Felszólalás adatai

DR. HACK PÉTER (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A vitának ebben a szakaszában az ajánlás 70., 71., 81-83. és 84. pontjához kívánok hozzászólni.

A 70. pont általunk is támogatott módon megváltoztatja egy, a '98-as törvénybe bekerült intézménynek a nevét. Egyetértünk azzal, hogy ezt inkább adatszerzésnek kell nevezni, mint puhatolásnak, ahogy azt a '98-as törvény fogalmazta. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal, hogy ilyen széles körben kiterjeszti az adatszerző tevékenység szabályait.

Itt valójában az úgynevezett feljelentés kiegészítése nevezetű intézmény reinkarnációja történik. A feljelentés kiegészítését a '73-as büntetőeljárási törvény vezette be, inkább azt mondom, hogy tette közkedveltté a nyomozó hatóságok előtt.

Abban az időben még 30 napos nyomozási határidő volt, nagyon hamar kiderült, hogy ezek a 30 napos nyomozási határidők túl rövidek, ezért a rendőrség azt csinálta, hogy amikor beérkezett a feljelentés, akkor nem rendelt el nyomozást, hanem feljelentéskiegészítést rendelt el, ami 15 nappal meghosszabbította a döntési időt, azt a nyomozó hatóság vezetője további 15 nappal meghosszabbította, a későbbi módosításoknál már 30 nappal is meg lehetett hosszabbítani a feljelentés kiegészítését.

Ebben a konstrukcióban az történt - a hetvenes-nyolcvanas években ez volt a jellemző -, hogy úgy nyertek időt, hogy nyomoztak már, csak nem úgy hívták, hogy nyomozás, hanem feljelentéskiegészítés, a helyszíni szemlét nem helyszíni szemlének, hanem helyszínmegtekintésnek nevezték, a szakértőt elkeresztelték szaktanácsadónak. Minden történt, ami a nyomozásban történhet, csak más néven, és az volt a különbség, hogy persze mivel ilyenkor nincsen gyanúsított, nincsen büntetőeljárás, nem jönnek létre büntetőeljárási jogviszonyok, védő nem járhat el, tehát csak a garanciákat kihagyjuk, de a nyomozást folytatjuk.

Időközben már nem olyan szigorúak a szabályok - ezekben az átkos hatvanas-hetvenes években még komolyan vették azt, hogy a 30 napos határidőket tartsák be, és aki nem tartotta be, annak igazoló jelentést kellett írni -, időközben ez lazábbá vált, ma már a nyomozó hatóságok könnyedén átlépik a határidőt. Kérdezem én, mi értelme van, hogy betegyük ebbe a szakaszba, az adatszerző tevékenység szakaszába a nyomozás összes szabályát átkeresztelve, mert még egyszer mondom, mindent megtehet.

Mi tehát a módosító indítványunkkal, a Hankó Faragó Miklóssal együtt benyújtott, 70. pontban szereplő módosító indítvánnyal arra szűkítjük az adatszerzést, hogy információt gyűjthet, felvilágosítást kérhet a nyomozó hatóság, iratokat megtekinthet, helyszínt megtekinthet, szaktanácsadót vehet igénybe, tehát kihagynánk azokat a szabályokat, hogy az önkormányzati szerv, köztestület, gazdálkodó szervezet, alapítvány, közalapítvány, társadalmi szerv vezetőjétől vizsgálatot kérjen, és így tovább. Arra van a nyomozás, hogy lefolytassák ezeket a vizsgálatokat, semmi értelme ezt a kétféle státust fenntartani. Látható az, hogy a feljelentés kiegészítése másra nem jó, mint gyanúba keverésre, tehát se nyomozás nincsen, se a garanciák nincsenek - ez szerintünk egy hibás szabály.

Az ajánlás 71. pontjában azt javasoljuk, hogy mondja ki szabályként a törvény, hogy ha az ügyész nem emel vádat és a nyomozás során adatokat gyűjtöttek... - felhívom a figyelmet, hogy a törvényjavaslat szerint kitől lehet ilyen adatokat gyűjteni: adatokat lehet gyűjteni az adóhatóságtól, hírközlési szolgáltatást nyújtó szervezettől, egészségügyi és hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervezettől, banktitoknak, értékpapírtitoknak, pénztártitoknak és egyéb üzleti titoknak minősülő adatot kezelő szervezettől; tehát tulajdonképpen az összes titokgazdától lehet adatot szerezni. A törvényben benne van, hogy ezek az adatok beszerezhetők, sőt azt is mondja, hogy az adatszolgáltatás nem tagadható meg, ami igazán pontos úgy lenne, hogy ha az adatvédelmi törvényben előírt feltételeknek az adatszolgáltatás kérése megfelel, az nem tagadható meg, mert a büntetőeljárási törvény nem adhat olyan kötelezettséget, amit tilt az adatvédelmi törvény. Benne van a törvényben, hogy ezekkel az adatokkal mit kell kezdeni, ha az ügyész vádat emel, de nincs benne, hogy mi van akkor, ha az ügyész nem emel vádat - tehát ott maradhat-e a nyomozó hatóságnál ez az adat. Az adatvédelmi törvény szerint nem maradhatna ott, de azért ezt jó lenne a Be.-ben is rögzíteni, hogy az ilyen adatokat, az így összegyűjtött adatokat meg kell semmisíteni; nyilván az adatkezelőnél az eredeti adat ott marad. Erre irányul a 71. pontban az indítványunk.

