennek a következménye...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr! Egy pillanatra a türelmét kérem. Napirenden lévő ügyről, kérem, hogy napirend előtt ne szóljon. (Taps és közbeszólások a kormánypártok padsoraiból.) Azért figyeltem... (Felzúdulás, közbeszólások az ellenzéki padsorokból: Még nincs is napirend.) A reform kérdése nyilvánvaló, de a Házszabály értelmében, ami napirenden lévő ügy, az napirend előtt nem képezheti napirend tárgyát. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Így van!) Folytassa!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): Sajnálom, hogy az elnök asszony megakasztott abban, hogy végigmondjam a beszédemet. Mások is erről beszéltek, ott nem szólt közbe, azt hittem, hogy támogatja a mi javaslatainkat. (Taps az ellenzék padsoraiból.) De akkor befejezem. Elég rossz néven veszem, hogy közbeszólt, nem kellett volna közbeszólnia. (Hangos derültség a kormánypárti padsorokban.) Nem ez a feladata az elnök asszonynak egyébként. (Az elnök csenget.) De akkor be fogom fejezni, ha annyira bántja őt az igazság.

Azt kell mondanom: kívánjuk, hogy akkor, amikor a miniszter asszony felbontja a pezsgőt, akkorát durranjon, hogy nehogy meghallja az utcájában, az ablaka előtt tüntető, protestáló emberek tömegeit. (Zaj. - Az elnök csenget. - Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Nehogy meghallja, hogy követelik ennek az ámokfutásnak a megszüntetését, az egészségügyi reformnak...

ELNÖK: Frakcióvezető-helyettes úr!

DR. MIKOLA ISTVÁN (Fidesz): ...az úgynevezett egészségügyi reformnak a megszüntetését. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiból.)