A 81-83. pont megítélésünk szerint alkotmányos aggályokat vet fel, illetőleg az ezt szabályozó alaprendelkezések. Ugyanis maga a törvényjavaslat indokolása leszögezi, hogy a kormány szerint az Alkotmánybíróságnak az a döntése, amely az APEH nyomozó hatóságának a titkosszolgálati eszköz igénybevételi szabályait alkotmányellenesnek nyilvánította, és egyébként az APEH nyomozó hatóság szabályozását alkotmányellenesnek nyilvánította, úgy oldható fel, hogy betesszük a büntetőeljárásba ezeket a szabályokat. Megítélésem szerint ez a megoldás nem pusztán nem elegáns, hanem szerintem az Alkotmánybíróság kritériumaival sincs összhangban.

Ebben a vitakörben utolsó pontként a 84. ajánlási pontban szereplő indítványra hívom fel a figyelmet. A vita korábbi szakaszában utaltam arra, hogy a hatóságok és a polgárok jogai és kötelezettségei nincsenek összhangban, mert miközben az állampolgár, ha elmulasztja a határidőt vagy valamilyen törvényt sért, akkor ehhez súlyos szankciók kapcsolódnak. A hatóságnál ilyen szankciók nincsenek.

A 84. pontban azt javasoljuk Hankó Faragó Miklóssal, hogy ha az ügyész a vádemelésre nyitva álló határidőn, meghosszabbított határidőn belül sem emel vádat, akkor köteles legyen a határidő végén valamilyen döntést hozni. Tehát ne lehessen következmények nélkül négy-öt-hat hónapot eltölteni úgy, hogy a nyomozó hatóság már átküldte az ügyészhez az iratot, az ügyészhez megérkezett, ez a törvény is egyszer 30 napot ír elő, ami még egyszer 30 nappal meghosszabbítható, de ismerjük a gyakorlatból, hogy vannak esetek, amikor az ügyészek ennek ellenére, hogy már most is a törvény előír határidőt, nem tartják be a határidőt, és ennek semmilyen következménye nincs.

(15.00)

Elvileg fegyelmi felelősséggel tartozna az ügyész, de ha a felettese azt mondja, hogy nem baj, akkor nincs fegyelmi felelősségre vonás. Emlékeztetem e tekintetben a tisztelt Házat arra, hogy egészen 1997-ig a magyar igazságszolgáltatás egyik legnagyobb problémája volt a cégbírósági bejegyzések iszonyatos ügyhátraléka. Akkor az ügyhátralékot azzal lehetett ledolgozni, hogy azt mondta a törvény bizonyos türelmi idő után, hogy ha iksz időn belül - ha jól emlékszem, harminc vagy hatvan napon belül - nem jegyzik be a céget, akkor automatikusan bejegyződik, tehát valaminek történnie kell ezen az időn belül. Lehet, hogy az általunk javasolt megoldás nem a legjobb e tekintetben, de arra törekszünk, hogy legalább azokon a pontokon, ahol meg lehet fogni, hogy mi a hatóság kötelezettsége, és ehhez lehet valamifajta egyértelműbb következtetést levonni, akkor ott legyen ilyen. Tehát ha eltelt a hatvan nap, nem tudott vádat emelni, akkor szüntesse meg a nyomozást; ha pedig tud, akkor emeljen vádat, legfeljebb ha nem olyan jó a vád, mint kellett volna, majd a bíróság ezt elbírálja. De minél rövidebb legyen a függő idő.

Jelenleg az eljárások elhúzódásának természetesen nem az ügyészség a legnagyobb oka; ez is az igazsághoz hozzátartozik. Az ügyészségek általában betartják ezt a határidőt, de éppen a nagy nyilvánosság előtt is vannak olyan ügyek, ahol hónapok óta az ügyészség törvénysértő állapotban van, mert nem emelt vádat és nem is szüntette meg az eljárást. Megítélésem szerint az ügyészségnek is jobb, ha ilyenkor kimenekedést ad számára a törvény.

Köszönöm a figyelmet.